Szűkítés



Minden Címke 187


Jelenleg 554 bejegyzés található Főoldali hírek kategóriában

Az amerikai menekültkérdésről másképp

    • fokep
    •  dsc6261 2
    •  dsc6274 2
    •  dsc6275 2
    •  dsc6280 2
  • Előző
  • Következő

A Marymount University kutatójának előadásával folytatódott az uniós finanszírozású „Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport előadássorozata a Nemzeti közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. Dr. Joanne Washington „A vallási szervezetek szerepe a fegyveres konfliktusok áldozataival foglalkozó személyek felkészítésében” címmel tartott előadást október 6-án a Zrínyi Campuson.

Dr. Joanne Washington röviden bemutatta milyen oktatási és képzési rendszerre dolgoznak az Egyesült Államokban a menekültekkel foglalkozó személyek felkészítésében. Hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban elsősorban a gyakorlati elemek dominálnak.

Az előadó kifejtette az úgynevezett „ellenállási faktor” teóriáját, ami abban segítheti a menekültekkel foglalkozó személyeket, hogy megértsék, mik azok a tényezők, amelyek a túlélésre késztetik a legkétségbeesettebb, életükért menekülő embereket is. Itt különösen fontos a családi összetartás kérdése, és a menekült családot segítő szociális munkás, rendőr vagy akár katona kapcsolata a családdal. Az ADDIE modell is bemutatásra került, amelyet a Floridai Egyetemen fejlesztettek ki és az amerikai fegyveres erők képzésénél alkalmaznak. A modell, amely az analízis, tervezés, fejlesztés, végrehajtás és kiértékelés szavak angol megfelelőinek kezdőbetűiből állnak hatékonyan segíti a menekültekkel foglalkozó személyek képzését is.

Az előadás zárásaként egy esettanulmányt tartalmazó videót is megtekinthettek a résztvevők, amelyben az amerikai menekültbefogadási gyakorlatról volt szó. Ezt követően kerekasztal beszélgetésen vitatták meg többek között a magyar gyakorlatot.

Dr. Joanne Washington szakmai pályafutása főleg oktatásfejlesztési területeket ölel fel. Doktori címét Az Indiana Egyetemen szerezte 1993-ban, majd több, főleg a kisebbségeket és a hátrányos helyzetűeket felkaroló kutatásban és fejlesztésben vett és vesz részt. Akadémiai pályája egybeforrott a Clarion Egyetemmel, ahol kommunikációval, távoktatással és menedzsmenttel is foglalkozott. 2017-től a Marymount Egyetemen dolgozik, mint kutató az egyetem Oktatási Hivatalában.

A Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport következő rendezvényére október 19-én kerül sor, amely egy workshop lesz „A háború fogalma a vallások tanításában” címmel.

Szöveg: Ondrék József

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A műveltség, mint életforma és szolgálat

Közös küldetésben 2

„Közös küldetésben – Katona és Lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című kötet elsőként tárgyalja e két életforma, műveltség és szolgálat kapcsolatát. E rövid írásom címeként Márai Sándor gondolatát idéztem, mint írta: „A pap és a katona műveltségüket életformaként élik és gyakorolják, ez a szolgálat.” A új kötet a Zrínyi Kiadó gondozásában jelent meg, melynek bemutatóját 2017. október 6-án tartották a Ludovika Campus dísztermében, miután a meghívottak részt vettek az Aradi Vértanúk megemlékező szentmiséjén, melyet Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, metropolita celebrált a Szent László Kápolnában. Álljon itt egy félmondat Görgeitől: „…az igaz ügy örökre veszve nem lehet.”

A szentmisét követő könyvbemutatón részt vett Dr. Boross Péter korábbi miniszterelnök is. A bemutatón Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek, metropolita jó hangulatú visszaemlékezését követően, gratulált és köszöntötte a jelenlévőket.  A kötetet ajánlotta a Honvédelmi Miniszter megbízásából Dr. Földváry Gábor István Jogi és Igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkár; a kötetet méltatta Dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök; bemutatta Dr. habil. Holló József Ferenc ny. altábornagy, miniszteri biztos; a szerzőknek és a Zrínyi Kiadó munkatársainak köszönetet Dr. Bíró László püspök, katonai ordinarius mondott. A könyvbemutatót moderálta Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy a Zrínyi Kiadó mb. vezetője.
A Katolikus Tábori Püspökség részéről Berta Tibor ezredes általános helynök által összehívott, és Bíró László püspök által - vezetett közel két évvel korábbi - első megbeszéléseinken számomra körvonalazódott, hogy nemcsak egyszerűen hiánypótlásról van szó, hanem az egyedi ember, és közösségei identitásának megerősítéséről is. A kötetet olvasva, úgy gondolom, hogy csak az önértékeikre ráébredt nemzetek tudnak emberi léptékkel teremteni. Ilyen történelmi alapértékeink: az egyház és a honvédség. A kereszténység és a honvédség közösségmegtartó erejét nehéz, nem túlbecsülni a magyarság szempontjából. A közösséggel szemben e cselekvő hősiességben, nyílt fellépésben áll a legnagyobb felelősségérzet.


Mielőtt csupán legyintenénk a témára, célszerű mélyebben elgondolni e két emberi szükségletet. F. Braudel iskolateremtő francia történész megfogalmazásában, a civilizációk - és tegyük hozzá a nemzeti kultúrák - mélyén vallásos értékek rejlenek. Hozzátehetjük, hogy Isten dicsőítése, valamint nemzetek hősei, katonahősei történelmi tetteinek felmagasztalása, asszonyai és lányai szépségének megéneklése teremtette meg az emberiség intellektualitását, irodalmi-nemzeti azonosságtudatát, rituáléit, valamint más, közösségi tudatmezőit, eredetiségét.


„Akinek országa van, annak csatája is van.” – tartotta egy középkori, hűbéres mondás. A csatákban hősök születnek. A hős fogalma, az intenzív életveszély jelenlétét feltételezi. A harci szituációkban a hőssé válást nem a külső ideológia feszítőereje, hanem a hazával való belső kapcsolat teremti meg, mert az önfeláldozást nem lehet megparancsolni. A hősiességhez katonai erények kellenek! Hazánk történelme azt mutatja, hogy elszántan, veszélyeket vállalva egyaránt hősök voltak: az arcvonal-áttöréseket vezénylő parancsnokok, az áttöréseket végrehajtó bátor katonák, és mindezekhez a harctér pergőtűzében lelki támaszt nyújtó, az elesetteket méltósággal temető papok. Történelmünkben nem parancsolták az önfeláldozást, azoknak a papoknak, pap-katonáknak sem, akik a magyarság vértanúi, hősei lettek, így - Tomori Pál (1475-1526), Apor Vilmos (1892-1945), Brenner János (1931-1957), Mindszenty József (1892-1975), és hosszan sorolhatnánk. „Kassai őrjárat” című munkájában írja Márai Sándor (Révai, 1941, 168. o.): „Valamiért élni, egy eszményért, egy hivatásért: ez a sorsunk. Ez az írók, a papok, a nevelő szellemű katonák  dolga…A nyugati kultúra és civilizáció nem jöhetett volna létre nélkülük, s csak addig maradhat meg, míg alkotó, és hősies  – teszi hozzá a költő.


A szerzők között is olyan neves személyiségeket sorolhatok fel, mint: S. em. R. Dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, Esztergom-Budapesti főegyházmegye érseke, a Pápaválasztó Bíborosi Testület tagja;  S. E. R. Gyulay Endre ny. Szeged-Csanád megyéspüspök, a MKPK volt alelnöke; S. E. R. Bíró László katolikus tábori püspök; Ft. Berta Tibor általános helynök; Ft. Jákob János protestáns tábori püspök; Dr. Pomogáts Béla Széchenyi Díjas irodalomtörténész; Dr. Benkő Tibor vezérezredes HVKF.; Lőrincz Kálmán ny. vezérezredes, volt MHPK.;  Dr. habil. Holló József Ferenc ny. altábornagy., c. egyetemi tanár, miniszteri főtanácsos;
Dr. Laurinyecz Mihály egyetemi tanár (PPKE); Ft. Robert McCabe ír tábori lelkész; Ft. prof. dr. Eduardo Baura egyetemi tanár (Pontificia Universitá  della Santa Croce (Róma); Mons. José Joaquin Matte Varas chilei püspök; S. E. R. Luc Ravel francia tábori püspök;  S. E. R. Werner Freistetter osztrák tábori püspök; S. E. R. Frantisek Rabek szlovák tábori püspök; k, Frölich Róbert ny. dandártábornok, országos főrabbi; Köves Slomó tábori főrabbi; Tótha Péter Joel vezető tábori rabbi; Dr. Zakar Péter történész, főiskolai tanár; Ft. Dr. Újházi Loránd kánonjogász, tudományos főmunkatárs. A kötet 32 szerzős, magam is egyik szerzője vagyok. Néhány hivatkozással szeretném ráirányítani a figyelmet a kötet sokoldalú megközelítéseire:


Erdő Péter a „Hadviselés és háború a katolikus egyház tanításában” című elemző tanulmányának összegzésében megállapítja, hogy „A háborúról szóló klasszikus tanítás olyan felismerésekből indul ki, amelyek a népek általános tapasztalatában, illetőleg a Biblia világában már a kereszténység előtt is jelen voltak. Jézus tanítása és az apostoli idők reflexiója egyszerre tükröz radikális állásfoglalást a béke, az önmérséklet és az igazságosság mellett, valamint realizmust a történelmi-társadalmi valóság vonatkozásában. A későbbi évszázadok során a kereszténység döntően befolyásolta a nyugati közgondolkodást és a politikai-etikai elméleteket.”1   A téma kapcsán fontos összefüggésekre irányítja a figyelmet Erdő Péter, mivel a nyugati katonai gondolkodás a háború lényegét, politikai-etikai elveit tekintve, áttörte a hagyományos keresztény elvek kereteit és  szélsőségekben mozgott a 20. században is. Elég ezzel kapcsolatban két dologra gondolnunk, (i) a Nyugat a korabeli technika vívmányait – gáz, elektromosság, kémiai anyagok, atom – korlátlanul alkalmazta tömegpusztításra; (ii) a búr háborúkban (1880-81 / 1899-1902) - messze megelőzve a németeket – az angol hadsereg részéről elsőként alkalmazták az ellenség megsemmisítésére, a koncentrációs tábort (concentration camp).   

Benkő Tibor vezérezredes „A honvédelem küldetése – katonai hivatás a megváltozott biztonsági környezetben” című tanulmányában kiemelte, hogy: „Eritreától Ukrajnáig fel-fellángoló, eltérő intenzitású háborúkkal találkozunk, amelyek hátterében már nem csupán  hagyományos területi, etnikai, vagy gazdasági konfliktusok állnak, hanem komplex, nehezen kezelhető kihívások, mint például a vízhiány  vagy az extremista ideológiák terjedése.” Ebből adódóan a modern katonai gondolkodás, akkor lesz hatékony, ha a jelenkorunk összetett konfliktus helyzeteit, az eddig megszokott „bevett normalitástól”, konvencióktól eltérően elemzi.         

Luc Ravel francia tábori püspök tanulmányában hangsúlyozza, „A Biblia megmutatja nekünk, hogy a gonosz ismét kijelöli rémisztő útját, mert nem egy adott csoporthoz vagy generációhoz tartozik, hanem mindenütt ott van. Újjászületik újra és újra ott, ahol nem is várnánk. Amikor úgy akarunk véget vetni egy háborúnak, hogy egy népcsoportot kiirtunk, a fegyveres konfliktus százszor erősebben születik újjá.” Fontos gondolat ez, mert megerősíti Nietzsche felismerését, hogy soha nem lehetünk nyugodtak, mert a gonosznak is van jövője! E gonosz gyökereit, - mint Luc Ravel is hangsúlyozza - magunkban is, de hozzátehetjük, hogy társadalmaink intézményrendszereiben, s nagyvárosi mesterséges értékeinkben is kell keresnünk. 

Frölich Róbert ny. ddtbk., országos főrabbi szubjektív, de pontos visszaemlékezésében „A tábori rabbinátus újraindítása” írja az 1993. július 13-án elfogadott 1990. évi IV. törvényt módosításáról, mely így fogalmaz: „A katonai szolgálatot teljesítő a vallását  - a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban – szabadon gyakorolhatja.” Mint látható, kimaradt a gondok és egyeztetések sokaságát okozó: egyénileg.” – írja a főrabbi. Megjegyzem az „egyéni” kifejezés, más vonatkozásban is meghatározója a tömeghadseregtől eltérő profi hadseregnek, amikor a katona nemcsak egy szám, hanem egyéniség, neve, egzisztenciája van, értékeket választhat, építheti integritását, stb. Mindez minőségi különbség a korábbi időszakhoz képest, ami kihat az egész katonai kultúrára, benne a katonai felkészítésre a tiszt-, altisztjelöltek esetében is, a kiképzési módszerek megválasztására, és nem utolsósorban a katonai vezetésre. A hivatkozott tanulmányok is jól illusztrálják, hogy a közös szolgálat, közös tudásokat is magába foglal olyanokat, mint: a társadalom, a háború, és az ember természete, egzisztenciája; kulturális, etikai, oktatási, gondolkodási, valamint vezetési és szervezési stratégiák; szélsőségek, vallási szélsőségek; kölcsönös bizalom, együttműködés; a magyar nép és nemzet történetének-kultúrájának ismerete; a védelem iránti elkötelezettség, stb.    

Ajánlom az információkban (is) gazdag kötetet, különös témája iránt érdeklődő olvasóknak, szakembereknek, tanároknak valamint a tiszt-, és altisztjelölteknek egyaránt.

Prof. Dr. Harai Dénes

Jegyzet:

  1. Az idézetek a „Közös küldetésben – Katona és Lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” című kötetből valók. Zrínyi Kiadó, 2017.
Cimkék: főoldali hír, 2017

Amerikából jöttem…

    • 12345678
    • 12345
    • 123456
  • Előző
  • Következő

Hallgatói csereprogram keretében nyerhetett bepillantást az amerikai tisztképzésbe az MH Ludovika Zászlóalj két honvéd tisztjelöltje. Schneider Dorottya és Dékány Gábor a közelmúltban érkezett haza az öthetes tanulmányútról, amelyet az Észak Georgia-i Egyetemen töltöttek el.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az Észak Georgia-i Egyetem (University of North Georgia) között létrejött hallgatói csereprogram keretében idén először juthatott el két honvéd tisztjelölt a tengerentúlra. Az amerikai fél májusban már küldött két kadétot, akik két hónapig ismerkedhettek a magyar tisztképzéssel, a közelmúltban pedig két magyar negyedéves honvéd tisztjelölt, Schneider Dorottya és Dékány Gábor utazott az amerikai egyetemre. Egyikőjük repülőjegyét és biztosítását a Kossuth Alapítványon keresztül Schmittné Makrai Katalin, a Ludovika Zászlóalj zászlóanyája, másikukét a Nemzeti Közszolgálati Egyetem finanszírozta. A ludovikás tisztjelöltek önként jelentkeztek a csereprogramba, de a kiváló tanulmányi eredmény feltétel volt.

„Már önmagában az is nagy dolog, hogy eljutottunk a tengerentúlra. Gábor és én is most ültünk először repülőn, és rögtön az Egyesült Államokba mehettünk” – kezdte az élménybeszámolót Dorottya. „De szakmai szempontból is érdekes és meghatározó volt ez az öt hét. Bár tartottunk tőle, az idegen nyelvi környezet nem jelentett gondot.”

A két fiatal öt hetet töltött el az Észak Georgia-i Egyetem 6000 fős lélekszámú egyetemi városában, ahol 800 fő katonai hallgatót is képeznek. A magyar és az amerikai hadsereg tisztképzése ugyan különböző, mégis hasznos és érdekes tapasztalatszerzésnek bizonyult betekinteni az ottani követelményekbe.

„Egyáltalán nem kivételeztek velünk, minket is az újonnan érkezett hallgatókkal együtt kezeltek, mi is végigcsináltuk a beillesztő hetet és utána együtt jártunk a többiekkel órákra, foglalkozásokra. A 800 amerikai kadétot hat századra osztják, mi külön-külön századba kerültünk. Érdekes különbség volt, hogy a századokat nem évfolyamok szerint alakították ki: az elsőévesektől egészen a végzősökig mindenkinek megvolt a feladata egy-egy századon belül. Hivatásos katonák csak mentorként voltak jelen, azaz nem osztottak parancsokat, csak azt felügyelték, hogy a hallgatók soraiból kikerült vezetők hogyan irányítják a többieket” – avatott be a részletekbe Gábor.

Abban mindkét tisztjelölt egyetértett, hogy angol nyelvtudásuk mellett katona-szakmailag is sokat fejlődtek, az Egyesült Államokban eltöltött idő nagyon hasznosnak bizonyult. A csereprogram a tervek szerint jövőre is folytatódik, így a Ludovika Zászlóalj kiemelkedően teljesítő tisztjelöltjei előtt nyitott a lehetőség, hogy öt hetet Amerikában töltsenek.


Forrás: honvedelem.hu

Megosztás a Facebook-on


Aradi vértanúkról emlékeztek a HHK-n

    • fokep
    •  dsc5975 2
    •  dsc5993 2
    •  dsc6011 2
    •  dsc6045 2
    •  dsc6049 2
    •  dsc6053 2
    •  dsc6057 2
    •  dsc6096 2
  • Előző
  • Következő

„Hitték, hogy haláluk kitörölhetetlen emléke lesz a magyar történelemnek. Egy olyan sarokkő, amelyben kicsorbul minden elnyomás, hamis értékrend és emberi gyengeség” – mondta Dr. Kaló József egyetemi docens az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjairól szóló megemlékezésen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudomány és Honvédtisztképző Karán. Az emléknap alkalmából koszorúkat helyeztek el a Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus emléktáblájánál, valamint virágokat a vértanúkról megemlékező kiállításon a campus hivatásos honvédtisztjei és polgárai.

„Mi, a téren várakozók valamennyien, igyekeztünk feszes, férfias lélekjelenléttel viselkedni. Ám kivétel nélkül sápadtak voltunk. A hadbíróság tagjai is, a törzshadbíró is. Érződött, hogy minden erejével megkísérli legyőzni hangja remegését, amikor végre megszólalt: Főtörzsfoglár, vezesse elő a vádlottakat!” – hangzott el a részlet Gerencsér Miklós Aradi napló c. könyvéből a megemlékezésen, ahol a kar és a zászlóalj közösen gyűlt össze az aradi 13 honvéd főtiszt, valamint a Budapesten kivégzett Batthyányi Lajos miniszterelnök tiszteletére.

„168 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án reggel Aradon 13 magyar katonára várt még egy utolsó nehéz szolgálat” -  vezette be megemlékező beszédjét Dr. Kaló József egyetemi docens. Ismertette, hogy a kivégzés hírét az emberek nem akarták elhinni, vagy tévesnek ítélték az értesüléseket, vagy egy utolsó pillanatban bekövetkező kegyelmezésben reménykedtek. Azonban a 13 magyar katona már nem reménykedett: „Sorsukba beletörődtek, inkább szeretteik és hazájuk sorsa miatt aggódtak.” Kaló József kifejtette, hogy a vértanúk nem törtek meg, nem veszítették el hitüket, hiszen tudták, hogy főtiszthez méltó módon kell meghalniuk. „Meg voltak győződve, hogy példát kell adniuk a jövendő magyar katonáknak kötelességtudatból, elszántságból, a tiszta értékek iránti ragaszkodásból és az alázatos önfeláldozásból.” A docens kiemelte, hogy ennek az utolsó szolgálatnak méltó módon tettek eleget a vértanúk, akiknek a példájából a későbbi korok magyar mártírjai is erőt meríthettek. „Nehéz, emberfeletti mérce ez, amelynél magasztosabbat nem állíthatunk jelen korunk katonái elé sem. Ez az igazi, valódi magyar nemzeti tiszti értékrend.” Felhívta a figyelmet, hogy egy bitófa árnyékában, az evilági életet elengedve könnyen válik az ember magasztossá, azonban egy katonának az élet mindennapjaiban az esküjéhez hűen kell viselkedni. Kossuth Lajos nevezte Aradot és október 6-át a magyar Golgotának. „Valóban azzá lett: a megtorlás mellett a feltámadás, a jövőbe vetett bizalom és a minden helyzetben megújulásra képes, magyar nemzet jelképe maradt. Emléke ott lebegett minden későbbi megtorlásban, valamint adott reményt az újrakezdésre!”

A megemlékezés alkalmával Kótai Róbert százados, a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj tábori lelkésze is megtette szolgálatát, mondott közösen imát a vértanúk emlékére.

Az egyetem koszorúját Dr. Nagy Judit rendőr ezredes, nemzetközi rektorhelyettes és Dr. Pohl Árpád ezredes, a kar dékánja helyezte el, míg a hivatásos állományt képviselve Sári Szabolcs ezredes az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka, Vantal Zsolt ezredes, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság törzsosztály osztályvezetője, valamint Kiss Ernő őrnagy, a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Üzemeltető és Kiképzés Támogató Osztály megbízott osztályvezetője koszorúzott. A résztvevők végül mécseseket és virágokat helyeztek el a campus főterén, a 13 vértanúról és a miniszterelnökről megemlékező kiállításon.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Az aradi tizenhárom

    • Aradi 13 kép

Julier Ferenc ezredes a hadvezetésről írt művében a következőképpen fogalmazott:

„A hadvezér minden elhatározása a legnehezebb felelősség terhe alatt születik meg. Ezt a felelősséget minden igaz férfiúnak, rendszabályainak esetleges célszerűtlensége miatt hazájával szemben és az esetleg feleslegesen kiöntött vér miatt önön lelkiismeretével szemben mindig éreznie kell. E súlyos és szüntelen nyomasztó érzés alatt megszületett minden elhatározás szükségszerűen bizonytalan tényezőkön alapul.” A felelősségvállalásnak tehát minden katonai vezetőnek sajátjának kell lennie, másként aligha számíthat akár beosztottjainak, akár feljebbvalóinak megbecsülésére. Az önbecsülést sem szerezheti és tarthatja meg másként, csak ha a döntéseiért, tetteiért minden körülmények között vállalja a felelősséget. E példabeszédünkre az 1849. október 6-a legalább tizenhárom jó példával szolgál. A tábornokok a halálukkal példát mutattak a kötelességteljesítésből és a felelősségvállalásból.

Az 1848-49-es szabadságharc katonai vezetőinek többsége a forradalom előtt a császári-királyi haderőben szolgált. A Magyarországon állomásozó csapatok a magyar kormány megalakulása után, az uralkodó akaratának megfelelően, a nyár folyamán letették az esküt arra, hogy az új közhatalmat megvédelmezik. Ezen esküjük betartása azonban már „lázadóvá” tette őket akkor, amikor a császári hadak megkezdték közvetett, majd közvetlen, nyílt harcukat az ország ellen, az 1848. március előtti állapotok visszaállítása érdekében.
A politikai játszmák követhetetlenné tették az utat a katonák előtt, akiknek így csupán lelkiismeretük, meggyőződésük és hazaszeretetük adott iránymutatást.

A képzett parancsnokoknak, tiszteknek meghatározó szerepük volt a szabadságharc során a hadseregszervezéstől, a felfegyverzésen, az ellátás biztosításán át egészen a csapatok vezetéséig. Páratlan bravúr, ahogy kiépült a hadiipar, ahogy sorra alakultak a gyalogzászlóaljak, lovasszázadok, tüzérütegek és műszaki századok. A leglátványosabb sikerek azonban a győztes hadműveletek, sikeres csaták és ütközetek voltak, amelyek tanulmányozása után nem nehéz példákat sorolni a bátor parancsnoki kiállásra, vezetésre.

Clausewitz szerint kétféle bátorság létezik a személyes bátorság „azután pedig a felelősség vállalásának bátorsága ...”. Felelősség a döntések meghozataláért éppen úgy, mint a következmények vállalásában. A katonai vezetőknek a hadműveletek során folyamatosan döntéseket kellett hozniuk, akkor is, ha csupán bizonytalan hírek álltak rendelkezésre,
ha feltételezésekre épültek és akkor is, ha az elöljárói döntések nem határoztak meg az elérendő célon túl semmi többet. Görgei tábornok el is várta beosztott parancsnokaitól az önállóságot. Az elhatározás megfogalmazása, a parancsok időbeni kiadása azonban még egyáltalán nem garantálhatta a sikert. Nagysándor József tábornok augusztus 2-án Debrecen mellett aligha vállalt volna ütközetet, ha tudja, hogy szinte az egész orosz hadsereggel áll szemben. Bem tábornok számtalanszor adott parancsot támadásra, ami sajnos nem egyszer végzetes hibának bizonyult. Damjanich tábornok javaslatára kezdődött meg 1849. március közepén Cibakházánál a magyar fősereg első komolyabb támadó hadművelete, amelyet éppen ő fújt le azon téves hír megérkezésekor, hogy nem messze táborozik az osztrák hadsereg.
A hatalmas termetű tábornok személyes bátorságában senki sem kételkedhetett, de rögtön megrettent, amikor a magyar hadsereg sorsáért kellett volna felelősséget vállalnia. Hosszasan sorolhatnánk még a jó és a kevésbé jó, vagy rossz döntéseket, de még olyan helyzeteket is, amikor a megkésett döntések rontottak a kialakult helyzeten. Mindez azonban nem változtat azon a helyzeten, hogy a „fiatal” magyar honvédsereg sikerei annak a belátására bírták a bécsi udvart, a császári hadvezetést, hogy egyedül képtelen döntő győzelmet aratni felette. Ennél nagyobb elismerést a honvédsereg és vezető aligha érhettek el.

Természetszerűleg a császári hadseregben is voltak kiváló parancsnokok, megbízható, összeszokott csapatok, a honvédsereg azonban más értéket képviselt. Az erkölcsi fölény szinte végig a magyar zászló alatt harcolók oldalán volt. A hazaszeretet, a szabadság érzete,
a hadsereg forradalmi hangulata, eltökéltsége más minőséget adott ennek az erőnek. A világ legnagyobb haderejét, az orosz hadsereget kellett az országba hívni, hogy legyőzzék, fegyverletételre kényszerítsék a honvédsereget. Ezen a jelképes erkölcsi magaslaton álltak azok is, akik utolsó pillanatig ott álltak a katonáik élén, majd a bujdosás, az emigráció helyett, vállalva a felelősséget, tiszta lelkiismerettel a bíráik elé álltak. Az ítéletek ekkor már készen voltak.

A vértanúk halála egy tanulságot bizton hordoz; nem volt olyan erő, amely letéríthette őket arról az útról, amelyet a politika és a háború útvesztőjében választottak maguknak. Az úton végigmentek, kötelességüket teljesítve, egészen a vesztőhelyig. Ha ezt nem teszik, most szegényebbek vagyunk. Példájuk mi másra is emlékeztethetne minket, egyetemi oktatókat, mint a felelősségünkre a ránk bízott honvéd tisztjelöltek képzésében, a tisztjelölteket pedig az ismertetek elsajátításában; és mindannyiunkat a hazaszeretetre.


Csikány Tamás ezredes

Cimkék: főoldali hír, 2017

All Rounder 2017. Nemzetközi hattusa verseny

    • 20170928 154248
    • 20170928 090150
    • 20170927 150302
    • 20170928 120923
  • Előző
  • Következő

2017. szeptember 26-29. között került megrendezésre Liptószentmiklóson, immáron 11. alkalommal a nemzetközi katonai 6 tusa verseny. Ezen a rangos megmérettetésen szinte minden évben részt veszünk honvéd tisztjelöltjeinkkel. A nemzetközi mezőnyben való versenyzés mindig tanulságos. Megmutatja a társintézmények sportbéli infrastrukturális lehetőségeit, valamint a tanulmányokat folytató hallgatók fizikai felkészültségét, fegyelmezettségét, valamint a versenyzői attitűdökre is fény derül a 6 versenyszám abszolválása közben. Melyek is ezek?

Elsőként egy akadálypálya minél gyorsabb és pontosabb leküzdése várt a versenyzőkre. Csak néhány elemében hasonlított a Zrínyi Miklós laktanya területén található CISM pályára. A gyorsaságon, ügyességen, pontosságon kívül a kinesztézisre, egyensúlyérzékre is nagy feladat hárult. Sajnos, azonban e versenyszám nagy igyekezetében az utolsóként futó versenyzőnk egy hasra esés következtében szétvágta a tenyerét, amit később a liptói kórházban össze kellett varrni. Ez rányomta a bélyegét a további versenyszámok részeredményeire, hiszen az egyik legjobban teljesítő csapattag ítéltetett kényszerpihenőre. Teljesítményét nélkülöznünk kellett a 6 x 50m-es gyakorlóban történő úszó váltónál, ahol sorsolással jelölték ki a 2x úszó versenyzőt, valamint a lövészetnél is, ahol szintén egy másik csapattag lőtt 2x és a raftingnál is, ahol az 5 fő viszont kevésnek bizonyult a raft eredményes kormányozásához, de a versenyszabályok rendelkezése alapján csökkentett létszámmal elindulhat a hajós egység.  A gránáthajítást és a 6km-es hegyi futást vállalta sérült versenyzőnk és kiváló eredménnyel teljesítette mindkét tusa számot, ezzel is hozzájárulván a csapat minél előkelőbb helyezéséhez. Külön egy nagy dicséret illeti ezért! Nemzetközi mezőnyben csapatunk ellenfelei a következők voltak: 1./FTVS UK Prága, 2./AOS Liptószentmiklós, 3./UO Brno, 4./UO Belgrád, 5./HSU Hamburg,6./ MP Michalovce, 7./SHDO Michalovce.

Minden nehézség ellenére a NKE HHK csapata /Pap Tamás htj, Budvig Gábor htj, Major Márk htj, Basa-Tamás László htj, Móricz Dániel htj, Nyéki Ádám htj/ az 5. helyen végzett. Köszönet mindazoknak, akik segítették a csapat kijutását a versenyre vagy más módon támogattak.
Köszönet, a Honvéd Zrínyi SE támogatásáért is.

Detre Zoltán alezredes , csapatvezető

Cimkék: főoldali hír, 2017

Ösztöndíj az NKE „követeinek”

    • fokep 2
    •  dsc5050 2
    •  dsc5073 2 2
    •  dsc5106 2
    •  dsc5145 2
    •  dsc5157 2
    •  dsc5211 2
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem 21 hallgatója részesül Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban az idei tanévben. A korábban köztársasági ösztöndíjnak nevezett elismerésről szóló oklevelet ünnepélyes keretek között adták át a Ludovika Főépületben.

Az Államtudományi és Közigazgatási Karról kilencen, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karról négyen, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karról öten, a Katasztrófavédelmi Intézetből pedig egy hallgató részesült ösztöndíjban. A rendezvényen a hallgatókat az NKE követeinek nevezte Prof. Dr. Patyi András. Az intézmény rektora - aki korábban szintén részesült ebben az elismerésben- örömét fejezte ki, hogy a civil hallgatók mellett honvédtisztjelöltek és a Katasztrófavédelmi Intézet egyik hallgatója is elnyerte a nemzeti felsőoktatási ösztöndíjat. „Ennek a feltételrendszere ugyanis alapvetően a civil felsőoktatásra lett kitalálva”- fogalmazott Patyi András. A rektor szólt arról is, hogy az NKE több mint egy egyetem, hiszen felsőoktatási alapfeladatai mellett egyéb, külön törvényekben megfogalmazott kihívásoknak is meg kell felelnie az intézménynek és benne a hallgatóknak, oktatóknak is.

„Értékeljék és becsüljék meg azt, hogy kényelmes, modern körülmények között tanulhatnak”- mondta pohárköszöntőjében Prof. Dr. Kis Norbert. Az Államtudományi és Közigazgatási Kar dékánja szerint a nemzeti felsőoktatási ösztöndíjnak motiváló ereje lehet minden egyetemi polgár számára, így arra kérte az ösztöndíjasokat, hogy ők is segítsék hallgatótársaikat céljaik elérésében.

Nemzeti felsőoktatási ösztöndíjra pályázhatnak az államilag támogatott (ösztöndíjas, részösztöndíjas) illetve költségtérítéses (önköltséges), teljes idejű (nappali tagozatos) alapképzésben, mesterképzésben illetve osztatlan képzésben részt vevő hallgatók. Az ösztöndíj-pályázatok elbírálásának rendjét a felsőoktatási intézmény saját szabályzatában határozza meg. Ennek keretében az intézmény jogosult megállapítani, hogy mely tevékenységek, eredmények alapján alakítja ki az intézményi rangsort, mely kritériumokat veszi figyelembe nagyobb vagy kisebb súllyal a pályázatok elbírálása során. A pályázati felhívást a felsőoktatási intézmények teszik közzé, a hallgatóknak a pályázatot felsőoktatási intézményükhöz kell benyújtaniuk. A támogatás összege havi 40 ezer forint.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on

Cimkék: ösztöndíjak, 2017

Migrációs útvonalak

    •  dsc4892 2
    •  dsc4887 2
  • Előző
  • Következő

„A migráció a történelemhez tartozik, mindig is volt migráció. A kínai nagyfalat ezért építették” – fejtette ki véleményét Dr. habil. Besenyő János ezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a migrációs útvonalak témájában tartott előadásán. „Forró pontok - Higgadt vélemények; aktualitások a biztonságpolitikában” előadás-sorozat jelenlegi állomásán az ezredes bemutatta a napjainkban fellángoló migrációs folyamatok hátterét, az illegális migráció megoldási lehetőségeit, valamint a csempészhálózatok legismertebb útvonalait. A rendezvény az NKE Nemzetbiztonsági Intézet Terrorelhárítási Tanszék és a Terrorelhárítási Központ Tudományos Tanácsa közreműködésével valósult meg.

Besenyő János előadása elején kifejtette, hogy a migráció kérdésköre manapság egy rendkívül átpolitizált téma, azonban neki, mint tudományos kutatónak tények és adatok alapján kell megközelítenie a tárgykört. Az előadás során az illegális migrációt mutatta be a FRONTEX, Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség munkásságát alapul véve. Ismertette, hogy az EU-nak közel 11000 km szárazföldi, valamint 43000 km tengeri határt kell megvédenie. „A migránsok mindig más útvonalakat igyekeznek találni. Ezek az útvonalakat az adott terület gazdasági, politikai viszonyai, migrációs politikája, határőrizeti szerv aktivitása vagy az időjárás is befolyásolja” – mondta. Ezeket a kereskedőútvonalakat nem kell újra felfedezni, hiszen már évszázadok óta használják az ott élő népek. Később a gyarmatosítások idején húztak fel „fix” határvonalat a spanyol, francia, valamint brit hódítók. Mára többnyire illegális szervezetek bonyolítják le rajta a csempészáruk forgalmát.

Az ezredes a következő Európát érintő migrációs útvonalakat mutatta be: Nyugat-Közép-Afrika, nyugat-mediterrán, közép-mediterrán, Kelet-Afrika, Nyugat-Balkán, kelet-mediterrán, valamint Kelet-Európa. A migránsok sokszor egy tervvel indulnak el, amelynek célpontja nem feltétlenül Európa. Általában addig vándorolnak, ameddig a pénzük tart, hogyha elfogy, letelepednek a környéken, amíg meg nem szerzik a szükséges tőkét. „Volt olyan migráns, aki 7 éven keresztül utazott, míg Líbiában ért.” A migrációs utak jelenleg legforróbb pontjában az afrikai spanyol enklávék állnak, amelyeket komoly kerítésrendszer véd. Itt az európai, valamint az afrikai határőrizeti szervek rendkívül hatékonyan, haza szemmel nézve sokszor „nem túl demokratikusan” működnek. Az illegális migrációval szemben rendkívül nehéz fellépni, hiszen a terrorista- és csempészhálózatok rendkívül leleményesek. „Ha bezárul egy út, újat keresnek.”

A problémakör számos emberi jogi és humanitárius kérdést felvet. Az illegális migráció legnagyobb áldozatai a kiszolgáltatott migránsok, akik sokszor gyalogszerrel, vagy tengeri úton lélekvesztőkön, embertelen körülmények közt utaznak egy szebb élet reményében. Az Európába történő bejutásért közel tízezer USA-dollárt is elkérnek ezek a szervezetek. Az európai államok kétoldalú szerződéseket igyekeznek kötni az afrikai országokkal, hogy közösen hatékonyabban tudjanak fellépni, valamint a regisztrált, kiutasított migránsokat visszaszállítsák. Emellett számos határvédelmi, integrált felderítési és hírszerzési rendszert építettek ki. A migrációs trendek alapján a kutatások megállapították, hogy a migráns hajók 5-10% elsüllyed, így a vízbefulladás esélye megközelíti a 2,1%-ot. A humanitárius szervezetek működése is számos jogi anomáliát felvet, példaként Besenyő János az olasz esetet hozta fel, ahol a migránsokat kimentő hajók jogilag megközelítik az embercsempészet megsegítésének határát.

Az ezredes kiemelte, hogy történelmünk során folyamatos volt a migráció, a kétezres években is hasonló volt a helyzet a maihoz, azonban a magyar társadalom csak most találkozott ezzel a problémával. „Az arab tavasz puskaporként működött.” A déli határt védő kerítéssel kapcsolatban ismerte, hogy a sokat bírált határvédelmi rendszerhez hasonló az EU számos pontján megtalálható. Politikamentesen ki is fejtette a véleményét: „Számon kérni egy kormányon azt, hogy az Alaptörvényben foglaltak szerint tesz az ország és lakosság védelméért, nem szerencsés.” Rávilágított azonban, hogy minden kerítésen és határon át lehet jutni. „Magát a migrációt sosem tudjuk megszüntetni!” Az ezredes érdekes határrendszereket is bemutatott. Meglepő módon, Svédországba is érkeztek migránsok az északi orosz határ mentén. Itt egy jogi szabályozást játszottak ki, ugyanis míg gyalogszerrel illegális volt a határátkelés, addig biciklivel át lehet menni. Ezt a határszakaszt azóta megerősítette a svéd hatóság.

Végül Besenyő János kifejtette a személyes konklúzióját. „A migráció az emberiséggel egyidős, újra és újra kihívások elé állítja az országokat.” A szomszédos államok közt így konfliktusforrást jelenthet egy migrációs útvonal lezárása, vagy átterelés. A migráció egy bizonyos szintig kezelhető, felügyelhető és korlátozható, azonban teljesen megszüntetni nem lehet. „Fontos, hogy az érintett országok összehangoltan kezeljék a migrációval kapcsolatos problémákat” – zárta előadását.

További információ a „Forró pontok - Higgadt vélemények; aktualitások a biztonságpolitikában” előadás-sorozat facebook oldalán, valamint az NKE Nemzetbiztonsági Intézet honlapján!

Előadás-sorozat: www.facebook.com/aktualitasokabiztonsagpolitikaban

NKE NBI: www.nbi.uni-nke.hu


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


EGY KATONATANÁR EMLÉKEZETE

Dr. Lükő Dénes mk. alezredes

tanszékvezető egyetemi docens

tudományos dékánhelyettes

(1953 - 2012)


Kassák Lajos, egyik verssorában, a kulturális emlékezet lényegét fogalmazta meg, amikor azt írta: „…aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.” Így vagyunk – rendfokozatra, beosztásra való tekintet nélkül - volt kollégáinkkal, köztük Dr. Lükő Dénes mk. alezredes úrral is, akitől öt éve, 2012-ben vettünk végső búcsút.


Rendezett gyerekkor, és rendezett felnőttkor jellemezte életét. Érettségi után, a műszaki egyetemen szerzett erősáramú villamosmérnöki oklevelet. 1987-ben elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia levelező tagozatát, Összhaderőnemi - Légvédelmi szakon, s attól kezdve egyetemi oktatóként, 22 éven keresztül szolgált a katonai felsőoktatásban. 2002-ben a Felsőfokú Vezetőképzőn folytatott tanulmányokat, ezt követően 2003-ban került kinevezésre, mint  tudományos dékánhelyettes. Testvérével, Istvánnal mindig szoros kapcsolatot tartott, - lévén mindketten egyetemi emberek - rendszeresen megbeszélték az egyetemi ügyeket.  

Életének középpontjában három terület állt: (1) család - gyerekek; (2) mérnöki hivatás – légierő - felkészítés; (3) tudomány – hadtudomány - TDK. 


Családcentrikus ember volt, melyhez felesége stabil érzelmi hátteret biztosított, s az utolsó percig mellette volt, együtt örültek tehetséges gyermekeik sikereinek. Karakter-jellemzőiből hármat emelnék ki: lélek, intellektualitás, racionalizmus. Kollegiális kapcsolataiban, született szociálpszichológus volt, átérezte a helyzeteket, empatikus, ellenvéleményét tapintatosan kifejtő ember volt, amit a következő beszédfordulatával tudok illusztrálni:„…igen, de arra is gondolnunk kell, hogy…”, fejlett igazságérzettel rendelkezett.


Sokat dolgozott, otthon is foglalkoztatták az egyetemi feladatok. A dékánok, számíthattak szaktudására, tapasztalatára, részt vett az olyan nagy katonai feladatokban is, mint a negyedéves tisztjelöltek kari záró-gyakorlatainak megszervezése, és vezetése. Kutatási területei: A légierő alkalmazásának alapjai;  alkalmazásának lehetőségei a válságreagáló műveletekben; a légierő küldetése a nemzetközi konfliktusok kezelésében, a béketámogató műveletekben.

A tudományos munkában pontosság, a meghatározott fogalmakból való kiindulás, vagy a fogalmakhoz való visszaérkezés, a kutatási téma körülhatárolása, és a megoldásra való törekvés jellemezte. Munkáiban számtalan induktív példát sorakoztatott fel. Amikor kollégáim vele kapcsolatban azt hangsúlyozták, „megfontolt” ember volt, ez azt is jelentette, hogy mind a technikai-technológiai, de különösen az emberi jelenségeket mérlegelendőnek tartotta, s ez gondolkodásának eredetiségét, összetettségét eredményezte.


Olyan haderőnemet képviselt, ami szolgálati ideje alatt technikai, mikroelektronikai, digitális megoldásait tekintve nagyságrendekkel fejlődött. Doktori (CSc) értekezésének címe: „A légierő helyzetének, szerepének, rendeltetésének és alkalmazása alapelveinek vizsgálata a Magyar Köztársaság NATO-integrációjának tükrében.” 1997-ben védte meg eredményesen értekezését és megkapta az MTA Tudományos Minősítő Bizottságától, a kandidátusi (CSc) tudományos fokozatot. Témavezetője: Dr. Kovács Pál Sándor ny. ezredes.; a Bíráló Bizottság elnöke Dr. Szabó József ny. mk. vezérőrnagy, az MTA doktora volt.

Témaválasztásának jelentőségét megerősítette, hogy az elsők között kereste az illeszkedés összhangját a nemzeti-, és a NATO légierő között, beemelve a magyar katonai identitásba a minőségi haditechnikai rendszerek jelentőségét. Az értekezés teljes rendszerezése, és mondhatni filológus-pontosságú vizsgálata, összehasonlítása a közel 100 fogalomnak, valamint az időszakoknak, műveleteknek, repülő-, és légvédelmi eszközöknek. Az értekezés figyelemreméltó mozzanatot hangsúlyoz a gondolkodásban: az elvek nem dogmák, el lehet térni tőlük, figyelemmel a sokirányú, és összetett következményekre.


Doktori hallgatói munkáin látszott témavezetése, magam is olvastam olyan értekezést, melyet határozott tanácsaival orientált. Konstruktív témavezetésével doktori fokozatot szereztek: Horváth Zoltán (2005); Varga László (2010), Orosz Zoltán (2011). Folyamatban van egyik akkori doktoranduszának, Kiss J. Ervinnek a fokozatszerzése is (jelenlegi témavezetője Dr. Jobbágy Zoltán ezds. egyetemi tanár, tudományos dékán-helyettes).


Dr. Lükő Dénes mk. alezredes megjelenése, összeszedettsége, morális tartása példaadó volt. A Légierő Műveleti Tanszék, valamint a légierő tudományszak vezetőjeként, olyan kiváló szakemberekkel dolgozott együtt, mint Varga Ferenc, Krajncz Zoltán, Kurta Gábor, Ruttai László.


Az emberi kérdésekben mindig felelősséggel döntött, képviselte szakmai területének érdekeit, ami nem volt egyszerű dolog, gondoljunk az akkori katonai felsőoktatás zaklatottságát jelző olyan fogalmakra, mint az összevonások, leszervezések, létszámcsökkentések. Az eltérő érdekek, értékek, szükségletek közötti egyensúlyozó képessége igen fejlett volt. Az akkori helyzetet, a katonai felsőoktatás teljes átalakítását mondhatni „lázadozva szoktuk meg”, - különösen akkor, amikor már nem voltunk a folyamat alakítói, - ellenérzéseink voltak, de tudomásul vettük a változtatásokat, mindig bízva abban, hogy majd jobbra fordulnak a dolgok.


A szolgálati helyen is van egy összetett gondolati mező az egyén körül, ami nála mindig elismerő, pozitív volt. Tisztelte kollégáit, hallgatóit, s ez a tisztelet viszonzásra talált. Büszkeség töltötte el attól, hogy őt a hallgatók választották Intézeti Tudományos Diákköri elnöknek, amit 2003 – tól 2008-ig látott el eredményesen. Néhány adat az eredményekről:


  • 2003: A XXVI. OTDK-n Pro Scientia Aranyérmet a Szekció részéről két fő: Ruszin Romolusz, valamint Czikora Ildikó; Mestertanár Aranyérmet egy fő: Horváth Csaba alezredes, egyetemi docens kapott.
  • 2005: A XXVII. OTDK-n Pro Scientia Aranyérmet a Szekció részéről egy fő: Tóthi Gábor; Mestertanár Aranyérmet is egy fő: Fekete Károly egyetemi docens kapott.
  • 2007: A XXVIII. OTDK-n Pro Scientia Aranyérmet: Hetényi Soma Ambrus kapott. Ez alkalommal, megérdemelten szakmai-, tanári-munkája elismeréseként Mestertanár Aranyérmet: Dr. Lükő Dénes mk. alezredes tanszékvezető egyetemi docens kapott.

Különösen ettől az időszaktól mondhatjuk, hogy a Tudományos Diákköri pályázók későbbi pályafutásuk során is törekvő, neves parancsnokok, vezetők, tanárok lettek. Olyan pályázók indultak, mint Molnár Zsolt, Buzna Viktor, Molnár Dóra,  Vogel Dávid és még sorolhatnánk; a nemzetközi tagozatban a 2007-es OTDK-n az addigi legtöbb pályázó, 14 fő indult. (Az adatok a rezümé kötetből valók. Szerk.: Dr. Horpácsi Ferenc hör. alez. ISBN 978 963 7060 28 1.)

Volt tanárkollégái részéről mondhatom, hogy Dr. Lükő Dénes szakmailag hiteles, megfontolt, felelősségteljes, kötelességteljesítő, és lelkileg erős ember volt, betegségében is az utolsó pillanatig ellátta szolgálati feladatait! Egy vezetőhöz, tudományos kutatóhoz méltóan, - önmotiváló módon - maga kereste a feladatokat. Sikeres, ugyanakkor nagyon szerény ember  volt, soha nem reklámozta magát. Profi tanárként hitt abban, hogy a katonai oktatás minősége - színvonala, látóhatára, gondolkodásának anyaga - a tanároktól függ. A tisztjelöltek szempontjából kiszámítható tanárként működött, szisztematikusan készült óráira, a megértés szempontjából is tiszta logikára törekedett. Mi, tiszt-, és tanárkollégái nem tudtunk napközben úgy összefutni vele, hogy ne örültünk volna a találkozásnak, derűs karakterének, okos gondolatainak.


Rövid emlékezésemet azzal zárom, hogy Dr. Lükő Dénes tanszékvezető egyetemi docens, tudományos dékán-helyettes, (Kossuth Lajos Hadtudományi) karunk kiemelkedő, katonatanár - egyénisége volt! Megtisztelő volt vele szolgálni.


A volt kollégák nevében,

Harai Dénes


Az MTA IX. osztályának Hadtudományi Bizottsága, 2017. szeptember 29-i ülésén Dr. Padányi József vezérőrnagy vezetésével, megemlékezett Dr. Lükő Dénes mk. alezredes személyiségéről és szakmai pályafutásáról.


Mellékletként csatolom a 10 tudományos közleményét, amit még maga állított össze; 33 tanulmánya jelent meg (egy idegen-nyelvű), s egy monográfiát készített: 


Lükő Dénes, Krajnc Zoltán: Áttekintés a légierő képességeiről, HADTUDOMÁNYI SZEMLE 2: pp. 34-44. Folyóiratcikk/Szakcikk, 2010. nyelv: magyar
 

Lükő Dénes: A konferencia-sorozat terrorizmus elleni légi műveleteivel, és azok támogatásával kapcsolatos elemzések tapasztalatai, HADTUDOMÁNYI SZEMLE 1: pp. 16-23. 2009. Szakcikk 2009. nyelv: magyar


Lükő Dénes: A képesség alapú légierő jellemzői, az MH Légierő képesség összetevői., REPÜLÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 1: pp. 1-8. Folyóiratcikk/Szakcikk nyelv: magyar.


Lükő Dénes: A légierő képességei és műveletei, In:Szelei Ildikó (szerk.) (szerk.)Kari Tudományos Tanulmánykötet. Budapest, Magyarország, 2008.04.17-2008.04.17. Budapest: ZMNE, pp. 103-119. Paper 8. Kiadvány: Budapest: ZMNE, 2008. Konferenciacikk/Előadás vagy poszter cikke független idéző közlemények száma: 1 nyelv: magyar


Lükő Dénes: A légi utántöltő műveletek helye, szerepe a légierő műveleteiben, REPÜLÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 3: pp. 1-8. Folyóiratcikk/Szakcikk
független idéző közlemények száma: 1 nyelv: magyar 


Lükő Dénes: A légierő tisztek képzésének jelene és jövője, In:Varga László (szerk.) (szerk.)A légvédelmi rakétacsapatok felkészítése. Győr, Magyarország, 2006.02.21-2006.02.21. Győr: pp. 25-37. Paper 5. Kiadvány: Győr: 2006. Konferenciacikk/Előadás vagy poszter cikke nyelv: magyar


Lükő Dénes: A katonai képesség fogalma, összetevői, a légierő katonai képességek tervezése a védelem tervezés rendszerében., In:Tóth Sándor (szerk.) (szerk.)A képesség alapú légierő és a képességfejlesztés nemzeti és szövetségi feladatainak összehangolása. Budapest, Magyarország, 2005.10.25-2005.10.25. Veszprém: pp. 9-21. Paper 2. Kiadvány: Veszprém: 2005. Konferenciacikk/Előadás vagy poszter cikkenyelv: magyar


Lükő Dénes: The potential deployment of Air Force in counter-terrorist operations, ACADEMIC AND APPLIED RESEARCH IN MILITARY SCIENCE 3: (1) pp. 115-129. Szakcikk független idéző közlemények száma: 2 nyelv: angol
 

Lükő Dénes: A légierő támogató légi hadműveletei, HADTUDOMÁNY 2: pp. 63-72.
Folyóiratcikk/Szakcikk 2003. független idéző közlemények száma: 1 nyelv: magyar
 

Lükő Dénes:  A légierő szerepe a béketámogató műveletekben, HADTUDOMÁNY 1: pp. 52-62. Szakcikk, 2000. nyelv: magyar
 

Cimkék: főoldali hír, 2017

169 éves a Magyar Honvédség

Történelmi háttér

1848 márciusában Magyarországon polgári forradalom tört ki. A Habsburg Birodalom részeként a Magyar Királyságban felelős kormány alakult, gróf Batthyány Lajos vezetésével. V. Ferdinánd szentesítette az úgynevezett áprilisi törvényeket, melynek köszönhetően polgári állam jött létre Magyarországon, megszületett a népképviseleti parlament, s a Magyar Királyság rendelkezett az önállóság legfontosabb kellékeivel. A Batthyány-kormány 1848 tavaszán úgy került hatalomra, hogy gyakorlatilag nem volt fegyveres ereje. A megbízható magyar fegyveres erő szervezése lázas munkával vette kezdetét, különösen az ország nemzetiségi területein tapasztalt feszültségeknek köszönhetően.

1848 márciusa után a horvát liberálisok lényeges követelése volt Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és a Magyar Tengermellék, illetve a horvát és szlavón Határőrvidék Háromegy Királyságként történő egyesítése, s a magyar hatóságokkal horvátul történő érintkezés joga. A horvát nemzeti mozgalom újdonsült vezetője, a március 23-án bánná, majd rövidesen zágrábi főhadparancsnokká is kinevezett Josip Jellasics báró, a bécsi udvari körök embere Zágrábba érkezése után megszakított minden kapcsolatot Magyarország és Horvátország között. Amíg a birodalom külpolitikai helyzete bizonytalan volt, az udvari körök hajlandóak voltak támogatni a magyar felet. Amint azonban az itáliai hadszíntéren rendeződött a helyzet, nem volt többé szükség Jellasics visszatartására.

Ekkor éleződött ki az osztrák-magyar viszony. Az osztrák kormány már korábban kinyilvánította, hogy kész felmondani semlegességét a magyar-horvát viszályban. Augusztus végén a magyar kormány képviselői, élükön a miniszterelnökkel, a vitás kérdések rendezésére Bécsbe utaztak. A magyar kormány tárgyalási ajánlataira egy ultimátum volt a válasz, mely az önálló magyar pénz-, had- és kereskedelemügyi minisztériumok megszüntetését követelte. Bécsben elérkezettnek látták az időt az áprilisi törvények egyoldalú, s ha kell, erőszakos módosítására.

Jellasics augusztus utolsó napjaiban Zágrábból elrendelte csapatainak a magyar határhoz való előrenyomulását. Terve az volt, hogy három hadosztályával benyomul a Muraközbe, majd onnan Nagykanizsán át a Balaton déli partja mentén tör előre Székesfehérvár és Pest-Buda, a magyar főváros irányába.

Szeptember 11-én több mint 50.000 fős seregével (mely kevés, és a magyar huszársággal össze nem mérhető lovassággal, valamint javarészt ifjú vagy idősebb korosztályból álló tartalék vagy népfelkelő, azaz gyengébb harcértékű gyalogzászlóaljakkal rendelkezett) átkelt a Dráván, majd szeptember 15-én a Murán is, s folytatta útját Nagykanizsa felé. Szinte sehol sem ütközött ellenállásba. Jellasics csapatai nem horvát, hanem császári (fekete-sárga) zászlók alatt hatoltak be Magyarországra. A nem magyar kiegészítésű cs. kir. alakulatok értettek a jelzésből, s csatlakoztak a bán seregéhez.

    • 169 éves a Magyar Honvédség - 1

Jellasics 1848 őszi támadása


A drávai magyar sereg a túlerő ellen Veszprémig hátrált. A támadás hírére Kossuth az Alföldre igyekezett toborzó körútra: a haza védelmének érdekében gyújtó hangú beszédeket mondott, melyek hatására több tízezer népfelkelő indult a Duna bal partjának őrzésére, egy esetleges horvát átkelési kísérlet megakadályozására. A Dunántúlon Móga János altábornagy Székesfehérvár környékén gyülekeztette a csapatokat. Batthyány Lajos az egész Dunántúlon népfelkelést rendelt el. Ennek sikerét az is növelte, hogy Jellasics csapatai már a határ átlépését követően azonnal rablásba és fosztogatásba kezdtek.

A túlerőtől való félelem okán a magyar sereg föladta Székesfehérvárt, s a Velencei-tó északi partjára vonultak vissza. Móga altábornagy itt sem nem érezte magát elég erősnek az ellenálláshoz, s a fővárost fedezendő, Martonvásárig akart hátrálni. Szeptember 27-én a magyar képviselőház a dunántúli csapatokat a harc felvételére utasította. A szeptember 28-i sukorói haditanácson, szenvedélyes vita után, melyen az országgyűlés által kiküldött biztosok követelték az ellenséggel való megütközést, Batthyány javaslatára Móga altábornagy vállalta, hogy ha Jellasics másnap támadna, fegyverrel veri vissza a horvát sereget.


A csata lefolyása

A Jellasics vezette sereg egy 48.234 harcképes katonával és 32 löveggel rendelkezett. A horvát bán alárendeltségében működő Hartlieb altábornagy vezette 18.000 fővel ás 12 löveggel rendelkező hadosztálya késve kapta meg az indulási parancsot, így csak a csata után érkezett meg a harcmezőre. A bán hadseregének csak száma volt jelentős. Csapatainak közel felét teljesen használhatatlan, csak rabolni tudó, kaszával-lándzsával felszerelt népfölkelők alkották.

A magyar sereg 17.500 főt számlált, s önkéntes, honvéd- és régi sorezredbeli katonákból állt, nagyobbrészt újoncokból. A magyar tüzérség viszont 44 darab, nagyobb űrméretű löveggel rendelkezett, s jobban lőtt, mint a horvát. A horvát hadsereg tehát létszám tekintetében túlerőben volt, de ezt a túlsúlyt a magyar tüzérség fölénye kiegyenlítette. Ezen kívül a magyar csapatok 2100 lóval is rendelkeztek.

Jellasics szeptember 29-én megindította csapatait a pátkai és sukorói dombokon felállított magyar sereg ellen, melynek csoportosítása a következő volt: a 3000 főből és 8 lövegből álló jobbszárny a Pátka-Pákozd közötti dombokat tartotta megszállva, feladata a Lovasberényen át Buda felé vezető út lezárása volt. A derékhad a Sukoró előtti szőlőkben foglalt állást, a Székesfehérvárról a fővárosba vezető utat fedezte. Az út mindkét oldalán mocsaras, vizenyős terep akadályozta a csapatok mozgását, tehát az ellenség csak az úton vethette be erőit. Móga altábornagy ezért ide helyezte tüzérsége több mint felét, 24 löveget. A derékhadhoz közvetlenül csatlakozott az út és a Velencei-tó között állást foglaló balszárny. A derékhad és a balszárny összesen 8500 fővel és két és fél üteggel rendelkezett. A tartalékot egy 4500 fős hadosztály és két üteg képezte, melyet Velencén helyeztek el. (Létezett egy „szélső balszárny is”, mely a Velencei-tótól délre helyezkedett el, s három zászlóalj, 5 század huszár és 12 löveg képezték. Ők azonban semmilyen szerepet nem játszottak a későbbi csatában.)

    • 169 éves a Magyar Honvédség - 2

A pákozdi csata


A bán, serege létszámfölényben lévén, azt remélte, hogy egy átkaroló támadással szétzúzza a magyar jobbszárnyat, majd a Velencei-tóba szorítja az egész sereget. Támadását lépcsőzetesen indította: elsőnek balszárny-hadosztályát indította meg reggel 6 óra tájban, a Lovasberény felé vezető úton. A hadosztály élcsapatai fél 9-kor a magyar jobbszárny előőrseibe ütköztek. Rövid közelharc után ugyan a Guyon Richárd nemzetőr őrnagy vezette nemzetőröket kiszorították Pátkáról, majd rövid tüzérségi párbaj következett, s a határőrök támadásra indultak. Egymást követő két rohamukat azonban a 60. gyalogezred 3. zászlóalja, valamint az 1. és 2. Pest megyei és a Tolna megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj visszaverte. A mikor a 2. pesti önkéntes nemzetőrzászlóalj lőszere elfogyott, parancsnokuk, Guyon Richárd nemzetőr őrnagy szuronyrohamot vezényelve űzte verte vissza a horvátokat. Miután a támadás nem járt sikerrel, Jellasics balszárnya átkarolással próbálkozott. Ám az e célból a lovasberényi úton előrenyomuló csapatait két, a magyar derékhadtól küldött huszárszázad, valamint egy üteg megállította, majd megfutamította. A sikerben jelentős szerepe volt a későbbi miniszterelnök Andrássy Gyulának, aki nemzetőrtisztként vett részt a csatában. A siker hatására a magyar gyalogság kitört fedett állásaiból, s a dombokról leereszkedve a császáriakat részben Pátkára, részben pedig attól délnyugati irányba visszavetette. A Pátkán védelemre berendezkedő néhány horvát határőrzászlóaljat a Zámoly felől beérkező 1200 fős zalai nemzetőrzászlóalj hátba támadta, majd Pátka fegyverre kelt lakosságának segítségével (a helybéliek mintegy 30 horvát katonát agyonvertek) kiűzték őket a faluból. Jellasics balszárny hadosztályának parancsnoka mindezek hatására 11 órakor visszavonulást rendelt el, és a Pákozd és Pátka közötti szőlőket szállta meg. A magyar jobbszárny, mivel a támadás folytatásához nem kapott erősítést, az előző állásaiba vonult vissza.

A fenti események után, fél 12 tájban indult támadásra Jellasics a főerőivel (mintegy 20.000 katonával). Célja a magyar derékhad és balszárny szétzúzása volt. (A Velencei-tótól délre Jellasics egyetlen egységet sem küldött.) Közelharcra itt alig került sor, a határőrgyalogság és a báni lovasság néhányszor ismétlődő rohama mindig összeomlott a magyar csapatok tüzében. A tüzérségi tűz olyan heves volt, hogy kis híján Jellasics is életét vesztette: egy segédtisztjét közvetlenül mellette találta el egy ágyúgolyó. Közben semmilyen hírt nem kapott saját balszárnya helyzetéről, s emiatt teljes bizonytalanságban volt. Mindezek hatására a horvát bán 15 óra körül beszüntette a harcot, s noha a tüzérségi párbaj még estig elhúzódott, csapatait fokozatosan Pákozdra, illetve a falu mögé vonta vissza. Ez a magyar csapatok győzelmét jelentette. (Hartlieb altábornagy hadosztálya csak késő délután, a csata végén érkezett meg, amikor Jellasics már félbeszakította a támadást, s a bán ekkor már nem gondolt a támadás felújítására.)

A pákozdi csata sem méreteit, sem veszteségeit tekintve – Jellasics 100 főt, Móga pedig 7 halottat és 37 sebesültet vesztett – nem tartozik a szabadságharc nagy csatái közé. A győzelemnek mégis nagy jelentősége volt: az új, még formálódóban lévő Magyarország képes volt megvédeni önmagát  a túlerejű külső támadással szemben. Bebizonyosodott, hogy képes hatékony honvédséget szervezni, mely megvédi az ország határait.

    • 169 éves a Magyar Honvédség - 3

A pákozdi csata emlékműve a Mészeg-hegyen


Megszületett tehát a honvédsereg, s a mai Magyar Honvédség katonái, méltó módon 1848-as elődeikhez, napjainkban is helytállnak az ország határainak védelmében és a szövetségi kötelezettségeinkből adódó missziós feladatokban.


Dr. Kaló József

egyetemi docens

 
Felhasznált irodalom
 

1. Szerk. Liptai Ervin: Magyarország hadtörténete. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest. 1984. I-II. kötet

2. Szerk. Hermann Róbert: Fegyvert s vitézt… A magyar hadtörténet nagy csatái. Corvina Kiadó, Budapest. 2003

3. Szerk. Király Béla – Veszprémy László: A magyar hadtörténelem évszázadai. Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány. 2003

4. Helgert Imre – Vass Jenő Sándor szerk.: A hazáért 1848-2004. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. 2004

5. Hermann Róbert: 1848-1849. A szabadságharc hadtörténete. Korona Kiadó, Budapest. 2001

6. Hermann Róbert: Forradalom és szabadságharc 1848-1849. Magyarország története XIV. kötet. Főszerk. Romsics Ignác. Kossuth Kiadó, Budapest. 2009

7. Csikány Tamás szerk.: A magyar honvédség 1848-1989. I-II. kötet. Egyetemi Tankönyv. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest. 2004

Cimkék: főoldali hír, 2017

Az elődök előtt tisztelegtek

    • fokep
    •  dsc0999 2
    •  dsc1008 2
    •  dsc1473 2
    •  dsc1478 2
    •  dsc1481 2
    •  dsc1486 2
    •  dsc1546 2
    •  dsc1552 2
    •  dsc1570 2
    •  dsc1579 2
    •  dsc1684 2
    •  dsc1957 2
    •  dsc1998 2
    •  dsc2031 2
    •  dsc2038 2
    •  dsc2061 2
  • Előző
  • Következő

Jubileumi díszoklevél- és díszemléklap átadó ünnepséget rendeztek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szent László kápolnájában, ahol összesen mintegy 180-an vették át díszoklevelüket az ötven, hatvan, hatvanöt és hetvenöt évvel ezelőtti tisztavatásuk emlékére.

Az ünnepségsorozat első napján az Egyesített Tiszti Iskolán 50 éve végzettek jubileumi arany díszoklevelének átadására került sor. Ünnepi beszédében Prof. Dr. Padányi József vezérőrnagy hangsúlyozta, hogy az Egyesített Tiszti Iskola kiemelt érdemeket szerzett abban, hogy a magyar tisztképzés olyan kiváló embereket bocsásson ki, mint a most jubiláló egykori hallgatók.  „50 év egy ember életében nagyon jelentős időszak. Önök olyan időszakban tanultak, végeztek és álltak helyt a mindennapokban, amelyek sokszor embert próbálóak voltak”- hangsúlyozta az NKE tudományos rektorhelyettese. Hozzátette, hogy mindezért hálás lehet nekik a mai generáció is, mert a Magyar Honvédség azokban a nehéz, változó időkben is el tudta látni a feladatát, amihez nagyban hozzájárultak az 50 évvel ezelőtt végzettek. Elmondta, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem büszke lehet arra, hogy jogutódja azoknak a felsőoktatási intézményeknek, ahol tisztképzés folyt az elmúlt évtizedekben. Padányi József szólt arról is, hogy mindazokra is kell emlékezni, akik már nem lehetnek jelen, mert eltávoztak az élők sorából. „Köszönetet kell mondani a hozzátartozóknak is, hiszen a katonai pálya megfelelő stabil családi háttér nélkül nem működik”- tette hozzá a tábornok.

A rendezvényen több mint 100-an vehettek át díszoklevelet Padányi József rektorhelyettestől és Pohl Árpád ezredestől, dékántól. Az ünnepségen elismerések átadására is sor került. A jubilánsok nevében Vojnics Pál nyugállományú alezredes tartott beszédet. „Kicsit őszebbek és hajlottabbak lettünk, de szívünk, a hazánk iránt érzett szeretetünk, az alma mater iránti tiszteletünk mit sem változott”- hangsúlyozta. Elmondta, hogy az élet minden területén kivették a részüket a nemzetépítő munkából a fiatalok pályára irányításától kezdve a haza fegyveres és tudományos szolgálatáig.

A második napon a magyar királyi Bolyai János Műszaki Akadémián 75 éve, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 50 éve, a Kilián György Repülő Tiszti iskolán 40 éve, az Egyesített Tiszti Iskolán 60 éve, a Fegyvernemi Tiszti Iskolákon pedig 65 éve felavatott tisztek vehettek át díszoklevelet és emléklapot. Dr. Pohl Árpád ezredes beszédében elmondta, hogy a magyar tisztképzés 5 évvel ezelőtt ismét visszatért az alapítók 209 évvel ezelőtti céljaihoz, utalva a Ludovika Akadémia megalapítására és az akkor megfogalmazott alapelvekre. „Az akkori törvény egyértelműen szabályozta, hogy a tanulmányi rendszer a katonai akadémián olyan legyen, amely mindkét, a katonai és a civil életpályára is felkészíti a hallgatókat”- fogalmazott a HHK dékánja. Elmondta, hogy a magyar tisztképzés idén több évfordulóra is emlékezhet, hiszen 135 éve kezdődött az oktatás a Ludovikán, 120 éve lett először a magyar felsőoktatás része a honvédtisztképzés és 50 éve alakultak a katonai főiskolák. „A magyar tisztképzés olyan hagyományokkal rendelkezik, amely elegendő erőt és erkölcsi tartást ad ahhoz, hogy a tradíciókat a 21. század körülményei között is megőrizzük”- tette hozzá Pohl Árpád.

A rendezvényen több mint 70-en vehettek át díszoklevelet és díszemléklapot. Lovas Károly nyugállományú ezredes a jubilánsok nevében elmondta, hogy mindannyijuk szívében máig helye van a képző intézményeknek. „örömmel emlékezünk vissza a régi falak között eltöltött évekre, egykori tanárainkra, oktatóinkra, parancsnokainkra. Hála és köszönet nekik, hogy segítettek pályafutásunk indulásánál. Katonai és szakmai ismeretekkel, valamint szellemi és emberi értékekkel gazdagítottak bennünket”- fogalmazott Lovas Károly.

A kétnapos ünnepségsorozat részeként a jubilánsok koszorút helyeztek el a Zrínyi parkban található Zrínyi szobornál, amelynek környezetében emlékfát is ültettek.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó:Szilágyi Dénes


Képek letöltése
2017.09. 27. Jubileumi oklevélátadó ünnepség képei:

https://drive.google.com/open?id=0B19hjgtlShy2N2kxbVAyVG1TWVE

2017.09. 28. Jubileumi oklevélátadó ünnepség képei: https://drive.google.com/drive/folders/0B19hjgtlShy2SXRzam1Kb2pJNDA?usp=sharing

Megosztás a Facebook-on


Vallási szélsőségek okai és gyökerei

    • fokep
    •  dsc1620 2
    •  dsc1627 2
    •  dsc1631 2
    •  dsc1642 2
  • Előző
  • Következő

2017 szeptemberében megkezdte munkáját a Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés uniós projekt keretében létrehozott szakmai csoportnak a célja, hogy feltérképezze az állam és a különböző vallási közösségek kapcsolatát, ezen belül különös figyelmet szentelve a szélsőségeknek és extrémizmusnak. A kutatócsoport első rendezvényén a közel-keleti vallások európai kutatásainak jelentőségéről tartott előadást Dr. Maróth Miklós akadémikus, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézet igazgatója. Az előadást fórumbeszélgetés követte, ahol a teológiai, filológiai és államtudományi kutatók, szakemberek cserélhettek véleményt.

Dr. Ujházi Lóránd, az NKE Hadtudományi Doktori Iskola tudományos főmunkatársa, a rendezvény levezető elnöke kifejtette, egy jó államnak fontos kialakítania egy hosszútávú párbeszédet, konszenzust a területén élő vallási közösségekkel. „Ezen a területen kettősség jelenik meg: az államnak van egyfajta kötelezettsége arra, hogy biztosítsa és keretek közt tartsa a vallás és lelkiismeret szabadság elvét. Ettől demokratikus. Emellett viszont fontos, hogy felmérje, vannak-e olyan vallási közösségek, szélsőségek a területén, amelyek nem férnek bele ebbe a keretbe.”

„A biztonság szavatolása az állam alapvető kötelessége. Egyetemünk hallgatói és oktatói arra tesznek fogadalmat, hogy a haza szolgálatában ezt támogassák. Ha a biztonságot támogatjuk, az erős államot támogatjuk” – mondta Prof. Dr. Padányi József mk. vezérőrnagy, az NKE tudományos rektorhelyettese, majd felhívta a figyelmet, hogy az erős államot nem szabad összetéveszteni a „mindenbe beleszóló” állammal. „Mi a biztonsági szempontból erős államot támogatjuk.” Véleménye szerint az erős állam építéséhez és az államtudományok fejlesztéséhez elengedhetetlenek hasonló szakcsoportok, amelyek a szélsőségek, vallási szélsőségek, valamint az extrémizmus területét kutatják.

Maróth Miklós közel-keleti vallások európai hatásaival kapcsolatban a judeaizmus, a kereszténység és főként az iszlám vonatkozását mutatta be. Ezek két fő részre oszthatók: vallás és kultúra. Felhívta a figyelmet, hogy a szélsőségek inkább a kultúra területén jelennek meg. „A kultúrának van egy feladata: mindannyian a világot az általunk elsajátított kultúra szemüvegén keresztül látjuk. Ennek segítségével értelmezzük és tagozódunk be a világunkba” – mondta. Így a vallás egy olyan alap, amely hatással van a kultúránkra és ezzel a világnézetünkre: „Kultúra nélkül nem lehetünk boldogok.” Kifejtette, hogy a mi kultúránk interpretálta a kereszténységet, a keresztény kultúrában felnőtt emberek többségében egységes szemmel nézik a világot.

Az iszlámból fakadó kultúra Mohamed törzsi kinyilatkozásain alapszik, tehát egy 7. századi arab törzsi kultúrában szocializálódott próféta mondásai és cselekedetei hatnak napjainkban is. Maróth Miklós rávilágított, ez a modern muszlim világ egyik legfőbb kérdése, hogy az így kialakult politikai és egyházi csoport hogy alkalmazható egy olyan modern társadalomban, ahol egyre kevesebb törzsi alapú közösség él. Felhívta a figyelmet, hogy az iszlám kultúra egy rendkívül összetartó közösség: egy muszlim és egy keresztény közti konfliktusban lehet, hogy egy mohamedánnak markáns véleménye van, azonban soha nem fogja egy muszlim tettét elítélni hasonló vitában. Az iszlám fundamentalizmusa a vallás alapvető tiszteletéhez ragaszkodik, pontosan követik a próféta előírásait. Szélsőséges irányzatok, mint például amit az ISIS is képvisel, ütköznek az iszlám tanításaival. Az akadémikus kifejtette: a muszlim kultúra számára fontos, hogy az első világháború utáni nemzetállami öntudatra ébredés mellett minden muszlim egy nagy „umma” közösség tagja. A mai arab reformmozgalmak így kezdenek eltérni a nyugati államfelfogásoktól és visszatérnek a kalifátusokhoz hasonló rendszerhez. Így a térség a 21. században hatalmas államfejlődési kihívás előtt áll: „Nem dőlt el, hogy vallási alapon alakulnak a modern társadalmak, vagy sem.”


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési Szak hallgatói az EBESZ és az ENSZ központban

    • KSZFT szak hallgatói - 1
    • KSZFT szak hallgatói - 2
  • Előző
  • Következő

Tanulmányúton vettek részt a Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési Szak (KFSZTSZ-27) hallgatói. A hivatalos program az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ – OSCE) székházában kezdődött. A csoportot dr. Szatmári László ezredes, Magyarország Állandó EBESZ Képviselet, Katonai Képviselet vezetője fogadta. A szervezetnél a csoport tagjai előadásokat hallgattak meg, melyek bemutatták az EBESZ szerteágazó tevékenységének rendszerét, illetve a magyar szerepvállalás részleteit.

Ezt követően a csoport az ENSZ bécsi székházába utazott, ahol a hallgatók lehetőséget kaptak a bécsi központ megalakításának megismerésére, illetve az épületkomplexum megtekintésére, ahol éppen a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ülésezett.

Ezt követően a csoport bejárta a magyar nagykövetség patinás épületét, megismerve annak történetét. A program a dr. Perényi János, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet által adott fogadással zárult, melyen többek között jelen voltak az osztrák hadsereg, a védelmi minisztérium, és a katonai akadémia képviselői.

Szerző és fotók: Tóth István alezredes

Cimkék: főoldali hír, 2017

50. jubileum a katonai felsőoktatásban

    • fokep
    •  dsc9596 2
    •  dsc9613 2
    •  dsc9630 2
    •  dsc9642 2
    •  dsc9654 2
    •  dsc9663 2
    •  dsc9679 2
    •  dsc9723 2
  • Előző
  • Következő

„A katonai felsőoktatás szilárd építménye nélkül nem alakulhatott volna meg az NKE” – mondta Prof. Dr. Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar ünnepi állománygyűlésén, amelyet a katonai főiskolák alapításának 50. évfordulója alkalmából tartottak a Szent László Kápolnában. A megemlékezésen részt vettek az 1967-ben alapított Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola egykori katonai oktatói és diákjai.

Prof. Dr. Patyi András ünnepi beszédében kifejtette, hogy az NKE-n az állam, különösen a végrehajtó hatalom egyes ágazatai tanulhatnak egymástól, hiszen egymásra vannak utalva az állam működtetése során. „Ebből kiemelendő a katonai felsőoktatás és a katonai hivatás elsőbbsége” – mondta. Ismertette, hogy az NKE jogelőd intézménye, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, amely magába olvasztotta a jubiláló főiskolákat, biztos talapzatot adott az NKE létrejöttéhez. A jogelődök tudásából, katonai hagyományaiból és felsőoktatási erényeiből építkezik ma is az egyetem. A ZMNE két katonai doktori iskolával rendelkezett, amely tapasztalataiból az NKE újabb doktori képzéseket tudott elindítani. Emellett a jogelőd intézményekben a szűken vett katonai tudáson túlmenően, társadalomtudományi szempontok alapján is oktattak. Az egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara megalapításakor képzési palettáját és szervezeti egységeit is a jogelőd intézményeknél kimunkált tudásból hozta létre. „A katonai felsőoktatás adta bázis, az általa teremtett erő nem egyszerűen az egyetem megalapítására volt elég, hanem az egyetem fejlesztésére is.” Patyi András rávilágított, hogy a sorkatonai kötelezettség eltörlésével a civil polgárok egyre kevésbé ismerik a Magyar Honvédség feladatrendszerét. Így nem érzik át azt a tényt, amelyet már Magyary Zoltán is felismert, hogy minden állam a modern hadseregektől vette át a szervezési mintáit, szabályozási rendszerét. „Mindaz, ahogy egy hadsereg egy országban működik, a kormányzás és a közigazgatás számára minta.” Tehát mindenki, aki a hadsereggel, a honvédelem feladatrendszerével és tudományosságával foglalkozik, egyszerre kell az állammal is foglalkoznia. Patyi András felhívta a figyelmet: „Államot hadsereg nélkül hosszú távon elképzelni nem lehet.” Annak érdekében, hogy a HHK méltó műhelye legyen a katonai felsőoktatás hagyományok ápolásának és a modern hadtudomány művelésének, az egyetem több mint 200 millió forintnyi uniós támogatási forrást fordít a katonai tanulmányok, műszaki tudományok fejlesztésére. Azon esetekben, ahol az EU-s pályázati rendszer sajátos adottsága miatt nem lehet a fejlesztéseket megvalósítani, ott az NKE a saját forrásaiból támogatja a projekteket.

„A magyar honvédtisztképzés kezdete, jelen és jövője ehhez az épülethez kötődik” – utalt a Ludovikára Dr. Pohl Árpád ezredes, a HHK dékánja. Kiemelte, hogy a jogelőd főiskolák örök katonai erényeket közvetítettek. Véleménye szerint a Magyar Honvédség sikeresen teljesítette és teljesíti a küldetését, ez azoknak a parancsnokoknak és vezetőknek köszönhető, akik a katonai főiskolákról kerültek ki. „A haza szolgálata iránti szilárd elkötelezettség, a kialakított katonai erények és képességek máig a tisztképzés alapértékéhez tartoznak”- mondta. A dékán kifejtette, hogy az 50. jubileumot először egy ünnepségnek tervezték, azonban ez nem ad lehetőséget egy kötetlen, hosszútávú beszélgetéshez. „Az egykori katonai főiskola oktatói és hallgatói egy olyan bajtársi közösséget alkotnak, amely azt követeli, hogy kerüljön sor egy intézményenkénti találkozóra, kerekasztal-beszélgetésre az egykori objektumokon.” Ennek előkészítésében a HHK aktívan részt vesz. Pohl Árpád végül a nyugállományú bajtársaihoz szólt: „Önök kiváló tiszteket képeztek. Az ő becsületes szolgálatuk minősíti a katonai főiskolák oktatóinak munkáját”.

Dr. Nagy Tamás ny. alezredes, hadtörténész ünnepi megemlékezésében ismertette a három főiskola történetét. A Kossuth Lajos Katonai Főiskola Szentendrén, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Budapesten, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola Szolnokon kezdte meg a működését 1967-ben. A katonai képzés mellé a hallgatók polgári ismereteket is tanultak, így a végzettségükkel a rangjuk mellé civil végzettséget is kaptak. Nagy Tamás kifejtette, hogy a képzésekhez naprakész ismeretekkel kellett rendelkezniük, amellyel meg tudnak felelni a 20. század felgyorsult világának. „A működőképes képzési struktúra és az áldozatos oktatói munka eredményeként a katonai pálya elfogadottsága és elismertsége fokozatosan nőtt a magyar társadalomban” – hívta fel a figyelmet. A hadtörténész kiemelte, hogy a rendszerváltás után létrejövő Magyar Honvédség vezető állományában mind a mai napig nagy létszámban szolgálnak olyanok, akik a három katonai főiskola egyikén tanultak.

Az 50. jubileum alkalmából három könyv jelent meg (Fekete László-M. Szabó Miklós: A Katonai Műszaki Főiskola története; Fekete István – M. Szabó Miklós: A katonai repülőszakemberképzés Szolnokon; M. Szabó Miklós: A Kossuth Lajos Katonai Főiskola története) a főiskolákról. Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium  Zrínyi Nonprofit Kft.  Könyv- és Kiadványszerkesztőségének vezetője kiemelte, hogy a kiadóval céljuk a hadtörténelem, hadtudomány megőrzése és megmentése úgy, hogy a kötetek itthon és külföldön egyaránt elérhetőek legyenek. „A történések legyenek később olvashatók, kutathatók és hozzáférhetők a katonai közösség és a civilek számára” – mondta.

Az ünnepség után Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke mondott pohárköszöntőt. Ismertette, hogy ő 42 évvel ezelőtt kezdte meg tanulmányait a katonai főiskolán. „Megtanított minket az életre, megtanított arra, amivel szolgálhattuk ezt az országot, a nemzetet.” A vezérezredes kifejtette, hogy jó úton halad a honvédség fejlesztése, amelynek meghatározó pontja az oktatás. „1967-ben indokolt volt a katonai főiskolák létrehozása, akkor most indokolt lesz az is, hogy a katonai oktatási elvárások megjelenjenek az egyetem falai között” – fejtette ki. Az egyetem működéséhez sok sikert kívánt, továbbá tanácsul a következő gondolatokat intézte az NKE polgáraihoz: „Emlékezzenek a múltra. Tartsák meg jó emlékezetükben a főiskolákat és a volt katonai akadémiát!”


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Minden nép nacionalista

„Hogyan tudná az az ember, az a nép, nemzet a másik népet, nemzetet becsülni, tisztelni, amelyik nem

ismeri, nem becsüli önmagát?” Páskándi Géza


Bevezetés

Magyar nép, nemzet témában a zavar már a fogalmak szintjén jelen van, nagyon más hangoztatni, megérteni és más megélni ezeket a fogalmakat, nem véletlenül voltak töprengések, viták centrumai az előző, és lesznek majd jelen évszázadunkban is. Különösen a „nép” fogalmi képzete olyan, hogy észrevétlenül visz bennünket az absztrakciók birodalmába, miközben egy konkrétra a „magyar nép”- re gondolunk. Úgy vélhetjük azonban, hogy e fogalmakat1 - nép (populus, gens), nemzet (natio) - nem lehet leváltani, mivel egyéni (identity) és a nemzeti önmeghatározásunk (national identity) alapjai, valamint a kollektív emlékezet forrásai maradnak, annak ellenére, hogy e fogalmak belső szerkezetei, kölcsönhatásai, értékei változnak.


Az elmúlt évszázadban a róluk szóló diskurzusok (politikai, politiko-spiritualista, stb.) már többször szétrobbantották saját kereteiket. Az értelem meghaladása, mindig fanatizmushoz vezet, ezért a jelzett fogalmakat önmagukban értékeljük, és félretoljuk az olyan stigmákat, mint: a partikularizmus, provincializmus, regionalizmus, pejoratív értelmű nacionalizmus. E tanulmányban nem képviseljük a klasszikus integrizmus változatát sem, nem hisszük, hogy a világban minden csak a magyarságról szólna; nem képviseljük továbbá a korábbi megbélyegző „soviniszta romantikát” sem. A jelzett fogalmak kulturális összetevői specifikusan magyar tartalmakat rögzítenek, gondoljunk a magyar hősökre, mitológiára, népmesékre, szőttesekre, fafaragásokra, rítusokra, imákra, stb. Ez a népi kultúra, magyar műveltségünk, életérzésünk forrása és alapja. Kovács Imre úgy gondolta, hogy a forradalom és szabadságharc „Október 23-a valójában a népiséggel kezdődik,…”2


A fogalom tartalma és köre szempontjából megállapítható, hogy igen széles a köre például, a „nép” vagy a „nemzet” fogalomnak, s úgy konkretizálhatjuk, ha a specifikus tulajdonságok számát megsokszorozzuk. A világ a filozófia "tárgya" és, mint Henrik Rickert (1863-1936) német filozófus írja  „…Kettős kérdés áll előttünk: egyrészt, hogy mennyiben lehet az embert, mint egészet a megismert világból kiindulva, másrészt, hogy mennyiben lehet a világot, mint egészet az egész emberből kiindulva megérteni." – ez filozófiai antropológiai alapkérdése a nép és nemzet kapcsolatának is. Módszertanilag az ipari társadalmak korában, az organikus és a mesterséges társadalmak különbségéről, és következményeiről van szó. Csak az organikus társadalmak fogalmi alakzata hagyományos  értelemben a nép, a nemzet, s ez a kapcsolat adja ezek egymástól való minőségi különbségét, különösségét.   

A gondolati kör, amelyben mozgunk: Puszták népe, Viharsarok, Gyepsor, Számadás, Pályamunkások, Parasztsors Magyar sors, Futóhomok, Néma forradalom, Csizma az asztalon, a „Gond és hitvallás”című felhívás, stb., azaz Illyés Gyulától, Féja Gézán, Veres Péteren, Sinka Istvánon, Szabó Dezsőn, Németh Lászlón, Kodolányi Jánoson, Szabó Pálon keresztül, Tamási Áronig, Ady Endréig, Kovács Imréig, Nagy Ferencig ívelő eszmeiség. Tanulmányozva a magyarsággal foglalkozó könyvészeti anyagokat azt tapasztalhatjuk, hogy a magyarságban mindig volt egy tisztázási hajlam, belső erőinek forrását, valamint a világban való helyzetét, valamint a társadalmi változás szabályszerűségeit illetően. A gondolatkörből nem hiányozhatnak Petőfi Sándor olyan versei sem, mint a „Magyar vagyok” (1847), melynek idézzük egy részletét: „Magyar vagyok. Büszkén tekintek át / A múltnak tengerén, ahol szemem / Egekbe nyúló kősziklákat lát, / Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. / Európa színpadán mi is játszottunk, / S mienk nem volt a legkisebb szerep;...” Magyar népünket, nemzetünket a történelem az elmúlt évezredekben sikeres, és szenvedő magatartásformákban mutatta fel, s ezt művészien átlényegítve Kölcsey a Himnuszban énekelte meg.

Pomogáts Béla már 1976-ban felvetette a „nemzetiségtudomány”3 lehetőségét, mint amely, a különleges történelmi képződmények, társadalmi-etnikai csoportok jellegével, tulajdonságaival, szerkezetével foglalkozhat - megjegyezzük, hogy évtizedekkel korábban hasonló témaként jelent meg Gragger Róbert (1887-1926)  megnevezésével a hungarológia4 - Pomogáts Béla utalt a „történelmi álmukból ébredő” olyan nyugati nemzetiségekre, mint a skótok, a wales-iek, baszkok, katalánok, bretonok, occitánok, flamandok, frízek. Nem mondhatjuk, hogy helyzetük évszázadok elteltével megoldott lenne, mert például, a katalánok önállóvá válásukért, - vállalva a veszélyeket is - 2017-ben népszavazást kezdeményeztek. Amennyiben ezzel szembeállítjuk, hogy „A modernitás korának egyik fontos paradigmaváltása a nemzeti államok identitását tekintve, hogy a 20. század során az államok kulturális alapjai fokozatosan elhalványulnak, s ezek helyét a tudományba, a technológiába és az informatikába vetett hit vette át. E folyamat egyébként beleillik abba a több évszázados tendenciába, amikor a modernné váló társadalom transzcendentális gyökerei eltűnnek, a korábbi etikai elvek feledésbe merülnek, és a társadalom folyamatait szinte teljesen a törvények szabályozzák.” – írja Garaczi Imre. A korszerű tudománynak, technikának, informatikának is van egy előítélet éle; de nem halványulnak el a nemzeti államok kulturális alapjai sem, csupán erőteljesebben mutatják fel a kreativitást, innovativitást, mintegy új centrumokat is létrehozva.  


E fogalmak sorozatát - melyeknél az ember fogalmából kellene kiindulni, érintve a közösség, népközösség, homogenitás, kisebbség, egyenlőség fogalmait, de még a viszonylagosságot és a különösséget-különbözőséget is, egészen a társadalmi szerződésig, az államig, a szuverenitásig, s jelen korunkban a párhuzamos társadalmakig, nem beszélve a 20. század társadalomszervező nagy definícióiról, stb.) - nem tudjuk végig követni. Az ember fogalomnak etnopszichológiai vonatkozása nem azonos, Arisztotelész matematikai fogalmával: „Az ember számszerű viszony bizonyos elemek között” [Metafizika 991/b]. Az ember különleges anyag, mert megéli, felfogja, gondolja, valamint dokumentálja anyagiságát, szellemiségét, lelkiségét. Ebből adódóan a valóság elsősorban nem magyarázat kérdése, nem magyarázatként éljük át! A meghatározásnak tartalmaznia kell: szembenállásainkat - védelmi harcainkat, csatlakozásainkat - szakításainkat, örömeinket – fájdalmainkat, alapításainkat - együttműködéseinket – szakításainkat, és még sorolhatnánk.  A „nemzeti egység” felé törekvés nem jelenti azt, hogy a népcsoportok azonos hangoltsággal, meggyőződéssel vannak jelen a társadalom életében. Ma nem találunk a totalitarizmusra utaló olyan jelenségeket, mint: a kultikus mozzanatok (a haza-közelben élő magyarság találkozói sem azok!); az életviszonyok egészét átható politikai vezérlést; démonizált mítoszokat (Horthy-, vagy Turul-szobrok állítása sem az!); monokratikus államot; extrém rasszizmust, szociál-forradalmi eszméket. A nemzetek különleges minőségekként sorakoznak egymás mellett. Minden nép, nemzet más-más történelmi-kulturális, etno-szociológiai, etno-pszichológiai, valamint nyelvi alakzat. Ezért a nemzeti jelleg, nem probléma-centrumaiban, élményrétegeiben, fogalomkészleteiben találkozik az egyetemessel, hanem eszmei tartalmában, amit időszakról-időszakra újból felismernek, mint Kodolányi János is, aki a „Süllyedő világ” című munkájában, így ír: „Vajon nem találnám-e meg én is az ormánsági életben, tájban és nyelvben, az ormánsági múltban és néplélekben az egész egyetemes életet?”, de idézhettük volna Borsos Miklós szobrász hasonló felismerését is, stb.


E jelzett sajátosságok is mutatják, nem mindegy, hogy a fogalom milyen típusával gondolkodunk egy adott dologról, ismerve, hogy az emberi tudatok különböző idősíkúak. A formák és az irányvektorok tekintetében a probléma természetéről –  Jan Patočka (1907‒1977) konzervatív cseh filozófus nyomán ‒ mondhatjuk, hogy az organizmus és a mechanizmus között vergődik, az emberek vágynak egy szervesebb népi, családi, nemzeti, vallási-lelki életre; míg a gazdasági fejlődés, az üzleti élet a technikák-technológiák pragmatizmusára, a konfliktusok, válságok fegyveres erővel való „kezelésére” épülnek, s ez egyben két kultúrát is jelent! Két körülmény különösen figyelmet érdemel, így: a tömegben szerzett élmények, - különösen a válság-miliő – teoretikus képzeteket indukál, gondoljunk Hitler, Sztálin, Mussolini, stb. gondolatvilágára és eszméi keletkezésének városi miliőjére; valamint Európai méretben (is), bonyolítják a helyzetet a bevándorlások nyomán kialakuló mix-társadalmak, valamint e társadalmak elitjeinek gondolkodási kollektívákba való rendeződése. A kollektív tudatképződés az emlékek, élmények, traumák tömörödéséből (denzitásából) jön létre, felettes én-tudatként. A genetikus-történeti faktorok tartalmazzák a folyamatban a differenciálódásokat, integrálódásokat, vonzásokat és taszításokat is, most nem beszélve a környezet, valamint az éghajlat hatásairól. A történelem azt is mutatja, hogy a társadalom aszimmetrikus rendszereiben keletkező mesterséges gondolatok építményei, időről-időre összeomlanak, még az igen jelentős emberi, globális média rásegítések következtében is.


I. Nép, nemzet fogalmak kulturális jellemzői


Csoóri Sándor (1930-2016) vetette fel 1989 tavaszán Bécsben a Protestáns Magyar Szabadegyetem nyitóelőadásában, a „Mi a magyar, ma?”  kérdését, s utalt a nemzetre, melyet úgy határozott meg: „… a nemzet…szellemi, nyelvi, történelmi képződmény, határokon túli hagyományokkal, s közös reflexekkel. A nemzetet nem lehet az államvezetés szegényebb eszközeivel irányítani.”5


Kiss Gy. Csaba negyedszázaddal ezelőtt szintén felvetette6, hogy új nemzetfogalomra van szükség, melynek részeit is körvonalazta: a. kulturális-nyelvi összetartozás; b. történelmi makroközösség, a sokféleség egysége; c. a nemzetfogalom központjában a magyar álljon, ne a magyarság; d. együttműködés másokkal és az európai integráció gondolata. Magyar-magyarság arra utal ebben az összefüggésben, hogy az Egyén és Közösség alapkonfrontációja volt a 20. századnak, s az maradt a poszt-totalitárius időszakban is, gondoljunk a jelzett két fogalom alakzataira: nemzeti, polgári, és kommunista. A „közösség” kifejezés, - mely nem helyettesíti sem a rassz, sem a nép, sem a nemzet fogalmakat - soha nem szerepelt ennyit a magyar és a nemzetközi médiában, mint az elmúlt években.

Igazolódtak-e ezek a faktorok? Bizonyos jellemzőiben igen, másokban nem is igazolódhatnak! Oka, hogy a vizsgált területen a tényszerűségnek és az eszmeiségnek mindig van, és lesz valamekkora aszimmetriája, mert a folyamatban eltérnek egymástól az érdekek, értékek, és az őket képviselő (politikai) személyiségek, valamint nem utolsósorban, az együttműködés területén a módszerek, eljárások (mindezeket megjelölhetjük a Brexit okaként is!). E fogalmak összetevői nem feloldódnak, hanem inkább csak kiegészülnek bizonyos új jellemzőkkel, a viszonyok differenciálódásának folyamatában. 


A kulturális jellemzők közül néhány:


1. Egész történelmünk egyik iránya reakció és reflexió az ellenséges népcsoportok fizikai vagy szellemi betörésével szemben (besenyők, rómaiak, tatárok, törökök, osztrákok-németek, oroszok, románok, és még ami jön). Nemzeti dinamikánkat (felkészülés, szembefordulás, veszteség, trauma, stb.) ezek a népcsoportok határozták meg. „Fejlődésünk” a jelzett reakciók és reflexiók változása. A reakcióinkkal kapcsolatban említhetjük, Horthy szegedi-gondolatát, a bolsevik típusú forradalmakra adott válaszként: (i) a bolsevizmus leverése (ii) nemzeti hadsereg megteremtése (iii) keresztény – nemzeti - népies politika általi megújulás.


2. Trianon trauma. Trianon a magyar lelkiség változáspontja (inflexiós-pontja), terület és népességvesztéssel egyben önmeghatározásunkat vesztettük el, mert alapintuíciója változott meg; radikálisan megnőtt a múlt jelentősége, minden ellenkező, a múltat eltörlő ambíciókkal, szuggesztív pedagógiával szemben; Közel egy évszázadon keresztül nem volt, aki újra elgondolja, hogy mit jelent: mindig kívül lenni, haza-közelben. 1948 után elindult egy érzéketlenség is a magyarságot érintő traumák tekintetében. A békediktátumot követően éreztünk meg valamit, a nyugati kultúra barbárságából (gondoljunk arra, hogy a nyugat milyen vehemensen tiltakozott 2014-ben, amikor Ukrajna népszavazással elveszítette a Krím-félszigetet. A Trianon trauma összetettsége több elemből áll: (a) individuális, (főként azoknál az egyéneknél, akiknek a döntés szétszakította családját), valamint az érzékenyebb, idősebb embereknél - William Styron találó kifejezésével - „lelki idegzsábát” okozott és okoz; (b) történelmi, valamint (c) kollektív, amit hatványozottan kollektívvé, nemcsak a veszteség elbeszélése, hanem a generációk iskolai oktatása is megerősített, (különösen az elmúlt két és fél évtizedben). (d) a magukat kívülállóként tételezők részéről nemcsak szüntelen média represszió, hanem egyenesen az emlékezet-terrorja, azokkal szemben, akik Trianonra (is) emlékezni mertek, mi több helyettesítő emlékcseréket hajtottak végre, mindent szétverni, ami az összetartozás tudatát erősítheti elv alapján, az érintetteknél. Egy ekkora trauma eszméket termel, képzeteket indít el. Eddig hiába vártuk, hogy történik valamilyen beavatkozás, a két nagyhatalom az USA és Oroszország vezetői részéről! A Dantei Pokol borzalmai csak irodalmi játék a háborús traumákhoz képest. Pszichológiai, valamint morális hátrányai, mint utaltunk rá, jelenkorunkban is éreztetik hatásaikat: A trauma először adatszerűen jelentkezett, mert a nemzet akkori 325,411 km2 területéből maradt, 92.833 km2 (28.5%), a veszteség 232,578 km2 (71.5%); az akkori 20, 886.487 milliós népességéből maradt 7,606, 871 millió fő (36.4%), a veszteség 13,279.516 millió (63.6%).7 Nem véletlen, hogy a korabeli szerző a Franciaország 1420-as és Magyarország 1920-as megcsonkítását idézte kis francia-nyelvű kötetében. A nemzet szociometriai térképét képzeljük magunk elé, és abban a tradicionálisan nagy nemzetrészeket, és egyből érzékeljük a test és lélek elvesztéséből következő megrázkódtatás lényegét. Az I. és II. Világháborús vereség, a kommunista forradalmak, a szétszóródás Adys-élményének közvetlensége; a kiteljesedés-hiány, a történelmi megkésettség deformálja az értelmiség időtudatát, és táplálja a teoretikus, valamint a közösségi és magánutópiák elburjánzását.

3. Jelenkorunkban a népmozgások, betörések-beözönlések latin-amerikanizálódást jelentenek. A menekültek célja Európa. Milliók meneküléséből az európai népek keveredése lesz, ami a célja ennek a nagyhatalmi politikának (magához, a saját társadalmának - afrikanizált, latinizált, ázsianizált, arabizált - mixéhez hasonlóvá kényszeríti válni, a tradicionális nemzeti társadalmakat is. Az ilyen kényszeres – mix - társadalmak esetében nem egyszerűen a keveredő népcsoportok egyenlőtlenségéről van szó, hanem a közöttük lévő hasadásról (vallási, nyelvi, kulturális, nevelési, történelmi, egészségügyi, szokás, stb.), ami a későbbi véres konfliktusok eredője lesz, mint Franciaország, Anglia, Spanyolország esetében, de sokkal súlyosabbak, mint az eddigiek. A járulékos cél: a különbségek sokszorozása, hogy a különbségek az eddigiektől sokszorosan többirányúvá váljanak. Az emberek tudatára hatnak a társadalmi (politikai,gazdasági, stb.) jelenségek, történések is, de a 20. század tapasztalatai nyomán, az emberek elutasítási faktora a külső hatásokkal erőteljessé vált.


4. Kapitalizmus, állam, nemzet, civilizáció, kultúra, mindegyik egy-egy keret, s meghatározza a gondolkodási, érzelmi, cselekvési folyamatokat, egészen a meggyőződésekig. Max Weber ráközelítése a protestáns-etikára, helytálló, mint a kapitalizmus szellemének forrására, de a szellem, amikor egy adott termelési módként intézményesül, dologi élei meghatározóbbá válnak, mint az őket létrehozó, és irányítani akaró személyi konstellációk, nagyobb függetlenséggel rendelkeznek, mint az olyan puha faktorok, mint: a kormányzás-, szervezés-, vagy a szociálpolitika. A polgáritól eltérő társadalmi rendszerek felfogása és elfogadása, ezért nem csupán racionalitás kérdése. David Reismann nyomán mondhatjuk, hogy éles különbség van, a keresztény töprengő, rácsodálkozó, önreflektáló, lelkiismeret-vizsgálatot tartó, a világon segítő belső ember, valamint az agresszíven offenzív, pusztítóan haszonelvű, zsákmányszemléletű és destruktívan átalakító, világ-megváltoztató (ortodox marxista-leninista stb.) emberkép között. Hozzátehetjük, ez utóbbi következménye a sztárkultusz, a szégyen, a bűntudat hiánya, a self-made-man karakter, (elmosódik az idegen és az ismerős közötti különbség), a család szétesik, pragmatikus-praktikus beállítódás. A mesterségesség két társadalomszervező elve: (i) az USA = menedzser-vezérelt önszerveződő társadalom; (ii) a volt Szovjetunió (USSR) = ideológia-vezérelt közösségi társadalom volt (1917-1990). Az eltérő érzékenységekből, szellemiségekből, vallásokból, eltérő cselekvéssorok lesznek (állami szinten is), nem beszélve az eltérő érdekek hatásáról.

5. Isten dicsőítése, valamint az emberek és saját nemzetségük nyelvének, hősei történelmi tetteinek, asszonyai szépségének dicsőítése teremtette meg az emberiség intellektualitását, (nemzeti) azonosságtudatát, rituáléit, valamint más, közösségi tudatmezőit, – Arisztotelész kifejezésével – „míneműségeit”, ettől lett, az a mással össze nem téveszthető minőség, különösség, ami. Az identitásnak, magyar és idegen nyelven egyaránt, könyvtárnyi irodalma van. E témának konjunktúrája volt bizonyos időszakokban, amely nem úgy téma a magyar embereknek, mint mondjuk a szén és rézötvözet egy tudósnak. A magyar azonosságtudat alapjait, nem csak verbális technikaként, vagy értelmezésként (interpretációként) fogjuk fel. „Nálunk teljesen mást jelent az idő; nálunk jelen van még a népművészetnek az időtlen atmoszférája, olyan értékekkel – a gyöngédségnek, a szépségnek, a tisztaságnak: mondjuk azt, a szolgálatnak olyan jegyeivel, amit többé már nem fogunk tudni megismételni. […] Amikor költészetem elérkezett egy bizonyos intellektuális zsákutcába, olyanfélébe, amire túlzással egyesek azt mondták, hogy mallarméi zsákutca, akkor eltűnődve ezeken a dolgokon, megpróbáltam nagyon könnyű kézzel írni, és rábízni magamat erre a sokkal ősibb, tisztább, mélyebb – öntudatlanabb és tudatosabb- kultúrának a sugallatára.” – mondta Pilinszky János egy interjúban, a mélypont és a kiindulási-pont teremtő kapcsolatáról.


6. Szociológiai, etnoszociológiai szempontból: Egy-egy nagy történelmi traumáról - gondoljunk az első Nagy Háborúra, - nemcsak azt mondjuk, hogy „veszteségei” voltak, hanem fájdalmas azt is tudni, hogy kik voltak a „veszteségek”.  A központi hatalmak 23 millió, az antanthatalmak 42 millió katonájából 8,5 millió lett hősi halott, azaz 13 %- a fegyverrel harcoló katonáknak megsemmisült, mint ahogyan írták a korabeli angol lapok „killed in the war”. Az adat önmagában is megdöbbentő, - de nem feledhetjük azonban, hogy - a katonák ebben az időben parasztkatonák voltak (mint ahogyan az megelőző évezredben mindig, de hozzáteszem, még a második világháborúban is!), beleértve ebbe az első-, és második-generációs munkásságot, akik társadalmi származásukat tekintve szintén parasztok voltak, azaz a társadalom-alapjának jelentős része megsemmisült Oroszországban, Németországban, az Osztrák-Magyar monarchiában, Olaszországban, Törökországban és még sorolhatnánk. Mindeközben családjaink „veszteségeire” is emlékezünk, akik közül sokaknak a nevét - városainkban, falvainkban – megörökítette a hivatalos emlékezet hősi emlékműveken. (A jelzettek nem érintik a hadirokkantak millióit, az elesettek családjainak ellehetetlenülését, a fogságba kerültek megsemmisülését.) A tényekre - gyakran tudatos szándékkal - nem mindig viszik rá Max Weber szociológiai szempontjait.     

7. A megértés, - írja Szegedy-Maszák Mihály8 - a különböző megszokások (konvenciók) szerint jön létre. Hozzátehetjük, hogy egymástól is eltérő konvenciók tömege van jelen a társadalmi rétegekben, csoportokban, mely nemcsak létrehoz valamilyen megértést, de szabályozza is azt. Karácsony Sándor is úgy gondolta és írta a „Csendes órák” című munkájában, hogy „Magyar az, aki a magyar jelképrendszert megérti s magáévá teszi. – Mi más ez, mint a magyar istenélmény, az ősi kozmikus kép elfogadása, megvalósítása, az ennek megfelelő lelkialkat.” Veres Péter szavai ugyanerre vonatkoznak: „…azoknak írok, akik megértenek.” A látszat ellenére, a racionalitásnak nincs abszolút funkciója a megértésben, gondoljunk MacIntyre megfogalmazására, hogy aki nem tartozik egy bizonyos hagyománykörhöz, nem ismerheti meg egy másik hagyomány világában élőket. Megjegyzem, a szellemiségek sem keverednek korlátlanul egymással!

8. Az organikus társadalmakban a vezető és a nép kapcsolatának közvetlensége fontos szerepet játszik a fogalom tartalmában! Féja Géza is utalt erre 1848 - al kapcsolatban „A Habsburg-házat éppen az jellemezte, hogy semmiféle szerves és természetes kapcsolat sem fűzte a birodalmát alkotó népekhez.” – ebből eredt az ígérgetés, illúziókeltés, pressziók - repressziók terrorisztikus politikája. A magyar történelemben is a kiemelkedő személyiségeknek meghatározó szerepük volt, s ennek a szerepnek az értékelése eltorzult a kommunista időszakban.


9. Ne legyenek illúzióink, nem mindenkinek léteznek a nép, nemzet fogalmak!


(a) Negatív aspektusból értelmezve: egy abszolút egoistánál ez a probléma sem / vagy csak érdekből létezik; kiégett, alacsony intenzitású lelkiséggel  / „egy poloska érzelmi életével” ez a kérdés nem létezik; Déry Tibor megfogalmazásában a „közös árnyékszék” elidegenítő hatásakor, a kérdés bizonytalanná válik; a mindent szétrabolni, széttörni, fölzabálni mentalitás számára nincs. A „kívülről kapott parancs” megfogalmazással sokan nem tudnak mit kezdeni, de ha KommIntern (1919-1943) működésére gondolunk, világossá válhat a kívülről kapott parancs alapján a magyar nemzet ellen (is) működni.

(b) Pozitív aspektusból értelmezve: Petőfi az ifjúság „szent dühével” adott örök választ erre; a lelki világ finomabb rétegeire-szerkezeteire (fogalmak, értékek, fények) fogékony lelkek számára létezik; a harmonikus lény számára létezik; összetartó-összeforrt népcsoportokat, néprétegeket jelenti gyökereikkel, mítoszaikkal, rituáléikkal, vallásukkal, örömeikkel és traumáikkal együtt.


II. Illusztrációk a jelzett fogalmak irodalmi alakzatai közül


Nemzet (natio)


A nemzet fő jellemzője, hogy tagjai azonos vagy legalább közel azonos nyelvet beszélnek, van saját történetük, amelyet nagyjából egyformán ismernek, és saját kultúrájuk, amelyet ők maguk alakítottak ki. Egy állam keretében azonban együtt éltek és élnek ma is olyan csoportok, amelyek az állam hivatalos nyelvét, ha beszélik is, nem tartják a sajátjuknak és a többségtől vagy a többiektől eltérő eredettudattal és eltérő történelemmel, kultúrával rendelkeznek.9


„A népiség és nemzetiség vér és lélek, érzés és tudat, hagyomány és hivatás, életszemlélet és művelődés, hitvallás és cselekvés, szerves foglalata.”10 – írja Hóman Bálint. A fogalomban a „vér” kifejezéstől, nem kell megriadnunk, mivel nem riadnak meg azok az üzleti TV csatornákat kedvelő, „igen demokratikus” érzelmű, nézők sem, akik elalélnak, - ha a vérszerinti öröklés rendjéből - egy rőt-vörös királyi herceget, hercegnőt látnak bizonyos európai királyi családból, és démonként tisztelik őket.      




Nemzeti érzés


A nemzeti érzést nem, mint a szülőföldhöz, anyanyelvhez, kulturális emlékekhez való meghitt, szubjektív ragaszkodást kell meghatározni, hanem mint az újkor történelmi kihívására adott történelmi választ, a modern nemzetállam szükségleteinek megfelelő ideológiát, amely az előbbit többnyire magába olvasztja, de tőle továbbra is világosan megkülönböztethető.11 

Nemzetiség


„A nemzetiség nem egyéb, mint azon összetartozásnak tudata, mely nagyszámú emberek között  - múltjuk emlékei, jelen helyzetük, s ami ezekből következik, érdekeik  és érzelmeik közössége által támad.”12 


Nép


„Az országban élő teljes lakosságot, az állampolgárok összességét nevezhetjük népnek vagy társadalomnak, de nemzetnek aligha, mert ha ezt tesszük, a közösségből sokakat kizárunk.”13


Állam – politikai rendszer


„…az idők további folyamán a két egymástól eredete szerint idegen, gyakran nyelvileg és fajilag is különböző  csoportot (egy harcos-törzs és egy paraszt-népcsoport – H. D.) azonos nemzeti érzésű, azonos nyelvű és erkölcsű, egységes néppé kovácsolja össze: a közös szenvedés más veszedelem, közös győzelem és vereség, közös öröm és halott-siratás.”14 – valamint közben kialakul az etnikai-egység.


„…minden politikai rendszer saját történelmének, lélektanának, társadalmi viszonyainak, sőt génjeinek terméke.”15 – írja Zbigniev Brezinski.

A történelemben mindig voltak nagy összefogó szimbólumok, alaptörvények, továbbá vallások és szent könyveik, így: Magyarország Szent Koronájára (Sacra Regni Hungarici Corona), vagy Magyarország Alaptörvényére (2011. 04. 25.), vagy a Biblia, Korán, Talmud, stb.;  a magyaroknál a  latin lelkület a meghatározó – karakterekben dominánsan Antonius, Titus, Hadrianus, és nem Caligula, Néró, Domitianus, azaz eszmei – esztétikai - morális motívumok (szeretet, becsület, lovagiasság, hűség, eskü, hazafiasság, építés, alapítás, védelem, együttműködés, segítőkészség, stb.), mely hozzátapad a dolgokhoz, különösen a magasztos dolgokhoz. „Törpe nép az, amely nemes eszményekre nem tekint fel tisztelettel, amely dicső múltját semmibe veszi és maga vérét alacsonyítja le. Csak annak a nemzetnek van jövője, amely a múlt hagyományait, eszményeit a sors viharai közt el nem hagyja. Mert a múlt az a szilárd alap, amelyre a jövőt építeni lehet, az eszmények adnak erőt a munkára, a küzdelemre, az áldozatra. A szent korona egyetértést, közösséget, békességet hirdet a magyarok között, minden igaz magyar szent szövetségét a haza üdvére.” – mondta beszédében báró Perényi Zsigmond 1933. július 12-én koronaőrré történő megválasztásának alkalmából, az Országgyűlésben.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      

Voltak és vannak akik, már az állam egybefogó funkcióját is támadják, akik idegenkednek a a nemzeti identitástól, mint kollektív képződménytől, de helyeslik a hibrid kultúrákat, stb.


„Nacionalizmus”


A nacionalizmus fogalom „feltalálója” a francia Maurice Barrès (1862-1923) „ Barrès a francia nacionalizmus filozófusa és költője: a realista nacionalizmusé, a kollektív önzés pártjáé, mely a Haza önzetlen szeretetén, a hazai föld és halottak kultuszán nyugszik.” (1927. május 14.) – található Charles Maurras politikai szótárában.16


Minden nemzet nacionalista. Az ősi múlttal rendelkező nemzet - nem politikai kategória, hanem az adott nép tudatának kódja, -  hőseinek történelme, családi-felmenőinek áldozathozatala, ezért lehet minden tekintetben (kulturálisan, politikailag-gazdaságilag) hatalmas erő, kényszerítő erő, valamiféle hála azért, hogy az a kultúra a mindenkori jelenig hozta családját, népét,nemzetét.

J. Huizinga megfogalmazásában: „A nacionalizmus, az uralkodás hatalmas ösztöne; az a vágy, mely a maga népének, a maga államának mások fölött, mások rovására érvényt akar szerezni.”17


A nacionalizmus „A nemzeti érzületnek és öntudatnak fokozottabb és határozottabb formája.”18


Szűcs Jenő történeti felosztása szerint: „… a 13-16. században a natio háromféle, egymással összefüggő, de mégis nagyon különböző koncepciója húzódik végig, s fejlődik egymás mellett: egy, az alattvalói kötelékeken és intézményeken stb. nyugvó államnemzetség, egy, az etnikai kötelékeken és hagyományokon,  nyelvi egységen nyugvó - részben territorializált – nyelvnemzetiség, s végül egy rendi natio koncepciója.”19 Szűcs Jenő a besorolás egyszerűbb módját választotta, és csupán a feudális társadalmi szerkezetet rögzítette nemzet fogalomként.


Kontrasztként álljon itt Tamás Gáspár Miklós megfogalmazása: A mai nacionalizmus, akárcsak a világban sok minden - a szélsőbaloldali radikalizmustól az iszlám fundamentalizmusig – parazita világnézet. A nacionalizmus legtöbb válfaja a kollektív -  felelősség elképzelésén nyugszik. Csak ez indokolhatja a más etnikai csoportokkal szembeni ellenszenvet, ami elvégre a nacionalizmus legszembeszökőbb vonása.20

Patriotizmus


Az őseredeti, a drága megőrzésének és megvédésének akarata…A középkor végére már kialakultak – a Balkántól nyugatra – Európa legjelentősebb nemzetiségei, többé-kevésbé határozott államkeretben. Az ismert népnevek már régen forgalomban voltak: olaszok, franciák, németek, spanyolok, portugálok, angolok, dánok, norvégek, svédek, lengyelek és magyarok….A hazaszeretet magja mindig a mélyen érzett ragaszkodás marad a röghöz, melyen születtünk.21


Haza – Hon - Hazafiság

„A hazának afféle titokzatos erőt tulajdonítanak” – írja Robert Musil (1880-1942) némi szkepticizmussal,  de hozzátehetjük, azért „titokzatos”, mert valójában a haza az, ami belénk nő, és amibe belenövünk, meghatározza szemléletünket („szép vagy Alföld”…), belőle élünk, az „anyaföld” az a talaj, amelyből élményekkel telítődünk, stb., megműveléséből (kultiválás) keletkezett a kultúránk, azaz nemcsak egy hely, melynek szállodájában  átmenetileg megállunk és jól érezzük magunkat, s beleburkolózunk globalista fogalmainkba.

A „titokzatos” erő megjelenése: szellem és hatás


Madách Imre „A civilizátor”(1859) című munkájában, egyetemesen nemcsak az osztrák – magyar birodalom természetét írta meg, hanem a tatár-, a török-, s később a német-, majd a szovjet - birodalomét is. „S harcoljunk bőrünkért s a koncért. / Hivatkozzunk igaz ügyünkre, / S készítsük az akasztófákat. / A nyertes igazságot is nyer, / Így az igazság mindig nyertes…” Kárpáti Aurél, aki látta Madách szatírájának budapesti bemutatóját a Zeneakadémia kamaratermében 1938. december 4-én (vasárnap este), így ír a hatásról, amit a darab kiváltott: „…az alig kétszáz főnyi »hallgatóság« magából kikelve tombolt. Tüntetett önmaga, a saját magyarsága mellett. Mert lényegében erről volt itt szó. Nem a napi politika pártszenvedélyéről, hanem az örök magyarság éltető politikumának öntudatra ébredéséről. Egyszerűen arról, hogy mit jelent magyarnak lenni… Hitvallás – válságos időkben – egy szabad és független nép nemzeti öntudata mellett.”22 – majd az újságíró hozzáteszi, hogy ez tüntetés a Bach-rendszer magyarellenes, elnyomó véres bürokratizmusa ellen szólt. Ez vált napjainkra ismét az amerikai gyakorlat nyomán nemzetközi joggá, némi humanista flastromokkal.


Hazafiság


„Mit értünk ma korszerű hazafiságon?...Az olyan hazafiságot, amely az egyénnél előbbre valónak tartja  az országot.  („America first.” D. Trump 2017 – H. D.) Az olyan hazafiságot, amely nem rövid, viharos érzelemkitörésekben, hanem az egész élet nyugodt, állhatatos odaadásában nyilvánul meg. Bizonyos szavakkal könnyű dobálózni, de itt hatalmas feladatról van szó. Mert elvekért küzdeni sokszor könnyebb, mint ezeknek megfelelően élni.” – mondta Adlai Stevenson (New York, 1952. augusztus 27.)


III. Tények – lelki diszpozíciók - fogalom határok


Magyarország „…ezentúl is éppen olyan pajzsa és végvára marad a keresztény kultúrának, mint amilyen volt hajdan.23


„Szent István kultusza már önmagában is mutatja azokat a mélyreható különbségeket, melyek a nemzetiszocialista Németország politikai gondolkodását a magyar tradícióktól elválasztják. A szentistváni eszme lényegében humanista és keresztény, s ebből kifolyólag igen távol áll a fajelmélet szűk, materialista gondolkodásától.”24 – vélekedett a francia követ a két világháború között.


Összegzés

A téma felveti, azt a kérdést, hogy a dolgok miként részei a tudatnak? A történelem egésze csak: szabályszerűségeiben, kulturális-antropológiai jellemzőiben, társadalom - termelés – tudomány formáiban, civilizáció-vallás típusaiban, kiemelt karaktereiben, háború és béke szinusz-hullámaiban (kríziseiben – konjunktúráiban), a folyamatok irányvektoraiban, valamint a technikai találmányokban és felfedezésekben ragadható meg. A jelzett fogalomcsoportoknak, kategóriáknak elemi részeire bontásakor azt tapasztaljuk a könyvészeti anyagokban és a levéltárakban, hogy leszivárognak a történelmi korszakok repedésein, egészen a leleményes emberi kalodákig (rosszindulatú közigazgatási tisztviselőkig, stb.), megfosztásokig (deprivációkig), a rezisztenciákig

Abban az időszakban, amikor a „forradalmiság” lett az értékmérő (1918-19; 1948), attól kezdve a „népi” stigma lett (retrográd, reakciós, harmadik utas, antiszocialista, tudománytalan parlagiasság) - képviselőit üldözték (Kovács Imre, Féja Géza, Sinka István, stb.). Ez mutatta meg a néphez, nemzethez a valódi viszonyát az akkori, dogmatikus kommunista hatalomnak. Ekkor vált a „nacionalista” is bélyeggé, amely keletkezésében olyan okokat jelöltek meg, mint: az elmaradott polgári fejlődés, feudális maradványok, nagybirtok hosszú idejű fennmaradása, az agrárhelyzetből adódó feszültségek. Azaz, egy egész szükségszerűen létrejött történelmi korszakot, annak szerkezetét, valamint képviselőit vádolták.

Számtalan – a felvilágosodás filozófiai nyomvonalán elinduló - modernizációs kísérlet ellenére, mikor az egyén és a közösség új alakzatait keresték, most sem maradt más stabil pont, mint a nép és a nemzet.

Prof. Dr. Harai Dénes

Jegyzetek:

[1] Lásd, Miskolczy Ambrus: A „hungarus - tudat” a polgári-nemzeti átalakulás sodrában. Magyar Kisebbség Nemzetpolitikai Szemle, 2012 / 3-4. (65-66.) szám, Kolozsvár. 163-204. o.

2 Hivatkozik rá Ortutay Gyula: A népi írók kérdéséről. Kortárs, 1958. október. 581. o. 

3 Pomogáts Béla: Nemzetiségtudomány. Élet és Irodalom, 1976. március 6. 2. o.

4 Lásd, Kósa László: A hungarológia változásai és változatai. Alföld, 1986 / 10. 50. o.

5 Csoóri Sándor: Mi a magyar ma? Tiszatáj, 1989 / 9. 49. o. 

6 Kiss Gy. Csaba: Mi a magyar ma? Nemzettudatról Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából. Új Magyarország magazin, 1992. május 16. 13. o. 

7 Póka-Pivny, Adalbert de: Le Siécle de Jeanne D'arc et le Siécle Dernier de la Hongrie / Budapest, 1931. Édition de L'Association Hongroise des Affaires Étrangéres et pour la S.d.N.,29. 42. old.

8 Szegedy-Maszák Mihály: A művészetközi vizsgálódás kísértése és akadályai / Érték és értelmezés, Bibliotecha Nationalis Hungariae / Gondolat Kiadó, Budapest, 2010. 13. o.

9 Ormos Mária: Nemzet – állam - állampolgár, Élet és Irodalom, 2011. április 29. 7. o.

10 Hóman Bálint: Történettudomány és politika. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1943. 11. o. Különnyomat a „Századok” 1943. évi 4-6. számából. 

11 Tamás Gáspár Miklós: Törzsi fogalmak I. Atlantisz, 1999. 62. o.

12 Reform és hazafiság. Budapest, 1978. III. k. 351. o. idézi Mohay Tamás: A nyelv és a vallás szerepe  az identitásban. Székelyföld, 1999. augusztus, 87. o. 

13 Ormos Mária: Nemzet – állam  - álampolgár. Élet és Irodalom, 2011. április 29. 7. o.

14 Franz Oppenheimer: Az állam, Révai Kiadás, 1912, 57-58. o.

15Zbigniev Brezinski: Válogatott írások és beszédek. 1980. Kézirat. 63. o.

16 Ludassy Mária: Charles Maurras politikai szótára, Beszélő, 1996. május, 50. o.

17 J. Huizinga: Patriotizmus, nacionalizmus, Danubia Kiadás, 5. o. Ford.: Szentkúty Pál.

18 Új Idők Lexikona 1940. XVIII. k. nacionalizmus címszó.

19Eredeti forrás: Szűcs Jenő: „Nemzetiség” és „nemzeti öntudat” a középkorban. Szempontok egy egységes fogalmi nyelv kialakításához, Nemzet és történelem Bp., 1974, 252. o. Idézi, S. Varga Pál: A nemzet mint szimbolikus értelemvilág. Alföld 2002 / 5. 54. o.

20 Tamás Gáspár Miklós: Törzsi fogalmak I. Atlantisz, 1999. 103. 137. o.

21 J. Huizinga i. m. 5. 30. 61. o.

22 Kárpáti Aurél: „A civilizátor” vezércikk, Pesti Napló 1938. december 7.

23 Magyar Kurir 1938. május 26. (Osservatore Romano)

24Idézi, Ránki György: A német-magyar kapcsolatok néhány problémája 1933-1944. Valóság 1981. 9. sz. 1-18. o.


Irodalom

Móricz Zsigmond: Magyarosság és nemzetietlenség. Nyugat, 1912. április 16. V. évf. 8. sz. 704-709. o.

Eric J. Hobsbawn: Etnikai identitás és nacionalizmus. Világosság / 1993. 4.

Csapó I. József: A belső önrendelkezéstől a kettős állampolgárságig. 2001. kézirat.

Lánczi András: Válság és politikai filozófia: politikai bölcselet vagy politikai tudás. Kommentár, 2007 /4.

Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar föltámadás: A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai, Magyar Október, Budapest, 1984. (eredeti megjelenés, 1920. Bécs) 

Ady Endre: A nacionalizmus alkonya. Kossuth Könyvkiadó, 1959.

Cimkék: főoldali hír, 2017

“KOMMUNIKÁCIÓ 2017” nemzetközi tudományos-szakmai konferencia

  • "KOMMUNIKÁCIÓ 2017" konferencia felhívás
  • Letölthető formában

  • Fájl letöltése

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar

HÍRADÓ TANSZÉKE

együttműködésben


a Honvéd Vezérkar Híradó, Informatikai és Információvédelmi Csoportfőnökségével

és a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesülettel

ezúton meghívja Önt a


“KOMMUNIKÁCIÓ 2017”

(Új trendek az infokommunikáció világában)

NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS-SZAKMAI KONFERENCIÁRA

www.comconf.hu


A konferencia időpontja:

2017. NOVEMBER 15.

Helyszíne:

STEFÁNIA PALOTA - Honvéd Kulturális Központ

(1146 Budapest, Zichy Géza utca 3.)


JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ:


Előadóknak: 2017. október 20.

Résztvevőknek: 2017. november 07.

Előadás és/vagy publikáció megküldése 2017. október 27.

(Copyright átruházási nyilatkozat!)

A konferencia - amely első alkalommal 2000-ben került megrendezésre - célja egy olyan tudományos-szakmai fórum biztosítása, amelynek keretében az info-kommunikációban és híradásban jártas civil és katonai szakemberek megoszthatják ismereteiket és kapcsolatokat építhetnek.

A szervezők a következő témákat ajánlják a konferencia fő témaköreiként:


  1. A lehetséges hadszínterek, válságkezelő műveletek info-kommunikációjának jelenlegi (és jövőbeni) technikai és/vagy szervezési kérdései;
  2. Új trendek a kritikus kommunikációs infrastruktúrákban;
  3. A közcélú kommunikációs infrastruktúra aktuális kérdései;
  4. Kibertér, kiberbiztonság, fenyegetések és kihívások, aktuális kérdések;
  5. IoE, avagy a smart world küszöbén;
  6. Autonóm szoftverek, szoftver robotok, MI-AI;
  7. A biztonságtechnika és az infokommunikáció közös platformja, technológiai-technikai háttere, információbiztonsági kérdései;
  8. Az információbiztonság jelene és jövője.

A konferencia nyelve magyar (angol).

A konferencia lehetőséget nyújt publikáció(k) megjelentetésére a kapcsolódó nyomtatott és/vagy elektronikus konferencia kiadványban. A formai követelmények letölthetők a rendezvény weboldaláról vagy elérhetők a szervezőknél!


A PUBLIKÁCIÓK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: 2017. OKTÓBER 27.

(Copyright átruházási nyilatkozat!)

A szervezők fenntartják a jogot, hogy elutasítsák azokat az előadásokat, publikációkat, amelyek nem illeszkednek a konferencia témájához és/vagy nem követik a megadott formai követelményeket.

Kiknek ajánlott a részvétel akár előadóként, vagy kiállítóként?

         A konferencia jellemzői alapján minden hazai és külföldi előadót és kiállítót várunk, akik:

  • civil vagy katonai szakemberként, kutatóként, oktatóként az info-kommunikáció és/vagy a híradás területén tevékenykednek;
  • poszt-doktori, MSc, vagy PhD szintű képzettséggel vagy képzésben vesznek részt a vonatkozó szakmai területeken;
  • támogatóként, szponzorként vagy legújabb termékeiket, fejlesztéseiket bemutató/kiállító személyként vagy szervezetként vennének részt a rendezvényen.

Kiket várunk részvevőnek?

         Mindenkit, aki érdeklődik a rendezvény témái iránt.

Részvételi díjak

A konferencián való részvétel díjtalan, de ELŐZETES ONLINE REGISZTRÁCIÓHOZ KÖTÖTT!

KAPCSOLAT ÉS TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

Jelentkezni KIZÁRÓLAG előzetes online regisztráció formájában

2017. október 01-től

Előadóknak: 2017. október 20-ig

Résztvevőknek: 2017. november 07-ig

az alábbi linken lehet:


http://www.comconf.hu/regisztracio.php


Kapcsolattartó:

NKE HHK KÜI HÍRADÓ TANSZÉK

Molnárné Csősz Irma

E-mail: comconf@uni-nke.hu

Telefon: +36-1-432-9000/29-432

FONTOS!

A PUBLIKÁCIÓK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE:

2017. OKTÓBER 27.

(Copyright átruházási nyilatkozat!)

BEKÜLDENDŐ:

Dr. Fekete Károly alezredes

Konferencia Szervező Bizottság elnöke

E-mail: fekete.karoly@uni-nke.hu

Telefon: +36-1-432-9000/29-153

A copyright átruházási nyilatkozat letölthető a rendezvény weboldaláról


Tisztelettel,


KONFERENCIA SZERVEZŐ BIZOTTSÁG








Cimkék: főoldali hír, 2017

Sikeres szereplés az MH Bajnokságokon

    • Sikeres szereplés az MH Bajnokságokon-2
    • Sikeres szereplés az MH Bajnokságokon-3
    • Sikeres szereplés az MH Bajnokságokon-1
  • Előző
  • Következő

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és az MH Ludovika Zászlóalj közös csapattal vett részt a Magyar Honvédség Katonai Háromtusa bajnokságán valamint Lőbajnokságán.

A kialakult határhelyzet miatt 2015-ben felfüggesztették az országos szintű kiképzési sportbajnokságokat, így nagy várakozással álltunk szeptember 13-ai MH Katonai Háromtusa és a 14-én rendezendő MH Lőbajnokság elé.

A Vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár rendezte a bajnokságokat a Püspökszilágy térségében lévő kiképzőbázisán.

Kissé szeles időben a gépkarabély gyakorlattal kezdődött a verseny, ahol a résztvevőknek fekvő, térdelő és álló testhelyzetben kellett leküzdeniük a 200m távolságra elhelyezett célokat. Ezt követte a kézigránát cél és távdobás, majd a 3000m-es fegyveres terepfutással fejeződött be a megmérettetés. Versenyzőink derekasan kitettek magukért és ez meglátszott a kiváló eredményeken is.

Mészéros Edit hadnagy 2. hely, Bánszki Gábor alezredes 4. hely, Papp László őrnagy és Medveczky Bálint honvéd tisztjelölt 7. hely, Csóti Diána honvéd tisztjelölt 9.hely, Diák Mónika törzsőrmester 11.hely. A Mészáros, Diák, Csóti női csapat aranyérmet szerzett, míg a Bánszki, Papp, Medveczky férfi csapat harmadik lett. Összesített pontversenyben a 18 induló csapat közül az előkelő 3. helyet szereztük meg.

A másnapi lőbajnokságon egy újfajta dinamikus gépkarabély lőgyakorlatot kellett végrehajtaniuk a versenyzőknek, ami 3x25m futást, fekvő és térdelő testhelyzetű lövést, valamint tüzelőállás váltást is tartalmazott és fedezék mellől és mögül is kellet lőni körös és anatómiai célokra. Mindezt egy meglehetősen szűk időkorlát tette még feszesebbé
(egyébként jónéhány versenyző ki is futott a szintidőből). E mellett egy klasszikus 25m-es pisztoly lőgyakorlatot (10 lassú, 10 gyors) is be kellett mutatni a résztvevőknek. Eredményeink itt is szépnek mutatkoztak:

Pisztoly: Mészáros Edit hadnagy 4.hely, Jánosi Dorina honvéd tisztjelölt 5. hely, Bánszki Gábor alezredes 6.hely. Gépkarabély: Mészáros Edit hadnagy 4. hely, Kordás Attila hadnagy 6. hely.

Pisztoly csapat (Mészáros, Jánosi, Bánszki, Kordás) 2. hely, az ugyanilyen összeállítású Gépkarabély csapat pedig a bronzérmet szerezte meg.  A 22 induló katonai szervezetből az összesített pontversenyben a nem várt második helyezést szereztük meg. Mészáros Judit hadnagy a legtöbb pontot lövő versenyzőnek járó különdíjat is megkapta a női mezőnyből.

Reméljük, hogy e sikeres szereplés tovább folytatódik az október 16-17-én megrendezésre kerülő MH Mezei-futóbajnokságon is.

Cimkék: főoldali hír, 2017

Kossuthra emlékeztek a HHK-n

    • fokep
    •  dsc8588 2
    •  dsc8594 2
    •  dsc8597 2
    •  dsc8605 2
    •  dsc8614 2
  • Előző
  • Következő

Kossuth Lajos születésének 215., és a Kossuth Lajos Katonai Főiskola alapításának 50. évfordulójára emlékeztek az NKE Hungária körúti campusán tartott ünnepségen. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, valamint a Ludovika Zászlóalj képviselői közösen helyezték el az emlékezés virágait a laktanyában található, 2008-ban felállított Kossuth mellszobornál.

„Kossuth emlékezete átfogja a modern polgári Magyarországért folytatott történelmi küzdelem egészét” – mondta ünnepi beszédében Prof. Dr. Harai Dénes nyugállományú ezredes. A Katonai Vezetéstudományi és Közismereti Tanszék egyetemi tanára szerint a katonák elsősorban nem a forradalmárt látják személyiségében, hanem az ország függetlenségét védelmező, az igaz ügyért harcolni kész államférfit. Elhangzott, hogy a haza védelmének kötelessége Kossuth fellépésével vált a szélesebb tömegek számára tudatos értékforrássá. Hozzátette, hogy Kossuth sokat foglalkozott a hadtudomány kérdéseivel, tanulmányozta a legnevezetesebb hadjáratokat, és otthonos volt a katonai szervezet és adminisztráció minden ágazatában. „Könyvtára tele volt gyalogsági, lovassági, tüzérségi szabályzatokkal, műszaki, hidászati szakkönyvekkel”- tette hozzá az ezredes. Harai Dénes szerint Kossuth korának polgára volt és hosszú élete során végig az is maradt. Tudta, hogy az emberekben fel kell szabadítani a szabadságvágyat ahhoz, hogy ki lehessen vívni a nemzet függetlenségét. Alkotmányterve külön foglalkozott a katonák polgári állásával. „Az oktatásra nézve megjegyezni kívánom, hogy alig kell egy dologtól jobban óvakodni egy szabad nemzetnek, mint attól, hogy a katona megszűnjék magát polgárnak tekinteni. A katonaságnak polgári jellemmel kell bírni”- idézte Kossuth szavait a professzor. Harai Dénes elmondta, hogy a HHK jelenlegi és az 50 évvel ezelőtt alapított Kossuth Lajosról elnevezett katonai főiskola egykori oktatói, hallgatói, dolgozói mindig is a kossuthi hagyomány megőrzésének figyelembevételével végzik, illetve végezték munkájukat. Beszédében kiemelte a katonai főiskola első parancsnokát, a nemrég elhunyt Kazai Barna vezérőrnagyot, akire méltán voltak büszkék. „Ma ismét fejet hajtunk Kossuth Lajos kiemelkedő történelmi személyisége, hazafisága, szervező- és alkotóképessége, irodalmi munkássága és bátorsága előtt”- fogalmazott ünnepi beszéde végén Harai Dénes. A rendezvényen a HHK, a Ludovika Zászlóalj, a Kossuth Szövetség és a Kossuth Lajos Hadtudományi Alapítvány képviselői helyezték el koszorúikat a Kossuth mellszobornál.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Elkezdődött a képzés a Hadtudományi Doktori Iskolában

    • HDI tanévnyitó 2017

2017. szeptember 12-én elkezdődött a Hadtudományi Doktori Iskolában is a 2017/18-as tanév, ahol négy nappali tagozatos doktorandusz kezdte meg tanulmányait (23 levelező és 3 fő egyéni képzési formában). A hallgatók az első két órában tájékoztatást kaptak a képzés formai és tartalmi követelményeiről, majd A hadtudomány alapjai és a Védelem társadalomtudományi kérdései című tantárgyakba tekinthettek bele. 14 órakor kezdődött a központi tanévnyitó, ahol Rektor úr megnyitó beszéde után az első évfolyamos doktoranduszok fogadalmat tettek, majd mind a négy doktori iskola bemutatkozott.
A Hadtudományi Doktori Iskolát a Biztonsági Tanulmányok kutatási terület vezetője mutatta be, Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, egyetemi tanár.

Professzor úr gondolataival kívánunk Minden Kedves Doktoranduszunknak sikeres képzési és kutatási évet!


„A HDI-t 1996-ban alapították, júniusban fejeztük be a 20. tanulmányi évünket. A két évtized alatt 388 fő szerzett doktori fokozatot (köztük 10 külföldi diák), a doktoranduszok mintegy fele (47%-a) kapott doktori oklevelet. Bár ezek az adatok jobbak az országos átlagnál, de mégis azt mutatják, hogy fokozatot szerezni csak komoly munkával és valós teljesítménnyel lehet. A több tucat, nagy karriert befutó, egykori hallgatóink közül a leghíresebbek közé tartozik – hogy néhány nevet említsek - Simicskó István honvédelmi miniszter, Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai Zsinagóga vezetője, Benkő Tibor vezérezredes, HVKF, Kopcsó István o. ddtbk, az MH egészségügyi főnöke, vagy az egyetemünkről, Boda József nb. vőrgy, az RTK dékánja és Pohl Árpád ezredes, a HHK dékánja. Több mint 50 olyan végzett diákunk van, akik jelenleg az egyetemünkön tanítanak vagy kutatnak, illetve az egyetemi holdudvarban tevékenykednek.

A HDI 7 kutatási területen működik: (1) biztonsági tanulmányok, (2) a védelem társadalomtudományi kérdései, (3) a hadtudomány általános elmélete; (4) hadművészet, (5) katonai logisztika, védelemgazdaság és védelmi igazgatás; (6) nemzetbiztonság és (7) a védelmi informatika és kommunikáció. Az iskolától nem idegen az interdiszciplináris együttműködés, hiszen a hadtudomány maga is multidiszciplináris tudományág. Szoros az együttműködésünk a KMDI-val, tavalyi évtől az RTDI-val, illetve egyre több kapcsolódó témánk van a KTDI-val is. Doktoranduszaink használják ki az egyetem sokoldalú, multidiszciplináris, államtudományi jellegét, a témájukhoz kapcsolódóan hallgassanak át a többi doktori iskolába!

Jelenleg a doktori iskolának 84 hallgatója (23 nappali, 57 levelező, 4 egyéni képzés) van, akik közül 6 fő külföldi. Az új tanévben 30 doktorandusz (6 nappali, 21 levelező, 3 egyéni képzés) kezdi meg tanulmányait, köztük 2 fő külföldi. A doktori iskolánk 2019 végéig van akkreditálva, megfelelünk minden minőségi és mennyiségi kritériumnak. Az oktatás az első évfolyamosoknak minden héten kedden, levelező elsőéveseknek havonta egyszer, a másodéveseknek szerdán, a külföldi diákoknak csütörtökön történik. Fontos, hogy a hallgatók szoros kapcsolatot alakítsanak ki a témavezetővel (ezt persze tanári feladat is), mert a témavezető és a doktorandusz egy elemi kutatóműhelyt alkot. Ideális esetben a közös munka, a személyes kapcsolatok formálják az együttműködést, amelyből nemcsak a diákok, hanem a tanárok is profitálnak. Fontos feladat az is, hogy az elsőéves diákok integrálódjanak az egyetem struktúrájába (tanszékekbe, intézetekbe, központokba), ahol a valóságos oktatási és kutatási tevékenység zajlik. Ez különösen nagy jelentőségű napjainkban, amikor az egyetemen az ún. KÖFOP (Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program) keretében jelentős kutatások folynak, aktív tudományos közélet zajlik. Végül felhívnám a figyelmet egy nagyon fontos aktuális feladatra: az I. szemeszter végére el kell készíteni a négyéves kutatási tervet, amelynek időarányos részét a 2. év után, az ún. képzési és kutatási szakasz befejezésével, komplex vizsga keretében meg kell védeni.  Ez nagyon alapos tervezést igényel a doktorandusztól és témavezetőtől egyaránt.

Végül szeretném köszönteni és bemutatni a két elsőéves külföldi diákunkat, Özge Memisoglut és Frederick Odorigét, akik a Stipendium Hungaricum keretében kezdik meg tanulmányaikat a 2017/2018-as tanévben.” (Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes)


                                                                       A Hadtudományi Doktori Iskola Munkatársai

Cimkék: főoldali hír, 2017

Újra a Tudomány Kapujában

    • plakatverseny
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Doktorandusz Önkormányzata az Egyetem Szakkollégiumival, az MHTT Kápolnai Pauer István Ifjúsági Klubjával, a Doktoranduszok Országos Szövetségének Hadtudományi, Közigazgatás-tudományi és Matematikai és Informatikai Osztályaival együttműködésben idén is megrendezi a hagyományossá vált Tudomány Kapujában Poszterversenyt és Kiállítást, amelynek egyik szekciója az Európai Kiberbiztonsági Hónap rendezvénysorozat részét képezi.A verseny lehetőséget kínál a tudományos pálya iránt érdeklődők számára kutatásaik és eredményeik bemutatására. A poszterek korlátozott számban kiállításra kerülnek, amelyek közül a szakmai zsűri által a legmagasabb pontszámmal értékelt alap- és mesterképzésben résztvevő poszterek készítői lehetőséget nyernek, hogy a „Haza szolgálatában” interdiszciplináris doktorandusz konferencián ismertessék a poszterükön összefoglalt kutatásaikat, eredményeiket.
 
További információk a csatolt dokumentumokban találhatóak:
 
Megosztás a Facebook-on