Szűkítés



Minden Címke 191

Egy mérnök – professzor életútja

    • Makkay - 2
    • Makkay - 1
    • Makkay - 3
    • Makkay - 4
  • Előző
  • Következő

Dr. Pohl Árpád ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja 2017. február 2-án Zrínyi Emlékgyűrűt adományozott Prof. Dr. Makkay Imre ny. ezredes egyetemi tanár részére, aki e megtisztelő címet kimagasló oktatói és tudományos kutatói munkásságáért, valamint a Kar és jogelődje jó hírének kialakításában, fenntartásában, a tudományos és közéleti szférában végzett tevékenysége elismeréséül kapta.

Professzor Úr a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán végzett 1967-1971 között, ahol Rádiólokátor szaktechnikus tiszti végzettséget szerzett. 1978-ig az MN 2134 Rádiótechnikai századnál, Boldogon rádiólokátor javító technikus, majd századparancsnok technikai helyettes beosztást látott el. 1978-1982 között a Kijevi Rádiótechnikai Mérnöki Főiskolán elektronikai harc szakon szerzett mérnöki diplomát. Magyarországra visszatérve az MH Rádióelektronikai Ellenőrző Központ Elektronikai labor vezetőjeként K+F irányítással kapcsolatos feladatokat látott el két évig. 1984-1987 között külföldi tudományos továbbképzésen vett részt, melynek eredményeképpen CSc tudományos fokozatott szerzett korábbi tanulmányai helyszínén, Kijevben.

Ezt követően számos beosztást látott el. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen vezette az Elektronikai Hadviselés Tanszéket, ahol egyetemi oktatóként volt adjunktus, docens, egyetemi tanár. Két évig a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai Logisztikai és Vagyonkezelő Rt-nél EU pályázati projektmenedzser, majd a HIAERO Kft-nél Kutatás-fejlesztési igazgató. Nyugállományba helyezése után is oktatott egyetemi tanárként a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Üzemeltető Intézet Katonai Repülő és Légvédelmi Tanszékén (ma Katonai Repülő Intézet). Villamos végzettsége mellett a gépészet és a repülés terén szerezett ismereteket és alkalmazói készségeket. Jártas a számítógépek felhasználói programjain túl a mikrokontrollerek, robotok, saját fejlesztésű elektronikai egységek programozásában.

Ezredes Úr több mint 25 év felsőoktatási tevékenységével részese, kidolgozója és irányítója volt a hazai Elektronikai hadviselés teljes tantárgyi struktúrája újraépítésének. A műszaki tartalom mellett az alkalmazási elvek átdolgozásával és az új, eddig nem oktatott tantárgyak bevezetésével a tanszék erőteljes kutató, tantárgy-fejlesztő tevékenységet hajtotta végre. Az UAVNET –ben (a pilótanélküli repülőgépek civil alkalmazásának feltételeit kutató nemzetközi szervezet) a ZMNE képviseletét vezette. A robotrepülőgépek kutatása, fejlesztése során szerzett tapasztalatait, kísérleti eredményeit az oktatott tantárgyakba folyamatosan beépíti. Ezen területek egyik legmagasabban elismert és ma is aktív szaktekintélye.

Tudományos munkásságának és közéleti aktivitásának bizonyítéka, hogy számos szervezet – többek között MHTT Elektronikai Informatikai és Robotikai Szakosztály, Aviation (Litvánia) , AARMS folyóiratok szerkesztőbizottság, NKE Katonai Műszaki Doktori Iskola, Magyar Professzorok Világtanácsa, NKTH szakértő, MTA DAB JNSZ Repüléstudományi Munkabizottság, Amatőr Repülőgépépítők Egyesülete, Honvéd Sportrepülő Egyesület – tagja. Ezekben a szervezetekben ma is nagy felelősséggel fáradozik az egyetem és a kar jó hírnevének ápolása, tovább emelése érdekében.

Tudományos kutatásainak meghatározó területe a Magyar Honvédség technikai korszerűsítésére irányul, azon belül a Pilóta nélküli légijárművekkel kapcsolatos kutatásokban, fejlesztésekben csúcsosodik ki. A HM ez irányú tevékenységében a kezdetektől részt vesz, tanulmányokkal, felkért szakértői munkássággal, doktoranduszok témavezetésével. Számos PhD, habilitációs bizottság elnöke, titkára, tagja, hivatalos bírálója.

Oktatói és vezetői munkásságának eredményeként a honvédség számos kiváló katonát kapott, melyek közül többen magasabb vezetői beosztásokba is kerültek. Hallgatói, munkatársai a legnagyobb elismeréssel adóznak tudásának, jó értelembe vett kutatási megszállottságának.

Makkay professzor úr, vezetőként és kutatóként részt vett több kiemelkedő pályázatban. Jelenleg is aktívan tevékenykedik a Katonai Repülő Intézet által elnyert GINOP pályázatban.

Az elismeréshez kapcsolódóan megkérdeztük Professzor urat…

[TT] Mit érzett, amikor megtudta, hogy kitüntették a Zrínyi-gyűrűvel? Lehet azt mondani, hogy a fellegekben járt?

[MI]

A fellegek a földről nézve lehetnek irigylés tárgyai, de aki ilyen magasságokba emelkedik könnyen elveszítheti a tájékozódás, valós önértékelés képességeit. A földi élettől és azoktól, akik ebben társaim, barátaim nem kívántam soha eltávolodni. A tanítványaim, munkatársaim sikerei által nekem minden napra jut elismerés.

[TT] Milyen hatással lesz ez a kitüntetés munkájára, életére?

[MI]

Mondhatnám, hogy semmilyen – teszem tovább a dolgom, mint ahogy eddig is. A Zrínyi Emlékgyűrűvel egy jelzést kaptam, hogy mindez másoknak is megelégedésére szolgál és ez természetesen jólesik.

[TT] Milyen területen végez mostanában kutatásokat?

[MI]

A pilótás és pilóta nélküli repülés műszaki vonatkozásai érdekelnek. A földi és repülőgép fedélzeti elektronikai eszközök új megoldásait kutatom – kiemelten a repülés biztonságának növelése érdekében.

[TT] Bizonyára sokakban felmerült a kérdés - mit gondol, reális elképzelés, hogy mondjuk 5 éven belül elérhető lesz a drónokkal való áruszállítás?

[MI]

A pilóta nélküli légi járművek már ma alkalmasak a pontos útvonalrepülésre, különböző terhek célba juttatására. Az áruszállítás kérdése nem műszaki jellegű, inkább a légtérgazdálkodás, biztonság, anyagi érdekeltségek jelentik a kihívást. Ha ezekben előrelépés történik – a készülő magyarországi szabályzások ebbe az irányba mutatnak – akkor megfelelő személyi, technikai feltételekkel erre rövidesen sor kerülhet.

[TT] Gondolom, hogy mérnöki vénájú, műszaki érdeklődésű, innovatív, állandóan kutató, fejlesztő szakembernek is van kedvenc szenvedélye, érdeklődési köre. Elárulná az olvasóknak, hogy mit is csinál akkor, amikor éppen nem oktat vagy kutat, vagy az Ön szavaival élve „reszel”, azaz épít valamit?

[MI]

A családi programok, találkozások a legfontosabbak – ilyenkor tízen ülünk az asztal körül. A szüleimtől, nagyszüleimtől kapott sok szeretetet próbálom én is tovább adni gyermekeimnek, unokáimnak. Sokféle hangszeren szoktam játszani – „örömzenész” szinten.    

[TT] Az állatok szeretetéről korábban egy Önről szóló cikkben [Link], már olvashattunk, de honnan ered a repülés iránti szeretete?

[MI]

A szentesi nagyapámmal építettük az első repülőmodelleket. Az ottani repülőtéren láttam először „igazi” repülőgépeket is. Később a tanszéki kutatások kapcsán a pilóta nélküli légi járművek széles választékával megismerkedhettem. A szolnoki éveim alatt pedig sikerült szakszolgálati engedélyt szerezni motoros vitorlázó repülőgépre – ami segített a tananyag „hitelesebb” oktatásában is.

[TT] Amennyiben nem „szolgálati titok J” megkérdezném, hogy mik a jövőre vonatkozó tervei?

[MI]

Mindig is az „alkalmazott tudomány” vonzott. A „bakancslistámon” még számos, érdekes (elkezdésre-, folytatásra-, befejezésre váró) téma található, tehát unalomra semmi esélyem.   

[TT] Végezetül meg szeretném tudni, mit javasolna azoknak a fiataloknak, aki a katonatiszti pályát célozzák meg hivatásul?

[MI]

A katonai pálya nem könnyű! Én a haditechnika (rádió, radar, repülőgép) iránti érdeklődéstől indíttatva lettem hivatásos katona - van, akit az egyenruha, a kalandvágy motivál. A hadseregben szolgálatot teljesíteni ma is annyit jelent, hogy egy magasabb fizikai-, erkölcsi, szakmai nívónak kell megfelelni – ami már önmagában érték. Aki saját maga-, környezete számára be akarja bizonyítani, hogy ezt tudja teljesíteni – az vállalja a katonai hivatást!


Szöveg: Palik&Törőcsik


Fotó: Szilágyi Dénes és Makkay archiv

Cimkék: főoldali hír, 2017