Szűkítés



Minden Címke 83


Jelenleg 139 bejegyzés található 2017 dátummal

50. jubileum a katonai felsőoktatásban

    • fokep
    •  dsc9596 2
    •  dsc9613 2
    •  dsc9630 2
    •  dsc9642 2
    •  dsc9654 2
    •  dsc9663 2
    •  dsc9679 2
    •  dsc9723 2
  • Előző
  • Következő

„A katonai felsőoktatás szilárd építménye nélkül nem alakulhatott volna meg az NKE” – mondta Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar ünnepi állománygyűlésén, amelyet a katonai főiskolák alapításának 50. évfordulója alkalmából tartottak a Szent László Kápolnában. A megemlékezésen részt vettek az 1967-ben alapított Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola egykori katonai oktatói és diákjai.

Prof. Dr. Patyi András ünnepi beszédében kifejtette, hogy az NKE-n az állam, különösen a végrehajtó hatalom egyes ágazatai tanulhatnak egymástól, hiszen egymásra vannak utalva az állam működtetése során. „Ebből kiemelendő a katonai felsőoktatás és a katonai hivatás elsőbbsége” – mondta. Ismertette, hogy az NKE jogelőd intézménye, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, amely magába olvasztotta a jubiláló főiskolákat, biztos talapzatot adott az NKE létrejöttéhez. A jogelődök tudásából, katonai hagyományaiból és felsőoktatási erényeiből építkezik ma is az egyetem. A ZMNE két katonai doktori iskolával rendelkezett, amely tapasztalataiból az NKE újabb doktori képzéseket tudott elindítani. Emellett a jogelőd intézményekben a szűken vett katonai tudáson túlmenően, társadalomtudományi szempontok alapján is oktattak. Az egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara megalapításakor képzési palettáját és szervezeti egységeit is a jogelőd intézményeknél kimunkált tudásból hozta létre. „A katonai felsőoktatás adta bázis, az általa teremtett erő nem egyszerűen az egyetem megalapítására volt elég, hanem az egyetem fejlesztésére is.” Patyi András rávilágított, hogy a sorkatonai kötelezettség eltörlésével a civil polgárok egyre kevésbé ismerik a Magyar Honvédség feladatrendszerét. Így nem érzik át azt a tényt, amelyet már Magyary Zoltán is felismert, hogy minden állam a modern hadseregektől vette át a szervezési mintáit, szabályozási rendszerét. „Mindaz, ahogy egy hadsereg egy országban működik, a kormányzás és a közigazgatás számára minta.” Tehát mindenki, aki a hadsereggel, a honvédelem feladatrendszerével és tudományosságával foglalkozik, egyszerre kell az állammal is foglalkoznia. Patyi András felhívta a figyelmet: „Államot hadsereg nélkül hosszú távon elképzelni nem lehet.” Annak érdekében, hogy a HHK méltó műhelye legyen a katonai felsőoktatás hagyományok ápolásának és a modern hadtudomány művelésének, az egyetem több mint 200 millió forintnyi uniós támogatási forrást fordít a katonai tanulmányok, műszaki tudományok fejlesztésére. Azon esetekben, ahol az EU-s pályázati rendszer sajátos adottsága miatt nem lehet a fejlesztéseket megvalósítani, ott az NKE a saját forrásaiból támogatja a projekteket.

„A magyar honvédtisztképzés kezdete, jelen és jövője ehhez az épülethez kötődik” – utalt a Ludovikára Dr. Pohl Árpád ezredes, a HHK dékánja. Kiemelte, hogy a jogelőd főiskolák örök katonai erényeket közvetítettek. Véleménye szerint a Magyar Honvédség sikeresen teljesítette és teljesíti a küldetését, ez azoknak a parancsnokoknak és vezetőknek köszönhető, akik a katonai főiskolákról kerültek ki. „A haza szolgálata iránti szilárd elkötelezettség, a kialakított katonai erények és képességek máig a tisztképzés alapértékéhez tartoznak”- mondta. A dékán kifejtette, hogy az 50. jubileumot először egy ünnepségnek tervezték, azonban ez nem ad lehetőséget egy kötetlen, hosszútávú beszélgetéshez. „Az egykori katonai főiskola oktatói és hallgatói egy olyan bajtársi közösséget alkotnak, amely azt követeli, hogy kerüljön sor egy intézményenkénti találkozóra, kerekasztal-beszélgetésre az egykori objektumokon.” Ennek előkészítésében a HHK aktívan részt vesz. Pohl Árpád végül a nyugállományú bajtársaihoz szólt: „Önök kiváló tiszteket képeztek. Az ő becsületes szolgálatuk minősíti a katonai főiskolák oktatóinak munkáját”.

Dr. Nagy Tamás ny. alezredes, hadtörténész ünnepi megemlékezésében ismertette a három főiskola történetét. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola Szentendrén, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Budapesten, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola Szolnokon kezdte meg a működését 1967-ben. A katonai képzés mellé a hallgatók polgári ismereteket is tanultak, így a végzettségükkel a rangjuk mellé civil végzettséget is kaptak. Nagy Tamás kifejtette, hogy a képzésekhez naprakész ismeretekkel kellett rendelkezniük, amellyel meg tudnak felelni a 20. század felgyorsult világának. „A működőképes képzési struktúra és az áldozatos oktatói munka eredményeként a katonai pálya elfogadottsága és elismertsége fokozatosan nőtt a magyar társadalomban” – hívta fel a figyelmet. A hadtörténész kiemelte, hogy a rendszerváltás után létrejövő Magyar Honvédség vezető állományában mind a mai napig nagy létszámban szolgálnak olyanok, akik a három katonai főiskola egyikén tanultak.

Az 50. jubileum alkalmából három könyv jelent meg (Fekete László-M. Szabó Miklós: A Katonai Műszaki Főiskola története; Fekete István – M. Szabó Miklós: A katonai repülőszakemberképzés Szolnokon; M. Szabó Miklós: A Kossuth Lajos Katonai Főiskola története) a főiskolákról. Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium  Zrínyi Nonprofit Kft.  Könyv- és Kiadványszerkesztőségének vezetője kiemelte, hogy a kiadóval céljuk a hadtörténelem, hadtudomány megőrzése és megmentése úgy, hogy a kötetek itthon és külföldön egyaránt elérhetőek legyenek. „A történések legyenek később olvashatók, kutathatók és hozzáférhetők a katonai közösség és a civilek számára” – mondta.

Az ünnepség után Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke mondott pohárköszöntőt. Ismertette, hogy ő 42 évvel ezelőtt kezdte meg tanulmányait a katonai főiskolán. „Megtanított minket az életre, megtanított arra, amivel szolgálhattuk ezt az országot, a nemzetet.” A vezérezredes kifejtette, hogy jó úton halad a honvédség fejlesztése, amelynek meghatározó pontja az oktatás. „1967-ben indokolt volt a katonai főiskolák létrehozása, akkor most indokolt lesz az is, hogy a katonai oktatási elvárások megjelenjenek az egyetem falai között” – fejtette ki. Az egyetem működéséhez sok sikert kívánt, továbbá tanácsul a következő gondolatokat intézte az NKE polgáraihoz: „Emlékezzenek a múltra. Tartsák meg jó emlékezetükben a főiskolákat és a volt katonai akadémiát!”


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Minden nép nacionalista

„Hogyan tudná az az ember, az a nép, nemzet a másik népet, nemzetet becsülni, tisztelni, amelyik nem

ismeri, nem becsüli önmagát?” Páskándi Géza


Bevezetés

Magyar nép, nemzet témában a zavar már a fogalmak szintjén jelen van, nagyon más hangoztatni, megérteni és más megélni ezeket a fogalmakat, nem véletlenül voltak töprengések, viták centrumai az előző, és lesznek majd jelen évszázadunkban is. Különösen a „nép” fogalmi képzete olyan, hogy észrevétlenül visz bennünket az absztrakciók birodalmába, miközben egy konkrétra a „magyar nép”- re gondolunk. Úgy vélhetjük azonban, hogy e fogalmakat1 - nép (populus, gens), nemzet (natio) - nem lehet leváltani, mivel egyéni (identity) és a nemzeti önmeghatározásunk (national identity) alapjai, valamint a kollektív emlékezet forrásai maradnak, annak ellenére, hogy e fogalmak belső szerkezetei, kölcsönhatásai, értékei változnak.


Az elmúlt évszázadban a róluk szóló diskurzusok (politikai, politiko-spiritualista, stb.) már többször szétrobbantották saját kereteiket. Az értelem meghaladása, mindig fanatizmushoz vezet, ezért a jelzett fogalmakat önmagukban értékeljük, és félretoljuk az olyan stigmákat, mint: a partikularizmus, provincializmus, regionalizmus, pejoratív értelmű nacionalizmus. E tanulmányban nem képviseljük a klasszikus integrizmus változatát sem, nem hisszük, hogy a világban minden csak a magyarságról szólna; nem képviseljük továbbá a korábbi megbélyegző „soviniszta romantikát” sem. A jelzett fogalmak kulturális összetevői specifikusan magyar tartalmakat rögzítenek, gondoljunk a magyar hősökre, mitológiára, népmesékre, szőttesekre, fafaragásokra, rítusokra, imákra, stb. Ez a népi kultúra, magyar műveltségünk, életérzésünk forrása és alapja. Kovács Imre úgy gondolta, hogy a forradalom és szabadságharc „Október 23-a valójában a népiséggel kezdődik,…”2


A fogalom tartalma és köre szempontjából megállapítható, hogy igen széles a köre például, a „nép” vagy a „nemzet” fogalomnak, s úgy konkretizálhatjuk, ha a specifikus tulajdonságok számát megsokszorozzuk. A világ a filozófia "tárgya" és, mint Henrik Rickert (1863-1936) német filozófus írja  „…Kettős kérdés áll előttünk: egyrészt, hogy mennyiben lehet az embert, mint egészet a megismert világból kiindulva, másrészt, hogy mennyiben lehet a világot, mint egészet az egész emberből kiindulva megérteni." – ez filozófiai antropológiai alapkérdése a nép és nemzet kapcsolatának is. Módszertanilag az ipari társadalmak korában, az organikus és a mesterséges társadalmak különbségéről, és következményeiről van szó. Csak az organikus társadalmak fogalmi alakzata hagyományos  értelemben a nép, a nemzet, s ez a kapcsolat adja ezek egymástól való minőségi különbségét, különösségét.   

A gondolati kör, amelyben mozgunk: Puszták népe, Viharsarok, Gyepsor, Számadás, Pályamunkások, Parasztsors Magyar sors, Futóhomok, Néma forradalom, Csizma az asztalon, a „Gond és hitvallás”című felhívás, stb., azaz Illyés Gyulától, Féja Gézán, Veres Péteren, Sinka Istvánon, Szabó Dezsőn, Németh Lászlón, Kodolányi Jánoson, Szabó Pálon keresztül, Tamási Áronig, Ady Endréig, Kovács Imréig, Nagy Ferencig ívelő eszmeiség. Tanulmányozva a magyarsággal foglalkozó könyvészeti anyagokat azt tapasztalhatjuk, hogy a magyarságban mindig volt egy tisztázási hajlam, belső erőinek forrását, valamint a világban való helyzetét, valamint a társadalmi változás szabályszerűségeit illetően. A gondolatkörből nem hiányozhatnak Petőfi Sándor olyan versei sem, mint a „Magyar vagyok” (1847), melynek idézzük egy részletét: „Magyar vagyok. Büszkén tekintek át / A múltnak tengerén, ahol szemem / Egekbe nyúló kősziklákat lát, / Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. / Európa színpadán mi is játszottunk, / S mienk nem volt a legkisebb szerep;...” Magyar népünket, nemzetünket a történelem az elmúlt évezredekben sikeres, és szenvedő magatartásformákban mutatta fel, s ezt művészien átlényegítve Kölcsey a Himnuszban énekelte meg.

Pomogáts Béla már 1976-ban felvetette a „nemzetiségtudomány”3 lehetőségét, mint amely, a különleges történelmi képződmények, társadalmi-etnikai csoportok jellegével, tulajdonságaival, szerkezetével foglalkozhat - megjegyezzük, hogy évtizedekkel korábban hasonló témaként jelent meg Gragger Róbert (1887-1926)  megnevezésével a hungarológia4 - Pomogáts Béla utalt a „történelmi álmukból ébredő” olyan nyugati nemzetiségekre, mint a skótok, a wales-iek, baszkok, katalánok, bretonok, occitánok, flamandok, frízek. Nem mondhatjuk, hogy helyzetük évszázadok elteltével megoldott lenne, mert például, a katalánok önállóvá válásukért, - vállalva a veszélyeket is - 2017-ben népszavazást kezdeményeztek. Amennyiben ezzel szembeállítjuk, hogy „A modernitás korának egyik fontos paradigmaváltása a nemzeti államok identitását tekintve, hogy a 20. század során az államok kulturális alapjai fokozatosan elhalványulnak, s ezek helyét a tudományba, a technológiába és az informatikába vetett hit vette át. E folyamat egyébként beleillik abba a több évszázados tendenciába, amikor a modernné váló társadalom transzcendentális gyökerei eltűnnek, a korábbi etikai elvek feledésbe merülnek, és a társadalom folyamatait szinte teljesen a törvények szabályozzák.” – írja Garaczi Imre. A korszerű tudománynak, technikának, informatikának is van egy előítélet éle; de nem halványulnak el a nemzeti államok kulturális alapjai sem, csupán erőteljesebben mutatják fel a kreativitást, innovativitást, mintegy új centrumokat is létrehozva.  


E fogalmak sorozatát - melyeknél az ember fogalmából kellene kiindulni, érintve a közösség, népközösség, homogenitás, kisebbség, egyenlőség fogalmait, de még a viszonylagosságot és a különösséget-különbözőséget is, egészen a társadalmi szerződésig, az államig, a szuverenitásig, s jelen korunkban a párhuzamos társadalmakig, nem beszélve a 20. század társadalomszervező nagy definícióiról, stb.) - nem tudjuk végig követni. Az ember fogalomnak etnopszichológiai vonatkozása nem azonos, Arisztotelész matematikai fogalmával: „Az ember számszerű viszony bizonyos elemek között” [Metafizika 991/b]. Az ember különleges anyag, mert megéli, felfogja, gondolja, valamint dokumentálja anyagiságát, szellemiségét, lelkiségét. Ebből adódóan a valóság elsősorban nem magyarázat kérdése, nem magyarázatként éljük át! A meghatározásnak tartalmaznia kell: szembenállásainkat - védelmi harcainkat, csatlakozásainkat - szakításainkat, örömeinket – fájdalmainkat, alapításainkat - együttműködéseinket – szakításainkat, és még sorolhatnánk.  A „nemzeti egység” felé törekvés nem jelenti azt, hogy a népcsoportok azonos hangoltsággal, meggyőződéssel vannak jelen a társadalom életében. Ma nem találunk a totalitarizmusra utaló olyan jelenségeket, mint: a kultikus mozzanatok (a haza-közelben élő magyarság találkozói sem azok!); az életviszonyok egészét átható politikai vezérlést; démonizált mítoszokat (Horthy-, vagy Turul-szobrok állítása sem az!); monokratikus államot; extrém rasszizmust, szociál-forradalmi eszméket. A nemzetek különleges minőségekként sorakoznak egymás mellett. Minden nép, nemzet más-más történelmi-kulturális, etno-szociológiai, etno-pszichológiai, valamint nyelvi alakzat. Ezért a nemzeti jelleg, nem probléma-centrumaiban, élményrétegeiben, fogalomkészleteiben találkozik az egyetemessel, hanem eszmei tartalmában, amit időszakról-időszakra újból felismernek, mint Kodolányi János is, aki a „Süllyedő világ” című munkájában, így ír: „Vajon nem találnám-e meg én is az ormánsági életben, tájban és nyelvben, az ormánsági múltban és néplélekben az egész egyetemes életet?”, de idézhettük volna Borsos Miklós szobrász hasonló felismerését is, stb.


E jelzett sajátosságok is mutatják, nem mindegy, hogy a fogalom milyen típusával gondolkodunk egy adott dologról, ismerve, hogy az emberi tudatok különböző idősíkúak. A formák és az irányvektorok tekintetében a probléma természetéről –  Jan Patočka (1907‒1977) konzervatív cseh filozófus nyomán ‒ mondhatjuk, hogy az organizmus és a mechanizmus között vergődik, az emberek vágynak egy szervesebb népi, családi, nemzeti, vallási-lelki életre; míg a gazdasági fejlődés, az üzleti élet a technikák-technológiák pragmatizmusára, a konfliktusok, válságok fegyveres erővel való „kezelésére” épülnek, s ez egyben két kultúrát is jelent! Két körülmény különösen figyelmet érdemel, így: a tömegben szerzett élmények, - különösen a válság-miliő – teoretikus képzeteket indukál, gondoljunk Hitler, Sztálin, Mussolini, stb. gondolatvilágára és eszméi keletkezésének városi miliőjére; valamint Európai méretben (is), bonyolítják a helyzetet a bevándorlások nyomán kialakuló mix-társadalmak, valamint e társadalmak elitjeinek gondolkodási kollektívákba való rendeződése. A kollektív tudatképződés az emlékek, élmények, traumák tömörödéséből (denzitásából) jön létre, felettes én-tudatként. A genetikus-történeti faktorok tartalmazzák a folyamatban a differenciálódásokat, integrálódásokat, vonzásokat és taszításokat is, most nem beszélve a környezet, valamint az éghajlat hatásairól. A történelem azt is mutatja, hogy a társadalom aszimmetrikus rendszereiben keletkező mesterséges gondolatok építményei, időről-időre összeomlanak, még az igen jelentős emberi, globális média rásegítések következtében is.


I. Nép, nemzet fogalmak kulturális jellemzői


Csoóri Sándor (1930-2016) vetette fel 1989 tavaszán Bécsben a Protestáns Magyar Szabadegyetem nyitóelőadásában, a „Mi a magyar, ma?”  kérdését, s utalt a nemzetre, melyet úgy határozott meg: „… a nemzet…szellemi, nyelvi, történelmi képződmény, határokon túli hagyományokkal, s közös reflexekkel. A nemzetet nem lehet az államvezetés szegényebb eszközeivel irányítani.”5


Kiss Gy. Csaba negyedszázaddal ezelőtt szintén felvetette6, hogy új nemzetfogalomra van szükség, melynek részeit is körvonalazta: a. kulturális-nyelvi összetartozás; b. történelmi makroközösség, a sokféleség egysége; c. a nemzetfogalom központjában a magyar álljon, ne a magyarság; d. együttműködés másokkal és az európai integráció gondolata. Magyar-magyarság arra utal ebben az összefüggésben, hogy az Egyén és Közösség alapkonfrontációja volt a 20. századnak, s az maradt a poszt-totalitárius időszakban is, gondoljunk a jelzett két fogalom alakzataira: nemzeti, polgári, és kommunista. A „közösség” kifejezés, - mely nem helyettesíti sem a rassz, sem a nép, sem a nemzet fogalmakat - soha nem szerepelt ennyit a magyar és a nemzetközi médiában, mint az elmúlt években.

Igazolódtak-e ezek a faktorok? Bizonyos jellemzőiben igen, másokban nem is igazolódhatnak! Oka, hogy a vizsgált területen a tényszerűségnek és az eszmeiségnek mindig van, és lesz valamekkora aszimmetriája, mert a folyamatban eltérnek egymástól az érdekek, értékek, és az őket képviselő (politikai) személyiségek, valamint nem utolsósorban, az együttműködés területén a módszerek, eljárások (mindezeket megjelölhetjük a Brexit okaként is!). E fogalmak összetevői nem feloldódnak, hanem inkább csak kiegészülnek bizonyos új jellemzőkkel, a viszonyok differenciálódásának folyamatában. 


A kulturális jellemzők közül néhány:


1. Egész történelmünk egyik iránya reakció és reflexió az ellenséges népcsoportok fizikai vagy szellemi betörésével szemben (besenyők, rómaiak, tatárok, törökök, osztrákok-németek, oroszok, románok, és még ami jön). Nemzeti dinamikánkat (felkészülés, szembefordulás, veszteség, trauma, stb.) ezek a népcsoportok határozták meg. „Fejlődésünk” a jelzett reakciók és reflexiók változása. A reakcióinkkal kapcsolatban említhetjük, Horthy szegedi-gondolatát, a bolsevik típusú forradalmakra adott válaszként: (i) a bolsevizmus leverése (ii) nemzeti hadsereg megteremtése (iii) keresztény – nemzeti - népies politika általi megújulás.


2. Trianon trauma. Trianon a magyar lelkiség változáspontja (inflexiós-pontja), terület és népességvesztéssel egyben önmeghatározásunkat vesztettük el, mert alapintuíciója változott meg; radikálisan megnőtt a múlt jelentősége, minden ellenkező, a múltat eltörlő ambíciókkal, szuggesztív pedagógiával szemben; Közel egy évszázadon keresztül nem volt, aki újra elgondolja, hogy mit jelent: mindig kívül lenni, haza-közelben. 1948 után elindult egy érzéketlenség is a magyarságot érintő traumák tekintetében. A békediktátumot követően éreztünk meg valamit, a nyugati kultúra barbárságából (gondoljunk arra, hogy a nyugat milyen vehemensen tiltakozott 2014-ben, amikor Ukrajna népszavazással elveszítette a Krím-félszigetet. A Trianon trauma összetettsége több elemből áll: (a) individuális, (főként azoknál az egyéneknél, akiknek a döntés szétszakította családját), valamint az érzékenyebb, idősebb embereknél - William Styron találó kifejezésével - „lelki idegzsábát” okozott és okoz; (b) történelmi, valamint (c) kollektív, amit hatványozottan kollektívvé, nemcsak a veszteség elbeszélése, hanem a generációk iskolai oktatása is megerősített, (különösen az elmúlt két és fél évtizedben). (d) a magukat kívülállóként tételezők részéről nemcsak szüntelen média represszió, hanem egyenesen az emlékezet-terrorja, azokkal szemben, akik Trianonra (is) emlékezni mertek, mi több helyettesítő emlékcseréket hajtottak végre, mindent szétverni, ami az összetartozás tudatát erősítheti elv alapján, az érintetteknél. Egy ekkora trauma eszméket termel, képzeteket indít el. Eddig hiába vártuk, hogy történik valamilyen beavatkozás, a két nagyhatalom az USA és Oroszország vezetői részéről! A Dantei Pokol borzalmai csak irodalmi játék a háborús traumákhoz képest. Pszichológiai, valamint morális hátrányai, mint utaltunk rá, jelenkorunkban is éreztetik hatásaikat: A trauma először adatszerűen jelentkezett, mert a nemzet akkori 325,411 km2 területéből maradt, 92.833 km2 (28.5%), a veszteség 232,578 km2 (71.5%); az akkori 20, 886.487 milliós népességéből maradt 7,606, 871 millió fő (36.4%), a veszteség 13,279.516 millió (63.6%).7 Nem véletlen, hogy a korabeli szerző a Franciaország 1420-as és Magyarország 1920-as megcsonkítását idézte kis francia-nyelvű kötetében. A nemzet szociometriai térképét képzeljük magunk elé, és abban a tradicionálisan nagy nemzetrészeket, és egyből érzékeljük a test és lélek elvesztéséből következő megrázkódtatás lényegét. Az I. és II. Világháborús vereség, a kommunista forradalmak, a szétszóródás Adys-élményének közvetlensége; a kiteljesedés-hiány, a történelmi megkésettség deformálja az értelmiség időtudatát, és táplálja a teoretikus, valamint a közösségi és magánutópiák elburjánzását.

3. Jelenkorunkban a népmozgások, betörések-beözönlések latin-amerikanizálódást jelentenek. A menekültek célja Európa. Milliók meneküléséből az európai népek keveredése lesz, ami a célja ennek a nagyhatalmi politikának (magához, a saját társadalmának - afrikanizált, latinizált, ázsianizált, arabizált - mixéhez hasonlóvá kényszeríti válni, a tradicionális nemzeti társadalmakat is. Az ilyen kényszeres – mix - társadalmak esetében nem egyszerűen a keveredő népcsoportok egyenlőtlenségéről van szó, hanem a közöttük lévő hasadásról (vallási, nyelvi, kulturális, nevelési, történelmi, egészségügyi, szokás, stb.), ami a későbbi véres konfliktusok eredője lesz, mint Franciaország, Anglia, Spanyolország esetében, de sokkal súlyosabbak, mint az eddigiek. A járulékos cél: a különbségek sokszorozása, hogy a különbségek az eddigiektől sokszorosan többirányúvá váljanak. Az emberek tudatára hatnak a társadalmi (politikai,gazdasági, stb.) jelenségek, történések is, de a 20. század tapasztalatai nyomán, az emberek elutasítási faktora a külső hatásokkal erőteljessé vált.


4. Kapitalizmus, állam, nemzet, civilizáció, kultúra, mindegyik egy-egy keret, s meghatározza a gondolkodási, érzelmi, cselekvési folyamatokat, egészen a meggyőződésekig. Max Weber ráközelítése a protestáns-etikára, helytálló, mint a kapitalizmus szellemének forrására, de a szellem, amikor egy adott termelési módként intézményesül, dologi élei meghatározóbbá válnak, mint az őket létrehozó, és irányítani akaró személyi konstellációk, nagyobb függetlenséggel rendelkeznek, mint az olyan puha faktorok, mint: a kormányzás-, szervezés-, vagy a szociálpolitika. A polgáritól eltérő társadalmi rendszerek felfogása és elfogadása, ezért nem csupán racionalitás kérdése. David Reismann nyomán mondhatjuk, hogy éles különbség van, a keresztény töprengő, rácsodálkozó, önreflektáló, lelkiismeret-vizsgálatot tartó, a világon segítő belső ember, valamint az agresszíven offenzív, pusztítóan haszonelvű, zsákmányszemléletű és destruktívan átalakító, világ-megváltoztató (ortodox marxista-leninista stb.) emberkép között. Hozzátehetjük, ez utóbbi következménye a sztárkultusz, a szégyen, a bűntudat hiánya, a self-made-man karakter, (elmosódik az idegen és az ismerős közötti különbség), a család szétesik, pragmatikus-praktikus beállítódás. A mesterségesség két társadalomszervező elve: (i) az USA = menedzser-vezérelt önszerveződő társadalom; (ii) a volt Szovjetunió (USSR) = ideológia-vezérelt közösségi társadalom volt (1917-1990). Az eltérő érzékenységekből, szellemiségekből, vallásokból, eltérő cselekvéssorok lesznek (állami szinten is), nem beszélve az eltérő érdekek hatásáról.

5. Isten dicsőítése, valamint az emberek és saját nemzetségük nyelvének, hősei történelmi tetteinek, asszonyai szépségének dicsőítése teremtette meg az emberiség intellektualitását, (nemzeti) azonosságtudatát, rituáléit, valamint más, közösségi tudatmezőit, – Arisztotelész kifejezésével – „míneműségeit”, ettől lett, az a mással össze nem téveszthető minőség, különösség, ami. Az identitásnak, magyar és idegen nyelven egyaránt, könyvtárnyi irodalma van. E témának konjunktúrája volt bizonyos időszakokban, amely nem úgy téma a magyar embereknek, mint mondjuk a szén és rézötvözet egy tudósnak. A magyar azonosságtudat alapjait, nem csak verbális technikaként, vagy értelmezésként (interpretációként) fogjuk fel. „Nálunk teljesen mást jelent az idő; nálunk jelen van még a népművészetnek az időtlen atmoszférája, olyan értékekkel – a gyöngédségnek, a szépségnek, a tisztaságnak: mondjuk azt, a szolgálatnak olyan jegyeivel, amit többé már nem fogunk tudni megismételni. […] Amikor költészetem elérkezett egy bizonyos intellektuális zsákutcába, olyanfélébe, amire túlzással egyesek azt mondták, hogy mallarméi zsákutca, akkor eltűnődve ezeken a dolgokon, megpróbáltam nagyon könnyű kézzel írni, és rábízni magamat erre a sokkal ősibb, tisztább, mélyebb – öntudatlanabb és tudatosabb- kultúrának a sugallatára.” – mondta Pilinszky János egy interjúban, a mélypont és a kiindulási-pont teremtő kapcsolatáról.


6. Szociológiai, etnoszociológiai szempontból: Egy-egy nagy történelmi traumáról - gondoljunk az első Nagy Háborúra, - nemcsak azt mondjuk, hogy „veszteségei” voltak, hanem fájdalmas azt is tudni, hogy kik voltak a „veszteségek”.  A központi hatalmak 23 millió, az antanthatalmak 42 millió katonájából 8,5 millió lett hősi halott, azaz 13 %- a fegyverrel harcoló katonáknak megsemmisült, mint ahogyan írták a korabeli angol lapok „killed in the war”. Az adat önmagában is megdöbbentő, - de nem feledhetjük azonban, hogy - a katonák ebben az időben parasztkatonák voltak (mint ahogyan az megelőző évezredben mindig, de hozzáteszem, még a második világháborúban is!), beleértve ebbe az első-, és második-generációs munkásságot, akik társadalmi származásukat tekintve szintén parasztok voltak, azaz a társadalom-alapjának jelentős része megsemmisült Oroszországban, Németországban, az Osztrák-Magyar monarchiában, Olaszországban, Törökországban és még sorolhatnánk. Mindeközben családjaink „veszteségeire” is emlékezünk, akik közül sokaknak a nevét - városainkban, falvainkban – megörökítette a hivatalos emlékezet hősi emlékműveken. (A jelzettek nem érintik a hadirokkantak millióit, az elesettek családjainak ellehetetlenülését, a fogságba kerültek megsemmisülését.) A tényekre - gyakran tudatos szándékkal - nem mindig viszik rá Max Weber szociológiai szempontjait.     

7. A megértés, - írja Szegedy-Maszák Mihály8 - a különböző megszokások (konvenciók) szerint jön létre. Hozzátehetjük, hogy egymástól is eltérő konvenciók tömege van jelen a társadalmi rétegekben, csoportokban, mely nemcsak létrehoz valamilyen megértést, de szabályozza is azt. Karácsony Sándor is úgy gondolta és írta a „Csendes órák” című munkájában, hogy „Magyar az, aki a magyar jelképrendszert megérti s magáévá teszi. – Mi más ez, mint a magyar istenélmény, az ősi kozmikus kép elfogadása, megvalósítása, az ennek megfelelő lelkialkat.” Veres Péter szavai ugyanerre vonatkoznak: „…azoknak írok, akik megértenek.” A látszat ellenére, a racionalitásnak nincs abszolút funkciója a megértésben, gondoljunk MacIntyre megfogalmazására, hogy aki nem tartozik egy bizonyos hagyománykörhöz, nem ismerheti meg egy másik hagyomány világában élőket. Megjegyzem, a szellemiségek sem keverednek korlátlanul egymással!

8. Az organikus társadalmakban a vezető és a nép kapcsolatának közvetlensége fontos szerepet játszik a fogalom tartalmában! Féja Géza is utalt erre 1848 - al kapcsolatban „A Habsburg-házat éppen az jellemezte, hogy semmiféle szerves és természetes kapcsolat sem fűzte a birodalmát alkotó népekhez.” – ebből eredt az ígérgetés, illúziókeltés, pressziók - repressziók terrorisztikus politikája. A magyar történelemben is a kiemelkedő személyiségeknek meghatározó szerepük volt, s ennek a szerepnek az értékelése eltorzult a kommunista időszakban.


9. Ne legyenek illúzióink, nem mindenkinek léteznek a nép, nemzet fogalmak!


(a) Negatív aspektusból értelmezve: egy abszolút egoistánál ez a probléma sem / vagy csak érdekből létezik; kiégett, alacsony intenzitású lelkiséggel  / „egy poloska érzelmi életével” ez a kérdés nem létezik; Déry Tibor megfogalmazásában a „közös árnyékszék” elidegenítő hatásakor, a kérdés bizonytalanná válik; a mindent szétrabolni, széttörni, fölzabálni mentalitás számára nincs. A „kívülről kapott parancs” megfogalmazással sokan nem tudnak mit kezdeni, de ha KommIntern (1919-1943) működésére gondolunk, világossá válhat a kívülről kapott parancs alapján a magyar nemzet ellen (is) működni.

(b) Pozitív aspektusból értelmezve: Petőfi az ifjúság „szent dühével” adott örök választ erre; a lelki világ finomabb rétegeire-szerkezeteire (fogalmak, értékek, fények) fogékony lelkek számára létezik; a harmonikus lény számára létezik; összetartó-összeforrt népcsoportokat, néprétegeket jelenti gyökereikkel, mítoszaikkal, rituáléikkal, vallásukkal, örömeikkel és traumáikkal együtt.


II. Illusztrációk a jelzett fogalmak irodalmi alakzatai közül


Nemzet (natio)


A nemzet fő jellemzője, hogy tagjai azonos vagy legalább közel azonos nyelvet beszélnek, van saját történetük, amelyet nagyjából egyformán ismernek, és saját kultúrájuk, amelyet ők maguk alakítottak ki. Egy állam keretében azonban együtt éltek és élnek ma is olyan csoportok, amelyek az állam hivatalos nyelvét, ha beszélik is, nem tartják a sajátjuknak és a többségtől vagy a többiektől eltérő eredettudattal és eltérő történelemmel, kultúrával rendelkeznek.9


„A népiség és nemzetiség vér és lélek, érzés és tudat, hagyomány és hivatás, életszemlélet és művelődés, hitvallás és cselekvés, szerves foglalata.”10 – írja Hóman Bálint. A fogalomban a „vér” kifejezéstől, nem kell megriadnunk, mivel nem riadnak meg azok az üzleti TV csatornákat kedvelő, „igen demokratikus” érzelmű, nézők sem, akik elalélnak, - ha a vérszerinti öröklés rendjéből - egy rőt-vörös királyi herceget, hercegnőt látnak bizonyos európai királyi családból, és démonként tisztelik őket.      




Nemzeti érzés


A nemzeti érzést nem, mint a szülőföldhöz, anyanyelvhez, kulturális emlékekhez való meghitt, szubjektív ragaszkodást kell meghatározni, hanem mint az újkor történelmi kihívására adott történelmi választ, a modern nemzetállam szükségleteinek megfelelő ideológiát, amely az előbbit többnyire magába olvasztja, de tőle továbbra is világosan megkülönböztethető.11 

Nemzetiség


„A nemzetiség nem egyéb, mint azon összetartozásnak tudata, mely nagyszámú emberek között  - múltjuk emlékei, jelen helyzetük, s ami ezekből következik, érdekeik  és érzelmeik közössége által támad.”12 


Nép


„Az országban élő teljes lakosságot, az állampolgárok összességét nevezhetjük népnek vagy társadalomnak, de nemzetnek aligha, mert ha ezt tesszük, a közösségből sokakat kizárunk.”13


Állam – politikai rendszer


„…az idők további folyamán a két egymástól eredete szerint idegen, gyakran nyelvileg és fajilag is különböző  csoportot (egy harcos-törzs és egy paraszt-népcsoport – H. D.) azonos nemzeti érzésű, azonos nyelvű és erkölcsű, egységes néppé kovácsolja össze: a közös szenvedés más veszedelem, közös győzelem és vereség, közös öröm és halott-siratás.”14 – valamint közben kialakul az etnikai-egység.


„…minden politikai rendszer saját történelmének, lélektanának, társadalmi viszonyainak, sőt génjeinek terméke.”15 – írja Zbigniev Brezinski.

A történelemben mindig voltak nagy összefogó szimbólumok, alaptörvények, továbbá vallások és szent könyveik, így: Magyarország Szent Koronájára (Sacra Regni Hungarici Corona), vagy Magyarország Alaptörvényére (2011. 04. 25.), vagy a Biblia, Korán, Talmud, stb.;  a magyaroknál a  latin lelkület a meghatározó – karakterekben dominánsan Antonius, Titus, Hadrianus, és nem Caligula, Néró, Domitianus, azaz eszmei – esztétikai - morális motívumok (szeretet, becsület, lovagiasság, hűség, eskü, hazafiasság, építés, alapítás, védelem, együttműködés, segítőkészség, stb.), mely hozzátapad a dolgokhoz, különösen a magasztos dolgokhoz. „Törpe nép az, amely nemes eszményekre nem tekint fel tisztelettel, amely dicső múltját semmibe veszi és maga vérét alacsonyítja le. Csak annak a nemzetnek van jövője, amely a múlt hagyományait, eszményeit a sors viharai közt el nem hagyja. Mert a múlt az a szilárd alap, amelyre a jövőt építeni lehet, az eszmények adnak erőt a munkára, a küzdelemre, az áldozatra. A szent korona egyetértést, közösséget, békességet hirdet a magyarok között, minden igaz magyar szent szövetségét a haza üdvére.” – mondta beszédében báró Perényi Zsigmond 1933. július 12-én koronaőrré történő megválasztásának alkalmából, az Országgyűlésben.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      

Voltak és vannak akik, már az állam egybefogó funkcióját is támadják, akik idegenkednek a a nemzeti identitástól, mint kollektív képződménytől, de helyeslik a hibrid kultúrákat, stb.


„Nacionalizmus”


A nacionalizmus fogalom „feltalálója” a francia Maurice Barrès (1862-1923) „ Barrès a francia nacionalizmus filozófusa és költője: a realista nacionalizmusé, a kollektív önzés pártjáé, mely a Haza önzetlen szeretetén, a hazai föld és halottak kultuszán nyugszik.” (1927. május 14.) – található Charles Maurras politikai szótárában.16


Minden nemzet nacionalista. Az ősi múlttal rendelkező nemzet - nem politikai kategória, hanem az adott nép tudatának kódja, -  hőseinek történelme, családi-felmenőinek áldozathozatala, ezért lehet minden tekintetben (kulturálisan, politikailag-gazdaságilag) hatalmas erő, kényszerítő erő, valamiféle hála azért, hogy az a kultúra a mindenkori jelenig hozta családját, népét,nemzetét.

J. Huizinga megfogalmazásában: „A nacionalizmus, az uralkodás hatalmas ösztöne; az a vágy, mely a maga népének, a maga államának mások fölött, mások rovására érvényt akar szerezni.”17


A nacionalizmus „A nemzeti érzületnek és öntudatnak fokozottabb és határozottabb formája.”18


Szűcs Jenő történeti felosztása szerint: „… a 13-16. században a natio háromféle, egymással összefüggő, de mégis nagyon különböző koncepciója húzódik végig, s fejlődik egymás mellett: egy, az alattvalói kötelékeken és intézményeken stb. nyugvó államnemzetség, egy, az etnikai kötelékeken és hagyományokon,  nyelvi egységen nyugvó - részben territorializált – nyelvnemzetiség, s végül egy rendi natio koncepciója.”19 Szűcs Jenő a besorolás egyszerűbb módját választotta, és csupán a feudális társadalmi szerkezetet rögzítette nemzet fogalomként.


Kontrasztként álljon itt Tamás Gáspár Miklós megfogalmazása: A mai nacionalizmus, akárcsak a világban sok minden - a szélsőbaloldali radikalizmustól az iszlám fundamentalizmusig – parazita világnézet. A nacionalizmus legtöbb válfaja a kollektív -  felelősség elképzelésén nyugszik. Csak ez indokolhatja a más etnikai csoportokkal szembeni ellenszenvet, ami elvégre a nacionalizmus legszembeszökőbb vonása.20

Patriotizmus


Az őseredeti, a drága megőrzésének és megvédésének akarata…A középkor végére már kialakultak – a Balkántól nyugatra – Európa legjelentősebb nemzetiségei, többé-kevésbé határozott államkeretben. Az ismert népnevek már régen forgalomban voltak: olaszok, franciák, németek, spanyolok, portugálok, angolok, dánok, norvégek, svédek, lengyelek és magyarok….A hazaszeretet magja mindig a mélyen érzett ragaszkodás marad a röghöz, melyen születtünk.21


Haza – Hon - Hazafiság

„A hazának afféle titokzatos erőt tulajdonítanak” – írja Robert Musil (1880-1942) némi szkepticizmussal,  de hozzátehetjük, azért „titokzatos”, mert valójában a haza az, ami belénk nő, és amibe belenövünk, meghatározza szemléletünket („szép vagy Alföld”…), belőle élünk, az „anyaföld” az a talaj, amelyből élményekkel telítődünk, stb., megműveléséből (kultiválás) keletkezett a kultúránk, azaz nemcsak egy hely, melynek szállodájában  átmenetileg megállunk és jól érezzük magunkat, s beleburkolózunk globalista fogalmainkba.

A „titokzatos” erő megjelenése: szellem és hatás


Madách Imre „A civilizátor”(1859) című munkájában, egyetemesen nemcsak az osztrák – magyar birodalom természetét írta meg, hanem a tatár-, a török-, s később a német-, majd a szovjet - birodalomét is. „S harcoljunk bőrünkért s a koncért. / Hivatkozzunk igaz ügyünkre, / S készítsük az akasztófákat. / A nyertes igazságot is nyer, / Így az igazság mindig nyertes…” Kárpáti Aurél, aki látta Madách szatírájának budapesti bemutatóját a Zeneakadémia kamaratermében 1938. december 4-én (vasárnap este), így ír a hatásról, amit a darab kiváltott: „…az alig kétszáz főnyi »hallgatóság« magából kikelve tombolt. Tüntetett önmaga, a saját magyarsága mellett. Mert lényegében erről volt itt szó. Nem a napi politika pártszenvedélyéről, hanem az örök magyarság éltető politikumának öntudatra ébredéséről. Egyszerűen arról, hogy mit jelent magyarnak lenni… Hitvallás – válságos időkben – egy szabad és független nép nemzeti öntudata mellett.”22 – majd az újságíró hozzáteszi, hogy ez tüntetés a Bach-rendszer magyarellenes, elnyomó véres bürokratizmusa ellen szólt. Ez vált napjainkra ismét az amerikai gyakorlat nyomán nemzetközi joggá, némi humanista flastromokkal.


Hazafiság


„Mit értünk ma korszerű hazafiságon?...Az olyan hazafiságot, amely az egyénnél előbbre valónak tartja  az országot.  („America first.” D. Trump 2017 – H. D.) Az olyan hazafiságot, amely nem rövid, viharos érzelemkitörésekben, hanem az egész élet nyugodt, állhatatos odaadásában nyilvánul meg. Bizonyos szavakkal könnyű dobálózni, de itt hatalmas feladatról van szó. Mert elvekért küzdeni sokszor könnyebb, mint ezeknek megfelelően élni.” – mondta Adlai Stevenson (New York, 1952. augusztus 27.)


III. Tények – lelki diszpozíciók - fogalom határok


Magyarország „…ezentúl is éppen olyan pajzsa és végvára marad a keresztény kultúrának, mint amilyen volt hajdan.23


„Szent István kultusza már önmagában is mutatja azokat a mélyreható különbségeket, melyek a nemzetiszocialista Németország politikai gondolkodását a magyar tradícióktól elválasztják. A szentistváni eszme lényegében humanista és keresztény, s ebből kifolyólag igen távol áll a fajelmélet szűk, materialista gondolkodásától.”24 – vélekedett a francia követ a két világháború között.


Összegzés

A téma felveti, azt a kérdést, hogy a dolgok miként részei a tudatnak? A történelem egésze csak: szabályszerűségeiben, kulturális-antropológiai jellemzőiben, társadalom - termelés – tudomány formáiban, civilizáció-vallás típusaiban, kiemelt karaktereiben, háború és béke szinusz-hullámaiban (kríziseiben – konjunktúráiban), a folyamatok irányvektoraiban, valamint a technikai találmányokban és felfedezésekben ragadható meg. A jelzett fogalomcsoportoknak, kategóriáknak elemi részeire bontásakor azt tapasztaljuk a könyvészeti anyagokban és a levéltárakban, hogy leszivárognak a történelmi korszakok repedésein, egészen a leleményes emberi kalodákig (rosszindulatú közigazgatási tisztviselőkig, stb.), megfosztásokig (deprivációkig), a rezisztenciákig

Abban az időszakban, amikor a „forradalmiság” lett az értékmérő (1918-19; 1948), attól kezdve a „népi” stigma lett (retrográd, reakciós, harmadik utas, antiszocialista, tudománytalan parlagiasság) - képviselőit üldözték (Kovács Imre, Féja Géza, Sinka István, stb.). Ez mutatta meg a néphez, nemzethez a valódi viszonyát az akkori, dogmatikus kommunista hatalomnak. Ekkor vált a „nacionalista” is bélyeggé, amely keletkezésében olyan okokat jelöltek meg, mint: az elmaradott polgári fejlődés, feudális maradványok, nagybirtok hosszú idejű fennmaradása, az agrárhelyzetből adódó feszültségek. Azaz, egy egész szükségszerűen létrejött történelmi korszakot, annak szerkezetét, valamint képviselőit vádolták.

Számtalan – a felvilágosodás filozófiai nyomvonalán elinduló - modernizációs kísérlet ellenére, mikor az egyén és a közösség új alakzatait keresték, most sem maradt más stabil pont, mint a nép és a nemzet.

Prof. Dr. Harai Dénes

Jegyzetek:

[1] Lásd, Miskolczy Ambrus: A „hungarus - tudat” a polgári-nemzeti átalakulás sodrában. Magyar Kisebbség Nemzetpolitikai Szemle, 2012 / 3-4. (65-66.) szám, Kolozsvár. 163-204. o.

2 Hivatkozik rá Ortutay Gyula: A népi írók kérdéséről. Kortárs, 1958. október. 581. o. 

3 Pomogáts Béla: Nemzetiségtudomány. Élet és Irodalom, 1976. március 6. 2. o.

4 Lásd, Kósa László: A hungarológia változásai és változatai. Alföld, 1986 / 10. 50. o.

5 Csoóri Sándor: Mi a magyar ma? Tiszatáj, 1989 / 9. 49. o. 

6 Kiss Gy. Csaba: Mi a magyar ma? Nemzettudatról Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából. Új Magyarország magazin, 1992. május 16. 13. o. 

7 Póka-Pivny, Adalbert de: Le Siécle de Jeanne D'arc et le Siécle Dernier de la Hongrie / Budapest, 1931. Édition de L'Association Hongroise des Affaires Étrangéres et pour la S.d.N.,29. 42. old.

8 Szegedy-Maszák Mihály: A művészetközi vizsgálódás kísértése és akadályai / Érték és értelmezés, Bibliotecha Nationalis Hungariae / Gondolat Kiadó, Budapest, 2010. 13. o.

9 Ormos Mária: Nemzet – állam - állampolgár, Élet és Irodalom, 2011. április 29. 7. o.

10 Hóman Bálint: Történettudomány és politika. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1943. 11. o. Különnyomat a „Századok” 1943. évi 4-6. számából. 

11 Tamás Gáspár Miklós: Törzsi fogalmak I. Atlantisz, 1999. 62. o.

12 Reform és hazafiság. Budapest, 1978. III. k. 351. o. idézi Mohay Tamás: A nyelv és a vallás szerepe  az identitásban. Székelyföld, 1999. augusztus, 87. o. 

13 Ormos Mária: Nemzet – állam  - álampolgár. Élet és Irodalom, 2011. április 29. 7. o.

14 Franz Oppenheimer: Az állam, Révai Kiadás, 1912, 57-58. o.

15Zbigniev Brezinski: Válogatott írások és beszédek. 1980. Kézirat. 63. o.

16 Ludassy Mária: Charles Maurras politikai szótára, Beszélő, 1996. május, 50. o.

17 J. Huizinga: Patriotizmus, nacionalizmus, Danubia Kiadás, 5. o. Ford.: Szentkúty Pál.

18 Új Idők Lexikona 1940. XVIII. k. nacionalizmus címszó.

19Eredeti forrás: Szűcs Jenő: „Nemzetiség” és „nemzeti öntudat” a középkorban. Szempontok egy egységes fogalmi nyelv kialakításához, Nemzet és történelem Bp., 1974, 252. o. Idézi, S. Varga Pál: A nemzet mint szimbolikus értelemvilág. Alföld 2002 / 5. 54. o.

20 Tamás Gáspár Miklós: Törzsi fogalmak I. Atlantisz, 1999. 103. 137. o.

21 J. Huizinga i. m. 5. 30. 61. o.

22 Kárpáti Aurél: „A civilizátor” vezércikk, Pesti Napló 1938. december 7.

23 Magyar Kurir 1938. május 26. (Osservatore Romano)

24Idézi, Ránki György: A német-magyar kapcsolatok néhány problémája 1933-1944. Valóság 1981. 9. sz. 1-18. o.


Irodalom

Móricz Zsigmond: Magyarosság és nemzetietlenség. Nyugat, 1912. április 16. V. évf. 8. sz. 704-709. o.

Eric J. Hobsbawn: Etnikai identitás és nacionalizmus. Világosság / 1993. 4.

Csapó I. József: A belső önrendelkezéstől a kettős állampolgárságig. 2001. kézirat.

Lánczi András: Válság és politikai filozófia: politikai bölcselet vagy politikai tudás. Kommentár, 2007 /4.

Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar föltámadás: A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai, Magyar Október, Budapest, 1984. (eredeti megjelenés, 1920. Bécs) 

Ady Endre: A nacionalizmus alkonya. Kossuth Könyvkiadó, 1959.

Cimkék: főoldali hír, 2017

“KOMMUNIKÁCIÓ 2017” nemzetközi tudományos-szakmai konferencia

  • "KOMMUNIKÁCIÓ 2017" konferencia felhívás
  • Letölthető formában

  • Fájl letöltése

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar

HÍRADÓ TANSZÉKE

együttműködésben


a Honvéd Vezérkar Híradó, Informatikai és Információvédelmi Csoportfőnökségével

és a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesülettel

ezúton meghívja Önt a


“KOMMUNIKÁCIÓ 2017”

(Új trendek az infokommunikáció világában)

NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS-SZAKMAI KONFERENCIÁRA

www.comconf.hu


A konferencia időpontja:

2017. NOVEMBER 15.

Helyszíne:

STEFÁNIA PALOTA - Honvéd Kulturális Központ

(1146 Budapest, Zichy Géza utca 3.)


JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ:


Előadóknak: 2017. október 20.

Résztvevőknek: 2017. november 07.

Előadás és/vagy publikáció megküldése 2017. október 27.

(Copyright átruházási nyilatkozat!)

A konferencia - amely első alkalommal 2000-ben került megrendezésre - célja egy olyan tudományos-szakmai fórum biztosítása, amelynek keretében az info-kommunikációban és híradásban jártas civil és katonai szakemberek megoszthatják ismereteiket és kapcsolatokat építhetnek.

A szervezők a következő témákat ajánlják a konferencia fő témaköreiként:


  1. A lehetséges hadszínterek, válságkezelő műveletek info-kommunikációjának jelenlegi (és jövőbeni) technikai és/vagy szervezési kérdései;
  2. Új trendek a kritikus kommunikációs infrastruktúrákban;
  3. A közcélú kommunikációs infrastruktúra aktuális kérdései;
  4. Kibertér, kiberbiztonság, fenyegetések és kihívások, aktuális kérdések;
  5. IoE, avagy a smart world küszöbén;
  6. Autonóm szoftverek, szoftver robotok, MI-AI;
  7. A biztonságtechnika és az infokommunikáció közös platformja, technológiai-technikai háttere, információbiztonsági kérdései;
  8. Az információbiztonság jelene és jövője.

A konferencia nyelve magyar (angol).

A konferencia lehetőséget nyújt publikáció(k) megjelentetésére a kapcsolódó nyomtatott és/vagy elektronikus konferencia kiadványban. A formai követelmények letölthetők a rendezvény weboldaláról vagy elérhetők a szervezőknél!


A PUBLIKÁCIÓK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: 2017. OKTÓBER 27.

(Copyright átruházási nyilatkozat!)

A szervezők fenntartják a jogot, hogy elutasítsák azokat az előadásokat, publikációkat, amelyek nem illeszkednek a konferencia témájához és/vagy nem követik a megadott formai követelményeket.

Kiknek ajánlott a részvétel akár előadóként, vagy kiállítóként?

         A konferencia jellemzői alapján minden hazai és külföldi előadót és kiállítót várunk, akik:

  • civil vagy katonai szakemberként, kutatóként, oktatóként az info-kommunikáció és/vagy a híradás területén tevékenykednek;
  • poszt-doktori, MSc, vagy PhD szintű képzettséggel vagy képzésben vesznek részt a vonatkozó szakmai területeken;
  • támogatóként, szponzorként vagy legújabb termékeiket, fejlesztéseiket bemutató/kiállító személyként vagy szervezetként vennének részt a rendezvényen.

Kiket várunk részvevőnek?

         Mindenkit, aki érdeklődik a rendezvény témái iránt.

Részvételi díjak

A konferencián való részvétel díjtalan, de ELŐZETES ONLINE REGISZTRÁCIÓHOZ KÖTÖTT!

KAPCSOLAT ÉS TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

Jelentkezni KIZÁRÓLAG előzetes online regisztráció formájában

2017. október 01-től

Előadóknak: 2017. október 20-ig

Résztvevőknek: 2017. november 07-ig

az alábbi linken lehet:


http://www.comconf.hu/regisztracio.php


Kapcsolattartó:

NKE HHK KÜI HÍRADÓ TANSZÉK

Molnárné Csősz Irma

E-mail: comconf@uni-nke.hu

Telefon: +36-1-432-9000/29-432

FONTOS!

A PUBLIKÁCIÓK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE:

2017. OKTÓBER 27.

(Copyright átruházási nyilatkozat!)

BEKÜLDENDŐ:

Dr. Fekete Károly alezredes

Konferencia Szervező Bizottság elnöke

E-mail: fekete.karoly@uni-nke.hu

Telefon: +36-1-432-9000/29-153

A copyright átruházási nyilatkozat letölthető a rendezvény weboldaláról


Tisztelettel,


KONFERENCIA SZERVEZŐ BIZOTTSÁG








Cimkék: főoldali hír, 2017

Sikeres szereplés az MH Bajnokságokon

    • Sikeres szereplés az MH Bajnokságokon-2
    • Sikeres szereplés az MH Bajnokságokon-3
    • Sikeres szereplés az MH Bajnokságokon-1
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az MH Ludovika Zászlóalj közös csapattal vett részt a Magyar Honvédség Katonai Háromtusa bajnokságán valamint Lőbajnokságán.

A kialakult határhelyzet miatt 2015-ben felfüggesztették az országos szintű kiképzési sportbajnokságokat, így nagy várakozással álltunk szeptember 13-ai MH Katonai Háromtusa és a 14-én rendezendő MH Lőbajnokság elé.

A Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár rendezte a bajnokságokat a Püspökszilágy térségében lévő kiképzőbázisán.

Kissé szeles időben a gépkarabély gyakorlattal kezdődött a verseny, ahol a résztvevőknek fekvő, térdelő és álló testhelyzetben kellett leküzdeniük a 200m távolságra elhelyezett célokat. Ezt követte a kézigránát cél és távdobás, majd a 3000m-es fegyveres terepfutással fejeződött be a megmérettetés. Versenyzőink derekasan kitettek magukért és ez meglátszott a kiváló eredményeken is.

Mészéros Edit hadnagy 2. hely, Bánszki Gábor alezredes 4. hely, Papp László őrnagy és Medveczky Bálint honvéd tisztjelölt 7. hely, Csóti Diána honvéd tisztjelölt 9.hely, Diák Mónika törzsőrmester 11.hely. A Mészáros, Diák, Csóti női csapat aranyérmet szerzett, míg a Bánszki, Papp, Medveczky férfi csapat harmadik lett. Összesített pontversenyben a 18 induló csapat közül az előkelő 3. helyet szereztük meg.

A másnapi lőbajnokságon egy újfajta dinamikus gépkarabély lőgyakorlatot kellett végrehajtaniuk a versenyzőknek, ami 3x25m futást, fekvő és térdelő testhelyzetű lövést, valamint tüzelőállás váltást is tartalmazott és fedezék mellől és mögül is kellet lőni körös és anatómiai célokra. Mindezt egy meglehetősen szűk időkorlát tette még feszesebbé
(egyébként jónéhány versenyző ki is futott a szintidőből). E mellett egy klasszikus 25m-es pisztoly lőgyakorlatot (10 lassú, 10 gyors) is be kellett mutatni a résztvevőknek. Eredményeink itt is szépnek mutatkoztak:

Pisztoly: Mészáros Edit hadnagy 4.hely, Jánosi Dorina honvéd tisztjelölt 5. hely, Bánszki Gábor alezredes 6.hely. Gépkarabély: Mészáros Edit hadnagy 4. hely, Kordás Attila hadnagy 6. hely.

Pisztoly csapat (Mészáros, Jánosi, Bánszki, Kordás) 2. hely, az ugyanilyen összeállítású Gépkarabély csapat pedig a bronzérmet szerezte meg.  A 22 induló katonai szervezetből az összesített pontversenyben a nem várt második helyezést szereztük meg. Mészáros Judit hadnagy a legtöbb pontot lövő versenyzőnek járó különdíjat is megkapta a női mezőnyből.

Reméljük, hogy e sikeres szereplés tovább folytatódik az október 16-17-én megrendezésre kerülő MH Mezei-futóbajnokságon is.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Kossuthra emlékeztek a HHK-n

    • fokep
    •  dsc8588 2
    •  dsc8594 2
    •  dsc8597 2
    •  dsc8605 2
    •  dsc8614 2
  • Előző
  • Következő

Kossuth Lajos születésének 215., és a Kossuth Lajos Katonai Főiskola alapításának 50. évfordulójára emlékeztek az NKE Hungária körúti campusán tartott ünnepségen. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, valamint a Ludovika Zászlóalj képviselői közösen helyezték el az emlékezés virágait a laktanyában található, 2008-ban felállított Kossuth mellszobornál.

„Kossuth emlékezete átfogja a modern polgári Magyarországért folytatott történelmi küzdelem egészét” – mondta ünnepi beszédében Prof. Dr. Harai Dénes nyugállományú ezredes. A Katonai Vezetéstudományi és Közismereti Tanszék egyetemi tanára szerint a katonák elsősorban nem a forradalmárt látják személyiségében, hanem az ország függetlenségét védelmező, az igaz ügyért harcolni kész államférfit. Elhangzott, hogy a haza védelmének kötelessége Kossuth fellépésével vált a szélesebb tömegek számára tudatos értékforrássá. Hozzátette, hogy Kossuth sokat foglalkozott a hadtudomány kérdéseivel, tanulmányozta a legnevezetesebb hadjáratokat, és otthonos volt a katonai szervezet és adminisztráció minden ágazatában. „Könyvtára tele volt gyalogsági, lovassági, tüzérségi szabályzatokkal, műszaki, hidászati szakkönyvekkel”- tette hozzá az ezredes. Harai Dénes szerint Kossuth korának polgára volt és hosszú élete során végig az is maradt. Tudta, hogy az emberekben fel kell szabadítani a szabadságvágyat ahhoz, hogy ki lehessen vívni a nemzet függetlenségét. Alkotmányterve külön foglalkozott a katonák polgári állásával. „Az oktatásra nézve megjegyezni kívánom, hogy alig kell egy dologtól jobban óvakodni egy szabad nemzetnek, mint attól, hogy a katona megszűnjék magát polgárnak tekinteni. A katonaságnak polgári jellemmel kell bírni”- idézte Kossuth szavait a professzor. Harai Dénes elmondta, hogy a HHK jelenlegi és az 50 évvel ezelőtt alapított Kossuth Lajosról elnevezett katonai főiskola egykori oktatói, hallgatói, dolgozói mindig is a kossuthi hagyomány megőrzésének figyelembevételével végzik, illetve végezték munkájukat. Beszédében kiemelte a katonai főiskola első parancsnokát, a nemrég elhunyt Kazai Barna vezérőrnagyot, akire méltán voltak büszkék. „Ma ismét fejet hajtunk Kossuth Lajos kiemelkedő történelmi személyisége, hazafisága, szervező- és alkotóképessége, irodalmi munkássága és bátorsága előtt”- fogalmazott ünnepi beszéde végén Harai Dénes. A rendezvényen a HHK, a Ludovika Zászlóalj, a Kossuth Szövetség és a Kossuth Lajos Hadtudományi Alapítvány képviselői helyezték el koszorúikat a Kossuth mellszobornál.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Sikeres doktori életpálya kurzussorozat - Tudománykommunikáció, tudományetika

Tisztelt Hallgatók!
 
Továbbítjuk Önöknek egy doktorandusz kurzussorozat meghívóját:

Ezúton ajánlom szíves figyelmébe a "Sikeres doktori életpálya" kurzussorozat első rendezvényét, amely szeptember 22-én, Budapesten, az MTA Domus Házban kerül megrendezésre, Tudománykommunikáció és tudományetika címmel.
 
A kurzussorozat célja, hogy a résztvevők gyakorlati jellegű tudással gazdagodjanak és interaktív környezetben bővíthessék ismereteiket a kutatói pályához kapcsolódó, alapvetően fontos területeken.
 
A rendezvényen a részvétel ingyenes, szeretettel várunk minden doktoranduszt, doktorjelöltet, fiatal kutatót, tehetséges MA hallgatót!
 
Kérem, hogy levelemet és a csatolt, részletes tájékoztatót ossza meg doktori iskolája hallgatóival.
 
Bízom megtisztelő együttműködésében!
Üdvözlettel:

 

Dr. Asztalos Kata

általános elnökhelyettes
Doktoranduszok Országos Szövetsége
+36 30 517-1789 
 
adjunktus
Szegedi Tudományegyetem
Cimkék: katonai-hirek

Elkezdődött a képzés a Hadtudományi Doktori Iskolában

    • HDI tanévnyitó 2017

2017. szeptember 12-én elkezdődött a Hadtudományi Doktori Iskolában is a 2017/18-as tanév, ahol négy nappali tagozatos doktorandusz kezdte meg tanulmányait (23 levelező és 3 fő egyéni képzési formában). A hallgatók az első két órában tájékoztatást kaptak a képzés formai és tartalmi követelményeiről, majd A hadtudomány alapjai és a Védelem társadalomtudományi kérdései című tantárgyakba tekinthettek bele. 14 órakor kezdődött a központi tanévnyitó, ahol Rektor úr megnyitó beszéde után az első évfolyamos doktoranduszok fogadalmat tettek, majd mind a négy doktori iskola bemutatkozott.
A Hadtudományi Doktori Iskolát a Biztonsági Tanulmányok kutatási terület vezetője mutatta be, Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, egyetemi tanár.

Professzor úr gondolataival kívánunk Minden Kedves Doktoranduszunknak sikeres képzési és kutatási évet!


„A HDI-t 1996-ban alapították, júniusban fejeztük be a 20. tanulmányi évünket. A két évtized alatt 388 fő szerzett doktori fokozatot (köztük 10 külföldi diák), a doktoranduszok mintegy fele (47%-a) kapott doktori oklevelet. Bár ezek az adatok jobbak az országos átlagnál, de mégis azt mutatják, hogy fokozatot szerezni csak komoly munkával és valós teljesítménnyel lehet. A több tucat, nagy karriert befutó, egykori hallgatóink közül a leghíresebbek közé tartozik – hogy néhány nevet említsek - Simicskó István honvédelmi miniszter, Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai Zsinagóga vezetője, Benkő Tibor vezérezredes, HVKF, Kopcsó István o. ddtbk, az MH egészségügyi főnöke, vagy az egyetemünkről, Boda József nb. vőrgy, az RTK dékánja és Pohl Árpád ezredes, a HHK dékánja. Több mint 50 olyan végzett diákunk van, akik jelenleg az egyetemünkön tanítanak vagy kutatnak, illetve az egyetemi holdudvarban tevékenykednek.

A HDI 7 kutatási területen működik: (1) biztonsági tanulmányok, (2) a védelem társadalomtudományi kérdései, (3) a hadtudomány általános elmélete; (4) hadművészet, (5) katonai logisztika, védelemgazdaság és védelmi igazgatás; (6) nemzetbiztonság és (7) a védelmi informatika és kommunikáció. Az iskolától nem idegen az interdiszciplináris együttműködés, hiszen a hadtudomány maga is multidiszciplináris tudományág. Szoros az együttműködésünk a KMDI-val, tavalyi évtől az RTDI-val, illetve egyre több kapcsolódó témánk van a KTDI-val is. Doktoranduszaink használják ki az egyetem sokoldalú, multidiszciplináris, államtudományi jellegét, a témájukhoz kapcsolódóan hallgassanak át a többi doktori iskolába!

Jelenleg a doktori iskolának 84 hallgatója (23 nappali, 57 levelező, 4 egyéni képzés) van, akik közül 6 fő külföldi. Az új tanévben 30 doktorandusz (6 nappali, 21 levelező, 3 egyéni képzés) kezdi meg tanulmányait, köztük 2 fő külföldi. A doktori iskolánk 2019 végéig van akkreditálva, megfelelünk minden minőségi és mennyiségi kritériumnak. Az oktatás az első évfolyamosoknak minden héten kedden, levelező elsőéveseknek havonta egyszer, a másodéveseknek szerdán, a külföldi diákoknak csütörtökön történik. Fontos, hogy a hallgatók szoros kapcsolatot alakítsanak ki a témavezetővel (ezt persze tanári feladat is), mert a témavezető és a doktorandusz egy elemi kutatóműhelyt alkot. Ideális esetben a közös munka, a személyes kapcsolatok formálják az együttműködést, amelyből nemcsak a diákok, hanem a tanárok is profitálnak. Fontos feladat az is, hogy az elsőéves diákok integrálódjanak az egyetem struktúrájába (tanszékekbe, intézetekbe, központokba), ahol a valóságos oktatási és kutatási tevékenység zajlik. Ez különösen nagy jelentőségű napjainkban, amikor az egyetemen az ún. KÖFOP (Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program) keretében jelentős kutatások folynak, aktív tudományos közélet zajlik. Végül felhívnám a figyelmet egy nagyon fontos aktuális feladatra: az I. szemeszter végére el kell készíteni a négyéves kutatási tervet, amelynek időarányos részét a 2. év után, az ún. képzési és kutatási szakasz befejezésével, komplex vizsga keretében meg kell védeni.  Ez nagyon alapos tervezést igényel a doktorandusztól és témavezetőtől egyaránt.

Végül szeretném köszönteni és bemutatni a két elsőéves külföldi diákunkat, Özge Memisoglut és Frederick Odorigét, akik a Stipendium Hungaricum keretében kezdik meg tanulmányaikat a 2017/2018-as tanévben.” (Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes)


                                                                       A Hadtudományi Doktori Iskola Munkatársai

Cimkék: főoldali hír, 2017

Újra a Tudomány Kapujában

    • plakatverseny
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata az Egyetem Szakkollégiumival, az MHTT Kápolnai Pauer István Ifjúsági Klubjával, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi, Közigazgatás-tudományi és Matematikai és Informatikai Osztályaival együttműködésben idén is megrendezi a hagyományossá vált Tudomány Kapujában Poszterversenyt és Kiállítást, amelynek egyik szekciója az Európai Kiberbiztonsági Hónap rendezvénysorozat részét képezi.A verseny lehetőséget kínál a tudományos pálya iránt érdeklődők számára kutatásaik és eredményeik bemutatására. A poszterek korlátozott számban kiállításra kerülnek, amelyek közül a szakmai zsűri által a legmagasabb pontszámmal értékelt alap- és mesterképzésben résztvevő poszterek készítői lehetőséget nyernek, hogy a „Haza szolgálatában” interdiszciplináris doktorandusz konferencián ismertessék a poszterükön összefoglalt kutatásaikat, eredményeiket.
 
További információk a csatolt dokumentumokban találhatóak:
 
Megosztás a Facebook-on


Megemlékezés vitéz Somogyi Endre altábornagy halálának 50. évfordulója alkalmából

    • Megemlékezés - 1
    • Megemlékezés - 2
    • Megemlékezés - 3
    • Megemlékezés - 4
    • Megemlékezés - 5
  • Előző
  • Következő

Ez év szeptember 8-án, az MH Geoinformációs Szolgálat megbízott szolgálatfőnöke meghívására, tanszékünk Katonaföldrajzi és tereptan szakcsoportjának oktatói részt vettek vitéz Somogyi Endre altábornagy úr halálának 50. évfordulója alkalmából a Kispesti temető 59-es parcellájánál megtartott megemlékezésen és koszorúzáson.

A család megjelent tagjait, valamint az MH Geoinformációs Szolgálat, a HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem képviselőit Szalay László alezredes mb. szolgálatfőnök köszöntötte, majd felkérte tanszékünk egyetemi tanárát, Siposné Dr. Kecskeméthy Klára ezredes asszonyt az elmúlt fél évszázadban méltatlanul elfelejtett magasan képzett katona, gyakorló térképész, katonaföldrajzi szakértő, katonai szakíró munkásságának felelevenítésére. A megemlékezés szövegét változtatás nélkül tesszük közzé.


Konferencia a közszolgálati képzésfejlesztésért

2017.09.06

    • konferencia 2017.09.06. - 1

„A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” című projekt keretén belül 2017. szeptember 6-án 9.00 órától került végrehajtásra a „Közszolgálati képzésfejlesztés az oktatástechnológián és képzésmenedzsmenten keresztül” című konferencia. A konferenciát Dr. habil. Horváth Tibor ezredes nevében Dr. Für Gáspár alezredes nyitotta meg. A konferenciát személyes jelenlétével tisztelte meg Szalay László alezredes a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálat mb. szolgálatfőnöke.

    • konferencia 2017.09.06. - 2

A konferencia célja volt a szerzők által kidolgozott tananyag és a lektorok által ajánlott változtatások bedolgozásának bemutatása. A konferencián bemutatásra került az első éves honvédtisztjelöltek számára készülő tankönyv tizenöt fejezete. A konferencia összegzett megállapítása az volt, hogy a kidolgozott tananyag megfelel az első éves honvédtisztjelöltek felkészüléséhez. A tananyag várhatóan 2017 végén elektronikus formában minden érdeklődő számára elérhetővé válik.

A tananyag, a hozzá tartozó tesztkérdésekkel és megoldó kulccsal, az ILIAS távoktatási rendszeren keresztül lesz elérhető az első éves honvéd tisztjelöltek számára, akik felkészülésük érdekében korlátlan számú próbatesztet hajthatnak végre ismereteik bővítése és a vizsgára való felkészülés érdekében.


Budapest, 2017. szeptember 6-án


Dr. Für Gáspár alezredes


Meghívó könyvbemutatóra

    • 52 év a katonai logisztika szolgálatában könyvbemutató
Cimkék: katonai-hirek

Terepfoglalkozáson a Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési szak hallgatói

    • Terepfoglalkozás

Terepfoglalkozással zárult az első tanítási hét a Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési Szak (KFSZTSZ-27) hallgatói részére. Hadtörténelem tantárgy keretében Kápolnásnyék – Pázmánd – Vereb térségében - dr. Négyesi Lajos alezredes, egyetemi adjunktus vezetésével - a helyszínen elemezték a Margit-vonal 1944. decemberi áttörésének főbb eseményeit. A csaták helyszínein a terepet és az eseményeket elemezve feltárultak azok a részletek, amelyek a tankönyvekből nem derülnek ki, érdekes információkkal szolgálva az akkori események mélyebb megértéséhez.

Tóth István alezredes

Fotó: Simon Zsolt alezredes

Cimkék: főoldali hír, 2017

KKI gyakornoki felhívás

Tisztelt Hallgatók!

A Külügyi és Külgazdasági Intézet 12 hetes (megújítható) szakmai önkéntes lehetőséget biztosít - többek között - doktoranduszok számára.

További részletes információ a KKI honlapján és a csatolmányban található: http://kki.hu/hu/hirek/a-kulugyi-es-kulgazdasagi-intezet-felhivasa-egyetemi-hallgatok-szamara/66

Cimkék: katonai-hirek

EGYETEM ÉS POLITIKA

Az egyetem és politika viszonyára reflexszerűen mondhatnánk, hogy nincs közük egymáshoz. Ezt az összetett viszonyt, azonban egy kicsit jobban szétszálazzuk, akkor néhány vonatkozásán elgondolkodhatunk, mert nem véletlen, hogy a társadalom-, és a humán-tudományok vonatkozásában szakadatlan viták vannak nemzetközileg is (gondoljunk az amerikai polgárháború Észak - Dél problematikájának újraértelmezésére, mely az amerikai emberek identitásában, valamint az oktatásban csak ezután kezd majd alakot ölteni, stb.). A helyzetet bonyolítja, hogy ismeretelméleti szempontból, csak az emberi agy van a természetben, a tudat nincs, ez utóbbi az emberi világában, a társadalomban, a kultúrában, civilizációban „van”. A 19. század megteremtette a „szaktudóst”, a 21. század a „szakpolitikust”, s ez utóbbi nem örvend olyan stabil tekintélynek, mint a szaktudós.


1. A politika és egyetem nem automatikusan egymást kizáró kategóriák. Amennyiben a matematika, a természet-, és a műszaki-tudományok szempontjából értékeljük a viszonyt, akkor dominanciája valóban a newtoni nagy tudománynak van. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy minden tudományterület alapja: a gondolkodás és annak mélysége, analitikussága, finomszerkezetei, probléma-centrumai, az árnyalatok érzékelése, valamint törvény és szabályszerűség felismerő képessége. Megjegyezhetjük, hogy a politikum hozzáférhet az adott tudományos problémához: a kutató választott módszertana hipotéziseiben, kérdéseiben, felosztásaiban való döntésein (gondoljunk a dialektika, vagy a fejlődés fogalom hamis értelmezésére, szervezetelméletekre, előítéletekre, stb.); valamint értékein, érdekein (relativizálás, stb.); vagy a kritikai gondolkodása preferenciáin keresztül is, amikor a kutató észrevétlenül veszti el a valóságot. Egyes társadalmi vagy a humán- természet témáinak tudományos megközelíthetősége, egyébként önmagában is problematikus lehet, melyre nagyon érzékenyek az érintett kutató-közösségek. Így például a szellem és erőszak, de különösen a hatalom és erőszak kérdésének sincs tudományos megoldása – Karl Popper megfogalmazásában – nem lehet a tudomány révén eldönteni. Mindezek jól érzékeltetik a társadalomtudományi tudás (episztemé) túl komplex természetét, logikáját.


2. A társadalom és bölcsészet-, valamint a humán-tudományok tekintetében  differenciáltabb és kényesebb a viszony, amiről őszintén nem beszélünk az egyetemeken, kirívó esetek - utalhatunk a CEU- ügyre -  jeleznek bizonyos problémákat, mivel az egyetem sok mindenre jó, így például, mint maszk, a hatalmi politika elleni támadásra is. Az egyetemek nem semleges és légüres térben működnek. A jelzett két puhább tudományterület (társadalom és bölcsészet) adatait, szervezeteit, szervező elveit – formáit és tartalmait - maguk a társadalmak termelik, az ebből adódó szélesebb értelemben vett  történelem, a kultúra, a társadalom és az intézmények viszonyrendszereinek leírásával, értelmezésével, találkozunk a doktori-, a szakdolgozat-, valamint a pályázatok-, és a Tudományos Diákköri témák választásakor. Így vannak ezzel nyugati és keleti kollégáink egyaránt. A jelzett viszonyt jól fogalmazta meg, évtizedekkel ezelőtt J. William Fulbright (1905-1995), szenátorként és egyetemi tanárként is, amikor így ír: „Az egyetem csakis akkor tehet eleget hallgatóival szemben tudományos kötelezettségeinek, az országgal szemben pedig hazafias kötelezettségeinek, ha olyan intézmény marad, ahol az eszméket gyakorlati alkalmazásukon túl, magasabb szinten értékelik, s elsősorban nem valamelyik kormányhivatal gyakorlati problémáinak megoldásához akarnak segítséget nyújtani, hanem arra törekednek, hogy az emberi tudás egészét gyarapítsák.”[1]  Hozzáteszem, Fulbright azért hangsúlyozta üzenetét, mert tapasztalta, hogy az ideológia, az előítéletek, és a hatalmi gőg által foncsorozott prizma torzításaitól, nem volt mentes, az akkori amerikai egyetemi oktatás sem.    

3. A jogtudomány, szociológia, közgazdaságtan, politikatudomány sorozat - az antropológia és orientalisztika - kivételével 1920-ig az „államtudományok”, majd ezt követően a „társadalomtudományok”, és napjainkra erőltetett új alakzattal, az „euro-centrikus” tudományok megnevezéssel[2] foglalták egybe. Külön nem utalva most a görög-latin nyelvekre, a teológia, filozófia, stb., (ang. classics) vonatkozásokra. A tapasztalatunk az, hogy a tartós krízisállapotokban, az emberekben mindig megnő a klasszikusság iránti vágy.

Peter Turchin tudományfilozófus szerint, „A jó elmélet nem szükségszerűen, abszolút korrekt elmélet.” - melyhez hozzáteszi, hogy megállapítása a tudományos elméletekre is vonatkozik[3]. Gondoljunk:

(a) A két világháború közötti forradalmi időszakok embereszményei létrehozásának útjaira, az iskolák szétverésére. A történelem többször megbélyegezte ezt az időszakot, melyről Fináczy Ernő a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke a „Négy hónap a magyar közoktatás történetéből” című munkájában[4],a Tanácsköztársaságnak nevezett társadalmi alakzat hatásáról így írt: „… A moralitás fogalmai szörnyű mód összezavarodtak. A lelkiismeret elvesztette érzékenységét. A törvénytisztelet kipusztult. A hazugság orgiáit ülte; a kapzsiság járványossá vált; a durva és kíméletlen erőszak, léha törtetés, nyegle felszínesség, a minden áron való érvényesülés vágya, a frivol játék a szavakkal és elvekkel, a gerinctelen behódolás a hatalomnak, a jellem megdöbbentő színeváltozásai, a vallásosság és hazafiság érzelmeinek becsmérlése, s különösen a keresztény vallás dogmáinak, szertartásainak, az egyház szolgáinak és intézményeinek kigúnyolása egymást érték.”


(b) A II. Világháborút követő tudományos válaszkényszerekre a fasizmus természetét és hatalomra kerülését illetően (F-skála, C-skála, stb.). A jelzett skálákkal kapcsolatban kritikát azért nem fogadtak el, mert bizonyára zavarta volna e kényes kérdésekben a nemzetközi szakma-politikai „konszenzust”, továbbá megzavarta volna a téma birtoklását, kikezdhette volna azt a domináns helyzetet,és mozgásteret, melyet a második világháborút követően, a nyugati politikai hatalmak biztosítottak. Aki lázadt, egyszerűen elvesztette „civilizáltságát” a hosszútávra politikai konszenzussal stabilizált mezőben. Behódoltak, akik elfogadták a skálákat igenlő normákat, s e behódoláshoz fogható kevés akad a tudományok történetében. A behódolás nemcsak a pszichológia problémája volt, hanem később más tudományágaké is. P. Bourdieu egyik munkájában megemlíti „…Wassily Leontief »Academic Economics« (Leontief, 1982) című hosszú levelét, melyben rámutat, hogy a közgazdaságtan tudományos tekintélye egy kollektív tekintélyuralmi szervezeten alapul,melynek célja az egyetem fiatalabb hallgatóiban (younger faculty members) fenntartani a kollektív hitet és fegyelmet.”[5] A második világháborút követő megváltozott viszonyok között indul bizonyos tudományágak politikától való függősége.


(c) A „tudományos-szocializmus” nyomán létrehozott társadalmi alakzatok krízis helyzeteire, amelyeket időszakról-időszakra a hatékonyabbá-tétel varázsszavával akartak működőképessé tenni, miközben évtizedek múltán már kiderült, hogy nem reformálható önmaga keretein belül.

(d) Minden jelentős gondolkodónak sajátos fogalmi komplexusa van, mellyel értelmezi a tényeket, összefüggéseket, stb., és melyről szövegeire rá lehet ismerni (M. Heidegger, J-P. Sartre, M. Weber, stb.). M. Heidegger „nácizmusáról” olvashatunk az irodalomban, azoktól, akik nem értették, vagy nem akarták érteni pontosan a gondolatait, fogalmaiban nem érezték meg és nem is feltételezték, hogy maga is küszködött a gondolkodás zárványainak széttörésével, s lehet, hogy kezdetben, a náci-„ideológiában” is ilyen éleket vélt felfedezi, melyek tömegméretekben széttörik majd a forradalmak által felkavart német hatástörténeti tudatot. E vonatkozásban központi fogalom, a széttörni. Tapasztaltuk, milyen kínlódással telt el hazánkban is a 1990–2010 közötti két évtized,mert nem tudott megszabadulni a gondolkodás, az elmúlt évszázad nagy definícióitól, s amelyek hangsúlyozottan az értelmiség egyes csoportjainál rázáródtak a tudatra, miközben bekerültek az oktatásba.


Illusztrációként néhány, nemcsak történelmi eset:

(a) „Az a tanító vagy az a tanár, aki iskolában és azon kívül nem tanította és nem hirdette a német faji, erkölcsi, értelmi és fizikai felsőbbségét minden más nép fölött, aki nem magasztalta páratlan rajongásukat a harcért és az uralkodó családért, s aki nem hirdette azt, hogy uralkodóik vezetése alatt világuralomra vannak hivatva, az megbélyegzett ember volt, akire a bukás, és háttérbeszorítás várakozott. A német történelem óriási méretű és rendszerese meghamísításával az emberiség múltját is meghamisították a Hohenzollernek jövője érdekében. Minden más nemzetet hanyatlónak és tudatlannak állítottak be, a poroszokat tüntették fel az emberiség vezetői és megmentői gyanánt.”[6] - írta H. G. Wells (1866-1946). A jelzett infekciók hatására is megszűnt a bizalom a szellemi termelők termelőképességében! Az európai egyetemeket a napi válaszoktól még megkülönbözteti, hogy rátekintéssel, szellemi distanciával kezelik a gyakorlati kérdéseket, ez a distancia azonban eltérő-nagyságú lehet.

(b) Az ember, mint a tudomány lehetséges tárgya ellen, vannak eltorzult kutatások is a tudománytörténetben. Illusztrációként egy irodalmi idézet: „Kramer egy idős zsidó korboncnok mellett dolgozott, aki korábban a prágai egyetem tanszékvezető tanára volt. A két boncterem berendezése és felszereltsége minden korszerű klinikai igénynek megfelelt. Minden reggel ki kellett válogatniuk a barakkokban, majd a Krankenrevier hullakamrájában azokat a holttesteket, amelyeken örökletes jellegű deformációt vagy kivételesnek nevezhető testi anomalitást találtak. Zsidó hulláknak kellett lenniük. A tudományos szempontból érdekes tagokat vagy szerveket asszerválták, majd alapos és körültekintő boncolási jegyzőkönyv kíséretében küldték tovább a berlini Dahlembe, a nagyhírű Vilmos Császár Fajbiológiai és Örökléstani Intézetbe, az Ihne utcába. A csomagra minden alkalommal két nagy vörös pecsét került, s egy bizonyos Prof. Dr. Karla Baronin von Thum zu Wolkestein volt a címzettje.” – írja Nádas Péter.[7] Ez a destruktív módon való emberi széttépettség modellje. Az emberekkel szembeni ellenérzés, tartózkodás, idegenkedés, viszolygás, irtózás az a sorozat, amely az ipari emberirtáshoz vezetett a kapitalizmus bürokratizált rendszerében. Azaz egy kölcsönhatásról is szó van, azokról a társadalmi hatásokról (affektusokról), ami ezt a folyamatot újratermeli. Újratermeli, mert az évszázadok repressziói, előítéletei, paranoiái nem adódnak össze. A jelzett korban a német művészet is politizálódott, gondoljunk a megnövelt emberi test, a brutális izomkötegek látványára Arno Breker Käuzchensteigen-i műtermében, melyeken a görög-latin átszellemítettség hiányát érezzük. Az akkori sportklub-szerű német társadalom esztétikuma, élesen szemben állt a korabeli szürrealizmussal tele francia életvilággal. A francia művészet az akkori legjelentősebb jelzője volt, az emberi területén kibontakozó új, máig ható tendenciáknak.

(c) Szokolszky Ágnes - leírja[8] annak, az oktatáspolitika szempontjából igen tanulságos kutatásnak az eredményét, amelyet a nagy állami egyetemeken végeztek az oktatók pártszimpátiáját vizsgálta az UC Berkeley-n: „…9 demokrata oktatóra jutott egy republikánus. A szociológiában az összesített arány 44:1, a pszichológiában 8:1, a management területeken 1,5:1, az üzleti képzési területeken 1,3:1 (Cardiff és Klein, 2005).” Ilyen adatokat olvasva, úgy vélhetjük, hogy a szociológia és a pszichológia vonatkozásában nyilvánvalóan nem csak hagyományról, hanem egy mesterséges arány fenntartásáról, klónozásról van szó, amelyen bizonyára elkötelezett professzorok és oktatáspolitikusok is szívósan dolgoztak évtizedeken keresztül. Tennünk kell egy megszorítást az ilyen felmérésekkel kapcsolatban: hasonló tanári, tanszéki összetételek voltak a két világháború között is, s az ilyen megjelöléseknek, megkülönböztetéseknek komoly következményei lettek, amit ismerünk a történelemből, de a mintát más országokban is továbbvitték, így hazánkban is az 50-es évektől kezdve. Ez a klónozás, különösen az oktatásban írtja a gondolatok sokféleségét, hogy érzékeljük mit jelent ez – másfél évtizeddel ezelőtt – delegációnk kísérése közben - az egyik amerikai egyetem dékánja elmondta – ha kioszt egy-egy üres lapot az osztályteremben, ahol a csak amerikai hallgatók ülnek egymástól két méterre, és felteszi a röpdolgozat kérdését, akkor a megírt dolgozatokban, minden hallgatónál, ugyanabban a sorrendben, ugyanazokat a grammatikai szerkezetű és tartalmú mondatokat találja. A helyzeten való változtatás sürgetővé tette a friss szemléletű ázsiai, latin-amerikai és európai diákok felvételét.

Hozzátehetjük, hogy a társadalmi rekonstrukció szükséglete mellett, az „Európa-centrikussággal” már a II. Világháborút követően - felerősödött a társadalomtudományok liberális tartalmainak dominanciája, és legitimációjuk kikényszerítésére való erőszakos törekvés (tanrendek, tematikák, doktori témaválasztások, vizsgák, tanári karok összetétele, stb.). Napjainkban is találkozunk azzal a előítélettel, hogy „csak az a tudomány” amit e csoportok tanítanak, mert minden mást bélyegekkel (stigmákkal) látnak el, beleértve az egyetemeket is. Részükről a tudományos igényű önreflexiónak nyoma sincs, amire viszont gyakran felszólítanak másokat, kedvelt kommunikációs formulájuk: „még mindig nem történt meg a szembenézés...”. A tagadás, a megbélyegzés, a megosztás, a megfosztás; a történelmi eseményekkel, évfordulókkal, személyiségekkel kapcsolatos szemrehányások, stb., önmagukban is politikai attitűdök.

Nem kell magunkat teleolvasni Tolsztojjal, Thomas Mannal, vagy a modernek közül Raymond Aronnal, vagy Steve Fullerrel, hogy az entellektüelek, kiemelten a tanárok gondolkodásában, működésében bizonyos zavarokat észleljünk. Nem véletlenül írta Kertész Imre (irodalmi Nobel-díj, 2002), hogy „A liberális szellem, amely eredetileg a legjobbat akarta, a posztmodern elvtelenségével az értelmiséget a nihilizmusba, a tömeget a tanácstalanságba vezette. […]A tömegeknek értékrend kell, különben ők maguk teremtik meg értékeiket, s akkor jaj lesz a világnak.”[9] Bertrand Russell is utalt a liberalizmus térvesztésének gazdasági és pszichológiai okára, e vonatkozásban magam inkább a pszichológiai magatartást hangsúlyoznám.


Összegzés helyett:


Ne legyünk szemérmesek és mondjuk ki, hogy a 20. században a germán-, a szovjet, valamint az amerikai hatalmi politika infekcióinak az oktatás minden szintje, minden tanári kara áldozatul esett, és bizonyára esik majd a 21. században is ezek változatainak. Jelenkorunk új jelensége, hogy a társadalmi kérdésekben tájékozottabb közemberek is, - amikor életfeltételeik bizonytalanná, életérzéseik zavarossá válnak - politikai rendszerekben, stratégiákban kezdenek gondolkodni, miközben a metrón tudományos-fantasztikus könyveket olvasnak.


A klónozás tekintetében tanulság lehet az, hogy egy (nép)csoport képzetei, gondolatai, cselekedetei sem lehetnek egyszerre kiinduló, és végpontjai az elvont igazságnak, és az empirikus  folyamatoknak; a kutatás-megismerés szempontjából, nem tematizálhatják sem a történelmet, sem a társadalmat; a kultúra általuk szétvert, meggyengített területeit nem foglalhatják el értékeikkel, mint modellszerűen történt ez az ’50-es években hazánkban (a népi gondolat és képviselőinek üldözése,kitelepítések, munkatáborok, fogvatartó - pedagógiai gyakorlat).


A felhozott illusztrációk megerősítik M. Foucault tézisét, „…a hatalom kitermeli a tudást (és nem egyszerűen azért részesíti előnyben, mivel a tudást kiszolgálja, vagy hasznosságánál fogva alkalmazza); hogy hatalom és tudás közvetlenül feltételezi egymást; hogy nincs hatalmi viszony anélkül, hogy ne képződne a tudás korrelatív területe, és nincs olyan tudás sem, mely ne feltételezne, egyszersmind ne képezne hatalmi viszonyokat.”[10] Érdekes következtetésekre juthatunk, ha ebből a szempontból értelmezzük például a nevelést, mely a tanár szempontjából birtoklásként, hatalomban-tartásként szerveződik és nemcsak az alsóbb iskolai fokozatokban.  Az emberről való tudás mindig nagyságrendekkel kisebb, mint a tudattalan impressziók, álmok, sejtések, képzetek összessége. Mindig keletkezik egy-két faktor, ami torzítja az együttes élményt.


Minél inkább az elmúlt évszázad ortodox szellemi struktúráinak maradványaira, vagy a nyugati kultúra negatív tételeire tekintünk, annál inkább érzékeljük a változás szükségességét. Bizonyára a téma iránt érdeklődő olvasóink, tanáraink is érzékelnek jelenségeket e téma kapcsán, az elhatárolódás összetett egyensúlyának megtartásában, megtarthatóságában.   

Harai Dénes




[1] J. William Fulbright: Hatalmi gőg. Kézirat, 44. o.

[2] Lásd, A társadalomtudományok jövőjéért: nyitás és ujjászervezés. A Gulbenkian Bizottság jelentése, Napvilág Kiadó, 2002.

[3] Peter Turchin: War and Peace and War. The Life Cycles of Imperial Nations. Pi Press New York 2006. 316 p.

[4] Fináczy Ernő: Négy hónap a magyar közoktatás történetéből. Magyar Pedagógia, 1919, 113. o.


[5] Pierre Bourdieu: A tudomány tudománya és a reflexivitás. Budapest, Gondolat Kiadó, 2005, 109. o.

[6] H. G. Wells: A világtörténet alapvonalai. Dunakönyv Kiadó, 1990. 600. o.

[7] Lásd, Nádas Péter: Párhuzamos történetek 1-3. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005.


[8] Szokolszky Ágnes: „A konzervativizmus kutatásának hat évtizede: Adornotól a biopolitikáig” című kritikai tanulmány. Magyar Pszichológiai Szemle, 2015, 70. kötet, 2. szám, június 406–458. o. Az idézet e tanulmányból való.

[9] Kertész Imre: A végső kocsma. Budapest, Magvető Kiadó, 2014, 115–116. o.

[10] Michel Foucault: Felügyelet és büntetés, Gondolat, Budapest, 1990. 40. o. A probléma más aspektusait lásd, Kakuk Péter: Kritika, fikció és terápia. Foucault és a pszichoanalízis kritikája. Thalassa, (12) 2001, 2-3:121-135

Cimkék: főoldali hír, 2017

Mindenkinek meg kell ismernie Kínát!

    •  dsc1117 2
    •  dsc1074 2
  • Előző
  • Következő

„Azt gondolom, nagyon tévesen ítéljük meg Kínát és a kínaiakat Magyarországon, így mindenkinek meg kell ismernie az ázsiai országot” – hívta fel a figyelmet Kocsi János Gyula hadnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (NKE HHK) oktatója, aki egy évet tölthetett el a YES CHINA ösztöndíj programmal a Zhejiang Egyetemen. Kína a világ vezető „diák importőr” országa, így ott számos külföldi ösztöndíj és képzési program vár a hallgatókra.

„Úgy gondolom, mindennek alapja a tudás, amihez elengedhetetlen, hogy az ember felfedezze a világot!”- mondta honlapunknak Kocsi János, aki egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis községből, az 1500 fős Tiszakanyárból jutott el egészen Kínáig. Életpályájában meghatározó szerepet játszott a honvédség: közép- és felsőfokú tanulmányait is katonai iskolákban végezte. Az NKE jogelődjében, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen évfolyamelsőként végzett és szerzett tiszti rendfokozatot. Már ekkor sem állt messze tőle a tudomány világa, hiszen az egyetemi évek során is sikerült egy OTDK különdíjat „begyűjtenie”. Jelenleg az NKE HHK gyakorlati oktatója, szakaszszintű harcászatot és túlélést tanít a kar honvédtisztjelöltjeinek.

A külföldi tanulmányi ösztöndíjat a Youth Of Excellence Scheme Of China programon keresztül sikerült elnyernie 2016-ban az NKE fiatal oktatójának. Az ösztöndíj keretében Kína partner országaiból diplomás közszolgálati tisztviselők jelentkezhettek különböző posztgraduális képzésekre. A kínai „Egy öv – Egy út” külpolitikai stratégiának egyik pillére az oktatási együttműködés, amelynek célja, hogy Kína partnerei még jobban megismerjék az ázsiai országot. „A kínai kormányzat a kölcsönös megértés és megismerés jegyében indította el ezt a programot. Mivel a kínai kultúra valódi megismerését több mint 8000 km választja el tőlünk, a YES program keretében közelebb kerülnek a nyugati partnerországok, így Magyarország is” – fejtette ki honlapunknak.

Kocsi János az egy év időtartamú mesterképzésen kínai tanulmányok szakon tanulhatott a Shanghajtól 170 km-re lévő Hangzhou településen, a Zhejiang Egyetemen. Hangzhou egy közel 10 milliós város, amely a 21. század egyik úttörőjének számít az urbanizáció és a digitalizáció területén. A városban található a kínai Alibaba központja, amely a világ egyik legnagyobb cége. A vállalat alapítója Jack Ma, aki Ázsia egyik legbefolyásosabb embere, hatalmas energiákat fektet a térség és az egyetem fejlesztésébe. A Zhejiang Egyetem 7 kampusszal rendelkezik, hatalmas kiterjedésű, közel 50.000 hallgató folytathat itt felsőfokú tanulmányokat. Kiemelte, hogy ez az egyetem Kínában a 3., míg a világ felsőoktatási rangsorában az 51. helyen szerepel. A hadnagy elmondta, hogy egy hatalmas kulturális sokk volt számára az első hónap, a világszemlélete egészen megváltozott, egy csapásra minden felgyorsult körülötte: „Magyarország szinte egy kis gombszem lett a világtérképen.”

A program keretében 54 országból utazhattak ki hallgatók: Kocsi Jánost egyedüli magyarként, európaiként és katonaként választották be 2016-ban. Kiemelte, hogy az első hónap rendkívül furcsa volt: meg kellett tanulnia pálcikával enni, megismernie az alap kínai szavakat, elintézni a szükséges egyetemi adminisztrációt. A nemzetközi környezet nem volt számára probléma, hiszen már korábban is számos külföldi konferencián és gyakorlaton vett részt. „Viszont a kínai társadalomba való beilleszkedés nagyon nehéz volt. Ahogy telt az idő, adaptálódtam, megismertem a kultúrát és a digitális újításokat”- mondta. A magyar nép sajátossága, hogy kis népessége ellenére is mindenhol fellelhető a világon, így a távoli kínai egyetemen is az ott tanuló magyar diákok voltak a hadnagy segítségére. A képzés angol nyelven zajlott, reggeltől egészen estig. A hónapok során egyre sűrűsödtek a programok, a kínai társadalomelméleti és gazdasági órák mellett tanulmányi kirándulásokon is részt vettek az ösztöndíjasok, ahol megismerhették az ázsiai országot. „A cél az volt, hogy kendőzetlenül megismerjük a kínai társadalmat. Ne csak másodkézből, a médiából és könyvek által legyenek következtetéseink, hanem hogy személyesen is megtapasztaljuk a valódi Kínát” – emelte ki. Kínai nyelvből szintmérővizsgát kellett végezniük, ami után Kocsi János, bár nem volt kötelező, kínai HSK3 nyelvvizsgát is tett. A képzés második szemesztere a szakdolgozatírásról szólt, ahol az NKE oktatója a kínai képzési és oktatási programokat kutatta, hogy hogyan lehet leghatékonyabban bemutatni a külföldiek számára a kínai társadalmat. A záróvizsgáit kiemelkedően, 90% felett sikerült abszolválnia. „Diplomáciailag nagy hangsúlyt fektettek képzésünkre, szinte kiemeltek minket, ösztöndíjasokat a többi diák közül. Nem erőltették ránk azt a gondolatot, hogy az ő államberendezkedésük vagy kormányuk jobb lenne a miénknél. Nagy tisztelettel bántak minden hallgatóval” – ismertette honlapunkkal. Gondolatait összegezve rávilágított, hogy a kint eltöltött 1 év során rengeteget fejlődött, kitágult a világképe, és ami a legfontosabb, megerősödött a haza iránti szeretete.

„Ázsia minden egyes területét ajánlom a fiatal hallgatóknak. Amelyik országba tudnak, jussanak el. Lássák és tapasztalják meg az ok-okozati összefüggéseket, hogy miért olyan fejlettek a kelet-ázsiai országok” – hívta fel a figyelmet a távol-keleti ösztöndíj lehetőségekre. „Ugyanúgy, ahogy ők tanulnak a nyugati társadalmaktól, mi is tanulhatunk a keleti kultúráktól. Véleményem szerint Magyarország a jövőben nagyon sokat tud kamatoztatni a kínai kapcsolatokból!”

Az NKE fiatal oktatója Kínával szeretne foglalkozni a jövőben is. Nemrég jelentkezett az NKE Hadtudományi Doktori Iskolába, ahol a kínai katonai gondolkodás területén szeretne kutatni. Emellett reméli, hogy az NKE erős kínai oktatási együttműködési kapcsolatain keresztül lesz lehetősége még ismételten meglátogatni az ázsiai országot.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: Kína, ösztöndíj, 2017

2017/2018 őszi félévben esedékes határidők

    • KMDI határidők

Tisztelt Kollégák! Tisztelt Hallgatók!

Mellékelt táblázatban közöljük a 2017/2018 őszi félévben esedékes fontosabb határidőket!

Cimkék: katonai-hirek

JÓ ÁLLAM, JÓ OKTATÁS

A közjó, az állam szervezési elve minden olyan kérdésben, amelyekben a nemzeti közösség egyetért, és erősíti a tagjai közötti összetartozás érzését, a célok iránti elkötelezettségét, valamint a minőségre való képesség felszabadítását. A tekintély, a tudás, és a szabadság kérdései a közjó vonatkozásában is felvetődnek, melyeket úgy vélem nem lehet misztifikálni és abszolutizálni, mert vannak olyan kutatási adatok, hogy az emberek általában a korlátlan szabadság helyett, inkább a biztonságot választják.


A jó állam vonatkozásában ki kell emelnünk az oktatás jelentőségét, mert az oktatás az emberi létezés és fejlődés szerves kódja. A felsőoktatás tekintetében nekünk, - katonai szempontból - a specifikumok fejlesztésére, megerősítésére kell hangsúlyt helyezni. Mondhatjuk, hogy az iskola a tehetség szabad tere, de azt is tapasztaljuk, hogy a modernizáló-pedagógiák ellenére a tanulók elvesztik eredetiségüket, önmagukba vetett biztonságérzetüket, nem alakul ki stílusuk, fogalmi készletük. (A biztonságot szélesebb értelemben szellemi bizonyosságként is értelmeznünk kell!) Az alapképességekben lévő hiányt a francia adatokkal (2017) párhuzamosan, hazánkban is 40 %-ra tehetjük, amit görgetnek maguk előtt az iskolai fokozatok, és ami a tanárokat egyetemi szinten is a többlet erőfeszítésre kényszeríti, az elmaradt ismeretek, képességek pótlására. Az egyetemi oktatás a probléma-centrikus, innovatív gondolkodásmódot erősíti, mert a szakmai képességek valamint az emberi kvalifikációk arányában, nőhet a cselekvési önállóság. Egyetemünkön alapvető célunk, hogy a felkészítés magas színvonala hasson ki a professzió gyakorlásának minőségére is. Hangsúlyozom a gyakorlatiasságot, mert társadalmunkban elsősorban nem szóbeli produktivitásra van szükség, hanem valódi gyakorlati teljesítményekre.


Módszertanilag az egyetemi katonai oktatás néhány specifikuma:


(1) A társadalomban a hadsereg kemény, pontos szellemiséget képviselő minta, de jelenkorunkban a világhelyzet tartósan olyan egyébként is, hogy igen kemény értékeket, módszereket kell képviselni. A honvédelem funkciója a lehető legjobban kötődik a közjóhoz, mert maga a fegyveres védelem, annak egy szelete. A modern államokban is a haderő nélkülözhetetlen része, garanciája a működésnek, stratégiai terület, nemcsak a védelem, hanem a nemzeti presztízs, valamint a hatalom erősítése szempontjából egyaránt. Nem véletlen, hogy Platon „Állam” című munkáját, Rousseau nevelési műként fogta fel, és Platon „Timaios” című dialógusa (atomfizika)[1] következtetéseként W. Heisenberg is kiemelte, hogy európai kultúránk egész ereje az elvi kérdésfeltevés és gyakorlati cselekvés közti szoros kapcsolatból ered, s mindig is ebből a kapcsolatból eredt, ekkor született meg a gondolat-kísérlet, (megjegyzem a politikai-katonai tapasztalatok feldolgozásának paradigmája is erre épül). A 21. században is felismerhetjük az eszmék szoros kapcsolatát a politikai stratégiákkal. A háború mindig jelen van valamilyen rezonancia szinten a béke hétköznapjaiban is, és értékelt tapasztalatai, követelményei irányadóak a felkészítésben. Minél inkább visszafelé megyünk a történelemben, annál inkább a társadalmi - kulturális keret, valamint az értékek katonai jellegűek.


(2) A háború és béke hatalmas mezői - a történelem egészének bázis összetevői - szüntelenül áthatják egymást, egyben a kultúrák változáspontjai is;  mert e fogalmi szerkezetek tartalmai igen szélesek és plasztikusak. Sokrétű kölcsönhatásukat jól illusztrálja, Clausewitz egyik háború fogalma is: „A háború gyakran nem több fegyveres semlegességnél, tárgyalásoknál tanúsított fenyegető magatartásnál, gyenge kísérletnél, hogy némi előnyre tegyünk szert, majd kivárjuk a dolgok alakulását, esetleg nem több kellemetlen szövetségi kötelességnél, amelynek igyekszünk a lehető legkevesebb kényelmetlenséggel eleget tenni.”[2] A győzelem logikájának lényege, hogy a háború véget ért. A vereség logikájának lényege azonban ennek az ellenkezője, a háború nem ért véget, a felek részéről a gyűlölet-spirál nem közelít a nullához, ezt tapasztalhatjuk a közel-keleti háborúk esetében (Irak, Afganisztán, Iszlám Állam). B. F. Skinner amerikai antropológus úgy véli, hogy a háborúzás nem az emberi természetből ered, mert ha onnan eredne, nem kellene szégyellnünk, hogy nem tudjuk fenntartani a békét (ezért az okokat inkább az intézményrendszerekben célszerű keresni).


(3) Egy a színházi életből vett hasonlattal, a tanár a tanulás rendezője. Nem célravezető tanári (hatalmi) stratégia a hallgatói csoportok feszültségben tartása. A tanár ne akarjon mindent irányítani, mi több távirányítani, hagyjon valamit az egyéniség önaktivitására is. A pedagógiai intervenciókkal (beavatkozásokkal) óvatosan kell bánni, mert nem tudhatjuk, hogy a felnőtti gondolatvilágban, milyen árnyalattal és hogyan képeződik le jelentése. Amennyiben a szervezési és a technikai megoldásokat túlfeszítjük, annak a hallgató esik áldozatul. A felnőttoktatásban is a tanárnak az egyénhez ott kell kapcsolódnia, ahol éppen tart tapasztalati élményei feldolgozásában, a folyamatok megértésben, s a megértés feladattá strukturálásában (alakításban). Ezt nevezhetjük individuális pedagógiai munkának is, de a katonai felkészítésben elsősorban nem a folyamat, hanem a végeredmény- paradigmában vagyunk érdekeltek. Az új felsőoktatási törvény (2011. évi CCIV. törvény) bevezetőjében szemléletváltozást sürget az oktatásban. Mivel a tudatváltozásnak aszimmetrikus dinamikája van, ha csupán egyik elemének a néhány évtizeddel korábbi rögzültségek (fixációk) oldódásának-oldásának nehézségeire gondolunk (rögzült szabályok, normák, értékek, érdekek, szokások, diszpozíciók változása-változtatása), máris érzékeljük a nehézséget. Könnyíti a munkát, hogy fiatal és jó adottságokkal rendelkező tisztjelöltjeinknél mindezekkel már nem kell számolnunk.


(4) A katonai oktatásban különös jelentősége van a Rousseau-i elvnek: mozgás nélkül az élet csak letargia. Különösen a tisztjelöltek képzésében az erős akaratú - parancsoló, cselekvő – emberi jellemzők kialakítása, megerősítése pedagógiai alapfeladat. A tisztjelöltnek szembesülnie kell egyéni vonásaival, fizikai-, és szellemi- teljesítőképességével, segítő-együttműködő, valamint innovatív készségével. Egy-egy személyiségben az aktivitások alaptípusai, így a gondolkodás, akarat, érzés, és cselekvés igen aszimmetrikusan rendeződhetnek el, s csak abban érzi jól magát, melyet szeret csinálni. Amilyen érzékeny (szenzitív) a hallgató, olyan strukturált a világa. A (katona)pedagógiában specifikusságánál fogva van lehetőség e tudományág rejtett elveinek felismerése, ami fontos feladat.


(5) Neveléstörténeti szakirodalmunk eddig viszonylag kevés figyelmet szentelt J. F. Herbart (1776-1841) német filozófus, pedagógus fiatalkori írásának, mely a „Világ esztétikai ábrázolása mint nevelési főfeladat” címen jelent meg. A mű egy időközben elveszett terjedelmesebb értekezés egyetlen fennmaradt fejezete, amely a Pestalozzi pedagógiájával foglalkozó írásokkal egy időben születhetett 1802 elején. Herbart már ebben a tanulmányában fontos kérdéseket taglal, melyeket későbbi műveiben is feltesz. Ezek közül kiemelem a nevelés céljára vonatkozót: „A nevelés legelső, legáltalánosabb célját a moralitás fogalmában ragadhatjuk meg. Egyébként a nevelés olyan sokféle célját határozhatnánk meg, ahány célt csak megfogalmazott eddig az emberiség. […] Tehát általánosan elfogadott tény, hogy a moralitás az ember legmagasabb rendű célja, és ennek révén a nevelés elsőrendű célja is egyúttal. Aki ezt tagadja, az feltehetőleg nem tudja mi az erkölcsiség…” A katona integritása és hivatása is feltételezi a biztos erkölcsi orientációt.


(6) Az oktatás módszertana szempontjából, A. Koyré olyan tudományfilozófiai elveit[3] is figyelembe kell vennünk, mint:

(a) a tanulmányozott rendszerek visszahelyezése a maguk intellektuális és szellemi közegébe, szerzőik szellemi beállítódásainak, rokonszenveinek és ellenérzéseinek függvényében értelmezve szövegeiket. Mindez nemcsak a katonai, de különösen a társadalmi szövegmezők értelmezése, feldolgozása szempontjából is fontos.


(b) Ugyanolyan gondosan szükséges tanulmányozni a tévedéseket és kudarcokat, mint a sikereket. Hozzátehetjük, hogy az eszmék esetében ez igen komplex témakör, - de ezzel még nem mondtunk semmit, - nem érintettük eredetüket, összeszövődöttségüket, elágazásaikat, átható természetüket, logikájukat, a gondolatokban életciklusról-életciklusra való átszivárgásukat, valamint szóródásukat (diszperziójukat), és egyéb módosulásaikat, nem utolsó sorban dinamikájukat, - mindezekből adódóan teljességre törekedni feltárásukkal, leírásukkal kapcsolatban nem lehet. Felgyorsult az elvek bizonyos körében a meghaladottság. Kevésbé világos, hogy mit jelent az elvek változása, meghaladottsága, de gondoljunk például a biztonságpolitikában Egon Bahr (1922-2015) német politikus 70-es években megfogalmazott elvére, hogy - nem az ellenféllel szemben, hanem vele együtt teremthetem meg biztonságomat – ez az elv alapjaiban megváltozott az aszimmetrikus hadviselés esetében, mert nincs szó párbeszédről, mondjuk a terroristákkal.


Összegzés helyett:

Az érdeklődő olvasó kérdezhetné, hogy miért hangsúlyozzuk a neveléstudományt? Azért mert a tanító-tanuló az emberi történelem alapszerkezete. A harcos, az államférfi, a költő vagy a vallásos ember cselekvése csak akkor válhat teljessé, ha a gyakorlatot az e cselekvésről való tudás vezeti – hangsúlyozta Wilhelm Dilthey.

A 20. század egyik meghatározója, az egyedi (individuális) és a kollektív konfrontációja volt, mely kihatott, mind az egyedi, mind a nemzetek közötti (nemzetközi) konfliktusokra, áthatva a kultúrát – beleértve a pedagógiai kultúrát is – valamint a civilizációt egyaránt. A vezetés, és a pedagógia, különösen  jelen évszázadunkban egyaránt szembe találja magát ezzel a konfliktussal. A biztonság nem minden régióban abszolút érték.  Tapasztalhatjuk, hogy a világ a totális telekommunikációs ellenőrzés mellett sem vált biztonságosabbá.

    

A korszerű társadalomtudományoknak a közjó feltételeinek, az eredményhez vezető utak szabályainak, és tapasztalatainak megfogalmazásában, valamint a közös eredmények regisztrációjában, értelmezésében meghatározó szerepük van. E vonatkozásban hasonlóan fogalmaz az NKE „Jó Állam Jelentés”- e[4] is 2015-ben: „Az alkalmazott társadalomtudományok rendkívül gazdag szakirodalmából tükröződő elméleti sokszínűség, a mérések és értékelések változatos módszertana egyrészt kifejezésre juttatja a kormányzás értékdilemmáit és értékválasztásait, ám egyúttal olyan vitákat, megismerési és tanulási folyamatokat indít el, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a kormányzás jóságának és hatékonyságának fejlesztéséhez is.” Az alkalmazott társadalomtudományok is építik, erősítik a gondolkodás finomszerkezeteit.


Következő rövid tanulmányomban kényesebb kérdést, az egyetem és a politika problematikáját érintem. Bízom abban, hogy elindul karunk honlapján egy többoldalú szakmai párbeszéd tanáraink között, mely hozzájárul a további eredményes munkához. 

Prof. Dr. Harai Dénes



[1] Lásd, Werner Heisenberg: Válogatott tanulmányok / Gondolat, 1967.

[2] Carl von Clausewitz: A háborúról, Zrínyi Kiadó, 2013. Ford.:  Szabó Júlia. In. M. Szabó Miklós. 217. o. Lásd, részletesen, Harai Dénes: Szellem, hatalom, erőszak. Zrínyi Kiadó, 2017.

[3] Alexandre Koyré: Tanulmányok a tudományos gondolkodás történetéről, L’Harmattan Kiadó – Szegedi Tudományegyetem Filozófiai Tanszék, Budapest, 2010. 13-14. o.

[4] NKE Jó Állam Jelentés 2015. Kézirat. In. Dr. Kaiser Tamás, Bevezető 1. o.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása

    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 5
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 3
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 4
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 6
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 2
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 7
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 8
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 9
    • Tüzér és légvédelmi hadnagyok belső avatása 10
  • Előző
  • Következő

2017. augusztus 16-án, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tüzér hagyományai szerint, a belső avató ünnepség előtt, külön teremben gyűlt össze a légvédelmi- és tábori tüzér specializációkon végzett hét leendő hadnagy, hogy idén is átvehessék a tüzér honvéd tisztjelöltek tanulmányait ösztönző és jutalmazó két alapítvány elismerését és emlékérmeit. A Műveleti Támogató Tanszék rendezvényét Dr. Pohl Árpád ezredes a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, valamint Dr. habil. Horváth Tibor ezredes, a Katonai Vezetőképző Intézet intézetigazgatója is megtisztelte jelenlétével.

Az Izsák Dezső emlékére alapított „A Jó Magyar Tüzérekért” alapítvány oklevelét, kitűzőjét és pénzbeli támogatását a tábori tüzér specializáción minden évben a legjobb eredménnyel végzett honvéd tisztjelölt veheti át, melyet 2017-ben Bánki Szabolcs tábori tüzér hadnagy nyerte el.

A Nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Bajtársi Köre által létrehozott „Szent Borbála Tüzér alapítvány” tanulmányi és közösségi munkája elismeréseként díszoklevéllel és névre szóló arany Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Böhm Lilla, Mészáros Csongor, Nagy Dániel légvédelmi tüzér specializáción végzett, valamint Bánki Szabolcs tábori tüzér specializáción végzett hadnagyokat. Díszoklevéllel és névre szóló ezüst Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Kurucsai Viktor légvédelmi tüzér specializáción végzett és Tallér Tamás Miklós tábori tüzér specializáción végzett hadnagyokat. Díszoklevéllel és névre szóló bronz Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Gerencsér Gergő tábori tüzér specializáción végzett hadnagyot. A „Szent Borbála Tüzér alapítvány” és  „A Jó Magyar Tüzérekért” alapítvány elismeréseit  Dr. Pohl Árpád ezredes, valamint Dr. habil. Horváth Tibor ezredes adta át. 


Megérkeztek az elsősök

    • Megérkeztek az elsősök 6
    • Megérkeztek az elsősök 5
    • Megérkeztek az elsősök 4
    • Megérkeztek az elsősök 3
    • Megérkeztek az elsősök 2
    • Megérkeztek az elsősök 1
  • Előző
  • Következő

Vasárnap még a Kossuth téren ünnepeltük az esküt tett hadnagyokat, hétfő reggel pedig az első évfolyamot kezdő honvédtisztjelölteket fogadtuk. Az ifjú honvédtisztjelölteket, illetve szüleiket Sári Szabolcs alezredes, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj megbízott parancsnoka, illetve Dr. Szászi Gábor ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar oktatási dékánhelyettese tájékoztatta az előttük álló feladatokról,  a velük szemben támasztott követelményekről. Ezt követően aláírták ösztöndíj szerződésüket, átvették felszerelésüket és délután a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia bázisán, Szentendrén megkezdték az alapkiképzést.

Cimkék: 2017

92 honvédtisztet avattak az állami ünnepen

    •  dsc4106 2
    •  dsc4371 2
    •  dsc4243 2
    •  dsc4215 2
    •  dsc4193 2
    •  dsc4183 2
    •  dsc4169 2
    •  dsc4162 2
    •  dsc4151 2
    •  dsc4141 2
    •  dsc4083 2
    •  dsc4071 2
    •  dsc4019 2
    •  dsc3986 2
  • Előző
  • Következő

92 honvédtisztet avattak az állami ünnepen

Mást jelent ma a biztonság, mint akár csak egy évtizede: ismét védenünk kell határainkat, meg kell védenünk azt a független, szabad és európai országot, amelyet Szent István óta magyarok millióinak áldozata, jelleme és munkája formált - mondta Áder János köztársasági elnök vasárnap, államalapító Szent István király ünnepén, a Kossuth Lajos téren tartott tisztavatáson.

Az államfő szerint csaknem három évtizeddel szabadságunk visszanyerése után "újra látnunk kell, hogy csak az lehet igazán a miénk, amit újra és újra képesek vagyunk megvédeni". Áder János úgy fogalmazott: a haza minden polgára azt várja a most esküt tett honvédektől, hogy legyen biztonságban "nemzetünk, otthonunk, személyes életünk", védjék meg "szabadságunk és önállóságunk", és biztosítsák közös nyugodt jövőnket.

Az elnök beszédében felelevenítette: 1083 augusztusában László király bevonult Szent István székesfehérvári nyughelyére, hogy felnyittassa elődje sírját, és oltárra emelje ereklyéit, a koporsót azonban nem tudták megmozdítani. A krónikák szerint a király égi üzenetet kapott: amíg testvérviszály keseríti a hazát, Szent István nem nyújthat oltalmat. László megértette, mit kell tennie, és szabadon engedte ellenlábasát, a Visegrádon raboskodó Salamont. A koporsót megnyitották, az ünnepnek immár nem volt akadálya - idézte fel az államfő, úgy fogalmazva: "augusztus 20-án Szent István a magyar nemzet örök királya lett". Amikor 940 évvel ezelőtt László trónra lépett - folytatta -, zűrzavar, bizonytalanság, hódító ellenség és "Európa hatalmi játszmáinak fel-fellobbanó tüzei perzselték, fojtogatták fiatal országunkat". Az új király azonban felülemelkedett a széthúzáson, "erős törvények abroncsával tartotta együtt a nemzetet", és Szent István példáját követve ismét erős európai állammá formálta Magyarországot - hangsúlyozta Áder János.

Kiemelte, hogy Szent László megerősítette a végeket, rendet teremtett az állam működésében, elűzte a külső ellenséget, úrrá lett a belső háborúságon, szövetségeseket keresett és talált. Azt is mondta, hogy László király hazánkat a nyugati kultúrához kötötte, "kitartott a keresztény Európa mellett, hogy Magyarország a magyarok országa maradhasson, európaiságára büszke politikai nemzet, egyenrangú, szabad és független állam, mely együttműködik a bennünket tisztelőkkel, de ellenáll a jogainkat önkényesen csorbítani akaróknak". Szavai szerint Szent István annyi jóval indította útjára ezt a nemzetet, hogy több mint ezer év alatt sem fogytunk ki belőle. Szent László pedig erős politikai egységgé formálta Magyarországot, amelyhez "minden megpróbáltatás, minden fenyegetettség után vissza tudtunk találni" - tette hozzá. A köztársasági elnök szerint, ha ők nem lettek volna, "ma talán mi sem lennénk más, csak egy marék por a történelem országútján, amelyet minden arra kanyarodó szellő a hátára kap és széjjelszór".

Augusztus 20-án illő megemlékeznünk mindazokról, akik mindent megtettek azért, hogy ne így legyen: nemcsak királyainkról, hadvezéreinkről, a bátor reformerekről, hanem az országot romok alól újjáépítőkről, a válságokból mindig talpra állókról, a fogolytáborokból hazatérőkről, a forradalmak névtelen hőseiről, azokról a nemzedékekről, amelyeknek kevés győzelem, de annál több megpróbáltatás jutott, "szüleink, nagyszüleink nemzedékéről, akiknek életében több volt a várakozás, mint a beteljesülés" - sorolta. Áder János beszéde végén úgy fogalmazott: hiába sárgultak meg a krónikák lapjai, hiába telt el annyi idő, született és halt nemzedékek sora, és változott annyit a világ, a hazaszeretet fölött nem járt el az idő. "Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt" - zárta szavait.

Simicskó István honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy amíg vannak ilyen magyar fiatalok, akik a katonai hivatást választják, és esküjük szerint akár életüket is feláldoznák az ország védelmében, "addig van nemzeti jövőnk".

A tárcavezető kitért arra, hogy az államalapítás ünnepe keresztény hitünk ünnepe is egyben. Úgy fogalmazott, csak az a keresztény hit, amelyet Szent Istvántól kaptunk, vihet előre minket. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy gyermekeink, unokáink számára megőrizzük Magyarországot, s magyarként élhessenek itt, meg kell védeni az ország határait, fel kell lépni az olyan veszélyek ellen, mint a tömeges illegális bevándorlás, a terrorizmus.

A miniszter kitért arra, hogy az államalapító Szent Istvánt még a keleti ortodox egyház is szentként tisztelte, ez is mutatja, milyen maradandót alkotott. Felidézte: fiához, Imréhez írt intelmeivel a mai nemzedéknek, magyarságnak is utat mutat. Az első három intelem a hit fontosságáról, annak megtartásáról szól, míg a negyedik a vitézekről, katonákról, akik védelmezik a hazát - fejtette ki Simicskó István, kiemelve: valamennyi korban meg kell becsülnünk katonáinkat.

 A honvédelmi miniszter az esküt tevő tiszteknek elmondta: a magyar kormány felismerte, hogy elengedhetetlen a honvédség szellemiségében, harcedzettségében, védelmi képességében való megerősítése. Ez a munka megkezdődött, a Magyar Honvédség mintegy 25 év után ismét a fejlődés útjára lép - jelentette ki Simicskó István.

Idén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 92 honvédtisztjelölt hallgatója tette le katonai esküjét. Ennek részeként, folytatva a 2011-ben újraindított ludovikás hagyományt, fogadalmukat kardrántással, "a hazáért mindhalálig!" felkiáltással erősítették meg.

 A katonák ünnepélyes avatását Áder János államfő, Simicskó István miniszter, Benkő Tibor vezérkari főnök, Patyi András rektor, valamint kormányzati, állami és katonai szervezetek, a diplomáciai testület képviselői mellett - az esős idő ellenére - több száz érdeklődő nézte végig.


forrás: MTI


Cimkék: tisztavatás, 2017