Jelenleg 11 bejegyzés található October 2017 dátummal

„56 soha el nem évülő felelősséget rakott a vállunkra”

    • fokep
    •  dsc9553 2
    •  dsc9563 2
    •  dsc9697 2
    •  dsc9702 2
    •  dsc9713 2
    •  dsc9715 2
  • Előző
  • Következő

Ünnepi beszédekkel és elismerések átadásával emlékezett meg az 1956-os forradalom 61. évfordulójára a Magyar Honvédség Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság, a Ludovika Zászlóalj és az NKE HHK állománya.

„A mi generációnknak különösen nagy szüksége van a példamutatásra, a motivációra. Olyan példaképekre, akikre felnézhetünk, olyan nevelőkre és oktatókra, akik szakmailag és emberileg a legjobbat tudják kihozni belőlünk”- mondta ünnepi megemlékezésében Pocsai Péter. A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium 12. osztályos tanulója szerint ilyen példaképek az 56-os pesti srácok, akiket az őszinte és tiszta hazaszeret, a bajtársiasság és az önfeláldozás motivált.

„1956 soha el nem évülő felelősséget rakott a vállunkra”- mondta ünnepi beszédében Gulyás Zoltán dandártábornok. A Magyar Honvédség Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnokhelyettese szerint 61 év után nem is olyan könnyű megemlékezni a forradalomról, hiszen az évtizedek alatt átalakul az emlékezet, amelynek rostáján egyre több emlékezetfoszlány tűnik el. „Amit akkor éltek át a forradalom résztvevői, mi soha nem élhetjük át, de nekünk adták emlékül, hogy vigyázzunk rá”- fogalmazott a tábornok. Elhangzott, hogy a forradalom leverése és a megtorlások után mélyreható változás indult el Magyarországon, ahol a forradalom legfőbb vágya, a semlegesség évtizedekre értelmét vesztette. „Kiemelt felelősségünk, hogy a függetlenséget, hazánk hosszú idő után visszanyert szabadságát mire használjuk és hogyan élünk vele”- fogalmazott Gulyás Zoltán. A parancsnok-helyettes szerint 1956 történelmi példája követésre méltó üzenet, a magyar nemzet történelemkönyvének egyik aranyoldala, amivel beírtuk a magyar nevet a világtörténelembe.  „Tiszta lélekkel és tisztelettel kell ezt őriznünk”- tette hozzá a dandártábornok.

A rendezvényen elismerések átadására is sor került. Tiszti szolgálati jelet heten, altiszti legénységi szolgálati jelet, valamint a migrációs válsághelyzet kezeléséért szóló szolgálati jelet pedig hatan-hatan vehettek át. Dr. Pohl Árpád ezredes, a HHK dékánja hadtudományi emlékplakettet adott át Prof. Dr. Ványa László ezredesnek, Mészáros Judit alezredesnek és Sári Szabolcs ezredesnek. Hadtudományi emlékpajzs kitüntetésben részesült Kovács Károly őrnagy, hadtudományi emlékérem elismerésben pedig Gajdács-Balog Ilona közalkalmazott. Emellett az állomány több tagja vehetett át emléklapot. 

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az amerikai menekültkérdésről másképp

    • fokep
    •  dsc6261 2
    •  dsc6274 2
    •  dsc6275 2
    •  dsc6280 2
  • Előző
  • Következő

A Marymount University kutatójának előadásával folytatódott az uniós finanszírozású „Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport előadássorozata a Nemzeti közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. Dr. Joanne Washington „A vallási szervezetek szerepe a fegyveres konfliktusok áldozataival foglalkozó személyek felkészítésében” címmel tartott előadást október 6-án a Zrínyi Campuson.

Dr. Joanne Washington röviden bemutatta milyen oktatási és képzési rendszerre dolgoznak az Egyesült Államokban a menekültekkel foglalkozó személyek felkészítésében. Hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban elsősorban a gyakorlati elemek dominálnak.

Az előadó kifejtette az úgynevezett „ellenállási faktor” teóriáját, ami abban segítheti a menekültekkel foglalkozó személyeket, hogy megértsék, mik azok a tényezők, amelyek a túlélésre késztetik a legkétségbeesettebb, életükért menekülő embereket is. Itt különösen fontos a családi összetartás kérdése, és a menekült családot segítő szociális munkás, rendőr vagy akár katona kapcsolata a családdal. Az ADDIE modell is bemutatásra került, amelyet a Floridai Egyetemen fejlesztettek ki és az amerikai fegyveres erők képzésénél alkalmaznak. A modell, amely az analízis, tervezés, fejlesztés, végrehajtás és kiértékelés szavak angol megfelelőinek kezdőbetűiből állnak hatékonyan segíti a menekültekkel foglalkozó személyek képzését is.

Az előadás zárásaként egy esettanulmányt tartalmazó videót is megtekinthettek a résztvevők, amelyben az amerikai menekültbefogadási gyakorlatról volt szó. Ezt követően kerekasztal beszélgetésen vitatták meg többek között a magyar gyakorlatot.

Dr. Joanne Washington szakmai pályafutása főleg oktatásfejlesztési területeket ölel fel. Doktori címét Az Indiana Egyetemen szerezte 1993-ban, majd több, főleg a kisebbségeket és a hátrányos helyzetűeket felkaroló kutatásban és fejlesztésben vett és vesz részt. Akadémiai pályája egybeforrott a Clarion Egyetemmel, ahol kommunikációval, távoktatással és menedzsmenttel is foglalkozott. 2017-től a Marymount Egyetemen dolgozik, mint kutató az egyetem Oktatási Hivatalában.

A Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport következő rendezvényére október 19-én kerül sor, amely egy workshop lesz „A háború fogalma a vallások tanításában” címmel.

Szöveg: Ondrék József

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A műveltség, mint életforma és szolgálat

Közös küldetésben 2

„Közös küldetésben – Katona és Lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című kötet elsőként tárgyalja e két életforma, műveltség és szolgálat kapcsolatát. E rövid írásom címeként Márai Sándor gondolatát idéztem, mint írta: „A pap és a katona műveltségüket életformaként élik és gyakorolják, ez a szolgálat.” A új kötet a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg, melynek bemutatóját 2017. október 6-án tartották a Ludovika Campus dísztermében, miután a meghívottak részt vettek az Aradi Vértanúk megemlékező szentmiséjén, melyet Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, metropolita celebrált a Szent László Kápolnában. Álljon itt egy félmondat Görgeitől: „…az igaz ügy örökre veszve nem lehet.”

A szentmisét követő könyvbemutatón részt vett Dr. Boross Péter korábbi miniszterelnök is. A bemutatón Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, metropolita jó hangulatú visszaemlékezését követően, gratulált és köszöntötte a jelenlévőket.  A kötetet ajánlotta a Honvédelmi Miniszter megbízásából Dr. Földváry Gábor István Jogi és Igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkár; a kötetet méltatta Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök; bemutatta Dr. habil. Holló József Ferenc ny. altábornagy, miniszteri biztos; a szerzőknek és a Zrínyi Kiadó munkatársainak köszönetet Dr. Bíró László püspök, katonai ordinarius mondott. A könyvbemutatót moderálta Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy a Zrínyi Kiadó mb. vezetője.
A Katolikus Tábori Püspökség részéről Berta Tibor ezredes általános helynök által összehívott, és Bíró László püspök által - vezetett közel két évvel korábbi - első megbeszéléseinken számomra körvonalazódott, hogy nemcsak egyszerűen hiánypótlásról van szó, hanem az egyedi ember, és közösségei identitásának megerősítéséről is. A kötetet olvasva, úgy gondolom, hogy csak az önértékeikre ráébredt nemzetek tudnak emberi léptékkel teremteni. Ilyen történelmi alapértékeink: az egyház és a honvédség. A kereszténység és a honvédség közösségmegtartó erejét nehéz, nem túlbecsülni a magyarság szempontjából. A közösséggel szemben e cselekvő hősiességben, nyílt fellépésben áll a legnagyobb felelősségérzet.


Mielőtt csupán legyintenénk a témára, célszerű mélyebben elgondolni e két emberi szükségletet. F. Braudel iskolateremtő francia történész megfogalmazásában, a civilizációk - és tegyük hozzá a nemzeti kultúrák - mélyén vallásos értékek rejlenek. Hozzátehetjük, hogy Isten dicsőítése, valamint nemzetek hősei, katonahősei történelmi tetteinek felmagasztalása, asszonyai és lányai szépségének megéneklése teremtette meg az emberiség intellektualitását, irodalmi-nemzeti azonosságtudatát, rituáléit, valamint más, közösségi tudatmezőit, eredetiségét.


„Akinek országa van, annak csatája is van.” – tartotta egy középkori, hűbéres mondás. A csatákban hősök születnek. A hős fogalma, az intenzív életveszély jelenlétét feltételezi. A harci szituációkban a hőssé válást nem a külső ideológia feszítőereje, hanem a hazával való belső kapcsolat teremti meg, mert az önfeláldozást nem lehet megparancsolni. A hősiességhez katonai erények kellenek! Hazánk történelme azt mutatja, hogy elszántan, veszélyeket vállalva egyaránt hősök voltak: az arcvonal-áttöréseket vezénylő parancsnokok, az áttöréseket végrehajtó bátor katonák, és mindezekhez a harctér pergőtűzében lelki támaszt nyújtó, az elesetteket méltósággal temető papok. Történelmünkben nem parancsolták az önfeláldozást, azoknak a papoknak, pap-katonáknak sem, akik a magyarság vértanúi, hősei lettek, így - Tomori Pál (1475-1526), Apor Vilmos (1892-1945), Brenner János (1931-1957), Mindszenty József (1892-1975), és hosszan sorolhatnánk. „Kassai őrjárat” című munkájában írja Márai Sándor (Révai, 1941, 168. o.): „Valamiért élni, egy eszményért, egy hivatásért: ez a sorsunk. Ez az írók, a papok, a nevelő szellemű katonák  dolga…A nyugati kultúra és civilizáció nem jöhetett volna létre nélkülük, s csak addig maradhat meg, míg alkotó, és hősies  – teszi hozzá a költő.


A szerzők között is olyan neves személyiségeket sorolhatok fel, mint: S. em. R. Dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, a Pápaválasztó Bíborosi Testület tagja;  S. E. R. Gyulay Endre ny. Szeged-Csanád megyéspüspök, a MKPK volt alelnöke; S. E. R. Bíró László katolikus tábori püspök; Ft. Berta Tibor általános helynök; Ft. Jákob János protestáns tábori püspök; Dr. Pomogáts Béla Széchenyi Díjas irodalomtörténész; Dr. Benkő Tibor vezérezredes HVKF.; Lőrincz Kálmán ny. vezérezredes, volt MHPK.;  Dr. habil. Holló József Ferenc ny. altábornagy., c. egyetemi tanár, miniszteri főtanácsos;
Dr. Laurinyecz Mihály egyetemi tanár (PPKE); Ft. Robert McCabe ír tábori lelkész; Ft. prof. dr. Eduardo Baura egyetemi tanár (Pontificia Universitá  della Santa Croce (Róma); Mons. José Joaquin Matte Varas chilei püspök; S. E. R. Luc Ravel francia tábori püspök;  S. E. R. Werner Freistetter osztrák tábori püspök; S. E. R. Frantisek Rabek szlovák tábori püspök; k, Frölich Róbert ny. dandártábornok, országos főrabbi; Köves Slomó tábori főrabbi; Tótha Péter Joel vezető tábori rabbi; Dr. Zakar Péter történész, főiskolai tanár; Ft. Dr. Újházi Loránd kánonjogász, tudományos főmunkatárs. A kötet 32 szerzős, magam is egyik szerzője vagyok. Néhány hivatkozással szeretném ráirányítani a figyelmet a kötet sokoldalú megközelítéseire:


Erdő Péter a „Hadviselés és háború a katolikus egyház tanításában” című elemző tanulmányának összegzésében megállapítja, hogy „A háborúról szóló klasszikus tanítás olyan felismerésekből indul ki, amelyek a népek általános tapasztalatában, illetőleg a Biblia világában már a kereszténység előtt is jelen voltak. Jézus tanítása és az apostoli idők reflexiója egyszerre tükröz radikális állásfoglalást a béke, az önmérséklet és az igazságosság mellett, valamint realizmust a történelmi-társadalmi valóság vonatkozásában. A későbbi évszázadok során a kereszténység döntően befolyásolta a nyugati közgondolkodást és a politikai-etikai elméleteket.”1   A téma kapcsán fontos összefüggésekre irányítja a figyelmet Erdő Péter, mivel a nyugati katonai gondolkodás a háború lényegét, politikai-etikai elveit tekintve, áttörte a hagyományos keresztény elvek kereteit és  szélsőségekben mozgott a 20. században is. Elég ezzel kapcsolatban két dologra gondolnunk, (i) a Nyugat a korabeli technika vívmányait – gáz, elektromosság, kémiai anyagok, atom – korlátlanul alkalmazta tömegpusztításra; (ii) a búr háborúkban (1880-81 / 1899-1902) - messze megelőzve a németeket – az angol hadsereg részéről elsőként alkalmazták az ellenség megsemmisítésére, a koncentrációs tábort (concentration camp).   

Benkő Tibor vezérezredes „A honvédelem küldetése – katonai hivatás a megváltozott biztonsági környezetben” című tanulmányában kiemelte, hogy: „Eritreától Ukrajnáig fel-fellángoló, eltérő intenzitású háborúkkal találkozunk, amelyek hátterében már nem csupán  hagyományos területi, etnikai, vagy gazdasági konfliktusok állnak, hanem komplex, nehezen kezelhető kihívások, mint például a vízhiány  vagy az extremista ideológiák terjedése.” Ebből adódóan a modern katonai gondolkodás, akkor lesz hatékony, ha a jelenkorunk összetett konfliktus helyzeteit, az eddig megszokott „bevett normalitástól”, konvencióktól eltérően elemzi.         

Luc Ravel francia tábori püspök tanulmányában hangsúlyozza, „A Biblia megmutatja nekünk, hogy a gonosz ismét kijelöli rémisztő útját, mert nem egy adott csoporthoz vagy generációhoz tartozik, hanem mindenütt ott van. Újjászületik újra és újra ott, ahol nem is várnánk. Amikor úgy akarunk véget vetni egy háborúnak, hogy egy népcsoportot kiirtunk, a fegyveres konfliktus százszor erősebben születik újjá.” Fontos gondolat ez, mert megerősíti Nietzsche felismerését, hogy soha nem lehetünk nyugodtak, mert a gonosznak is van jövője! E gonosz gyökereit, - mint Luc Ravel is hangsúlyozza - magunkban is, de hozzátehetjük, hogy társadalmaink intézményrendszereiben, s nagyvárosi mesterséges értékeinkben is kell keresnünk. 

Frölich Róbert ny. ddtbk., országos főrabbi szubjektív, de pontos visszaemlékezésében „A tábori rabbinátus újraindítása” írja az 1993. július 13-án elfogadott 1990. évi IV. törvényt módosításáról, mely így fogalmaz: „A katonai szolgálatot teljesítő a vallását  - a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban – szabadon gyakorolhatja.” Mint látható, kimaradt a gondok és egyeztetések sokaságát okozó: egyénileg.” – írja a főrabbi. Megjegyzem az „egyéni” kifejezés, más vonatkozásban is meghatározója a tömeghadseregtől eltérő profi hadseregnek, amikor a katona nemcsak egy szám, hanem egyéniség, neve, egzisztenciája van, értékeket választhat, építheti integritását, stb. Mindez minőségi különbség a korábbi időszakhoz képest, ami kihat az egész katonai kultúrára, benne a katonai felkészítésre a tiszt-, altisztjelöltek esetében is, a kiképzési módszerek megválasztására, és nem utolsósorban a katonai vezetésre. A hivatkozott tanulmányok is jól illusztrálják, hogy a közös szolgálat, közös tudásokat is magába foglal olyanokat, mint: a társadalom, a háború, és az ember természete, egzisztenciája; kulturális, etikai, oktatási, gondolkodási, valamint vezetési és szervezési stratégiák; szélsőségek, vallási szélsőségek; kölcsönös bizalom, együttműködés; a magyar nép és nemzet történetének-kultúrájának ismerete; a védelem iránti elkötelezettség, stb.    

Ajánlom az információkban (is) gazdag kötetet, különös témája iránt érdeklődő olvasóknak, szakembereknek, tanároknak valamint a tiszt-, és altisztjelölteknek egyaránt.

Prof. Dr. Harai Dénes

Jegyzet:

  1. Az idézetek a „Közös küldetésben – Katona és Lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című kötetből valók. Zrínyi Kiadó, 2017.
Cimkék: főoldali hír, 2017

Amerikából jöttem…

    • 12345678
    • 12345
    • 123456
  • Előző
  • Következő

Hallgatói csereprogram keretében nyerhetett bepillantást az amerikai tisztképzésbe az MH Ludovika Zászlóalj két honvéd tisztjelöltje. Schneider Dorottya és Dékány Gábor a közelmúltban érkezett haza az öthetes tanulmányútról, amelyet az Észak Georgia-i Egyetemen töltöttek el.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az Észak Georgia-i Egyetem (University of North Georgia) között létrejött hallgatói csereprogram keretében idén először juthatott el két honvéd tisztjelölt a tengerentúlra. Az amerikai fél májusban már küldött két kadétot, akik két hónapig ismerkedhettek a magyar tisztképzéssel, a közelmúltban pedig két magyar negyedéves honvéd tisztjelölt, Schneider Dorottya és Dékány Gábor utazott az amerikai egyetemre. Egyikőjük repülőjegyét és biztosítását a Kossuth Alapítványon keresztül Schmittné Makrai Katalin, a Ludovika Zászlóalj zászlóanyája, másikukét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem finanszírozta. A ludovikás tisztjelöltek önként jelentkeztek a csereprogramba, de a kiváló tanulmányi eredmény feltétel volt.

„Már önmagában az is nagy dolog, hogy eljutottunk a tengerentúlra. Gábor és én is most ültünk először repülőn, és rögtön az Egyesült Államokba mehettünk” – kezdte az élménybeszámolót Dorottya. „De szakmai szempontból is érdekes és meghatározó volt ez az öt hét. Bár tartottunk tőle, az idegen nyelvi környezet nem jelentett gondot.”

A két fiatal öt hetet töltött el az Észak Georgia-i Egyetem 6000 fős lélekszámú egyetemi városában, ahol 800 fő katonai hallgatót is képeznek. A magyar és az amerikai hadsereg tisztképzése ugyan különböző, mégis hasznos és érdekes tapasztalatszerzésnek bizonyult betekinteni az ottani követelményekbe.

„Egyáltalán nem kivételeztek velünk, minket is az újonnan érkezett hallgatókkal együtt kezeltek, mi is végigcsináltuk a beillesztő hetet és utána együtt jártunk a többiekkel órákra, foglalkozásokra. A 800 amerikai kadétot hat századra osztják, mi külön-külön századba kerültünk. Érdekes különbség volt, hogy a századokat nem évfolyamok szerint alakították ki: az elsőévesektől egészen a végzősökig mindenkinek megvolt a feladata egy-egy századon belül. Hivatásos katonák csak mentorként voltak jelen, azaz nem osztottak parancsokat, csak azt felügyelték, hogy a hallgatók soraiból kikerült vezetők hogyan irányítják a többieket” – avatott be a részletekbe Gábor.

Abban mindkét tisztjelölt egyetértett, hogy angol nyelvtudásuk mellett katona-szakmailag is sokat fejlődtek, az Egyesült Államokban eltöltött idő nagyon hasznosnak bizonyult. A csereprogram a tervek szerint jövőre is folytatódik, így a Ludovika Zászlóalj kiemelkedően teljesítő tisztjelöltjei előtt nyitott a lehetőség, hogy öt hetet Amerikában töltsenek.


Forrás: honvedelem.hu

Megosztás a Facebook-on


Aradi vértanúkról emlékeztek a HHK-n

    • fokep
    •  dsc5975 2
    •  dsc5993 2
    •  dsc6011 2
    •  dsc6045 2
    •  dsc6049 2
    •  dsc6053 2
    •  dsc6057 2
    •  dsc6096 2
  • Előző
  • Következő

„Hitték, hogy haláluk kitörölhetetlen emléke lesz a magyar történelemnek. Egy olyan sarokkő, amelyben kicsorbul minden elnyomás, hamis értékrend és emberi gyengeség” – mondta Dr. Kaló József egyetemi docens az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjairól szóló megemlékezésen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudomány és Honvédtisztképző Karán. Az emléknap alkalmából koszorúkat helyeztek el a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus emléktáblájánál, valamint virágokat a vértanúkról megemlékező kiállításon a campus hivatásos honvédtisztjei és polgárai.

„Mi, a téren várakozók valamennyien, igyekeztünk feszes, férfias lélekjelenléttel viselkedni. Ám kivétel nélkül sápadtak voltunk. A hadbíróság tagjai is, a törzshadbíró is. Érződött, hogy minden erejével megkísérli legyőzni hangja remegését, amikor végre megszólalt: Főtörzsfoglár, vezesse elő a vádlottakat!” – hangzott el a részlet Gerencsér Miklós Aradi napló c. könyvéből a megemlékezésen, ahol a kar és a zászlóalj közösen gyűlt össze az aradi 13 honvéd főtiszt, valamint a Budapesten kivégzett Batthyányi Lajos miniszterelnök tiszteletére.

„168 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án reggel Aradon 13 magyar katonára várt még egy utolsó nehéz szolgálat” -  vezette be megemlékező beszédjét Dr. Kaló József egyetemi docens. Ismertette, hogy a kivégzés hírét az emberek nem akarták elhinni, vagy tévesnek ítélték az értesüléseket, vagy egy utolsó pillanatban bekövetkező kegyelmezésben reménykedtek. Azonban a 13 magyar katona már nem reménykedett: „Sorsukba beletörődtek, inkább szeretteik és hazájuk sorsa miatt aggódtak.” Kaló József kifejtette, hogy a vértanúk nem törtek meg, nem veszítették el hitüket, hiszen tudták, hogy főtiszthez méltó módon kell meghalniuk. „Meg voltak győződve, hogy példát kell adniuk a jövendő magyar katonáknak kötelességtudatból, elszántságból, a tiszta értékek iránti ragaszkodásból és az alázatos önfeláldozásból.” A docens kiemelte, hogy ennek az utolsó szolgálatnak méltó módon tettek eleget a vértanúk, akiknek a példájából a későbbi korok magyar mártírjai is erőt meríthettek. „Nehéz, emberfeletti mérce ez, amelynél magasztosabbat nem állíthatunk jelen korunk katonái elé sem. Ez az igazi, valódi magyar nemzeti tiszti értékrend.” Felhívta a figyelmet, hogy egy bitófa árnyékában, az evilági életet elengedve könnyen válik az ember magasztossá, azonban egy katonának az élet mindennapjaiban az esküjéhez hűen kell viselkedni. Kossuth Lajos nevezte Aradot és október 6-át a magyar Golgotának. „Valóban azzá lett: a megtorlás mellett a feltámadás, a jövőbe vetett bizalom és a minden helyzetben megújulásra képes, magyar nemzet jelképe maradt. Emléke ott lebegett minden későbbi megtorlásban, valamint adott reményt az újrakezdésre!”

A megemlékezés alkalmával Kótai Róbert százados, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj tábori lelkésze is megtette szolgálatát, mondott közösen imát a vértanúk emlékére.

Az egyetem koszorúját Dr. Nagy Judit rendőr ezredes, nemzetközi rektorhelyettes és Dr. Pohl Árpád ezredes, a kar dékánja helyezte el, míg a hivatásos állományt képviselve Sári Szabolcs ezredes az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka, Vantal Zsolt ezredes, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság törzsosztály osztályvezetője, valamint Kiss Ernő őrnagy, a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Üzemeltető és Kiképzés Támogató Osztály megbízott osztályvezetője koszorúzott. A résztvevők végül mécseseket és virágokat helyeztek el a campus főterén, a 13 vértanúról és a miniszterelnökről megemlékező kiállításon.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az aradi tizenhárom

    • Aradi 13 kép

Julier Ferenc ezredes a hadvezetésről írt művében a következőképpen fogalmazott:

„A hadvezér minden elhatározása a legnehezebb felelősség terhe alatt születik meg. Ezt a felelősséget minden igaz férfiúnak, rendszabályainak esetleges célszerűtlensége miatt hazájával szemben és az esetleg feleslegesen kiöntött vér miatt önön lelkiismeretével szemben mindig éreznie kell. E súlyos és szüntelen nyomasztó érzés alatt megszületett minden elhatározás szükségszerűen bizonytalan tényezőkön alapul.” A felelősségvállalásnak tehát minden katonai vezetőnek sajátjának kell lennie, másként aligha számíthat akár beosztottjainak, akár feljebbvalóinak megbecsülésére. Az önbecsülést sem szerezheti és tarthatja meg másként, csak ha a döntéseiért, tetteiért minden körülmények között vállalja a felelősséget. E példabeszédünkre az 1849. október 6-a legalább tizenhárom jó példával szolgál. A tábornokok a halálukkal példát mutattak a kötelességteljesítésből és a felelősségvállalásból.

Az 1848-49-es szabadságharc katonai vezetőinek többsége a forradalom előtt a császári-királyi haderőben szolgált. A Magyarországon állomásozó csapatok a magyar kormány megalakulása után, az uralkodó akaratának megfelelően, a nyár folyamán letették az esküt arra, hogy az új közhatalmat megvédelmezik. Ezen esküjük betartása azonban már „lázadóvá” tette őket akkor, amikor a császári hadak megkezdték közvetett, majd közvetlen, nyílt harcukat az ország ellen, az 1848. március előtti állapotok visszaállítása érdekében.
A politikai játszmák követhetetlenné tették az utat a katonák előtt, akiknek így csupán lelkiismeretük, meggyőződésük és hazaszeretetük adott iránymutatást.

A képzett parancsnokoknak, tiszteknek meghatározó szerepük volt a szabadságharc során a hadseregszervezéstől, a felfegyverzésen, az ellátás biztosításán át egészen a csapatok vezetéséig. Páratlan bravúr, ahogy kiépült a hadiipar, ahogy sorra alakultak a gyalogzászlóaljak, lovasszázadok, tüzérütegek és műszaki századok. A leglátványosabb sikerek azonban a győztes hadműveletek, sikeres csaták és ütközetek voltak, amelyek tanulmányozása után nem nehéz példákat sorolni a bátor parancsnoki kiállásra, vezetésre.

Clausewitz szerint kétféle bátorság létezik a személyes bátorság „azután pedig a felelősség vállalásának bátorsága ...”. Felelősség a döntések meghozataláért éppen úgy, mint a következmények vállalásában. A katonai vezetőknek a hadműveletek során folyamatosan döntéseket kellett hozniuk, akkor is, ha csupán bizonytalan hírek álltak rendelkezésre,
ha feltételezésekre épültek és akkor is, ha az elöljárói döntések nem határoztak meg az elérendő célon túl semmi többet. Görgei tábornok el is várta beosztott parancsnokaitól az önállóságot. Az elhatározás megfogalmazása, a parancsok időbeni kiadása azonban még egyáltalán nem garantálhatta a sikert. Nagysándor József tábornok augusztus 2-án Debrecen mellett aligha vállalt volna ütközetet, ha tudja, hogy szinte az egész orosz hadsereggel áll szemben. Bem tábornok számtalanszor adott parancsot támadásra, ami sajnos nem egyszer végzetes hibának bizonyult. Damjanich tábornok javaslatára kezdődött meg 1849. március közepén Cibakházánál a magyar fősereg első komolyabb támadó hadművelete, amelyet éppen ő fújt le azon téves hír megérkezésekor, hogy nem messze táborozik az osztrák hadsereg.
A hatalmas termetű tábornok személyes bátorságában senki sem kételkedhetett, de rögtön megrettent, amikor a magyar hadsereg sorsáért kellett volna felelősséget vállalnia. Hosszasan sorolhatnánk még a jó és a kevésbé jó, vagy rossz döntéseket, de még olyan helyzeteket is, amikor a megkésett döntések rontottak a kialakult helyzeten. Mindez azonban nem változtat azon a helyzeten, hogy a „fiatal” magyar honvédsereg sikerei annak a belátására bírták a bécsi udvart, a császári hadvezetést, hogy egyedül képtelen döntő győzelmet aratni felette. Ennél nagyobb elismerést a honvédsereg és vezető aligha érhettek el.

Természetszerűleg a császári hadseregben is voltak kiváló parancsnokok, megbízható, összeszokott csapatok, a honvédsereg azonban más értéket képviselt. Az erkölcsi fölény szinte végig a magyar zászló alatt harcolók oldalán volt. A hazaszeretet, a szabadság érzete,
a hadsereg forradalmi hangulata, eltökéltsége más minőséget adott ennek az erőnek. A világ legnagyobb haderejét, az orosz hadsereget kellett az országba hívni, hogy legyőzzék, fegyverletételre kényszerítsék a honvédsereget. Ezen a jelképes erkölcsi magaslaton álltak azok is, akik utolsó pillanatig ott álltak a katonáik élén, majd a bujdosás, az emigráció helyett, vállalva a felelősséget, tiszta lelkiismerettel a bíráik elé álltak. Az ítéletek ekkor már készen voltak.

A vértanúk halála egy tanulságot bizton hordoz; nem volt olyan erő, amely letéríthette őket arról az útról, amelyet a politika és a háború útvesztőjében választottak maguknak. Az úton végigmentek, kötelességüket teljesítve, egészen a vesztőhelyig. Ha ezt nem teszik, most szegényebbek vagyunk. Példájuk mi másra is emlékeztethetne minket, egyetemi oktatókat, mint a felelősségünkre a ránk bízott honvéd tisztjelöltek képzésében, a tisztjelölteket pedig az ismertetek elsajátításában; és mindannyiunkat a hazaszeretetre.


Csikány Tamás ezredes

Cimkék: főoldali hír, 2017

All Rounder 2017. Nemzetközi hattusa verseny

    • 20170928 154248
    • 20170928 090150
    • 20170927 150302
    • 20170928 120923
  • Előző
  • Következő

2017. szeptember 26-29. között került megrendezésre Liptószentmiklóson, immáron 11. alkalommal a nemzetközi katonai 6 tusa verseny. Ezen a rangos megmérettetésen szinte minden évben részt veszünk honvéd tisztjelöltjeinkkel. A nemzetközi mezőnyben való versenyzés mindig tanulságos. Megmutatja a társintézmények sportbéli infrastrukturális lehetőségeit, valamint a tanulmányokat folytató hallgatók fizikai felkészültségét, fegyelmezettségét, valamint a versenyzői attitűdökre is fény derül a 6 versenyszám abszolválása közben. Melyek is ezek?

Elsőként egy akadálypálya minél gyorsabb és pontosabb leküzdése várt a versenyzőkre. Csak néhány elemében hasonlított a Zrínyi Miklós laktanya területén található CISM pályára. A gyorsaságon, ügyességen, pontosságon kívül a kinesztézisre, egyensúlyérzékre is nagy feladat hárult. Sajnos, azonban e versenyszám nagy igyekezetében az utolsóként futó versenyzőnk egy hasra esés következtében szétvágta a tenyerét, amit később a liptói kórházban össze kellett varrni. Ez rányomta a bélyegét a további versenyszámok részeredményeire, hiszen az egyik legjobban teljesítő csapattag ítéltetett kényszerpihenőre. Teljesítményét nélkülöznünk kellett a 6 x 50m-es gyakorlóban történő úszó váltónál, ahol sorsolással jelölték ki a 2x úszó versenyzőt, valamint a lövészetnél is, ahol szintén egy másik csapattag lőtt 2x és a raftingnál is, ahol az 5 fő viszont kevésnek bizonyult a raft eredményes kormányozásához, de a versenyszabályok rendelkezése alapján csökkentett létszámmal elindulhat a hajós egység.  A gránáthajítást és a 6km-es hegyi futást vállalta sérült versenyzőnk és kiváló eredménnyel teljesítette mindkét tusa számot, ezzel is hozzájárulván a csapat minél előkelőbb helyezéséhez. Külön egy nagy dicséret illeti ezért! Nemzetközi mezőnyben csapatunk ellenfelei a következők voltak: 1./FTVS UK Prága, 2./AOS Liptószentmiklós, 3./UO Brno, 4./UO Belgrád, 5./HSU Hamburg,6./ MP Michalovce, 7./SHDO Michalovce.

Minden nehézség ellenére a NKE HHK csapata /Pap Tamás htj, Budvig Gábor htj, Major Márk htj, Basa-Tamás László htj, Móricz Dániel htj, Nyéki Ádám htj/ az 5. helyen végzett. Köszönet mindazoknak, akik segítették a csapat kijutását a versenyre vagy más módon támogattak.
Köszönet, a Honvéd Zrínyi SE támogatásáért is.

Detre Zoltán alezredes , csapatvezető

Cimkék: főoldali hír, 2017

Ösztöndíj az NKE „követeinek”

    • fokep 2
    •  dsc5050 2
    •  dsc5073 2 2
    •  dsc5106 2
    •  dsc5145 2
    •  dsc5157 2
    •  dsc5211 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 21 hallgatója részesül Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban az idei tanévben. A korábban köztársasági ösztöndíjnak nevezett elismerésről szóló oklevelet ünnepélyes keretek között adták át a Ludovika Főépületben.

Az Államtudományi és Közigazgatási Karról kilencen, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karról négyen, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karról öten, a Katasztrófavédelmi Intézetből pedig egy hallgató részesült ösztöndíjban. A rendezvényen a hallgatókat az NKE követeinek nevezte Prof. Dr. Patyi András. Az intézmény rektora - aki korábban szintén részesült ebben az elismerésben- örömét fejezte ki, hogy a civil hallgatók mellett honvédtisztjelöltek és a Katasztrófavédelmi Intézet egyik hallgatója is elnyerte a nemzeti felsőoktatási ösztöndíjat. „Ennek a feltételrendszere ugyanis alapvetően a civil felsőoktatásra lett kitalálva”- fogalmazott Patyi András. A rektor szólt arról is, hogy az NKE több mint egy egyetem, hiszen felsőoktatási alapfeladatai mellett egyéb, külön törvényekben megfogalmazott kihívásoknak is meg kell felelnie az intézménynek és benne a hallgatóknak, oktatóknak is.

„Értékeljék és becsüljék meg azt, hogy kényelmes, modern körülmények között tanulhatnak”- mondta pohárköszöntőjében Prof. Dr. Kis Norbert. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja szerint a nemzeti felsőoktatási ösztöndíjnak motiváló ereje lehet minden egyetemi polgár számára, így arra kérte az ösztöndíjasokat, hogy ők is segítsék hallgatótársaikat céljaik elérésében.

Nemzeti felsőoktatási ösztöndíjra pályázhatnak az államilag támogatott (ösztöndíjas, részösztöndíjas) illetve költségtérítéses (önköltséges), teljes idejű (nappali tagozatos) alapképzésben, mesterképzésben illetve osztatlan képzésben részt vevő hallgatók. Az ösztöndíj-pályázatok elbírálásának rendjét a felsőoktatási intézmény saját szabályzatában határozza meg. Ennek keretében az intézmény jogosult megállapítani, hogy mely tevékenységek, eredmények alapján alakítja ki az intézményi rangsort, mely kritériumokat veszi figyelembe nagyobb vagy kisebb súllyal a pályázatok elbírálása során. A pályázati felhívást a felsőoktatási intézmények teszik közzé, a hallgatóknak a pályázatot felsőoktatási intézményükhöz kell benyújtaniuk. A támogatás összege havi 40 ezer forint.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: ösztöndíjak, 2017

Migrációs útvonalak

    •  dsc4892 2
    •  dsc4887 2
  • Előző
  • Következő

„A migráció a történelemhez tartozik, mindig is volt migráció. A kínai nagyfalat ezért építették” – fejtette ki véleményét Dr. habil. Besenyő János ezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a migrációs útvonalak témájában tartott előadásán. „Forró pontok - Higgadt vélemények; aktualitások a biztonságpolitikában” előadás-sorozat jelenlegi állomásán az ezredes bemutatta a napjainkban fellángoló migrációs folyamatok hátterét, az illegális migráció megoldási lehetőségeit, valamint a csempészhálózatok legismertebb útvonalait. A rendezvény az NKE Nemzetbiztonsági Intézet Terrorelhárítási Tanszék és a Terrorelhárítási Központ Tudományos Tanácsa közreműködésével valósult meg.

Besenyő János előadása elején kifejtette, hogy a migráció kérdésköre manapság egy rendkívül átpolitizált téma, azonban neki, mint tudományos kutatónak tények és adatok alapján kell megközelítenie a tárgykört. Az előadás során az illegális migrációt mutatta be a FRONTEX, Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség munkásságát alapul véve. Ismertette, hogy az EU-nak közel 11000 km szárazföldi, valamint 43000 km tengeri határt kell megvédenie. „A migránsok mindig más útvonalakat igyekeznek találni. Ezek az útvonalakat az adott terület gazdasági, politikai viszonyai, migrációs politikája, határőrizeti szerv aktivitása vagy az időjárás is befolyásolja” – mondta. Ezeket a kereskedőútvonalakat nem kell újra felfedezni, hiszen már évszázadok óta használják az ott élő népek. Később a gyarmatosítások idején húztak fel „fix” határvonalat a spanyol, francia, valamint brit hódítók. Mára többnyire illegális szervezetek bonyolítják le rajta a csempészáruk forgalmát.

Az ezredes a következő Európát érintő migrációs útvonalakat mutatta be: Nyugat-Közép-Afrika, nyugat-mediterrán, közép-mediterrán, Kelet-Afrika, Nyugat-Balkán, kelet-mediterrán, valamint Kelet-Európa. A migránsok sokszor egy tervvel indulnak el, amelynek célpontja nem feltétlenül Európa. Általában addig vándorolnak, ameddig a pénzük tart, hogyha elfogy, letelepednek a környéken, amíg meg nem szerzik a szükséges tőkét. „Volt olyan migráns, aki 7 éven keresztül utazott, míg Líbiában ért.” A migrációs utak jelenleg legforróbb pontjában az afrikai spanyol enklávék állnak, amelyeket komoly kerítésrendszer véd. Itt az európai, valamint az afrikai határőrizeti szervek rendkívül hatékonyan, haza szemmel nézve sokszor „nem túl demokratikusan” működnek. Az illegális migrációval szemben rendkívül nehéz fellépni, hiszen a terrorista- és csempészhálózatok rendkívül leleményesek. „Ha bezárul egy út, újat keresnek.”

A problémakör számos emberi jogi és humanitárius kérdést felvet. Az illegális migráció legnagyobb áldozatai a kiszolgáltatott migránsok, akik sokszor gyalogszerrel, vagy tengeri úton lélekvesztőkön, embertelen körülmények közt utaznak egy szebb élet reményében. Az Európába történő bejutásért közel tízezer USA-dollárt is elkérnek ezek a szervezetek. Az európai államok kétoldalú szerződéseket igyekeznek kötni az afrikai országokkal, hogy közösen hatékonyabban tudjanak fellépni, valamint a regisztrált, kiutasított migránsokat visszaszállítsák. Emellett számos határvédelmi, integrált felderítési és hírszerzési rendszert építettek ki. A migrációs trendek alapján a kutatások megállapították, hogy a migráns hajók 5-10% elsüllyed, így a vízbefulladás esélye megközelíti a 2,1%-ot. A humanitárius szervezetek működése is számos jogi anomáliát felvet, példaként Besenyő János az olasz esetet hozta fel, ahol a migránsokat kimentő hajók jogilag megközelítik az embercsempészet megsegítésének határát.

Az ezredes kiemelte, hogy történelmünk során folyamatos volt a migráció, a kétezres években is hasonló volt a helyzet a maihoz, azonban a magyar társadalom csak most találkozott ezzel a problémával. „Az arab tavasz puskaporként működött.” A déli határt védő kerítéssel kapcsolatban ismerte, hogy a sokat bírált határvédelmi rendszerhez hasonló az EU számos pontján megtalálható. Politikamentesen ki is fejtette a véleményét: „Számon kérni egy kormányon azt, hogy az Alaptörvényben foglaltak szerint tesz az ország és lakosság védelméért, nem szerencsés.” Rávilágított azonban, hogy minden kerítésen és határon át lehet jutni. „Magát a migrációt sosem tudjuk megszüntetni!” Az ezredes érdekes határrendszereket is bemutatott. Meglepő módon, Svédországba is érkeztek migránsok az északi orosz határ mentén. Itt egy jogi szabályozást játszottak ki, ugyanis míg gyalogszerrel illegális volt a határátkelés, addig biciklivel át lehet menni. Ezt a határszakaszt azóta megerősítette a svéd hatóság.

Végül Besenyő János kifejtette a személyes konklúzióját. „A migráció az emberiséggel egyidős, újra és újra kihívások elé állítja az országokat.” A szomszédos államok közt így konfliktusforrást jelenthet egy migrációs útvonal lezárása, vagy átterelés. A migráció egy bizonyos szintig kezelhető, felügyelhető és korlátozható, azonban teljesen megszüntetni nem lehet. „Fontos, hogy az érintett országok összehangoltan kezeljék a migrációval kapcsolatos problémákat” – zárta előadását.

További információ a „Forró pontok - Higgadt vélemények; aktualitások a biztonságpolitikában” előadás-sorozat facebook oldalán, valamint az NKE Nemzetbiztonsági Intézet honlapján!

Előadás-sorozat: www.facebook.com/aktualitasokabiztonsagpolitikaban

NKE NBI: www.nbi.uni-nke.hu


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Train the Trainer

    • Meghívó: Train the Trainer
Cimkék: katonai-hirek

Védelemgazdaság és hadiipar az értékláncok mentén

    • mhtt 2017okt26 vedelemgazd meghivo
  • Védelemgazdaság és hadiipar az értékláncok mentén című előadásra meghívó
  • Fájl letöltése
Cimkék: katonai-hirek