Szűkítés



Minden Címke 183

Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop

    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -1
    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -3
    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -2
    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -5
    • Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője - workshop -4
  • Előző
  • Következő

Az NKE HHK Elektronikai Hadviselés Tanszéke és a Magyar Hadtudományi Társaság Elektronikai, Informatikai és Robotikai Szakosztálya május 16-án tartotta soron következő szakmai rendezvényét, amelyen Dr. Kollár Csaba PhD, a PREMA Consulting vezető tanácsadója, a Katonai Műszaki Doktori Iskola oktatója „Az ember-robot interakció múltja, jelene és jövője” címmel tartott előadást.

Az előadás első részében bemutatásra kerültek azon a szerkezetek, automaták, amelyek az ókor óta foglalkoztatták az ügyes kezű konstruktőröket, és akik sorában nem kisebb nevek is megtalálhatók, mint Leonardo da Vinci, Kempelen Farkas, vagy akár Nikola Tesla.

Karel Capek 1921-ben írt R.U.R. – Rossum Univerzális Robotjai - című színdarabjától kezdve került a köztudatba maga a robot szó, de talán ez a mai napig az egyik legszélesebb értelemben használt kifejezés, amelyet gyakran helytelenül, tévesen használunk.

A fejlesztők, kutatók, tudományelméleti szakemberek folyamatosan értelmezési, definíciós zavarba kerülnek a robotok kapcsán, amit I. Asimov 1942-ben megfogalmazott robottörvényei és a gyakorlati kutatás-fejlesztések eredményei között felmerülő ellentmondások gerjesztenek. Egyelőre nincs megoldás, egyesek a robottörvényeket írnák át a saját érdekeiknek megfelelő formára, mások egyenesen azt állítják, hogy ez egy napjainkra sajnos már kijavíthatatlan fogalmi zavar és számtalan gépre, önműködő berendezésre nem is szabadna a robot szót alkalmazni.

Az előadás második részében Dr. Kollár Csaba a robotelméleti kutatások néhány fontos kérdését villantotta fel, olyanokat, mint:

- a robotok fejlesztését generáló fontosabb gazdasági, társadalmi, védelmi szempontok;

- a robotok katonai célú alkalmazásai;

- technológiai és szociális problémák, esetleges korlátok.

Az előadó beszámolt egy, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar hallgatóinak bevonásával folytatott fókuszcsoportos kutatásról, amely arra kereste a választ, hogy a ma húszas éveinek elején járó korosztály hogyan vélekedik a robotok hadseregben való megjelenéséről, melyek a számukra már természetes alkalmazások és melyek azok a katonai vezetési, fegyveralkalmazási vagy az ember-robot hibrid alkalmazásából eredő konfliktushelyzetek, amelyek véleményük szerint kizárhatják a robotok, a mesterséges intelligencia alkalmazását.

Az előadás után folytatott kötetlen beszélgetés jól rámutatott arra is, hogy ez egy valóban multidiszciplináris kutatási terület, mert nem csak mérnökök, hanem matematikusok, IT szakemberek, szociológusok, etológusok, közgazdászok, pszichológusok, marketingesek és még nagyon sok tudományterület szakembere szükséges ahhoz, hogy az emberiség megtalálja a számára valóban optimális megoldást. Ne kelljen attól tartania utódainknak, hogy a gépek egykor majd föléjük kerekednek és elpusztítják, mint ahogy azt több kutató vizionálja a szingularitás bekövetkezésekor.


Kép: Hajdu Veronika

Szöveg: Prof. Dr. Ványa László ezredes

Cimkék: főoldali hír, 2017