Jelenleg 6 bejegyzés található Oktatási egységek kategóriában

Műszaki gyakorlat

    • Műszaki gyakorlat 2
    • Műszaki gyakorlat 4
    • Műszaki gyakorlat 3
    • Műszaki gyakorlat 1
  • Előző
  • Következő

A műszaki tancsoport 2016.10.17-21. között Hódmezővásárhelyen gyakorlaton vett részt. A kihelyezés célja az volt, hogy a műszaki hallgatók megismerkedjenek az egyes foglalkozások keretében az útfelderítéssel, a robbantás keretein belül a különböző gyújtási módokkal és a robbanószerek indításának, szállításának és kezelésének rendszabályaival, valamint az aknamezők telepítésének rendjével.

Az első nap során beillesztő foglalkozáson vettek részt az Altiszti Akadémia műszaki átképzésen lévő katonáival. A foglalkozások a műszaki támogatás feladataira és ezen belül a műszaki felderítésre terjedtek ki.

A Keddi napon már a gyakorlati foglalkozások voltak. A negyedéves honvéd tisztjelöltek voltak a szakaszparancsnokok és nekik kellett megszervezniük az útfelderítést és a hozzá kapcsolódó menetet. A foglalkozás végén hídfelderítést kellett végezni, melyet sikerrel teljesítettek a foglalkozáson résztvevők.

A szerdai napon már robbantási foglalkozáson vett részt a csapat. A robbantás vezetői tanfolyamon részt vevőkkel hajtották végre ezt a foglalkozást. Itt megismerkedtek a tisztjelöltek a robbantás foglalkozás vezetéséhez szükséges okmányokkal és a különböző gyújtási módokkal. Mind a három gyújtási mód (tűzzel való, elektromos, NONEL) és a hozzájuk tartozó különböző gyújtóhálózatok fektetésével.

Csütörtökön a Sándorfalván található gyakorlótéren hajtották végre a talajok hajító és lazító robbantását. A hajító robbantás célja egy harckocsi árok robbantása volt, a lazítóé pedig hogy a töltetek felett található talajt fellazítsa, hogy azon a különböző földmunkákat könnyebben végre lehessen hajtani. Miután mindegyik foglalkozási helyen végrehajtották a kiszabott feladatot, egy hatástechnikai bemutató tekintettek meg, fa cölöprobbantás, fémrobbantás és betonelemek robbantása, melyen belül különböző fémszerkezeteket robbantottak RAZOR SEMTEX lineáris vágótöltettel, plasztikus robbanóanyagból kialakított kumulatív töltettel. Ez a bemutató igen hasznos volt, mert lehetett látni, hogy az egyes töltetek milyen mértékű rombolást hajtanak végre.

A pénteki napon, a hódmezővásárhelyi telephelyen voltak a foglalkozások, itt a különböző műszaki földmunkagépekkel ismerkedtek meg a hallgatók, mint például a BAT-2 gyorsjáratú lánctalpas bulldózerrel és a gumikerekes bulldózerekkel, a KOMATSU kisteljesítményű univerzális kompakt műszaki földmunkagéppel, KOMATSU közepes teljesítményű univerzális földmunkagéppel,  ZENON 2,5 mobil zászlóalj víztisztító állomással.

A foglalkozások elérték céljukat, mivel a gyakorlaton részt vevő tisztjelöltek elsajátították a foglalkozások anyagait és megismerkedtek a különböző földmunkagépekkel


A hajító robbantással kialakított harckocsi árok

Fémrobbantás: ráhelyezett kumulatív töltettel

Facölöpök robbantása különböző típusú robbanóanyagokkal


Írta

Póti Péter htj.


SLOVAK SHIELD 2016

Slovak Shield 2016

A Slovak Shield 2016 egy többnemzeti, a V-4 országok ( Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Magyarország ), valamint az Amerikai Egyesült Államok és Németország részvételével megtartott gyakorlat, mely 2016. szeptember 29. és október 13. között került végrehajtásra. A magyar fél felkészülése azonban  már augusztus végén megkezdődött másfélhetes időtartamban.

  Hazánk egy zászlóalj törzzsel - melyben a Műveleti Támogató Tanszék 5, az Összhaderőnemi Műveleti tanszék 3, valamint a Hadtáp és Katonai Közlekedési Tanszék 1 honvédtisztjelöltje - és alájátszókkal képviseltette magát a szlovákiai Lest kiképzőközpontban megrendezett gyakorlaton. A Slovak Shield esemény sok különböző típusú, de egymástól elkülöníthető elemből épült fel. Szimulációs és gyakorlati felkészítés is történt. Magyarország a szimulációs tréning részeként vett részt a már említett 35 fős kontingenssel.

A gyakorlat forgatókönyve szerint a Szlovákiával keleten szomszédos fiktív szakadár nemzet egy harmadik fél támogatásával támadást indított Szlovákia ellen. A feladat az ellenséges erők megállítása, majd a saját erők által megindított ellenlökés, végezetül pedig az eredeti helyzet visszaállítása volt. Ennek során abban a térségben ahol a magyar fél is érdekelt volt, kettő szlovák ( 1.; 3. ) és egy többnemzeti ( 2. ) dandár készült fel a védelmi harctevékenységre. A 2. gépesített lövészdandár 1-1 szlovák, lengyel, cseh, magyar és amerikai zászlóaljból állt. A feladat végrehajtása alatt a törzs és az alájátszók két különböző helyen települtek. Amíg a törzs az egyik helyen tervezete a zászlóalj harctevékenységét, addig az alájátszók egy másik ponton a zászlóalj elképzelésinek megfelelően irányították a századok, szakaszok mozgását a szimulációs rendszer segítségével.

  A magyar delegáció október másodikán érkezett meg a lesti gyakorlótérre. A munka már a következő nap elkezdődött a felkészüléssel. Berendezték a zászlóalj harcálláspontot, legyártották a szükséges munkaanyagokat, valamint elkészítették a harcfeladat megvívásához szükséges intézkedéseket az elöljáró magasabbegység parancsai alapján. Az előkészületi fázis utolsó napján, hogy ellenőrizzék a rendszer működőképességét, az alájátszóknak lehetőségük volt tesztelni azt.

Október 7.-én aztán elkezdődött az éles végrehajtás, amely egészen 12.-ig tartott. A gyakorlat vezetői különféle helyzeteket szimuláltak, melyekre a különböző szintű ( dandár, zászlóalj ) törzseknek reagálniuk kellett.

  Ezalatt a nem egész egy hét alatt a haderők törzseinek lehetőségük volt újabb tapasztalatot szerezni a többnemzeti együttműködés terén, amely mind a V4 országok, mind a NATO egyik alapvető célkitűzése.

    • Shield 2016

Korszerű hadviselés és térinformatika

Ludovika Szabadegyetem

Korszerű hadviselés és térinformatika

Mottó:

„A valósághoz mérten minden tudományunk primitív és gyerekes dolog – és mégis ez a legnagyobb értékünk.”

Albert Einstein


Bevezetés

A Ludovika Szabadegyetem szervezői az előadásokat kiadványban is meg kívánják jeleníteni, ezért kötelességemnek éreztem az előadás szerkesztett változatát is elkészíteni. Az előadásról készült video, a bemutatott prezentáció és a tesztkérdések elérhetők a http://www.uni-nke.hu/szolgaltatasok/szabadegyetem webcímen.

Előadásom bevezető, a hallgatókat a témára ráhangolandó gondolata az volt, hogy a napi gyakorlatban úgy használjuk a térinformatikai alkalmazásokat, hogy szinte észre sem vesszük. Állításom bizonyítására bemutattam egy útvonal tervezést é egy 3D-s alkalmazást a Ludovika térről.

A korszerű hadviselés és a térinformatika kapcsolatát bemutató előadásomban a következő fő témaköröket érintettem:

1.       Történeti áttekintés a földrajzi környezet ábrázolásáról.

2.       Paradigmaváltás a hadviselés elméletében.

3.       A műveleti tér/terep hatása a katonai tevékenységekre

4.       A térinformatika napjainkban.

5.       Katonai célú adatgyűjtő/szolgáltató eszközök


Történeti áttekintés a földrajzi környezet ábrázolásáról

E témakör feldolgozásánál abból a tényből indultam ki, hogy az ember évezredek óta térképet készít és használ a földrajzi környezet ábrázolására, elemzésére, értékelésére. Különösen igaz ez a megállapítás a katonai alkalmazás területén. Hallgatóimat arról kívántam meggyőzni, hogy a térkép sokkal több, mint papír és festék, hiszen az adott kor társadalmi gazdasági tudományos fejlettségi szintjét hűen tükrözik a korabeli térképek.

Bemutattam egy 8600 éves falfestményt. Ma sem könnyű fejből térképet rajzolni, még a legkézenfekvőbb irányokon is képesek vagyunk eltöprengeni. Ezért is izgalmas, hogy egy 8600 éves falfestmény lehet az első ismert térképe a világnak. Az újkőkorszaki lelet nem új, de eddig sokan kételkedtek a rendeltetésében. A friss kutatások alapján most úgy tűnik, eldőlt a kérdés.  A három méter széles falfestményt a közép-törökországi Çatalhöyükben egy brit régész, James Mellaart fedezte fel az 1961 és 1965 közötti ásatások során. A legnagyobb ismert újkőkorszaki település egymás mellett sűrűn álló házaiban több lenyűgöző falfestményt és tárgyat is találtak. A “térképen” a város alaprajza van. Középen az éppen kitörő, kettős kúpú vulkán, a Hasan Daği, alatta Çatalhöyük lépcsőzetesen épült házai és azok belső elosztásai láthatóak. Axel Schmitt a Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) vulkanológusa szkeptikus volt, hogy a kitörés idejében éltek-e a kép készítői. De tavaly Schmitt és csapata felmásztak a 3200 méter magas hegyre és a kőzetmintákból megállapították, hogy azok egyidősek a festményekkel. Persze pontos dátumot nem lehet mondani, lehetséges, hogy a kitörés szájhagyomány útján maradt fenn egy ideig. Igaz, továbbra is vannak kétkedők, akik szerint a kép csupán egy leopárdbőrt ábrázol kiegészítve non-figuratív mintákkal. Mindenesetre a térkép vagy minimum tájkép lelet megerősíti azt, hogy a neolitikum embere nagy léptékben fejlődött. Ismert, ez az a kor, mikor a vadászó-halászó életmódról őseink fokozatosan tértek át az állattartásra és földművelésre. (A verseny egyébként még nyitott. A legrégebbi térkép címért még egy 14 000 éves spanyolországi, illetve egy 25 000 éves cseh rajz is küzd.)

Bemutattam a Tabula Peutingeriana egy részletét. Kultúrtörténeti jelentőségéből azt a tényt emeltem ki, hogy szerkesztési elve hasonló a mai autós navigációs térképekéhez. (Nem az a lényeges, hogy két objektum milyen távolságra van egymástól a terepen, hanem az, hogy hol kell döntést hozni a cél irányába való továbbhaladás érdekében.) Megjegyeztem, hogy a mai metró térképek is hasonló elven működnek. 

Bemutattam Lázár Deák térképét. A magyar származású Lázár (Lazarus) Deák (?-1526?) térképe hazánk legrégebbi részletes országtérképe. Hadászati célból készült, még a török hódoltság előtti időben (1514 körül). Lázár kéziratos térképét halála után barátja Georg Tannstetter (Collimitius) bécsi professzor egészítette ki. Cuspinianus, a kiváló humanista és udvari történész javította át, és rendezte sajtó alá. Peter Apianus metszette fába és nyomtatta ki Ingolstadtban 1528-ban. A különleges és elsőként e műnél alkalmazott nyomtatási eljárás miatt 2007. június 19-én a "Szellemi világörökség" (Memory of the World) program része lett.

Bemutattam Pierre Duval Magyarország északi részét ábrázoló térképét. Pierre Duval: Carte de la Hongrie á lAutriche... Paris 1664. A neves francia térképész Pierre Duval térkép Magyarország északi részét mutatta be olvasóinak. E mű éppen abban az évben látta meg a napvilágot, amikor a vasvári béke (1664. augusztus 10.) nyomán a királyi Magyarország a katonai sikerek ellenére, indokolatlanul enyhe feltételeket szabott a Portának.

Bemutattam Matthaeus Seutter (1678-1757) Augsburgban megjelenő 1729-ben kiadott térképének hasonmás kiadását azzal a céllal, hogy érzékeltessem ebben az időszakban alapvetően nagy területeket ábrázoló kis méretarányú térképek készültek.

A továbbiakban bemutattam az első-, második- és harmadik katonai felmérés időszakából származó térképekből néhány reprezentatív szelvényt. Ezt követően az első és a második Világháborúban használt térképekből mutattam be néhány szelvényt.

Végül bemutattam egy a Varsói Szerződés időszakából származó 1:25000 méretarányú topográfiai térképet, majd a mai katonai gyakorlatban használt NATO szabványos 1:50000 méretarányú katonai térképet.

A témakör összefoglalásaként a következő gondolatokat fogalmaztam meg:

  • Ahhoz, hogy az ember eligazodjon a világban, évezredek óta térképet készít és használ.
  • A térképek hűen tükrözik az adott kor társadalmi, gazdasági és politikai fejlettségi szintjét.
  • A tudomány és a technológia fejlettségi szintje meghatározza a térképekminőségét,példányszámát.
  • A számítógépek megjelenése, a világháló széles körű elterjedése alapjaiban változtatta meg térképhasználati szokásainkat.

Paradigmaváltás a hadviselés elméletében

A második világháborút követő fél évszázadban egyre ritkábbak az államok között hagyományos katonai erőkkel. és eszközökkel vívott háborúk. Egyre gyakoribbak viszont az államokon belüli fegyveres konfliktusok:

  1. nemzeti felszabadítási mozgalmak a gyarmati hatalmak ellen; etnikai és vallási kisebbségek a központi kormány ellen;
  2. forradalmárok a konzervatív kormány ellen;
  3. ellenforradalmárok forradalmi kormány ellen.

A fegyveres konfliktusok domináns formája a felkelés lett, melyben az állam reguláris biztonsági erői gyakran alul maradnak. E jelenség magyarázatára születetett az 1980-as években a hadviselés generációinak elmélete [Lind et al., 1998]. Alkotói szerint Kiss Álmos Péter Generációk a hadviselésben – a negyedik generáció Hadtudományi Szemle 2009. 2. szám   a hadviselés fejlődésében felismerhetőek olyan minőségi változások, melyek elkülöníthető generációkra osztják azt. Ezen túlmenően részben a közelmúlt politikai, társadalmi és technológiai változásai, részben az idő múlása alapján a szerzők feltételezik, hogy egy újabb generáció-váltás várható. Az alábbiakban a kérdést tárgyaló első, vitaindító cikkek alapján ismertetem az elmélet fő elemeit. Ismertetem a negyedik generációs hadviselés fő jellemzőit és társadalmi-gazdasági gyökereit, majd felvázolom az európai államokkal — köztük Magyarországgal — szembeni negyedik generációs kihívásokat. Nem foglalkozom a lehetséges állami válaszokkal: ez sokkal szélesebb körű áttekintést, illetve sokkal mélyebb elemzést kíván, mint amire a jelen tanulmány keretei lehetőséget nyújtanak.

A generációk sora a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békével (1648) kezdődik, melyet a jogtudomány, a történetírás és a hadtörténelem egyaránt alapvető paradigma-váltásnak tekint az európai államok, a nemzetközi jog valamint a hadviselés fejlődésében. A hadviselés ELSŐ GENERÁCIÓJA (1648-tól többé-kevésbé 1870-ig) a vonalban, oszlopban és négyszögben harcoló gyalogság kora. A harceljárások fegyelmezett, alaposan kiképzett csapatokat követeltek, ami költséges volt; a veszteségek pótlása sem volt megoldva, ezért a rendelkezésre álló haderő megőrzése majdnem olyan fontos szempont volt, mint az ellenség legyőzése. A csaták általánosan elfogadott forgatókönyv szerint zajlottak, céljuk nem az ellenséges haderő megsemmisítése volt, hanem olyan előny kivívása (kulcsfontosságú magaslat, szárnyat fenyegető csapatmozdulat), ami az ellenség számára túl kockázatossá tette a további harcot. E harceljárások egy rendezettségre alapozott katonai kultúrát teremtettek, melynek külsőségei a mai napig fennmaradtak. Szinte minden, ami ma a „katonai” és a „civil” közötti különbséget mutatja (rendfokozatok, állomány-kategóriák, egyenruha, tisztelgés, díszszemle) ebből a korból származik, és a rendezettségen alapuló katonai kultúra megerősítését szolgálja. Az amerikai polgárháború (1861–1865) idején a huzagolt csövű ismétlő puska, a tüzérségi gránát, a vasút és a géptávíró elavulttá, a további műszaki fejlődés öngyilkossággal egyenértékűvé tette a vonal- és oszlop-harcászatot.

Az új harctéri körülményekre a MÁSODIK GENERÁCIÓS HADVISELÉS volt a válasz: mozgás és tűz összehangolása, tüzérségi tűz tömeges alkalmazása. A harceljárások lineárisak maradtak: a védelem igyekezett megakadályozni minden betörést; támadásban a lövész alegységek igyekeztek arcvonalat tartani. A generációk közötti lassú és fokozatos átmenetben volt egy jelentős átfedés is: egyes első generációs harceljárások hosszú ideig fennmaradtak, különösen a világ elmaradottabb részein [Churchill, 1902]. A hadművészet elfogadott és elismert része lett a hadműveleti művészet. Napóleon hadjáratainak elemzése szolgáltatta az elméleti, a harceszközök fejlődése, a vasút és géptávíró a technológiai alapokat. A rendezettség kultúrája fennmaradt, a fegyelem alapja a kényszer volt. Az engedelmességet fontosabbnak tekintették, mint a kezdeményezést; a kezdeményezést nem is méltányolták, mert a tervet, a koordinációt, az összhangot veszélyeztette. A második generációs hadviselés csúcspontja az első világháború felőrlő csatáinak sorozata volt.

A megoldást a HARMADIK GENERÁCIÓS HADVISELÉS jelentette: új, non-lineáris harceljárások; manőver, gyorsaság, meglepetés; megsemmisítés helyett az ellenség lélektani egyensúlyának megzavarása. A harc non-lineáris: egy harmadik generációs haderő nem akar sem tartani, sem előretolni egy „frontot”. Támadásban az ellenség erős pontjait és harci alakulatait megkerülve, hátulról a front felé zúzza szét azokat. Védelemben az ellenséget egy mélységben tagolt védelmi körzetbe vonja, visszavonulását elvágja, és csak akkor indít ellentámadást, amikor a támadás lendülete kimerült. A harmadik generációs hadviselés az izraeli fegyveres erők látványos győzelmeivel érte el csúcspontját.

28.          A negyedik generációs hadviselés nem az elméletet részletező első cikk publikálásával kezdődött: mint a korábbi generációk, ez is egy több évtizedes — és ma is tartó — evolúciós folyamat eredménye. Alapelveit Kínában, Algériában, Koszovóban és a világ számos más hadszínterén dolgozták ki. Egyes jellemző vonásai jól felismerhetőek a második palesztin intifáda (2000-2003) eseményeiben, melyeket Kis-Benedek József ismertet doktori értekezésében. [Kis-Benedek, 2005: 9-35.; 59-101.]  Az állam fokozatosan elveszíti hadviselési monopóliumát. Nem állami szereplők (etnikai és vallási csoportok, politikai mozgalmak, bűnszervezetek) jelentős pusztító erőre tesznek szert, amelyet készek más nem állami szereplők, a központi hatalom továbbá más államok ellen alkalmazni. A harc domináns formája a felkelés, amelybe idegen hatalmak beavatkozhatnak támogatóként vagy irányítóként. A felkelők új szervezési modellt alkalmaznak: a decentralizált, önszervező hálózatok hálózatát, amely rendkívül ellenálló minden támadással szemben. Szinte lehetetlen megsemmisíteni, mert nincs támadható ideológiai, politikai, doktrinális központja, a legnagyobb kudarc és a legsúlyosabb veszteségek után is megmarad néhány csomópont, amelyekből újra lehet szervezni. Az ideológia egy közös — vagy inkább közösnek vélt — eszmerendszer, amelyben a politikai célok megfogalmazása a lehető legáltalánosabb („kiűzni a hitetleneket Irakból”). A doktrína magától alakul ki, ahogy egyes harceljárások sikeresnek, mások sikertelennek bizonyulnak. A legjobb, amire a biztonsági erők számíthatnak az a hálózat olyan mértékű szétzilálása, amely lehetetlenné teszi működését. A béke és háború közötti határ annyira elmosódik, hogy lehetetlen felismerni a különbséget. A harc annyira non-lineáris, hogy nincs is felismerhető harctér, front és hátország. A „civil” és „katona” közötti különbség fokozatosan eltűnik, egyre nehezebb megkülönböztetni barátot az ellenségtől. Egyes negyedik generációs erők (különösen a radikális iszlám követői) egyenesen tagadják, hogy indokolt lenne a civil illetve a katona között bármiféle különbséget tenni. A kultúrák is harcban állnak [Lind, 2004]. A keresztény nyugat ismét védekezésre kényszerül legeltökéltebb ellenfelével, az iszlámmal szemben. Bécs kudarccal végződő ostroma (1683.) óta tartó több mint 300 éves stratégiai védekezés után az iszlám ismét offenzívába kezdett, és minden irányban terjeszkedik. Hindu India csak a brit gyarmati uralom alatt szabadult meg muszlim császáraitól; most ismét erőszakos muszlim hegemónia-törekvések célpontja. Egy fegyveres konfliktus mindig két párhuzamos vonalon fut: erőpróba a fizikai világban, illetve az akaraterők összemérése lélektani világban. A hadviselés korábbi generációiban a szembenálló felek egymás hadviselő képességének, fegyveres erőinek, infrastruktúrájának megsemmisítése útján igyekeztek megtörni egymás akaraterejét. Ennek érdekében a harci tevékenységet információs és propagandamunka egészítette ki. A negyedik generációs hadviselésben az erőpróba és az akaraterők összemérése közötti viszony visszájára fordul. Negyedik generációs erők — a döntéshozók és közvélemény manipulálása útján — közvetlenül az ellenség valamint szövetségesei akaraterejét támadják [Hammes, 2005]. A harctevékenység továbbra is nagyon fontos elem, de célja az ellenség pusztítása helyett a fegyveres propaganda: fegyveres akciók támogatják, kiegészítik, erősítik a propaganda és az információs kampányok üzeneteit. A műveletek egy időben folynak a megtámadott társadalom teljes mélységében, a katonai mellett a gazdasági, politikai, társadalmi dimenziókban és a nemzetközi életben is [Lind et al, 1989, Hammes, 1994]. A harceljárások részben korábbi generációk modern körülményekhez igazított eljárásai: nagy területen szétszórt, kis létszámú alakulatok decentralizált, feladat-központú vezetése; mozgékonyság, manőver, meglepetés. A hagyományos gerilla- harceljárásokat (rajtaütés, lesállás) összefogja és időzíti a falka-harcászat: a cél ellen több irányból egyszerre indított váratlan, gyors, rövid és lüktetésszerűen ismétlődő támadások és visszavonulások sorozata. E sivatagi nomád eljárások túlterhelik a védelem vezetési és irányítási rendszereit, megbénítják reagáló képességét. De megjelennek olyan eszközök és eljárások is, amelyeket eddig nem tekintettünk a hadviselés eszközeinek: törvényes politikai tevékenység, tömeglázító demagógia, utcai politizálás, zavargások, bűnözés, terrorizmus, erőszakkal vagy jogi úton kikényszerített kiváltságok.[Kiss, 2007] A legfejlettebb negyedik generációs erők összehangolva alkalmazzák ezeket az eszközöket, és mindig arra helyezik a hangsúlyt, amire a biztonsági erők a legkevésbé számítanak. Ismét megjelennek régóta törvényellenesnek minősülő harceljárások valamint magatartás-formák (pl. foglyok megcsonkítása, kivégzése) [Kiss, 2007]. A negyedik generációs hadviselők nem rendelkeznek az állami lét ismérveivel (lakosság, terület, gazdasági infrastruktúra), ezért magatartásukat nem korlátozza az állami léttel járó felelősség sem. Nem tartják magukra nézve kötelezőnek a hadviselés általánosan elfogadott hagyományait és szabályait, mert a szabályok betartásában nem látnak semmi előnyt; ellenkezőleg, a szabályok lehető legfeltűnőbb megsértésével érhetnek el propaganda sikereket. A szabályok megsértésével nem kockáztatnak semmit: a biztonsági erőket köti az állami léttel járó felelősség, atrocitásra nem válaszolhatnak atrocitással. A politika „más eszközökkel” történő folytatása, az állami hatalom megszerzése, a függetlenség vagy autonómia kivívása mellett a nem állami szereplőknek más céljaik is lehetnek. Az ellenség jellegében, céljaiban és eljárásaiban bekövetkezett változások lehetetlenné teszik a politikai alkukat, amelyek nélkülözhetetlenek egy fegyveres konfliktus lezárásához. Többnyire nincs kivel leülni tárgyalni: a decentralizált hálózatnak nincs irányító központja. Ha mégis sikerül partnert találni és megegyezésre jutni, semmilyen garancia nincs arra, hogy azok is betartják majd, akik nem vettek részt a megállapodásban. Még az is kérdéses, hogy a partnerek betartják-e. Egyenként a fenti jellemzők nem írnak le új jelenséget. A felkelések már a rómaiaknak is gondot okoztak; a nem állami hadviselők a középkori háborúk meghatározó tényezői voltak; politikai terrorizmus létezett az ókori Júdeában és a középkori Közel-Keleten is (sikáriusok, asszasszínok). Az újdonság az elemek szinergiája: egy újabb paradigmaváltás tanúi vagyunk: visszatérést látunk a hadviselés korábbi formájához, az állam hadviselési monopóliuma előtti időkhöz. Figyelemreméltó, hogy az orosz emigráns katonai szakirodalomban J. E. Messzner az 1960-as és 70-es években megjelent könyveiben és cikkeiben — bár az amerikai szerzőktől eltérő terminológiát alkalmazott, és nem foglalkozott a generációs felosztással — nagyon hasonló következtetésekre jutott. [Messzner, 2005]

A haderő bevetésére a lehetséges alkalmazás teljes spektrumában sor kerülhet az alacsony intenzitású műveletektől kezdve a magas intenzitású műveletekig. Annak ellenére, hogy a Magyar Honvédség napjainkban alacsony intenzitású nemzetközi műveletekben vesz részt, középtávon képesnek kell lennie a magas intenzitású műveletek végrehajtására is.

A Magyar Honvédség alkalmazására jellemzően válságkezelő műveletekben kerül sor, sok esetben Magyarországtól jelentős távolságra, szélsőséges természeti és éghajlati viszonyok között, nehezen megközelíthető terepen, ahol csupán korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre befogadó nemzeti támogatás. A válságok kezelése során a hálózatalapú hadviselés, a hírszerzés és a felderítés, a precíziós fegyverek és modern technikai eszközök, a civil-katonai együttműködés, a pszichológiai hadviselés, valamint a különleges rendeltetésű erők széles körű alkalmazása szükséges. A válságkezelésre általában olyan, az alapfeladatát ellátni képtelen, gyenge államokban kerül sor, ahol irreguláris, félkatonai szervezetekkel, felkelőkkel, fegyveres csoportokkal, nemzetközi zsoldos és terrorista csoportokkal szemben kell a biztonságot megteremteni és fenntartani. Az összfegyvernemi műveletek a műveleti területen kerülnek végrehajtásra. A műveleti terület 4 dimenziós (szélesség, mélység, magasság, idő) kiterjedésű. A műveleti terület magában foglalja az alegységek felelősségi területét, a befolyásolási területet és az érdekeltségi területet. A műveleti terület 3 összetevője közül csak a felelősségi területet jelöli ki az elöljáró. A másik két terület a parancsnok értékelése alapján kerül kijelölésre.  Egyre többször válhat szükségessé a nemzetközi közösség humanitárius célú beavatkozása és segítségnyújtása katonai erő alkalmazásával. A válságok kizárólag katonai erővel nem kezelhetőek, kezelésük összetett civil és katonai erőfeszítést, együttműködést igényel, különös tekintettel az azonos műveleti területen működő katonai és polgári szakemberek egymásra utaltságára. A katonai és a civil erőfeszítések nem választhatóak el élesen egymástól. A műveleti területen nem csupán állami, hanem számos nem állami szereplő is meghatározó módon van jelen.

Új kihívást és potenciális veszélyforrást jelent a globális közjavak – a nyílt tenger, a nemzetközi légtér, a világűr és a kibertér – hozzáférhetősége, használata. Ezek közül kiemelkedik a számítógépes hálózatok elleni támadások növekvő száma és károkozási potenciálja. A kiberfenyegetésnek a hagyományos fenyegetésektől eltérő jellemzői szükségessé teszik a háborúval kapcsolatos fogalmaink átfogó felülvizsgálatát és adott esetben módosítását. Az információs társadalom kialakulásának hatása a nemzeti és nemzetközi biztonság valamennyi területén érezhető. A folyamat számos pozitív hatása mellett jelentősek e fejlődés negatív vonatkozásai is. Az egyes állami és nem állami szereplők által alkalmazott modern infokommunikációs eszközök biztonsági kockázat előidézéséhez járulhatnak hozzá. A tömegtájékoztatás és a világháló gyors hírközlő képessége miatt egyre csökken a döntéshozatali idő és mozgástér: a közhangulat nyomásának engedve sokszor alapos előkészítés nélkül kénytelenek egyes kormányok dönteni a humanitárius célú katonai beavatkozásokról, illetve azok befejezéséről. Mivel a társadalom igen magas morális követelményrendszert támaszt a műveletek végrehajtásának módját illetően, a katonai erővel szemben elvárás, hogy feladatát nagy pontossággal, a lehető legkevesebb civil áldozattal és a lehető legalacsonyabb saját veszteséggel lássa el. A médián keresztül a műveleti tevékenység közvetlenül és szinte azonnal stratégiai, politikai jelentőségűvé válhat. Ebből fakadóan a csapatok parancsnokainak, valamint az egyes katonáknak is fokozott körültekintéssel kell eljárniuk a műveleti tevékenységük során. A nem fegyverrel elkövetett, halálos áldozatot közvetlenül nem követelő, de hatalmas anyagi károkat és káoszt előidézni képes újfajta, aszimmetrikus kihívások miatt bővült a háború és a támadás fogalmainak jelentése. A károkozás mértékétől függően egy nem fegyveres támadás – megítélését tekintve – akár egy fegyveres támadással is egyenértékű lehet. Ilyen fenyegetést jelent elsősorban a kiber hadviselés, amely anyagi kár okozásában és a közrend megzavarásában potenciálját tekintve egyre kevésbé marad el a hagyományos fegyverektől.

A földrajzi környezet hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni a katonai erő alkalmazásakor. A földrajzi térről megbízható pontos információkra van szükség, amelyet évszázadokon keresztül a térképek biztosítottak.

A korszerű hadviselés megköveteli, hogy a harctéri környezetről pontos, megbízható, naprakész információkkal rendelkezzünk.


A műveleti tér/terep hatása a katonai tevékenységekre

A Magyar Honvédség alkalmazására jellemzően válságkezelő műveletekben kerül sor, sok esetben Magyarországtól jelentős távolságra, szélsőséges természeti és éghajlati viszonyok között, nehezen megközelíthető terepen, ahol csupán korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre befogadó nemzeti támogatás. A válságok kezelése során a hálózatalapú hadviselés, a hírszerzés és a felderítés, a precíziós fegyverek és modern technikai eszközök, a civil-katonai együttműködés, a pszichológiai hadviselés, valamint a különleges rendeltetésű erők széles körű alkalmazása szükséges. A válságkezelésre általában olyan, az alapfeladatát ellátni képtelen, gyenge államokban kerül sor, ahol irreguláris, félkatonai szervezetekkel, felkelőkkel, fegyveres csoportokkal, nemzetközi zsoldos és terrorista csoportokkal szemben kell a biztonságot megteremteni és fenntartani. Az összfegyvernemi műveletek a műveleti területen kerülnek végrehajtásra. A műveleti terület 4 dimenziós (szélesség, mélység, magasság, idő) kiterjedésű. A műveleti terület magában foglalja az alegységek felelősségi területét, a befolyásolási területet és az érdekeltségi területet. A műveleti terület 3 összetevője közül csak a felelősségi területet jelöli ki az elöljáró. A másik két terület a parancsnok értékelése alapján kerül kijelölésre. Egyre többször válhat szükségessé a nemzetközi közösség humanitárius célú beavatkozása és segítségnyújtása katonai erő alkalmazásával. A válságok kizárólag katonai erővel nem kezelhetőek, kezelésük összetett civil és katonai erőfeszítést, együttműködést igényel, különös tekintettel az azonos műveleti területen működő katonai és polgári szakemberek egymásra utaltságára. A katonai és a civil erőfeszítések nem választhatóak el élesen egymástól. A műveleti területen nem csupán állami, hanem számos nem állami szereplő is meghatározó módon van jelen.

Új kihívást és potenciális veszélyforrást jelent a globális közjavak – a nyílt tenger, a nemzetközi légtér, a világűr és a kibertér – hozzáférhetősége, használata. Ezek közül kiemelkedik a számítógépes hálózatok elleni támadások növekvő száma és károkozási potenciálja. A kiberfenyegetésnek a hagyományos fenyegetésektől eltérő jellemzői szükségessé teszik a háborúval kapcsolatos fogalmaink átfogó felülvizsgálatát és adott esetben módosítását. Az információs társadalom kialakulásának hatása a nemzeti és nemzetközi biztonság valamennyi területén érezhető. A folyamat számos pozitív hatása mellett jelentősek e fejlődés negatív vonatkozásai is. Az egyes állami és nem állami szereplők által alkalmazott modern infokommunikációs eszközök biztonsági kockázat előidézéséhez járulhatnak hozzá. A tömegtájékoztatás és a világháló gyors hírközlő képessége miatt egyre csökken a döntéshozatali idő és mozgástér: a közhangulat nyomásának engedve sokszor alapos előkészítés nélkül kénytelenek egyes kormányok dönteni a humanitárius célú katonai beavatkozásokról, illetve azok befejezéséről. Mivel a társadalom igen magas morális követelményrendszert támaszt a műveletek végrehajtásának módját illetően, a katonai erővel szemben elvárás, hogy feladatát nagy pontossággal, a lehető legkevesebb civil áldozattal és a lehető legalacsonyabb saját veszteséggel lássa el. A médián keresztül a műveleti tevékenység közvetlenül és szinte azonnal stratégiai, politikai jelentőségűvé válhat. Ebből fakadóan a csapatok parancsnokainak, valamint az egyes katonáknak is fokozott körültekintéssel kell eljárniuk a műveleti tevékenységük során. A nem fegyverrel elkövetett, halálos áldozatot közvetlenül nem követelő, de hatalmas anyagi károkat és káoszt előidézni képes újfajta, aszimmetrikus kihívások miatt bővült a háború és a támadás fogalmainak jelentése. A károkozás mértékétől függően egy nem fegyveres támadás – megítélését tekintve – akár egy fegyveres támadással is egyenértékű lehet. Ilyen fenyegetést jelent elsősorban a kiber hadviselés, amely anyagi kár okozásában és a közrend megzavarásában potenciálját tekintve egyre kevésbé marad el a hagyományos fegyverektől.

A földrajzi környezet hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni a katonai erő alkalmazásakor. A földrajzi térről megbízható pontos információkra van szükség, amelyet évszázadokon keresztül a térképek biztosítottak.

A korszerű hadviselés megköveteli, hogy a harctéri környezetről pontos, megbízható, naprakész információkkal rendelkezzünk.

Előadásomban a hatás alapú hadviseléssel kapcsolatban kiemeltem, hogy régebben a doktrínák harcot fizikai elhelyezkedése alapján határozták meg, mert annak célja és időzítése vonalas határokhoz volt kötve. A jövőben a harcot annak célja és időzítése szerint fogjuk struktúrálni, kevésbé koncentrálva annak geometriai határaira.

A hadviselés szempontjából terep és az időjárás mindig fontos tényezők voltak. Ennek érzékeltetésére mutattam be két példát. Egyiket az ie. VI. századból.

„A háborút öt tényező határozza meg:

Az út: el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül, hogy félelmet vagy kétséget ismerne.

Az ég: a homály és a fény, a hideg és a hőség, a napszakok és évszakok.

A föld: a távoli és a közeli, a járhatatlan és a járható, a tágas és a szűk, a halál és az élet.

A hadvezér: a bölcsesség, a megbízhatóság, az emberség, a bátorság és a szigorúság.

A törvény: a katonai szabályok és a rend, a helyes úton való vezetés, valamint a szükségletekről való gondoskodás.”

A másik példát a napjainkban hatályos harsszabályzatból vett példával mutattam be.

„Az időjárás

Az időjárás hatással van a katonákra, a felszerelésre és a terepre. Jelentősen befolyásolja a harcképességet, javítja, megváltoztatja, korlátozza vagy kizárja az alkalmazás lehetőségét. Befolyásolja vagy kizárja a légi támogatás lehetőségét. A jól felkészült és jól felszerelt csapatok könnyebb alkalmazkodásuk miatt jelentős fölénybe kerülhetnek kedvezőtlen időjárási viszonyok között.

 Szun-ce: A hadviselés törvényei ie. 514-496

A terep

A terep jelentős hatással van a mozgásra és a manőver lehetőségére, a megfigyelhetőségre és a tűz vezetésére, a tűzhatásra, a fedésre és álcázásra, a védettségre és a műszaki munkák végzésére. A terep körültekintő értékelése alapján kell dönteni a harci alkalmazásról, meghatározni a védhető terepszakaszokat, a támadási irányokat és hatását figyelembe venni az erőkifejtés irányának kiválasztásánál.”

Előadásom további részében bemutattam a környezeti információk gyűjtéséért, feldolgozásáért és szolgáltatásáért létrehozott támogatási formákat a geoinformációs meteorológiai és oceonográfiai támogatást. A továbbiakban a terepre a harctéri környezet egyik meghatározó elemére helyeztem a hangsúlyt.

Bemutattam milyen forrásból származhatnak a terepről szóló információk.

A terepről szóló információk különböző forrásokból származhatnak:

  •  térképek;
  • légi fényképek, űrfelvételek;
  • könyvek, tanulmányok;
  • felderítési eredmények;
  • bizalmas terepadatok;
  • és más intézményektől származó adatok.

A terep katonai szempontból fontos elemeit azért mutattam be, mert a jelenlegi felfogásunk némileg eltér a korábban használt felosztástól.

Melyek a terep katonai szempontból fontos elemei?

  • felszíni formák;
  • növényzet;
  • vízrajz;
  • közlekedési hálózat;
  • urbanizált területek;
  • talajok;
  • különleges jellemzők.

A terepelemzés általános katonai szempontjai és harcászati szempontok alapján történő értékelése a NATO STANAG-okkal összhangban a NATO csatlakozás óta vált elfogadott módszerré.

Tekintsük át röviden ezeket a szempontrendszereket.

Melyek a terepelemzés általános katonai szempontjai?

  • láthatóság, figyelés, tüzelés lehetőségei;
  • álcázás, rejtés fedés lehetőségei;
  • akadályok;
  • kulcs-, döntő fontosságú terep;
  • mozgási folyosók, megközelítési irányok.

Melyek a terepértékelés harcászati szempontjai?

  • küldetés, feladat
  • ellenség,
  • terep és időjárás
  • saját csapatok
  • rendelkezésre álló idő
  • civil környezet.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a műveleti tér/terep elemzéséhez értékeléséhez szükséges adatok feldolgozása hagyományos módon rendkívül időigényes, az adatok nagy mennyisége miatt nehezen kezelhető.

A fenti problémára nyújt kézenfekvő megoldást a térinformatikai eszközök és módszerek alkalmazása.

A térinformatika napjainkban

Előadásomban, ma mértékadó szakirodalom alapján meghatároztam a térinformatika és a térinformatikai rendszer fogalmát.

„A térinformatika az informatika egy speciális ága, helyhez köthető (térbeli, földrajzi) adatok gyűjtésével, feldolgozásával kezelésével, menedzselésével, elemzésével, térbeli információk megjelenítésével, a térbeli döntések támogatásával, a térbeli folyamatok megfigyelésével és modellezésével foglalkozó tudomány.”

„A térinformatikai rendszer a térinformatika tudományának eszköze. A fogalomra elterjedten használják a földrajzi információs rendszer kifejezést, amit az angol  GIS Geographical Information System GIS magyarra fordításával keletkezett.”

A definíciók megadása után a térbeli elemzési módszerek változásának okaira igyekeztem választ adni, amelyre a következő okokat soroltam fel:

  • a számítógépek fejlődése – alapvetően a számítógépes grafika fejlődése;
  • a térbeli folyamatok elméletének fejlődése a gazdasági és politikai földrajzban, tervezéselméletben stb.;
  • szociális és környezetvédelmi területen megnyilvánuló növekvő tudatosság, a társadalom egyre magasabb szintű képzettsége;

Forrás: Márkus Béla A térinformatika alapfogalmai, kialakulása fejlődése http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_TEI1/ch01.html

Forrás: Márkus Béla A térinformatika alapfogalmai, kialakulása fejlődése http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0027_TEI1/ch01.html

  • a fejlettebb számítógépek lehetővé tették a nagy mennyiségű adat pontos és szemléletes feldolgozását, ábrázolását.

Bemutattam a térinformatikai rendszer alkotóelemeit, amelyek a következők:

  • hardver;
  • operációs rendszer és alkalmazói szoftver;
  • adatbázis;
  • szakértő csapat;
  • eljárás (technológia);
  • hálózat;
  • felhasználói környezet.

Meghatároztam a hardverrel szemben támasztott követelményeket.

Eredményes munka csak a kitűzött célnak megfelelő, és az alkalmazott szoftverhez illeszkedő hardver segítségével végezhető.

Paraméterek:

  • nagy sebességű központi egység;
  • nagy sebességű videokártya;
  • nagy tároló kapacitású háttértár;
  • jó minőségű input eszközök;
  • jó minőségű output eszközök.

Bemutattam a szoftverrel szemben támasztott követelményeket.

A szoftver legyen képes:

  • különböző forrásokból származó adatok befogadására, kezelésére, kiértékelésére, megjelenítésére;
  • alfanumerikus és grafikus adatok együttes kezelésére, kiértékelésére és megjelenítésére;
  • attribútumok térbeli pozíciójától függő leválogatására.

Értelmeztem az adat, adatbázis, információ fogalmát.

Adat:

Az adat olyan tény, ismert dolog, amelyekből következtetések vezethetők le.

Adatbázis alatt egymással valamilyen szempontból kapcsolatban lévő adatok jól szervezett halmazát értjük, mely számítógépen tartósan, hosszabb ideig tárolt és egyidejűleg több felhasználó párhuzamosan használhatja.

Információ:

Valamely cél érdekében feldolgozott értelmezett adat.

Adott helyzetben aktuális tematikus adat, amelynek hiánya nehézségeket, veszteségeket jelenthet.

Tipizáltam a térbeli adatokat.

Helyzeti adatok:

  • referencia rendszer;
  • vetületi rendszer;
  • koordináta rendszer.

Leíró adatok:

  • alfanumerikus adatok;
  • szimbólumok, grafikai adatok;
  • kép, multimédia elemek.

Topológia

  • szomszédsági kapcsolatok;
  • az objektumok egymáshoz viszonyított elhelyezkedése.

Szaktudás

A térinformációs rendszer csak tapasztalt, képzett, magas szintű szakismerettel rendelkező ember kezében funkcionál megfelelő munkaeszközként.

Ma már sok felhasználóbarát térinformatikai alkalmazás érhető el a világháló segítségével, amely nem igényel különösebb felkészültséget.

  • útvonal tervezők;
  • Google Earth;
  • Bkk Info, stb… .

A térinformatikai eszközökkel, módszerekkel megoldható a feladatok a következő kérdésekre, vagy a kérdések valamelyikére vezethető vissza:

A kérdés jellege:

  • valamely helyre vonatkozó
  • valamely körülményre vonatkozó
  • trendre vontkozó
  • útvonalra vonatkozó
  • jelenségre vonatkozó
  • modellezéssel kapcsolatos.

A kérdés:

  • mi található azon a helyen?
  • hol van az a …?
  • hogyan változott meg?
  • melyik a legkedvezőbb út?
  • mi az a jelenség?
  • mi történik ha?

A továbbiakban kifejtettem a térinformatikai rendszerekkel szemben támasztott alapvető követelményeket. Melyek ezek:

  • A rendszer adatbázisába csak ellenőrzött adatok kerülhetnek.
  • Az adatok tárolása és karbantartása legyen megoldott.
  • A rendszertervben megfogalmazott feladatokat az elvárt válaszidőn belül oldja meg.
  • A rendszer kimenetén megjelenő információk minősége szavatolt legyen.
  • A rendszer zárja ki az illetéktelen hozzáférést.
  • Kiépítése legyen gazdaságos.
  • Vegye figyelembe az adott térre vonatkozó jogi, kulturális környezetet.

A térinformatikában is érvényesülő tendenciákat bemutató törvények.

Moore törvénye. 1965-ben Moore lejegyezte, hogy a processzorok teljesítménye minden évben megduplázódik.  1975-ben módosította, hogy minden két évben. Ma már Törvénnyé vált, hogy minden digitális anyag, a PC-től, a mobil telefonig, a zene lejátszókig, kétszer olyan teljesítményt ér el minden 18-24 hónapban ugyanazon az áron.

Metcalfe törvénye. Metcalfe állította egy hálózat hasznosságáról, hogy az négyzetesen nő a hálózat csomópontjainak a számával.  (1+1)2=4 Köznyelven: Az internet, hasonlóan a telefonhoz, egyre értékesebb, amint egyre többen kapcsolódnak be annak használatába.

A továbbiakban tisztáztam, hogy a térinformatikának nem a térképet, hanem a valós világot kell modelleznie.

A fotogrammetria kapcsán megemlítettem, hogy ma már rendelkezünk olyan légi digitális szkennelő kamerákkal, amelyek a terepről folyamatos sávban készítenek felvételeket. Ezek olyan háromsoros szkennerek, amelyek átfedő előre-, nadír- és visszafelé mutató sávban felvételeznek, amelyek lehetővé teszik 3D sztereó-modellek, domborzatmodellek és ortofelvételek előállítását térképezési célokból. További lineáris sorok találhatóak a szkenner fókuszsíkjában, amely lehetővé teszi multi-spektrális, színes és hamisszínes képek előállítását.

Az ortofotot úgy érlemeztem hallgatóim számára, hogy az ortofotó megjelenésében a hagyományos fényképre hasonlít, de mentes annak minden geometriai torzulásától, egységes méretaránnyal rendelkezik, így rajta pontos mérések végezhetőek.

A legtöbb térképhez hasonlóan az ortofotó is a földfelszín merőleges (ortogonális) vetülete. Tulajdonképpen a fényképek és a térképek előnyös tulajdonságait ötvözi, ezért "fotótérkép"-nek is nevezik.

A digitális ortofoto előállítását a számítógépek megjelenése és a digitális képfeldolgozás együttesen tudta megoldani. Korábban erre nem volt lehetőség.

A továbbiakban bemutattam néhány katonai célokat is szolgáló adatgyűjtő/szolgáltató eszközt.

Melyek ezek:

  • KH-13 kémműhold
  • GNSS műholdak (amelyek megváltoztatták a navigációról korábban alkotott fogalmainkat)
  • Lanndsat 7 távérzékelési műhold
  • Milstar-6 kommunikációs műhold
  • Digitális térképészeti támogató rendszer.

Összegzésként megállapítottam, hogy:

  • Egy kép többet mond ezer szónál.
  • Egy térkép többet mond egymillió szónál.
  • Akkor valószínűleg az is igaz, hogy egy térinformációs rendszer többet mond egymilliárd szónál.

Befejezésül bemutattam a Magyar Honvédség térinformatikával foglalkozó szervezeteit, feladatait.

A Magyar Honvédség térinformatikával foglalkozó szervezeteit, feladatai

Nemzetközi projektek:

Többnemzeti térinformatikai együttműködési program

European Regional Map project

Missziók ahol magyar katonák is részt vettek a geoinformációs támogatás végrehajtásában:

  • KFOR
  • PRT
  • UNIFIL

A MH térinformatikával is foglalkozó szervezetei:

HM Zrínyi Térképészeti és Kommunikációs Szolgáltató Közhasznú Nonprofit KFT.

Magyar Honvédség Geoinformációs szolgálat

MH ÖHP geoinformációs támogatását végrehajtó szervezet

Dandár szintű geoinformációs támogatást végrehajtó szervezetek

Térinformatika oktatása folyik

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Vezetőképző Intézet Műveleti Támogató Tanszék Katonaföldrajzi és tereptan szakcsoport szervezésében.

Záró gondolatként megjegyeztem, hogy Az elmúlt évtizedekben a hadviselés hagyományos – szárazföldi, tengeri, légi – színtereivel egyenrangú szerephez jutott a világűr, legújabban pedig a kibertér is. A korszerű hadviselés nélkülözhetetlen részévé váltak a TÉRINFORMATIKAI eszközök, módszerek, megoldások.


Felhasznált irodalom:

1. Jankó Annamária Magyarország katonai felmérései 1763-1950 Argumentum 2007.

2. Magyarország Nemzeti Katonai Stratégiája Honvédelmi Minisztérium 2012

3. Kiss Álmos Péter Generációk a hadviselésben – a negyedik generáció Hadtudományi Szemle 2009. 2. szám

4. A Magyar Honvédség szárazföldi haderőnemének harcszabályzata IV. rész szakasz, raj, honvéd A Magyar Honvédség kiadványa 2012.

 
Szerző:

dr. Für Gáspár alez


Méltó megemlékezés az aradi vértanúkról

    • Aradi vértanuk kép

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire, köztük a magyar örmény hősökre (Kiss Ernő és Lázár Vilmos), az aradi vértanúkra emlékeztek és hajtottak fejet ünnepélyes rendezvény keretében 2016. október 6-án, a Budapest V. kerület, Akadémia utca 1. szám alatti színházteremben. A tiszteletadást, a hagyományos ünnepi eseményt a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke, Esztergály Zsófia Zita nyitotta meg. Czetz János honvédtábornokról Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora tartott előadást. A megemlékezés során, a helyszínen felállított kopjafánál a résztvevők virágokat és koszorút helyeztek el.



Tüzér és légvédelmi tüzér hadnagyok belső avatása

    • Tüzér hadnagyok belső avatása 3
    • Tüzér hadnagyok belső avatása 2
    • Tüzér hadnagyok belső avatása 1
  • Előző
  • Következő

2015.08.17.-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tüzér hagyományai szerint, a belső avató ünnepség előtt külön teremben gyűlt össze a Műveleti Támogató Tanszék légvédelmi- és tábori tüzér szakcsoportján végzett tíz leendő hadnagy, hogy idén is átvehessék a tüzérek tanulmányait ösztönző és jutalmazó két alapítvány elismerését és emlékérmeit.

Az Izsák Dezső emlékére alapított „A Jó Magyar Tüzérekért” alapítvány oklevelét, kitűzőjét és pénzbeli támogatását a tábori tüzér szakon legjobb eredménnyel végzett honvéd tisztjelölt vehette át, aki 2015-ben Hernádi Máté hdgy. lett. Az elismerést Imre Jenő ny. ezredes, a Jó magyar tüzérekért alapítvány elnöke, és Dr. Mlinárik László ny. alezredes, az alapítvány titkára adta át.

A Nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Bajtársi Köre  által létrehozott „Szent Borbála Tüzér alapítvány” tanulmányi és közösségi munkája elismeréseként díszoklevéllel és névre szóló arany Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Hernádi Máté,  tábori tüzér szakon végzett hadnagyot. Díszoklevéllel és névre szóló ezüst Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Angyalosi Gábor, Karsai László és Monori Bianka légvédelmi tüzér szakon végzett, valamint Czettner Gergő, Dickmann Áron és Izmay Olivér tábori tüzér szakon végzett hadnagyokat. Díszoklevéllel és névre szóló bronz Szent Borbála emlékéremmel jutalmazta Petró Ákos légvédelmi tüzér szakon végzett, valamint Jánosi Eszter és Kapás Viktor tábori tüzér szakon végzett hadnagyokat. A „Szent Borbála Tüzér alapítvány” jutalmait Dr. Boldizsár Gábor ezredes, a NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, valamint Dr. Lamper László ny. őrnagy adták át.


ABV FELKÉSZÍTÉS „ÉLES” KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

    • ABV FELKÉSZÍTÉS „ÉLES” KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT 3
    • ABV FELKÉSZÍTÉS „ÉLES” KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT 1
    • ABV FELKÉSZÍTÉS „ÉLES” KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT 2
    • ABV FELKÉSZÍTÉS „ÉLES” KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT 5
    • ABV FELKÉSZÍTÉS „ÉLES” KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT 4
  • Előző
  • Következő

A Katonai Vezetőképző Intézet Műveleti Támogató Tanszék oktatója és végzős vegyivédelmi tisztjelöltjei idén is részt vettek a SÁRARANY MEZŐ 2015 fedőnevű ABV védelmi szakkiképzésen Szlovákiában az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj kijelölt szakállományával együtt. A Zemianske Kostol’any közelében erre a célra létesített kiképzőbázison ugyanis teljes mértékben biztosítottak a technikai és a jogi feltételek éles mérgező harcanyagok felhasználására.

Az esetleges ABV helyzetekben történő feladat-végrehajtás eredményességéhez nagymértékben hozzájárul az alegységek békeidőben történő valóságot megközelítő körülmények közötti felkészítése, melynek minimális előfeltétele a leendő, kiképzésért felelős állomány korszerű követelményeknek megfelelő oktatása, aminek sikere kézzelfoghatóan megmutatkozik majd tisztjelöltjeink első csapatbeosztásaikban történő helytállása formájában.

A szakharcászati foglalkozás alapvető célja volt az alegységparancsnoki és kezelői állomány szakmai feladatainak gyakoroltatása, felkészültségének ellenőrzése éles mérgező harcanyagok felhasználásával nappal és éjszakai viszonyok között.

Az eredményes végrehajtás érdekében a gyakorlatot megelőzte egy kettő hetes szakmai felkészítés Székesfehérváron, a 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj szervezésében.

A felkészítés és a valós ABV körülmények között végrehajtott kiképzés végső célja, hogy a gyakorlat végrehajtására kijelölt ABV felderítő állomány egyénileg és rajkötelékben legyen képes harcászati körülmények között, hólyaghúzó és idegméreg típusú mérgező harcanyag kimutatására és azonosítására a rendszeresített CAM és kimutatócső készlet alkalmazásával. További cél a teljes állomány jártasságának kialakítása az idegbénító mérgező harcanyagokkal történő mérgezés esetén teendő ön- és kölcsönös segélynyújtás során az ellenanyag (COMBOPEN), valamint az egyéni mentesítő készlet alkalmazásában.

Tisztjelöltjeink eredményesen teljesítettek a gyakorlaton, amely az ABV felkészítés rendszerében egyedülálló lehetőségként biztosítja szakmai ismereteik valós ABV körülmények közötti elmélyítését harmonizálva a NATO követelményekkel.


fotó:

Dr. Berek Tamás alez.                                                                                                           Dr. Berek Tamás alezredes

                                                                                                                                                                     KVKI-MTT