Dr. Lükő Dénes mk. alezredes
tanszékvezető egyetemi docens
tudományos dékánhelyettes
(1953 - 2012)
Kassák Lajos, egyik verssorában, a kulturális emlékezet lényegét fogalmazta meg, amikor azt írta: „…aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.” Így vagyunk – rendfokozatra, beosztásra való tekintet nélkül - volt kollégáinkkal, köztük Dr. Lükő Dénes mk. alezredes úrral is, akitől öt éve, 2012-ben vettünk végső búcsút.
Rendezett gyerekkor, és rendezett felnőttkor jellemezte életét. Érettségi után, a műszaki egyetemen szerzett erősáramú villamosmérnöki oklevelet. 1987-ben elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia levelező tagozatát, Összhaderőnemi - Légvédelmi szakon, s attól kezdve egyetemi oktatóként, 22 éven keresztül szolgált a katonai felsőoktatásban. 2002-ben a Felsőfokú Vezetőképzőn folytatott tanulmányokat, ezt követően 2003-ban került kinevezésre, mint tudományos dékánhelyettes. Testvérével, Istvánnal mindig szoros kapcsolatot tartott, - lévén mindketten egyetemi emberek - rendszeresen megbeszélték az egyetemi ügyeket.
Életének középpontjában három terület állt: (1) család - gyerekek; (2) mérnöki hivatás – légierő - felkészítés; (3) tudomány – hadtudomány - TDK.
Családcentrikus ember volt, melyhez felesége stabil érzelmi hátteret biztosított, s az utolsó percig mellette volt, együtt örültek tehetséges gyermekeik sikereinek. Karakter-jellemzőiből hármat emelnék ki: lélek, intellektualitás, racionalizmus. Kollegiális kapcsolataiban, született szociálpszichológus volt, átérezte a helyzeteket, empatikus, ellenvéleményét tapintatosan kifejtő ember volt, amit a következő beszédfordulatával tudok illusztrálni:„…igen, de arra is gondolnunk kell, hogy…”, fejlett igazságérzettel rendelkezett.
Sokat dolgozott, otthon is foglalkoztatták az egyetemi feladatok. A dékánok, számíthattak szaktudására, tapasztalatára, részt vett az olyan nagy katonai feladatokban is, mint a negyedéves tisztjelöltek kari záró-gyakorlatainak megszervezése, és vezetése. Kutatási területei: A légierő alkalmazásának alapjai; alkalmazásának lehetőségei a válságreagáló műveletekben; a légierő küldetése a nemzetközi konfliktusok kezelésében, a béketámogató műveletekben.
A tudományos munkában pontosság, a meghatározott fogalmakból való kiindulás, vagy a fogalmakhoz való visszaérkezés, a kutatási téma körülhatárolása, és a megoldásra való törekvés jellemezte. Munkáiban számtalan induktív példát sorakoztatott fel. Amikor kollégáim vele kapcsolatban azt hangsúlyozták, „megfontolt” ember volt, ez azt is jelentette, hogy mind a technikai-technológiai, de különösen az emberi jelenségeket mérlegelendőnek tartotta, s ez gondolkodásának eredetiségét, összetettségét eredményezte.
Olyan haderőnemet képviselt, ami szolgálati ideje alatt technikai, mikroelektronikai, digitális megoldásait tekintve nagyságrendekkel fejlődött. Doktori (CSc) értekezésének címe: „A légierő helyzetének, szerepének, rendeltetésének és alkalmazása alapelveinek vizsgálata a Magyar Köztársaság NATO-integrációjának tükrében.” 1997-ben védte meg eredményesen értekezését és megkapta az MTA Tudományos Minősítő Bizottságától, a kandidátusi (CSc) tudományos fokozatot. Témavezetője: Dr. Kovács Pál Sándor ny. ezredes.; a Bíráló Bizottság elnöke Dr. Szabó József ny. mk. vezérőrnagy, az MTA doktora volt.
Témaválasztásának jelentőségét megerősítette, hogy az elsők között kereste az illeszkedés összhangját a nemzeti-, és a NATO légierő között, beemelve a magyar katonai identitásba a minőségi haditechnikai rendszerek jelentőségét. Az értekezés teljes rendszerezése, és mondhatni filológus-pontosságú vizsgálata, összehasonlítása a közel 100 fogalomnak, valamint az időszakoknak, műveleteknek, repülő-, és légvédelmi eszközöknek. Az értekezés figyelemreméltó mozzanatot hangsúlyoz a gondolkodásban: az elvek nem dogmák, el lehet térni tőlük, figyelemmel a sokirányú, és összetett következményekre.
Doktori hallgatói munkáin látszott témavezetése, magam is olvastam olyan értekezést, melyet határozott tanácsaival orientált. Konstruktív témavezetésével doktori fokozatot szereztek: Horváth Zoltán (2005); Varga László (2010), Orosz Zoltán (2011). Folyamatban van egyik akkori doktoranduszának, Kiss J. Ervinnek a fokozatszerzése is (jelenlegi témavezetője Dr. Jobbágy Zoltán ezds. egyetemi tanár, tudományos dékán-helyettes).
Dr. Lükő Dénes mk. alezredes megjelenése, összeszedettsége, morális tartása példaadó volt. A Légierő Műveleti Tanszék, valamint a légierő tudományszak vezetőjeként, olyan kiváló szakemberekkel dolgozott együtt, mint Varga Ferenc, Krajncz Zoltán, Kurta Gábor, Ruttai László.
Az emberi kérdésekben mindig felelősséggel döntött, képviselte szakmai területének érdekeit, ami nem volt egyszerű dolog, gondoljunk az akkori katonai felsőoktatás zaklatottságát jelző olyan fogalmakra, mint az összevonások, leszervezések, létszámcsökkentések. Az eltérő érdekek, értékek, szükségletek közötti egyensúlyozó képessége igen fejlett volt. Az akkori helyzetet, a katonai felsőoktatás teljes átalakítását mondhatni „lázadozva szoktuk meg”, - különösen akkor, amikor már nem voltunk a folyamat alakítói, - ellenérzéseink voltak, de tudomásul vettük a változtatásokat, mindig bízva abban, hogy majd jobbra fordulnak a dolgok.
A szolgálati helyen is van egy összetett gondolati mező az egyén körül, ami nála mindig elismerő, pozitív volt. Tisztelte kollégáit, hallgatóit, s ez a tisztelet viszonzásra talált. Büszkeség töltötte el attól, hogy őt a hallgatók választották Intézeti Tudományos Diákköri elnöknek, amit 2003 – tól 2008-ig látott el eredményesen. Néhány adat az eredményekről:
- 2003: A XXVI. OTDK-n Pro Scientia Aranyérmet a Szekció részéről két fő: Ruszin Romolusz, valamint Czikora Ildikó; Mestertanár Aranyérmet egy fő: Horváth Csaba alezredes, egyetemi docens kapott.
- 2005: A XXVII. OTDK-n Pro Scientia Aranyérmet a Szekció részéről egy fő: Tóthi Gábor; Mestertanár Aranyérmet is egy fő: Fekete Károly egyetemi docens kapott.
- 2007: A XXVIII. OTDK-n Pro Scientia Aranyérmet: Hetényi Soma Ambrus kapott. Ez alkalommal, megérdemelten szakmai-, tanári-munkája elismeréseként Mestertanár Aranyérmet: Dr. Lükő Dénes mk. alezredes tanszékvezető egyetemi docens kapott.
Különösen ettől az időszaktól mondhatjuk, hogy a Tudományos Diákköri pályázók későbbi pályafutásuk során is törekvő, neves parancsnokok, vezetők, tanárok lettek. Olyan pályázók indultak, mint Molnár Zsolt, Buzna Viktor, Molnár Dóra, Vogel Dávid és még sorolhatnánk; a nemzetközi tagozatban a 2007-es OTDK-n az addigi legtöbb pályázó, 14 fő indult. (Az adatok a rezümé kötetből valók. Szerk.: Dr. Horpácsi Ferenc hör. alez. ISBN 978 963 7060 28 1.)
Volt tanárkollégái részéről mondhatom, hogy Dr. Lükő Dénes szakmailag hiteles, megfontolt, felelősségteljes, kötelességteljesítő, és lelkileg erős ember volt, betegségében is az utolsó pillanatig ellátta szolgálati feladatait! Egy vezetőhöz, tudományos kutatóhoz méltóan, - önmotiváló módon - maga kereste a feladatokat. Sikeres, ugyanakkor nagyon szerény ember volt, soha nem reklámozta magát. Profi tanárként hitt abban, hogy a katonai oktatás minősége - színvonala, látóhatára, gondolkodásának anyaga - a tanároktól függ. A tisztjelöltek szempontjából kiszámítható tanárként működött, szisztematikusan készült óráira, a megértés szempontjából is tiszta logikára törekedett. Mi, tiszt-, és tanárkollégái nem tudtunk napközben úgy összefutni vele, hogy ne örültünk volna a találkozásnak, derűs karakterének, okos gondolatainak.
Rövid emlékezésemet azzal zárom, hogy Dr. Lükő Dénes tanszékvezető egyetemi docens, tudományos dékán-helyettes, (Kossuth Lajos Hadtudományi) karunk kiemelkedő, katonatanár - egyénisége volt! Megtisztelő volt vele szolgálni.
A volt kollégák nevében,
Harai Dénes
Az MTA IX. osztályának Hadtudományi Bizottsága, 2017. szeptember 29-i ülésén Dr. Padányi József vezérőrnagy vezetésével, megemlékezett Dr. Lükő Dénes mk. alezredes személyiségéről és szakmai pályafutásáról.
Mellékletként csatolom a 10 tudományos közleményét, amit még maga állított össze; 33 tanulmánya jelent meg (egy idegen-nyelvű), s egy monográfiát készített:
Lükő Dénes, Krajnc Zoltán: Áttekintés a légierő képességeiről, HADTUDOMÁNYI SZEMLE 2: pp. 34-44. Folyóiratcikk/Szakcikk, 2010. nyelv: magyar
Lükő Dénes: A konferencia-sorozat terrorizmus elleni légi műveleteivel, és azok támogatásával kapcsolatos elemzések tapasztalatai, HADTUDOMÁNYI SZEMLE 1: pp. 16-23. 2009. Szakcikk 2009. nyelv: magyar
Lükő Dénes: A képesség alapú légierő jellemzői, az MH Légierő képesség összetevői., REPÜLÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 1: pp. 1-8. Folyóiratcikk/Szakcikk nyelv: magyar.
Lükő Dénes: A légierő képességei és műveletei, In:Szelei Ildikó (szerk.) (szerk.)Kari Tudományos Tanulmánykötet. Budapest, Magyarország, 2008.04.17-2008.04.17. Budapest: ZMNE, pp. 103-119. Paper 8. Kiadvány: Budapest: ZMNE, 2008. Konferenciacikk/Előadás vagy poszter cikke független idéző közlemények száma: 1 nyelv: magyar
Lükő Dénes: A légi utántöltő műveletek helye, szerepe a légierő műveleteiben, REPÜLÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 3: pp. 1-8. Folyóiratcikk/Szakcikk
független idéző közlemények száma: 1 nyelv: magyar
Lükő Dénes: A légierő tisztek képzésének jelene és jövője, In:Varga László (szerk.) (szerk.)A légvédelmi rakétacsapatok felkészítése. Győr, Magyarország, 2006.02.21-2006.02.21. Győr: pp. 25-37. Paper 5. Kiadvány: Győr: 2006. Konferenciacikk/Előadás vagy poszter cikke nyelv: magyar
Lükő Dénes: A katonai képesség fogalma, összetevői, a légierő katonai képességek tervezése a védelem tervezés rendszerében., In:Tóth Sándor (szerk.) (szerk.)A képesség alapú légierő és a képességfejlesztés nemzeti és szövetségi feladatainak összehangolása. Budapest, Magyarország, 2005.10.25-2005.10.25. Veszprém: pp. 9-21. Paper 2. Kiadvány: Veszprém: 2005. Konferenciacikk/Előadás vagy poszter cikkenyelv: magyar
Lükő Dénes: The potential deployment of Air Force in counter-terrorist operations, ACADEMIC AND APPLIED RESEARCH IN MILITARY SCIENCE 3: (1) pp. 115-129. Szakcikk független idéző közlemények száma: 2 nyelv: angol
Lükő Dénes: A légierő támogató légi hadműveletei, HADTUDOMÁNY 2: pp. 63-72.
Folyóiratcikk/Szakcikk 2003. független idéző közlemények száma: 1 nyelv: magyar
Lükő Dénes: A légierő szerepe a béketámogató műveletekben, HADTUDOMÁNY 1: pp. 52-62. Szakcikk, 2000. nyelv: magyar