Szűkítés



Minden Címke 174

Feljegyzés a „Magyar Felsőoktatás 2016” konferenciáról

Harai Dénes

Feljegyzés a „Magyar Felsőoktatás 2016” konferenciáról

„Magyar Felsőoktatás 2016. Helyzetkép: várakozások és eredmények” címmel tartott 9. alkalommal Konferenciát a BCE Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja (a továbbiakban NFKK), 2017. január 26-án, a Budapesti Corvinus Egyetemen. A konferencián egyetemünkről tanár kolléganőmmel Dr. Szelei Ildikóval, valamint tanár kollégámmal Dr. Turcsányi Károllyal vettünk részt. Köszöntőt Berács József a BCE, NFKK ügyvezető igazgatója a Pallasz Athéné Egyetem, professzora; megnyitót Lánczi András a BCE rektora tartotta és utalt arra fontos, hogy a felsőoktatás mit gondol magáról, valamint mi következik a korszak filozófiai szelleméből.

A stratégiai helyzetértékelés eredményeit a szerzők mutatták be: Derényi András (OFI, tudományos munkatársa, Kádár-Csoboth Péter az IFUA Horváth and Partners vezető tanácsadója, Kováts Gergely BCE adjunktusa, Polónyi István a Debreceni Egyetem, professzora, Temesi József BCE professzor emeritusa. Fő témakörök voltak: reformok a felsőoktatásban; kancellári rendszer; felsőoktatás gazdasági kondíciói; felvételi adatok; diplomás foglalkoztatás; tanítás és tanulás fejlesztése; duális képzési modell; kutatói eredményesség; külföldi hallgatók. Ezt követően Maruzsa Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériuma, miniszteri biztosa:  „Fokozatváltás a felsőoktatásban” címmel, valamint Bódis József a Magyar Rektori Konferencia, elnöke: „Kitörési pontok a magyar felsőoktatásban”, majd Pusztai Gabriella (Debreceni Egyetem, professzora, a Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központ igazgatója: „A felsőoktatás (hozzáadott) értéke” címmel tartott előadást. A rövid előadásokat rövid vita követte. E feljegyzésben nem foglalkozunk a kancellári rendszerrel, a felsőoktatás gazdasági kondícióival (finanszírozás, stb.), a felvételi adatokkal.

(Copyright: 2017 Berács József (7., 9. fejezet), Derényi András (6. fejezet), Kádár-Csoboth Péter (1. fejezet), Kováts Gergely (3. fejezet), Polónyi István (2., 4., 5., 8. fejezet), Temesi József (4. fejezet) ISSN 2064-7654 Felelős kiadó: Berács József, NFKK ügyvezető igazgató Technikai szerkesztő: Temesiné Németh Éva). Az előző évek tanulmányai (Stratégiai helyzetértékelés 2012, 2013 és 2014) a http://nfkk.uni-corvinus.hu/index.php?id=publikaciok0 weblapról érhetők el.)

Összefoglaló megállapítások közül kiemeljük a következőket:

Az elmúlt két év felsőoktatás-politikáját, benne a 2016-os esztendőt, alapvetően az intézmények irányítására, kontrolljára vonatkozó célok és beavatkozások határozták meg. A fenntartó azoknak a stratégiai céloknak a megvalósítására fókuszált, amelyek az intézmények tevékenységeinek közvetlen irányíthatóságát biztosították.

Az adatok tanúsága szerint 2017-re javulni fog a felsőoktatás gazdasági helyzete. 2017-ben az összes felsőoktatási kiadás 90 milliárd forinttal lesz magasabb, mint az előző évben, ezen belül a működési kiadás növekedése 45,5 milliárd forint. Ez lényegében éppen fedezni fogja a béremelés 2016-os és 2017-es forrásigényét. A kiadás növekedésének fedezetét részben mintegy 50 milliárd állami támogatás növelés (tehát kicsit több, mint a béremelés fedezete) adja, a többit pedig a bevételek növekedése.

Ha a felsőoktatás helyzetét hosszabb távon (2004-2017) vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a GDP-hez viszonyított kiadások tekintetében a 2014-2016. évek jelentették a mélypontot. A zárszámadási beszámolók alapján a 2014. évi kiadás volt az időszak legalacsonyabb kiadási szintje, a költségvetési törvények alapján pedig a 2016. évi kiadás volt a legalacsonyabb a vizsgált időszakban, s a 2017. évi javulás sem éri el a 2009-2010. évi szintet.

2011-ben kiemelt célként fogalmazódott meg a tudományterületek esetében a műszaki-természettudományos szakok pozitív diszkriminációs eszközökkel történő támogatása. A 2009-es helyzethez képest a 2011-es drasztikus beavatkozások miatt 2012-ben valóban történtek eltolódások a belső arányokban a preferált tudományterületek irányába, ám az alkalmazkodási folyamatok nyomán 2015-ben már visszarendeződést tapasztalhatunk. Például a műszaki tudományok aránya a 3 kiemelt évben (2009, 2012, 2015) 15.5%, 17,6% és 13,2%, a természettudományok aránya 5,1%, 5,9% és 5%. Ha a diszpreferált területeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a közgazdasági-üzleti képzés ugyan leesett 23%ról 18,5%-ra, ám vissza is kapaszkodott 21,9%-ra. Ez a két utóbbi példa erőteljesen rávilágít arra, hogy a felvételizők az erős adminisztratív jelzésekre reagálnak ugyan, de tartósan a munkaerő piaci, kereseti viszonyok dominálják választásaikat. Az egyes szakterületek havi keresetét tekintve azt lehet megállapítani, hogy jelentős változások, vagy átrendeződések az elmúlt tíz évben nem történtek. A jogász, informatikus és közgazdász diplomával rendelkezők vezetik a kereseti rangsort, őket követik a műszaki és természettudományos diplomával rendelkezők, s az orvosok és pedagógusok zárják a sort.

A képzési és kimeneti követelmények (KKK) révén megvalósított korábbi erőteljes bemeneti-és folyamatszabályozást a legtöbb szakterületen felváltotta a kimenet-, illetve tartalomszabályozás. Az új KKK-k már nem tagolják kötelező, lineárisan egymásra épített, kreditekkel „méretezett” szakaszokra a képzési folyamatot. Ehelyett a képesítés profiljára (gyakorlat-vagy elméletigényesség foka) vonatkozó információt adnak és a folyamatszabályok eltávolításával hangsúlyosabbá teszik a kimenetet tanulási eredményekkel jellemző követelménysort: út nyílik az eltérő intézményi misszióknak, sajátosságoknak megfelelő képzési programvariációk megjelenítésére, az intézmény képesítéseit felhasználó munkaadói kör igényeinek a korábbiaknál rugalmasabb figyelembevételére.

Az új felsőoktatási stratégia fontos szerepet szánt a duális képzésnek. A magyar duális képzés a maga formájában egyedi, hiszen a konkrét képzési modellt illetően a baden-württembergi megoldást hirdette meg, de azzal ellentétben nem egyetlen intézményre és nem egy alacsony (főiskolai) szintű oktatási intézményre, hanem minden intézményre és mind az alapképzésre, mind a mesterképzésre kiterjed. Míg a duális képzés megvalósítása Baden-Württembergben alapvetően vállalati kezdeményezésen alapul, és fokozatosan, évtizedek alatt érte el a 10%-os részesedést, ezzel szemben Magyarországon az egyetemeknek nagyobb erőfeszítést kell a vállalatok meggyőzésére fordítani és a rövid időn belül 8%-os részesedés elérése az első két év beiskolázási adatai alapján még rásegítő kormányzati intézkedések (pl. duális képzés fejlesztési EFOP programok, vállalati adókedvezmények, stb.) mellett is kérdéses. A duális képzés bevezetése nagyon erőforrás-igényes tevékenység, amit nagy valószínűséggel csak az intézmények egy része képes sikeresen alkalmazni.

A magyar felsőoktatás tudományos teljesítménye egyre jobban elmarad a fejlett országok átlagától. A Scopus adatbázisban 1996 és 2015 között nyilvántartott tudományos közlemények éves számát egy millió lakosra vetítve 49 fejlett ország hasonló adatával összevetve Magyarország helyzete 1998 óta folyamatosan romlik. A hazai bejelentésű találmányok számát illetően is hasonló a helyzet, annyi különbséggel, hogy Magyarország helyzete valamivel később, a kétezres évek első évtizedének közepén kezdett el romlani. 2014-ben ebben a rangsorban a harmincadik helynél rosszabbul álltunk a 49 fejlett ország rangsorában. Végeredményben azt lehet megállapítani, hogy a magyar felsőoktatási kutatóhelyeken a nemzetközileg jegyzett idegen nyelvű publikációk számának növekedése jelentősen elmarad a fejlett országok átlagétól. A kutatóhely típusa szerint mind a kutatóintézetek, mind a felsőoktatási kutatóhelyek esetében csökken a tudományos cikkek száma, de a felsőoktatási kutatóhelyeken még most is mintegy kétszer annyi a fajlagos tudományos közlemény szám.

2016-ban folytatódott a magyar felsőoktatás nemzetközivé válása, három év alatt 23 százalékkal nőtt a külföldi hallgatók száma, ami bíztató arra nézve, hogy 2023-ra elérjük a célként kitűzött 40 000 főt. Látunk pozitív példákat az intézményeknél tudatos piacszerzési, ország-specifikus stratégiákra, a hallgató-toborzási rendszer átszervezésére. A két évvel ezelőtti sikeres brazil kormányprogramot, amely jelentős külső forrást hozott a felsőoktatásba, a magyar kormányzat Stipendium Hungaricum programja helyettesíti, amely belső kormányzati forrásból próbálja meg helyzetbe hozni, illetve fejleszteni a felsőoktatási intézmények exportképességét. A piaci alapon működő országok példája azt mutatja, hogy ez akkor lehet hosszú távon sikeres, ha az intézmények maguk is többet áldoznak ösztöndíjakra, illetve a kormányzat az így nyújtott támogatás folytatását a piaci sikerekhez is köti. A legfontosabb talán, hogy egyelőre nem történt érdemi előrehaladás a felsőoktatás alapvetői funkcióinak fejlesztése, minőségének javítása ügyében. Az irányítást, kontrollt, gazdasági konszolidációt, intézményhálózatot érintő beavatkozások fontosak ugyan, de hatásmechanizmusaikat tekintve messze vannak a konkrét képzési, kutatási tevékenységtől, annak minőségétől. A fenntartó által a képzések fejlesztésére 2016-ban indított programok intézményeken belül és rendszerszinten önálló, elkülönülő projektek és fennáll az a veszély, hogy nem képesek egymást erősítve az alapvető funkciók minőségének javításához hozzájárulni.

Fontosabb fogalmak: fokozatváltás, konzisztórium, alkalmazott tudományok egyeteme.

Fokozatváltás a felsőoktatásban címet viselő stratégia 3 komplex módon, több tényező együttes fejlesztését irányozta elő. A felsőoktatás társadalmi-gazdasági funkciójának újrapozícionálását, az intézményhálózat újjászervezését, a fenntartói-irányítási modellt, az intézmények belső működési mechanizmusait, a képzési és kutatási feladatellátás minőségét, a szereplők érdekeltségi rendszerének minőség-és teljesítményelvű átalakítását érintő beavatkozások valóban átfogó változtatásokat sejtettek.… 2016-ra egyértelműen megállapítható, hogy a Fokozatváltás stratégia – előzményeivel ellentétben – nem az asztalfióknak készült. Az ágazati irányítás szakpolitikai hivatkozási alapként, menedzsment eszközként használva, szisztematikusan törekszik a benne foglaltak megvalósítására.

(http://www.kormany.hu/download/d/90/30000/fels%C5%91oktat%C3%A1si%20koncepci%C3%B3.pdf )

Konzisztórium: Az intézményen belüli döntéshozatali erőviszonyokat változtatta meg a Konzisztórium bevezetése is, amelynek működési gyakorlatáról egyelőre nincs elegendő információ ahhoz, hogy funkcióját érdemben értékelni lehessen. Mindazonáltal érdekes, hogy a testülettől a fenntartó a szenátus feladat-és hatáskörének megbontását, az intézmények akadémiai vezetése pedig a kancellári „túl-hatalom” kontrollját reméli.

Az alkalmazott tudományok egyetemének bevezetése - egy új intézménytípus - szolgálja a profiltisztítás másik részét. A Fokozatváltás a felsőoktatásban-szerint az egyetemek küldetésének középpontjában a tudományos kutatás, az új tudás teremtése áll, míg az alkalmazott tudományok egyetemein a hangsúly a tudás hasznosításán van. Ez utóbbi tartalma és a régi főiskolától való különbözősége egyelőre még nem látható a gyakorlatban (nemzetközi minták, például Finnországban, rendelkezésre állnak). Bár a kormányzati stratégia hangsúlyozza, hogy az alkalmazott tudományok egyeteme „nem kisebb vagy gyengébb egyetem”, a törvényben szereplő minősítési paraméterek mégis ezt sugallják, hiszen az intézményeket azonos szempontok szerint minősítik, és az alkalmazott tudományok egyetemének jelenleg minden szempontban kevesebbet kell felmutatnia, mint egy egyetemnek. A felsőoktatási stratégia másik célja a regionális együttműködések erősítését és felesleges(nek gondolt) lokális versenyek csökkentését célozza. A regionalitás visszaemelése a felsőoktatás-politika szempontrendszerébe véleményünk szerint fontos törekvés, mert ez a szempont kevésbé tudott érvényesülni a rendszerváltást követően.

(Részletesen lásd Keczer Gabriella tanulmányát https://www.u-szeged.hu/download.php?docID=52292)  18 http://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/balog-zoltan-kijelolte-az-ujonnan-letrejovo-konzisztoriumok-tagjait

Mindezek összességében azt tükrözik, hogy még sem a minisztérium, sem a kinevezett konzisztóriumok nem konfrontálódtak jelentősen az intézményekkel. A minisztérium az intézmények többségénél elfogadta az intézményi javaslatokat, és csak néhány intézménynél törekedett más szempontok érvénye juttatására. Az konzisztóriumok pedig kevéssé éltek a vétójogukból fakadó erejükkel az IFT-k elfogadása során… Például a műszaki tudományok aránya a felvettek tekintetében a 3 kiemelt évben (2009, 2012, 2015) 15.5%, 17,6% és 13,2%, a természettudományok aránya 5,1%, 5,9% és 5%. Az informatikai terület produkálja a kívánt eredményt: 6,2%, 6,9% és 7,5%, ha viszont a diszpreferált területeket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a közgazdasági-üzleti képzés ugyan leesett 23%-ról 18,5%-ra, ám vissza is kapaszkodott 21,9%-ra. Ez a két utóbbi példa erőteljesen rávilágít arra, hogy a felvételizők az erős adminisztratív jelzésekre reagálnak ugyan, de tartósan a munkaerő-piaci, kereseti-viszonyok dominálják választásaikat. A jogász, informatikus és közgazdász diplomával rendelkezők vezetik a kereseti rangsort, őket követik a műszaki és természettudományos diplomával rendelkezők, s az orvosok és pedagógusok zárják a sort.

Forrás: Education at a Glance 2015 és 2015 (mindkettőben Table A5.4) alapján saját szerkesztés.  Munkaügyi adattár (http://nfsz.munka.hu/engine.aspx?page=afsz_stat_adattar) adatai alapján saját szerkesztés

Az adatok tanúsága szerint nem lehet azon csodálkozni (amit a felsőoktatási stratégiának nevezett anyag is ír némi helytelenítéssel), hogy a legjobb eredménnyel rendelkező középiskolai tanulók a társadalomtudományi szakokra mennek továbbtanulni. A kereseteket illetően is azt lehet megállapítani, hogy a diplomások relatív bérelőnye alig mérséklődik. Az egyes foglalkozási ágak tekintetében nincs elmozdulás, a műszaki és természettudományi diplomások keresete – az informatikusokat kivéve – elmarad a jogászok és közgazdászok mögött, az orvosok, pedagógusok keresete pedig továbbra is a kereseti rangsor végén kullog.

A mester ciklusban hasonló változások történtek, mint az alapciklusban, noha más képzési területeken. Itt is a műszaki területen történt jelentősebb változás, ahol 2011-hez képest öttel kevesebb képesítés található 2016-ban (szám szerint 37), továbbá a természettudományi területen, ahol 23-ról 18-ra csökkent a képesítések száma. Az alapciklusénál is nagyobb változás történt az államtudományi területen (amelyet jelenleg csak az NKE művel), ahol a 2011-es öt képesítés 2016-ra 15-re duzzadt. A tanárképzést ide nem számítva a 2017 szeptemberében indítani tervezett, meghirdetett 1080 mesterképzési programból a felvi.hu adatai szerint mindössze 108 az osztatlan képzések száma (és ennek is a fele a hitéleti területen található). A 139 alapképesítésre (fokozatra) 2017. szeptemberi kezdéssel 1430 alapképzési programot hirdetett meg a teljes magyar felsőoktatási intézményrendszer, a 279 mesterképesítésre (fokozatra) pedig 1080-at. Azaz átlagosan minden alapképesítésre több mint tíz képzési program jut, míg minden mesterképesítésre közel négy program.

A szerzők megjegyzései a jelzett folyamatokhoz:

• Feltűnő, hogy a fenntartó az átalakulásokat az érintett intézmények különösebb ellenállása nélkül tudta megvalósítani, amire minden bizonnyal hatással volt a kancellári rendszer kapcsán kialakult szoros intézményirányítási gyakorlat.

• Sajnálatos, hogy az átalakulások megalapozása, a folyamat megtervezése, menedzselése elmaradt, vagy legalábbis külső szemlélő számára nem volt látható. Az átalakulások jogilag és technikailag megtörténtek ugyan, de az új intézményi konstellációk működése, jövőképe ad hoc módon alakul.

• Az átalakulásokkal az elaprózottnak, párhuzamosságokkal rendelkezőnek minősített intézményhálózat nem csökkent, hanem növekedett. Képzési alaptevékenység „keretezése” -szakportfólió tisztítás 2016-ban is folytatódott az trend, amely szerint a fenntartó nem ösztönző mechanizmusokkal motiválja az intézményeket piacképes, korszerű, fenntartható képzési portfóliók, programok kialakítására, hanem közvetlen döntéssel határozza meg, hogy az egyes képzési területeken milyen tartalommal, milyen szakok indítására van lehetőség. A stratégia alapján erősen munkaerő-piaci orientációjú magyar felsőoktatásban a képzési alaptevékenységet illetően két fontos trend látható. Egyrészt évek óta változatlan, szűkülő képzési kínálattal működnek az intézmények, másrészt pedig gyakorlatilag nincs lehetőség új szakok létesítésére, alapítására. A gyakorlatban megvalósult változásokat és az érvényesülő tendenciákat a 6. fejezetben elemezzük.

Hiányok: A fenntartó a véges erőforrásait alapvetően a fenti célok megvalósítására fókuszálta. A stratégia elfogadása óta eltelt két évben már azonosíthatóak beavatkozási hiányok. A legfontosabb talán, hogy egyelőre nem történt érdemi előrehaladás a felsőoktatás alapvetői funkcióinak fejlesztése, minőségének javítása ügyében. Az irányítást, kontrollt, gazdasági konszolidációt, intézményhálózatot érintő beavatkozások fontosak ugyan, de hatásmechanizmusaikat tekintve messze vannak az konkrét képzési, kutatási tevékenységtől, annak minőségétől. A fenntartó egyelőre nem indított el olyan stratégiában is rögzített akciókat, amelyek az alapfunkciók minőségére közvetlenül hatnának.

A magyar felsőoktatás 2016-ban egyértelműen veszített munkáltatói versenyképességéből. Komoly probléma az oktatói utánpótlás, külföldi elvándorlás. A 2016-ban elindított többlépcsős béremelés (15% + 5% + 5%) érdemben feltehetőleg nem javítja ezt a versenypozíciót, mert bevezetése nem kapcsolódott össze semmilyen teljesítményösztönzéssel, differenciálással. A fokozatváltás stratégiában erős hangsúllyal jelent meg a nemzetközi színvonalú, világszínvonalú felsőoktatás megteremetése, illetve erősítése. 2016-ban tovább növekedett a hazánkban tanuló külföldi hallgatók száma, azonban ez a növekedés elsősorban a Kormány által indított ösztöndíjprogramokhoz köthető, és nem a képzési, vagy tudományos tevékenység minőségének fejlesztéséhez.

A kutatóknak a hazai felsőoktatás gazdasági kondícióihoz fűzött megjegyzései:
Az Egyetem, főiskolák valamint a NKE és a nem állami felsőoktatás előirányzat teljesítési adatai, illetve a 2013-at megelőző időszakból, az Egyetemek, főiskolák, a ZMNE,
a Rendőrtiszti Főiskola valamint a három nem állami felsőoktatási képzéseket támogató fejezeti kezelésű előirányzat (az „Egyházi felsőoktatási intézmények hitéleti képzése „, a „Hallgatói létszám képzési többlete (egyházi világi képzés)”, illetve a „Hallgatói létszám képzési többlete (alapítványi felsőoktatás)”) teljesítése…. Miután az egyházi felsőoktatásba az összes hallgató 6,2%-a, az alapítványi és magán felsőoktatásba 6,6%-a járt (a nappali tagozatos hallgatóknak 5,4 ill. 5,5%-a) durván úgy becsüljük, hogy a felsőoktatás összes kiadása az itt látható összegnél mintegy 10%-kal lehet nagyobb. Korántsem ennyire kedvező a kondicionális helyzet, ha az inflációt is figyelembe vesszük. 2008-as árakon vizsgálva a 2.2. ábrán azt látjuk, hogy a felsőoktatási szféra kiadásai 2015-ben nagyjából a 2009es szinten vannak, az állami támogatás pedig a 2009-es szint 82%-a. A mélyponton, 2013-ban, alig volt az állami támogatás több mint a 2009-es érték 70%-a.

Létrejöttek tisztább profilú intézmények (Testnevelési Egyetem – TE, Állatorvostudományi Egyetem – ÁOE), és egyes esetekben a karok intézmények közötti áthelyezése is egybeesik ezzel a törekvéssel. Például az agrár profilú Szent István Egyetem (SZIE) a Corvinus agrár karait vette át (és ezzel egy viszonylag homogén Corvinus egyetem jött létre), míg a pedagógusképzésben erős ELTE a Nyugat-Magyarországi Egyetem (NYME) szombathelyi pedagógiai karait „szerezte” meg 2017. februárjától (bár ezzel az ELTE műszaki és sporttudományi képzésekre is „szert tesz”, profilja tehát bővül). Mindezek ellenére számos integráció az explicit célokkal ellentétesen alakult: a létrejött intézmények portfóliója több esetben a kiinduló állapotnál komplexebb, szélesebb lett (ELTE, Eszterházy Károly Egyetem – EKE, Széchenyi István Egyetem – SZE). Szintén növelte a komplexitást az is, hogy egyes kormányzati intézmények, háttérintézmények (pl. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Márton Áron Szakkollégium) felsőoktatási szervezetekben kaptak helyet (EKE, ELTE). Az sem mellékes szempont, hogy a specializált intézmények (ÁOTE, TE) létrehozása – ezen intézmények 2000 előtti állapotának visszaállítása – növeli az intézményszerkezet töredezettségét (v.ö. mérethatékonyság kívánalma).

(http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/a_magyar_felsooktatas_beliv_net.pdf )

A Képzési - Kimeneti Követelmények változása:

A KKK-k révén megvalósított korábbi erőteljes bemeneti-és folyamatszabályozást…a legtöbb szakterületen felváltotta a kimenet-, illetve tartalomszabályozás. Az új KKK-k már nem tagolják kötelező, lineárisan egymásra épített, kreditekkel „méretezett” szakaszokra a képzési folyamatot. Ehelyett a képesítés profiljára (gyakorlat-vagy elméletigényesség foka) vonatkozó információt adnak és a folyamatszabályok eltávolításával hangsúlyosabbá teszik a kimenetet tanulási eredményekkel jellemző követelménysort.

Derényi András (2015): Bizonyítékokra alapozott kormányzás és a kommunikáció képzés. Jel-Kép 2015/1., különszám; pp. 21-34. Czibik Ágnes, Fazekas Mihály, Németh Nándor, Semjén András, Tóth István János: Munkaerő-keresleti előrejelzés vállalati várakozások alapján. Közgazdasági Szemle, LX. évf., 2013. február, pp. 189–223. 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet a felsőoktatási szakképzések, az alap-és mesterképzések képzési és kimeneti követelményeiről, valamint a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet

Megjegyzendő, hogy a felsőoktatási képesítések ilyen jellegű és mértékű állami szabályozására nincs példa sehol Európában. Míg idehaza a szabadságfok enyhe növekedése ad okot bizakodásra, addig sok ország felsőoktatása már az európai szintű képesítési keretrendszerek megjelenését is autonómiacsökkentő lépésként értékelte a korábbi, a standardok teljes hiányát jellemző helyzethez képest. Ahol van is az országos szintűnél alacsonyabb szabályozási szintre telepített felsőoktatási kimeneti standard, ott az csak orientáló jellegű és a képzésre vonatkozóan a stakeholderekkel történő egyeztetésre van kötelezettsége a felsőoktatási intézményeknek [pl. Hollandiában], vagy szakterületi szintű és orientáló jellegű [pl. Lengyelországban]. Ám a konkrét képesítések meghatározását és ahallgatók ahhoz való eljuttatásának útját-módját a felsőoktatás akadémiai autonómiájába tartozónak tekintik.)

(„Hungarian HE legislation reflecting a paternalistic role of the state in regulating HE.” Beiter, K.D., Karran,T., Appiagyei-Atua, K (2016);  „Measuring” the Erosion of Academic Freedom as an International Human Right: A Report on the Legal Protection of Academic Freedom in Europe. Vanderbilt Journal of Transnational Law, Vol. 49:597, pp.597-691.)

A duális képzés modelljei, hazai helyzete: A gyakorlat-orientált képzésnek, a szakmai gyakorlatoknak több évtizedes tapasztalatai vannak Magyarországon. Ennek legutóbbi törvényi megjelenése a 2006-tól induló bolognai-rendszerben, az alapképzés 7. félévében, vagy folyamatosan a 6 félév folyamán teljesített, legalább 3 hónapos szakmai gyakorlat, amely 30 kreditet ér. Ezt megelőzően is, a képzéssel párhuzamosan lehetőség volt a vállalatok számára a képzés folyamán a hallgatóval tanulmányi szerződést kötni, amely különböző mértékű, idejű vállalati gyakorlatot is magába foglalhatott. …A 2014-ben elfogadott új felsőoktatási stratégia fontos szerepet szánt a duális képzésnek. Célkitűzésként fogalmazta meg, hogy 2020-ra a nappali képzésben, a duális alapképzésben részt vevő hallgatók aránya az 1. évfolyam 8%-a legyen. Az Nftv. 108.§ 1.a bekezdése szerint: „duális képzés: a műszaki, informatika, agrár, természettudomány vagy gazdaságtudományok képzési területen indított gyakorlatigényes alapképzési szakon, illetve e képzési területhez tartozó mesterképzési szakon folytatott képzés azon formája, amelyben a szak – képzési és kimeneti követelményeknek megfelelően meghatározott, teljes idejű, a képzési időszakra, a képzés módszereire, a tanórára, a megszerzett tudás értékelésére egyedi rendelkezéseket tartalmazó – tanterve szerint a gyakorlati képzés a Duális Képzési Tanács által meghatározott keretek között, minősített szervezetnél folyik”.

Forrás: https://sze.practing.hu/

A következő keretes írásban bemutatott kecskeméti modell sikeresen vizsgázott, mert 2016. januárban a 25 járműmérnöki duális képzésű hallgatóból 18 fő (73%) szerezte meg a diplomát. A hagyományos alapszakon tanuló 43 hallgatóból viszont csak 8 fő (18,6%) fejezte be a tanulmányait a legrövidebb időn belül. Ez még nem mutatja – az egyébként magas – lemorzsolódási arányt, hiszen a következő 1-2 félévben a többség befejezi a tanulmányait, de jelzi, hogy a duális képzés önmagában is a lemorzsolódás ellen hat. Az elkészített diplomamunkák a vállalatok számára gyakorlati haszonnal járó projektmunkák. A végzettek nagy része kapott állás-ajánlatot, de a duális hallgatók közül is sokan mentek mesterképzésre, igazolva azt, hogy ez a képzési rendszer nem zárja le a továbbtanulás lehetőségeit.

Kecskemét városában a Mercedes-Benz (Daimler) 2011-ben kezdte meg gyártó tevékenységét. Ebben az évben felmerült az igény a magas szintű, gyakorlatorientált munkaerő utánpótlási program kidolgozására. Két év múlva, 2014-ben már 20 cég 4 szakról fogadott 121 hallgatót a duális képzésben. A 2016/17-es tanévben 7 szakon 235 duális hallgató tanul, a partnervállalatok száma pedig 73-ra nőtt. A kecskeméti modell jellemzője, hogy a hagyományos és a duális képzésben tanuló hallgatók együtt kezdik el mind a tavaszi, mind az őszi szemeszter 13-13 hetes képzési programját. Míg a hagyományos hallgatók a szorgalmi időszakot követő 5-5 hetes vizsgaidőszak után szünidejüket töltik, addig a duális hallgatók a téli időszakban 8 hetes, a nyári időszakban 16 hetes vállalati gyakorlaton/képzésen vesznek részt és közben vizsgáznak is. A hetedik félévben szakmai gyakorlaton vesznek részt és a diplomamunkán dolgoznak.

(www.dualisdiploma.hu honlapon lehet részleteiben tájékozódni.)

Kutatási eredményesség a felsőoktatásban:

A magyar tudomány helyzete a publikációk fajlagos számának nemzetközi összehasonlítását tekintve romlik. A Scopus adatbázisban 1996 és 2015 között nyilvántartott tudományos közlemények éves számát egy millió lakosra vetítve 49 fejlett ország 33 hasonló adatával összevetve a 8.1. táblázatban és a 8.1. ábrán azt találjuk, hogy Magyarország helyzete 1998 óta folyamatosan romlik. 2013 óta az egymillió lakosra jutó nemzetközi (Scopus) publikációszám alig haladja meg a felét a 49 fejlett ország átlagának, s a 33., 34. helyen áll ezen országok rangsorában. A posztszocialista országok között Litvániát, Romániát és Bulgáriát előzzük csak meg (az EU tagországok között nincs is más mögöttünk), és Oroszország is mögöttünk van. Az egymillió lakosra vetített hazai bejelentésű találmányok számát illetően is hasonló a 8.2. ábrán láthatóan helyzet, annyi különbséggel, hogy Magyarország helyzete valamivel később, a kétezres évek első évtizedének közepén kezdett el romlani, 2014-ben ebben a rangsorban a harmincadik helynél rosszabbul álltunk a 49 fejlett ország rangsorában. Lengyelország és Csehország nyolc hellyel, Szlovénia pedig húsz hellyel állt előttünk. 8.2. ábra Az egymillió lakosra vetített hazai bejelentésű találmányok száma, 19962014

(Forrás:http://databank.worldbank.org/data/reports.aspx?source=2&series=IP.PAT.RESD&country=#)

Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a hazai tudomány szabadalmakban és publikációkban mérhető teljesítménye egyre jobban elmarad a fejlett országokétól. A publikációkat részletesebben  elemezve azt lehet megállapítani, hogy a felsőoktatási kutatóhelyeken az elmúlt évtizedben átstrukturálódás zajlott le a tudományos munkák közreadásában. A magyar nyelvű tudományos cikkek fajlagos száma csökkent, viszont mind az idegen nyelvű közlemények, mind az idegen nyelvű könyvek fajlagos száma növekedett. Ezek az átrendeződések a kutatóintézeteknél kevésbé zajlottak le. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ezek a változások nem voltak elégségesek ahhoz, hogy a hazai tudomány a nemzetközi versenyben ne maradjon le. Nagyon kevés olyan tudományterület van (összesen három: Materials Science, Veterinary, Neuroscience), ahol Magyarország az egy millió lakosra vetített tudományos közleményekre vonatkozó nemzetközi összehasonlításban a 49 fejlett ország között az első húsz hely valamelyikét foglalja el.

8.2. táblázat Magyarország helyezése 49 ország között az egymillió lakosra vetített Scopus nemzetközi tudományos dokumentumok alapján, 1996-2015. Sorrend udományterület Magyarország helyezése 49 ország között A magyar adat az adott területen a 49 ország átlagának százalékában:

1. Veterinary 16  118%, 2. Neuroscience 20  95%, 3. Chemistry 25  95%, 4. Pharmacology, Toxicology, and Pharmaceutics 26  92%, 5. Mathematics 27  85%, 6. Multidisciplinary 27  61%, 7. Chemical Engineering 28  81%, 8. Biochemistry, Genetics and Molecular Biology 28  73%, 9. Decision Sciences 28  57%, 10. Agricultura and Biological Science 29  65%, 11. Psychology 29  38%, 12. Arts and Humanities 30  56%, 13. Immunolgy and Microbiology 30  54%, 14. Earth and Planetary Sciences 30  50%, 15. Social Science 30  44%, 16. Phycics and Astronomy 31 76%, 17. Medicine 31 49%, 18. Economics, Econometrics, and Finance 31 34%, 19. Material Science 33 62%, 20. Computer Science 32 54%, 21. Environmental Science 33 42%, 22. Health Professions 33 28%, 23. Nursing 33 20%, 24. Dentistry 34 23%, 25. Business, Management and Accounting 35 25%, 26. Engineering 36 50%, 27. Energy 36 41%.


Megjegyzés: Holtverseny esetén az a tudományterület került jobb pozícióba, amelyiknél magasabb volt a magyar adat és az adott területen a 49 ország adataiból képzett átlagának viszonya százalékában

Hallgatói mobilitás, külföldi hallgatók a magyar felsőoktatásban

Magyarországon a 2016/17-es tanévben az előző évet 9,5 százalékkal meghaladva, 28 628 külföldi állampolgárságú hallgató folytatott tanulmányokat a felsőoktatásban. 10 000 lakosra számítva ez 29 főt jelent. A „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégiai tanulmány kiemelten kezeli a külföldi hallgatók számának növelését és célként 2023-ra a 40 000 főt tűzi ki. amely 10 000 lakosra számítva 40 főt jelent. Mi ennek a realitása, tehetjük fel a kérdést? A nemzetközi diák mobilitás intenzitása a 2016-os esztendőben is tovább növekedett szerte a világban.…A nemzetközi hallgatók statisztikái hagyományosan megkülönböztetik a diploma mobilitást a kredit obilitástól. Ez utóbbiak a részképzéseket, csereprogramokat foglalják magukban és általában félévesek. A legnagyobb ilyen program az Erasmus, amelyben évente 4000 fő megy külföldre és hasonló nagyságú külföldi hallgató érkezik Magyarországra.

2016-ban már csak 52 brazil diák tanul Magyarországon, közel annyi, mint a program előtt. Az angol nyelvű programok szempontjából lényeges információ, hogy hány anyanyelvi szinten beszélő diák jön hozzánk tanulni. Az Amerikai Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából és Írországból évről évre több hallgató érkezik, rendre 602, 469 és 286 fő a 2016/2017-es tanévben. Ha Ausztráliát és Új-Zélandot is hozzávesszük, akkor együttesen 1 408 fő, azaz 4,9%, majdnem minden 20. diák beszéli anyanyelvi szinten az angolt.

A 2016-os esztendő fordulatot hozott a magyar kormány külföldi stratégiájában is, amikor a csereprogramok mellett már érzékelhető módon jelent meg a korábbi Campus Hungary programot felváltó Stipendium Hungaricum (SH) program. A 2013-ban 47 fővel induló program keretében 2015/2016-ban 49 országból már 1653 döntően diplomakredites diák tanult Magyarországon. A becslések szerint 2016-ban már 3000-re tehető a számuk, akik valamennyien államilag finanszírozott magyar felsőoktatási intézményben tanulhatnak. A cél, hogy néhány éven belül 90 országban, államközi egyezmények alapján lehessen jelentkezni SH programra és a számuk érje el a 4 700 főt. A kétoldalú minőségbiztosítás érdekében az intézményeknek 2016-ban pályázni kellett az SH programban való részvételre, amit két évre, a 2017/2018 és a 2018/2019 évre kaphattak meg, szakokra és keretszámokra lebontva. Az önköltségszámítási alapon kalkulált tandíjakat az EMMI téríti meg az intézményeknek. Az SH program része a kormányzat külügyi és külgazdasági programjának is, amelynek egy szimbolikus eseménye volt 2016. októberében a Nemzetközi Alumni Találkozó az EMMI szervezésében, a magyar nagykövetségek bevonásával. Több mint 100 Magyarországon tanult és hazájában jelentős karriert befutott volt diák számolt be a tapasztalatairól. Üdvözölték azt a törekvést, amely Magyarországot visszavezeti arra az útra, amelyen a rendszerváltás előtt járt és például Vietnámból több mint 3000 főnek biztosított diplomához vezető ösztöndíjat. Sajnálatos, hogy eddig ez nem történt meg és Vietnám, amely az USA-ban a 6. helyen van a rangsorban, Magyarországon évről évre szerény növekedést produkálva 2016 őszén még 430 fővel csak a 17. helyen állt. A közel 100 millió lakosú ország dinamikus növekedése és a Dél-Kelet Ázsiában betöltött gazdasági szerepe miatt is nagyobb figyelmet érdemelne.

Oktatási Hivatal engedélyével 2015. december 1 óta 29 működő külföldi intézmény folytat Magyarországon felsőfokú oktatást, köztük a KEE. Ők nem szerepelnek a statisztikában és csak durva becslést tudunk mondani a külföldi hallgatók számáról, ami nem lehet több 1 300-1 400 főnél…A külföldi diákokhoz hasonló statisztikákkal nem rendelkezünk a külföldi tanárok/kutatók vonatkozásában. Erre nagy szükség lenne, hogy egyáltalán tudjunk róluk és ösztönözzük a jelenlétüket.…2016-ban folytatódott a magyar felsőoktatás nemzetközivé válása, három év alatt 23 százalékkal nőtt a külföldi hallgatók száma, ami bíztató arra nézve, hogy 2023-ra elérjük a célként kitűzött 40 000 főt. Látunk pozitív példákat az intézményeknél tudatos piacszerzési, ország-specifikus stratégiákra, az ügynöki rendszer átszervezésére, amelyeknek kezdeti eredményei már látszanak, de összességében még erőtlenek. A két évvel ezelőtt sikeres brazil kormányprogramot, amely jelentős külső forrást hozott a felsőoktatásba, a magyar kormányzat Stipendium Hungaricum programja helyettesíti, amely belső kormányzati forrásból próbálja meg helyzetbe hozni, illetve fejleszteni a felsőoktatási intézmények exportképességét. A piaci alapon működő USA példája azt mutatja, hogy ez akkor lehet hosszú távon sikeres, ha az intézmények maguk is többet áldoznak ösztöndíjakra, illetve a kormányzat az így nyújtott támogatás folytatását a piaci sikerekhez is köti.

Megjegyzéseink:

Amikor elveszik az egyetemek innovativitása, - mert több okból elveszhet - akkor az állam beavatkozik. A folyamatok szemléletében ezért nem követnénk a „minden elmarad mindentől” elvet, mert úgy véljük, hogy az oktatási kormányzat törekszik az olyan problémák mérséklésére, mint a rendszer-irányító és fenntartó funkciók-szerepek keveredése, továbbá nem feltétlenül kell - a jelenlegi helyzetben - a pozitív diszkriminációt sem elutasítani (ami egyetemünket is érinti.) Általában az iskola alapképlete nem változik: tanuló + tanár / kutató + feltételek = szakmai elit + társadalmi teljesítmény növekmény.

Hozzászólásomban Bódis József elnök úr előadásához kapcsolódtam, aki az eredmény szempontjából foglalkozott a kitörési pontokkal. Fölvetettem, hogy a gazdasági növekedéshez elsősorban az olyan kemény képességek (hard skills) kellenek, mint az orvosi-, műszaki-technikai-, valamint agrár-tudományi, szemben a szövegtermelő puha képességekkel (soft-, intellektual-skills). Úgy vélem nem magyarázat, - amire a kutatók hivatkoznak, - majd a piac dönt, hogy milyen szakokat részesítenek előnyben a jelentkezők, mert ez nem valódi piac, ez egy csapdája a demokráciának is, mert a polgári-elit egy része, ezeken a szakokon termeli újjá önmagát, ebből adódóan az elit szakmai-szerkezete alig változik. Ennek a ténynek kihatása van más szakokon végzettek elhelyezkedéséhez is. Magam is tapasztaltam, hogy adott szakon végzők nem akarnak azon elhelyezkedni, amit tanultak, mert egy célja van, valamilyen diplomát szerezni, mert a szülők majd elhelyezik őket, valamilyen más területen. Műszaki egyetemi-kollégák is megerősítették, hogy már a villamos-, vagy a gépészmérnöki területen tanuló sem akar feltétlenül végzettségének megfelelően  elhelyezkedni, további kedvezőtlen leágazásait is lehetne említeni ennek a problematikának.

Dr. Bódis elnök úr a hozzászólást – megtisztelő módon – egyetértéssel, előadása kiegészítéseként, megerősítéseként fogadta el.

A témák bővebben a kiadott és e feljegyzésben is részletesen idézett anyagokhoz csatolt elektronikus címeken találhatóak. 

Cimkék: főoldali hír, 2017