Szűkítés



Minden Címke 209

Aradi vértanúkról emlékeztek a HHK-n

    • fokep
    •  dsc5975 2
    •  dsc5993 2
    •  dsc6011 2
    •  dsc6045 2
    •  dsc6049 2
    •  dsc6053 2
    •  dsc6057 2
    •  dsc6096 2
  • Előző
  • Következő

„Hitték, hogy haláluk kitörölhetetlen emléke lesz a magyar történelemnek. Egy olyan sarokkő, amelyben kicsorbul minden elnyomás, hamis értékrend és emberi gyengeség” – mondta Dr. Kaló József egyetemi docens az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjairól szóló megemlékezésen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudomány és Honvédtisztképző Karán. Az emléknap alkalmából koszorúkat helyeztek el a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus emléktáblájánál, valamint virágokat a vértanúkról megemlékező kiállításon a campus hivatásos honvédtisztjei és polgárai.

„Mi, a téren várakozók valamennyien, igyekeztünk feszes, férfias lélekjelenléttel viselkedni. Ám kivétel nélkül sápadtak voltunk. A hadbíróság tagjai is, a törzshadbíró is. Érződött, hogy minden erejével megkísérli legyőzni hangja remegését, amikor végre megszólalt: Főtörzsfoglár, vezesse elő a vádlottakat!” – hangzott el a részlet Gerencsér Miklós Aradi napló c. könyvéből a megemlékezésen, ahol a kar és a zászlóalj közösen gyűlt össze az aradi 13 honvéd főtiszt, valamint a Budapesten kivégzett Batthyányi Lajos miniszterelnök tiszteletére.

„168 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án reggel Aradon 13 magyar katonára várt még egy utolsó nehéz szolgálat” -  vezette be megemlékező beszédjét Dr. Kaló József egyetemi docens. Ismertette, hogy a kivégzés hírét az emberek nem akarták elhinni, vagy tévesnek ítélték az értesüléseket, vagy egy utolsó pillanatban bekövetkező kegyelmezésben reménykedtek. Azonban a 13 magyar katona már nem reménykedett: „Sorsukba beletörődtek, inkább szeretteik és hazájuk sorsa miatt aggódtak.” Kaló József kifejtette, hogy a vértanúk nem törtek meg, nem veszítették el hitüket, hiszen tudták, hogy főtiszthez méltó módon kell meghalniuk. „Meg voltak győződve, hogy példát kell adniuk a jövendő magyar katonáknak kötelességtudatból, elszántságból, a tiszta értékek iránti ragaszkodásból és az alázatos önfeláldozásból.” A docens kiemelte, hogy ennek az utolsó szolgálatnak méltó módon tettek eleget a vértanúk, akiknek a példájából a későbbi korok magyar mártírjai is erőt meríthettek. „Nehéz, emberfeletti mérce ez, amelynél magasztosabbat nem állíthatunk jelen korunk katonái elé sem. Ez az igazi, valódi magyar nemzeti tiszti értékrend.” Felhívta a figyelmet, hogy egy bitófa árnyékában, az evilági életet elengedve könnyen válik az ember magasztossá, azonban egy katonának az élet mindennapjaiban az esküjéhez hűen kell viselkedni. Kossuth Lajos nevezte Aradot és október 6-át a magyar Golgotának. „Valóban azzá lett: a megtorlás mellett a feltámadás, a jövőbe vetett bizalom és a minden helyzetben megújulásra képes, magyar nemzet jelképe maradt. Emléke ott lebegett minden későbbi megtorlásban, valamint adott reményt az újrakezdésre!”

A megemlékezés alkalmával Kótai Róbert százados, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj tábori lelkésze is megtette szolgálatát, mondott közösen imát a vértanúk emlékére.

Az egyetem koszorúját Dr. Nagy Judit rendőr ezredes, nemzetközi rektorhelyettes és Dr. Pohl Árpád ezredes, a kar dékánja helyezte el, míg a hivatásos állományt képviselve Sári Szabolcs ezredes az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka, Vantal Zsolt ezredes, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság törzsosztály osztályvezetője, valamint Kiss Ernő őrnagy, a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Üzemeltető és Kiképzés Támogató Osztály megbízott osztályvezetője koszorúzott. A résztvevők végül mécseseket és virágokat helyeztek el a campus főterén, a 13 vértanúról és a miniszterelnökről megemlékező kiállításon.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on