Szűkítés



Kiválasztott Címke

Görgei

Minden Címke 188


Jelenleg 4 bejegyzés található Görgei cimkével

Tisztelet és köszönet illeti a magyar katonákat

    • cikk 01
    • cikk 02
    • cikk 03
    • cikk 04
  • Előző
  • Következő
A Magyar Honvédség áldozatvállalása biztonságot, erőt, tartást és öntudatot adó nemzeti érték - mondta Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes azon a megemlékezésen, amelyen Budavár visszafoglalásának évfordulóját, valamint a honvédelem napját ünnepelték és Görgei Artúr halálának századik évfordulójára emlékeztek.
 
Százhatvanhét évvel ezelőtt, 1849. május 21-én ért véget Budavár ostroma. A honvéd hadsereg Görgei Artúr vezetésével tizenhét napon át ostromolta a várat, végül visszafoglalta azt az osztrákoktól. A szabadságharc egyik csúcspontjának is tekinthető diadal emlékére 1992 óta ezen a napon ünneplik a honvédelem napját. A Honvédelmi Minisztérium az évforduló alkalmából a budai Várban tartott megemlékezést. Az eseményen részt vett dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök is. 

A Dísz téren Vargha Tamás miniszterhelyettes emlékbeszédében a magyar katonák történelmen átívelő kötelességtudatát hangsúlyozta, amely az egyetemes emberi értékek elfogadásával és tiszteletével párosult. „Büszkék lehetünk arra, hogy ezek az erkölcsi értékek vezették szabadságharcainkban, forradalmainkban és a nagy háborúkban, világégésekben katonáinkat, akik a legnagyobb áldozatot, életüket adták nemzetünk jövőjének építése érdekében” – fogalmazott. Vargha Tamás rámutatott: történelmünk azt bizonyítja, hogy a magyar népnek tragédiákból kell újra és újra talpra állnia. Mindez lehetetlen lenne hit és önbizalom nélkül, s éppen ennek a hitnek és önbizalomnak fényes példája Budavár visszavétele, Görgei és a magyar honvédek diadala. „Görgei illúziók nélkül nézett a világba: szigorral, szakértelemmel és felelősségérzettel szervezte meg a honvédsereget, hogy hősi küzdelemmel vívja vissza Buda várát”- mondta a miniszterhelyettes. 

A tárca parlamenti államtitkára kiemelte: a magyar honvédelem napja egyszerre főhajtás az elődök bátorsága, hősiessége előtt, s egyben tiszteletadás a jelen katonáinak. „Győzelemben és vereségben, háborúban vagy békeidőben a magyar katonák teljesítették a szolgálatot. De áldozatot vállalnak azok a férfiak és nők is, akik ma katonai szolgálatot teljesítenek. Cselekedetük nemcsak fegyveres harcok közepette áldozat, de a magyar határok védelmezésekor vagy katonai missziók keretében, idegen országokban is az. Tisztelet és köszönet illeti őket, a magyar katonákat” – mondta Vargha Tamás államtitkár, hozzátéve: a Magyar Honvédség áldozatvállalása, szolgálata biztonságot, erőt, tartást és öntudatot adó nemzeti érték. 

A helyszínen Takács Tamás alezredes, katolikus, valamint Máté Sándor alezredes, protestáns tábori lelkész mondott kegyeleti imát. A megemlékezés a Fehérvári rondellánál folytatódott, ahol az egykori fővezér lovas szobrát koszorúzták meg a honvédelmi tárca, a Magyar Honvédség, a Görgei család és a civil szervezetek képviselői. A budavári evangélikus templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak a száz esztendeje elhunyt Görgei Artúr emlékére, míg a Fiumei úti temetőben a tábornok sírjánál szervezett közös kegyeleti megemlékezést a Honvédelmi Minisztérium, a Nemzeti Örökség Intézete és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A sírnál Baráth Ernő ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár megbízott parancsnoka mondott emlékbeszédet. 


Szöveg: honvedelem.hu
Fotó: Dévényi Veronika

Görgei áruló-mítoszának nyomában

    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
    • gorgei konferencia
  • Előző
  • Következő

Görgei Artúr áruló-mítosza egészen az 1980-as évek közepéig erősen tartotta magát a magyar közvéleményben- hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a hadvezér halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékkonferencián.

Görgei Artúr hadvezéri képességéről és szerepéről Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes beszélt. Az tanszékvezetője előadásában először a jó hadvezérrel kapcsolatos korabeli elvárásokat ismertette. Ezek szerint a sikeres katonai vezetőnek az adott háborús helyzetet kell jól megítélnie a lehető legjobb tudása szerint, majd a lehetőségeket átgondolva dönteni és végigvinni az elhatározását. A jó hadvezér jól ismeri a saját seregét, de az ellenséget is megfelelően feltérképezi. Emellett szüksége van személyes és erkölcsi bátorságra, elszántságra is, de ne legyen vakmerő. Csikány Tamás hozzátette, hogy a 19. század hadművészete szerint a győzelemhez megfelelő erőfölényt is kellett biztosítani a csataéren.

A professzor felidézte, hogy 1849. március 30-án bízta meg Kossuth Lajos Görgeit a fővezérséggel, aki négy hadtesttel, összesen 50 ezer emberrel rendelkezett. A terv egy klasszikus átkaroló művelet volt, amelynek során egy hadtest Gödöllő irányba támad, míg a többi három lemegy délre, ahol Isaszegről támadják meg az ellenséget. Görgei ezt az alapkoncepciót hajtotta végre, némi módosítással. Az isaszegi csata végül győzelmet jelentett a magyarok számára, de az osztrák hadsereg pestre tartó útját nem tudták lezárni. Csikány Tamás szerint Görgei nagy tehetségű katonai vezető volt, aki ha több lehetőséget kap, nagyobb sikereket is elérhetett volna.

Görgeiről mind a mai napig markáns vélemények vannak, nevezték őt már a magyar Napóleonnak, de Marschall Rückwarts-nak, azaz „hátra tábornoknak” is - mondta előadásában Kemény Krisztián. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárosa hangsúlyozta, a korabeli katonai vezetők szinte egyöntetűen negatív véleménnyel voltak Görgeiről. Mészáros Lázár altábornagy, hadügyminiszter például jó kémikusnak, de rossz hadvezérnek tartotta. Bár szívből gyűlölte Görgeit, de katonai képességeit részben elismerte. Vetter Antal altábornagy, a honvédsereg táborkari főnöke szemére vetette a többszöri engedetlenségét a kormány, a hadügyminisztérium és a fővezérek iránt, ami miatt szerinte már ’48 telén törvényszék elé kellett volna állítani. Felrótta neki, hogy a szolgálati utat állandóan megkerülte és telhetetlen ambícióval rendelkezett. Dembinszky Henrik altábornagy, aki a hadsereg fővezére volt két alkalommal is emlékirataiban engedetlenséggel, hatalomvággyal, parancsmegtagadással vádolta Görgeit. Ő maga így vallott saját magáról: „Nem volt énbennem semmi katonai zseni, az csak mese, magyar legenda, mint annyi más”. Az előadáson elhangzott, hogy Görgei egyáltalán nem volt képzetlen, hiszen a magyar honvédsereg legsokoldalúbb tisztjének számított. 13 éves katonáskodása alatt megismerte a lovas és a gyalogos szolgálatot, volt műszaki képzettsége, a nemesi testőrségnél pedig elvégezte a táborkari tanfolyamot is.

Kovács István történész, volt krakkói főkonzul Görgei tábornok korabeli lengyel megítéléséről beszélt a konferencián. A magyarokhoz hasonlóan kezdetben a lengyelek is árulónak tartották, ez a kép csak később kezdett valamelyest finomodni. A világosi fegyverletétel a lengyelek szemében ugyanis valóban árulás volt, de még ennél is nagyobb gaztettnek tartották, hogy Görgei kiszolgáltatta az oroszoknak a magyarok oldalán harcoló Rulikowski Kázmér lengyel dzsidás kapitányt.

Az „Görgei-áruló” mítosz kialakulásának gyökereiről volt szó Pelyach István előadásán. A Szegedi Tudományegyetem munkatársa szerint a szabadságharc kiemelkedő katonai vezetőjének nevét még a 80-as évek közepéig is szinte mindenki az áruló jelzővel illette Magyarországon. Ennek egyik oka az volt, hogy a 19-20. század magyar történelmét és közgondolkodását áthatotta a Kossuth-kultusz, amely szervesen össze volt kötve az „Görgei-áruló” mítoszával. A szabadságharc leverése után az emigráció minden jeles tagja nyíltan hirdette Görgei áruló voltát, de ebben az értelmiség mellett fontos szerep jutott a tágabb értelemben vett közvéleménynek is, amelynek hatalmas csalódást jelentett a szabadságharc bukása. Kulcspont volt a mítosz erősítésében Kossuth Lajos 1849 őszén írt vidini levele, amelyben egyértelműen árulónak nevezte Görgeit. A huszadik században az áruló mítosz pedig azért nem veszhetett ki a köztudatból, mert Kossuth élete végéig nem változtatta meg ezzel kapcsolatos nézeteit- hangsúlyozta az előadó.

A tudományos konferencián Görgei orosz fogságáról Rosonczy Ildikó történész, míg a tábornok klagenfurti száműzetéséről Süli Attila, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója tartott előadást. 

Cimkék: Görgei, konferencia, 2016

100 éve halt meg Görgei

    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
    • Gorgei konferencia
  • Előző
  • Következő

Május 21-én lesz Görgei Artúr halálának századik évfordulója. Ez alkalomból emlékkonferenciát rendezett az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeummal és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karával együttműködésben. Az esemény helyszínéül a Ludovika főépület kápolnája szolgált, mivel a tőszomszédságában megtalálható Ludovika Kiállítótér a rendezvény napjától kezdve szintén egy, a tábornok személyét részletesen bemutató, magángyűjteményre épülő kiállításnak ad otthont.

„A konferenciának nincs könnyű dolga, mert egy mítosz lerombolásával kell számolnia” – kezdte meg nyitóbeszédét prof. dr. Patyi András. Az NKE rektora hozzátette: „a népi tudattal kell felvenni a harcot, ami közismerten rendkívül ellenálló.” Görgei ugyanis mint áruló szerepel a köztudatban, s nem pedig mint államférfi, kitűnő tudós, vagy remek katonai szakember. A konferencia következésképp kultúrmisszióra vállalkozott, célként megjelölve azt, hogy széles körben megismertesse az igazságot a társadalommal. Patyi András úgy fogalmazott, hogy az előadók közreműködésével „a vesztett szabadságharc pszichológiájából kell kitörnünk.”

Dr. Csorba László, aki a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként a rendezvény levezető elnöki szerepét vállalta magára, úgy nyilatkozott, hogy a témát objektíven feldolgozni azért is olyan nehéz, mert a forradalom pszichológiai kifejezéssel élve, alapító mítoszaink egyike. Az események értelmezésekor nem csak a tudomány jut szóhoz, hanem az érzelmek is szerepet játszanak; nehéz közömbösnek maradnunk.

Első felszólalóként dr. Kedves Gyula, az Országgyűlési Múzeum vezetője Görgei szabadságharcot megelőző katonai pályafutását mutatta be. Görgei sokak emlékezetében úgy él, mint egy óriási tehetség, aki üstökösként robbant be a katonai világba, ám azt kevesen tudják, hogy átfogó, szinte elitkiképzésben volt része. Annak ellenére, hogy Görgei szegény családból származott, hősi halált halt nagyapjára való tekintettel alapítványi helyen tanulhatott a katonai akadémián még abban az időben is, amikor a magyar társadalom nem volt érdekelt a tisztképzésben. Így fordulhatott elő az is, hogy 14 és 20 éves kora között családjától távol tanult, majd Bereg vármegye hívására csatlakozott a nemes testőrséghez. Miután a magyar eszmékkel itt szorosabban is megismerkedett, tisztként később a 12. számú Nádor-huszárezredhez kérte magát, amelyben kizárólag csak magyarok szolgáltak, s amelynek tiszti kara is 90%-ban magyarokból állt. Visszaemlékezéseiben Görgei ezt az időszakot úgy jellemezte, „nyakra főre magyarul tanult.” A történethez hozzátartozik, hogy összesen csak három évig szolgált, mert a császári hadsereget túlontúl avíttnak tartotta hegemonikus berendezkedése folytán.  Görgei határozott, lelkesedni képes személyiség volt, aki végül nagy szerepet játszott az új típusú hadsereg megszervezésében. Mikor 1848-ban elértek hozzá a prágai bevetés hírei, Görgei így kommentálta az eseményeket: „kilépnék a hadseregből és a dilemmából és akkor hazám polgára lennék, semmi más.” Tekintettel arra, hogy Görgei magát elsősorban a nemzet katonájának tekintette, kitűnő katona létére így mégis kilépett a hadseregből.

Dr. Riedel Miklós, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kémiai intézetének egyetemi docense Görgei tudományos munkásságát mutatta be, hiszen kevéssé közismert, de a későbbi hadügyminiszter katonai pályáját megelőzően vegyészként tevékenykedett. Habár csekély szakirodalma van a korszaknak és szinte csak a kémiatörténészek foglalkoznak vele, 1848 előtt Görgei neve publikációi révén a nemzetközi irodalom számára is ismerősen csengett. A prágai egyetemen Rettenbacher professzor vezetésével a szerves savakat tanulmányozta; diplomamunkáját ezek kókuszzsírból történő kimutatásából írta. Nevéhez egy új gyakorlati módszer is kötődött: Görgei elsőként használt bárium sót az anyagok szétválasztásához. Bécsújhely és Prága között később katonai jellegű tárgyalások is indultak a durranó higany-fulminát gyakorlati hasznosítására vonatkozóan. Katonai karrierjét leszámítva, Görgei több alkalommal is kémiai tudásával kereste kenyerét. A szabadságharc után egyetemi tanszékvezető szeretett volna lenni, majd élete végén, mikor az ausztriai Klagenfurtban élt internáltként, szintén kémiával kapcsolatos munkát vállalt, hogy eltartsa gyarapodó családját. Dolgozott textilgyárban és alkohol lepárló üzemben egyaránt.

Dr. Hermann Róbert, a HM HIM parancsnok tudományos-helyettese, továbbá a Károli Gáspár Református Egyetem BTK intézetvezető egyetemi tanára Görgei politikus arcát mutatta meg a közönségnek. Leszögezte, „Görgei elsősorban katona volt, aki csak kénytelenségből politizált.” Családját egészen a 13. századig lehet visszavezetni, vallási hovatartozásukat vizsgálva pedig elmondható, hogy a 16. századtól fogva a protestáns felfogás volt jellemző. Felmenői ugyan részt vettek különböző forradalmakban, ám nagyapja már a császárt szolgálta. Az eltérő nemzeti érdekek fogalmával tulajdonképp a huszárezredben eltöltött évei alatt került tisztába, mígnem 1848 tavaszának beköszöntével a polgári átalakulás lelkes hívévé vált.  A demokrácia mellett való elköteleződését mi sem mutatja jobban annál, hogy ez idő tájt vezetéknevének utolsó betűjét is y-ról i-re módosította. Kossuth akkor figyelt fel rá, amikor a Radikális Fiatalok Lapjában éles hangon kritizálta a katonai egyenruha költségviselésének megoszlását. Görgei többször is kritikával illette a vezetést, így a szeptember 11-i horvát támadás kapcsán is megírta Batthyányinak, hogy meglehetősen szűkösek a személyi keretek. Mikor később kinevezték ezredessé, Kossuth titkos megbízást adott arra, hogy információkat szerezzen a horvát táborból. A határátkelést illetően szintén eltérő véleményen volt a két államférfi. A Görgei-Kossuth vita akkor csúcsosodott ki, amikor az 1849. január 5-én kiadott váci nyilatkozat értelmében Görgei Kossuth parancsát megtagadva a felvidéki bányavárosokba vonult vissza hadseregszervezés céljából. Mikor március elején megérkezett az olmützi alkotmány híre, amely felfüggesztette Magyarország 1848-as alkotmányát és kimondta, hogy hazánk koronatartományként kezelendő, Kossuth és Görgei között, aki épp ideiglenes fővezérként szolgált, kiújultak a viták. Kossuth a katonai erőre építő trónfosztást követelte, míg Görgei a törvényes megegyezés ötletét támogatta, s ennek megfelelően kapcsolatba is lépett a Békepárttal. Azzal, hogy idővel tárgyalásokba bocsátkozott az oroszokkal is, tulajdonképp éket kívánt verni az oroszok és az osztrákok közé. A korona felajánlásának részéről egyetlen kikötése volt csupán: az áprilisi törvények megtartása. A magyar, német, angol, olasz és svéd nyelven megjelent emlékirataiból kiolvasható, hogy Görgei személyében sosem kívánta vezetni az országot.

A Ludovika Kiállítótérben megtekinthető kiállítás anyagát szintén Hermann Róbert biztosította, magángyűjteményének felajánlásával. A kiállítás megnyitóján dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja úgy fogalmazott, Görgei életének ismerete azért is fontos, mert dilemmája örökérvényű: vajon akkor cselekszik-e helyesen a katona, ha az aktuális parancsot és az aktuálpolitikai iránymutatást szolgálja, vagy ha lelkiismerete szerint ténykedik és eszerint vezeti a gondjára bízott hadakat, vállalva lelkiismereti döntésének minden következményét. „Görgei Artúr életében láttuk, hogy ezt a dilemmát úgy próbálta meg feloldani, hogy kilépett a császári haderőből és mint szabad akaratú állampolgár döntötte el, hogy egy történelmi pillanatban szolgálja a nemzetét. Ezek azok a gondolatok, amelyek erőt kell, hogy adjanak a mai zavaros világunkban a katona társadalomnak és a katonai vezetőknek, hogy segítsenek utat találni abban, hogy a világ nem csak fekete és fehér, nem csak jó és rossz, helyes és helytelen. Ráadásul azt is el kell dönteni, hogy rövid, vagy hosszútávú eredményeket akarunk elérni” – kommentálta Görgei életútját Boldizsár Gábor.

A konferencia további részleteiről és Görgei életéről bővebben a júniusi Bonum Publicum számol majd be.


Szöveg: Pétery Dorottya

Cimkék: Görgei, konferencia, 2016

Konferencia Görgei halálának 100. évfordulója alkalmából

    • Görgei Artúr

Száz évvel ezelőtt, 1916. május 21-én kilencvennyolc éves korában halt meg az 1848-49-es magyar szabadságharc legsikeresebb fővezére, Görgei Artúr.  Az NKE  konferenciával emlékezik a tábornokra, amelyen neves előadók mutatják be Görgeti a hadvezért, a politikust és a tudós embert.

Ha a második komáromi csatában, 1849. július 2-án egy fölötte felrobbanó gránát kioltja Görgei életét, talán ma legalább olyan dicsfény övezi emlékezetét, mint Kossuthét, Bemét vagy Klapkáét. A repesz azonban csupán súlyos sérülést okozott, megkímélte a tábornok életét, hogy hadseregét a világosi fegyverletételhez elvezethesse. Görgeit Kossuth árulónak bélyegezte, amellyel a felelősség alól felmentette magát és a tábornokot arra ítélte, hogy a nemzet élő lelkiismeretéként viselje a vádakat a levert szabadságharcért, a kivégzett vértanukért. Kossuth és a Görgeit árulónak nevezők azonban soha nem bizonyították, nem bizonyíthatták be az árulás tényét, amely mégis a magyar történelem egyik legmakacsabb mítoszává vált. Az utóbbi évtizedekben azonban Katona Tamás történésznek, barátainak és tanítványainak egy sor olyan munkát sikerült megjelentetni, amely Görgei katonai vezetői kvalitásait helyezte előtérbe, amelyekből pontosabb, hitelesebb és mindenekelőtt objektívebb képet kaphatunk az 1849-es tavaszi hadjárat sikeres fővezéréről. Görgei tábornok halálának kerek évfordulójának több konferenciáján ezekből az új kutatási eredményekből kaphattunk és kaphatunk ízelítőt, így a május 11-én a Ludovika kápolnájában megrendezendő emlékkonferencián is.

Részletes program elérhető itt: http://uni-nke.hu/esemenyek/2016/05/11/emlekkonferencia-gorgei-artur-tabornok-halalanak-100_-evforduloja-alkalmabol

Cimkék: Görgei, konferencia, 2016