Szűkítés


Kiválasztott Címke

HDI hírek

Minden Címke 191


Jelenleg 5 bejegyzés található HDI hírek cimkével

Akikre büszkék vagyunk

    • Luna Shamieh - 2
    • Luna Shamieh - 1
    • Luna Shamieh - 3
  • Előző
  • Következő

Akikre büszkék vagyunk: Luna Shamieh a Hadtudományi Doktori Iskola másodéves Stipendium Hungaricum Ösztöndíjas hallgatója, megkapta a "legjobb előadó" címet a párizsi konferencián.

Témavezetője: Prof. Dr. Szenes Zoltán

 

The Paris Winner


The 18th International Conference on Human Rights and Human Security took place on 20-21 June 2016. The conference aims to bring together leading academic scientists, researchers and research scholars to exchange and share their experiences and research results on all aspects of Human Rights and Human Security. The conference provided a premier interdisciplinary platform for researchers, practitioners and educators to present and discuss the most recent innovations, trends, and concerns as well as practical challenges encountered and solutions adopted in the fields of Human Rights and Human Security.

Luna Shamieh, a PhD student from the National University of Public Services/ Military Science School, associated with the Department for International Security Studies, participated in the conference. Ms. Shamieh, the Student of Prof Zoltán Szenes, presented her paper about the “Human Security Providers in fragile states under asymmetric war conditions”

The paper was published online at the International Journal of Social, Behavioral, Educational, Economic, Business and Industrial Engineering vol: 10, No 6, http://waset.org/Publications/human-security-providers-in-fragile-state-under-asymmetric-war-conditions/10004627, it was also published in the conference proceedings (available online) https://www.waset.org/downloads/books/Paris-France-Jun-20-21,--2016,-18-(6)-Part-XIII.pdf.

Ms. Shamieh has also won the best paper award and received the best paper award certificate at the end of the conference.

Cimkék: HDI hírek, 2016

Doktoranduszaink előadásai "A hallgatók a tudomány szolgálatában című konferencián"

Hallgatóink kiváló előadást tartottak a konferencián. Így pl. Schild Mariann: A katonai létből adódó krízishelyzetek pszichológiai hátterei, Tamás László: Miét kataszterezzük ipari objektumainkat? Szíjártó Lívia: A piszhológiai szempontú tartalomelemzés használati lehetőségei a védelmi szférában; Teknős László:A kitelepítés, kimenekítés, befogadás, visszatelepítés általános és speciális lehetőségei Magyarországon.
 

  • SCHILD MARIANNA: A katonai létből adódó krízishelyzetek pszichológiai hátterei
  • Fájl letöltése
  • SZIJÁRTÓ LÍVIA: A pszichológiai szempontú tartalomelemzés használati lehetőségei a védelmi szférában
  • Fájl letöltése
  • TEKNŐS LÁSZLÓ: A kitelepítés, kimenekítés, befogadás, visszatelepítés általános és speciális feladatai Magyarországon - 1. rész
  • Fájl letöltése
  • TEKNŐS LÁSZLÓ: A kitelepítés, kimenekítés, befogadás, visszatelepítés általános és speciális feladatai Magyarországon - 2. rész
  • Fájl letöltése
Cimkék: HDI hírek, 2013

Dr. Deák József: Az állambiztonsági propaganda, annak kialakulása és fejlődése -- nemzetbiztonság és civil kapcsolatok

Absztrakt:

Modern, globalizálódó világunkban az egyes régiók megoldatlan politikai konfliktusai, mint például a Közel-Keleten a szíriai polgárháború; Közép-Keleten Irak, Irán belső és külső ellentétei, Afganisztán helyzete, az ilyen tűzfészkekből kiindulóan, potenciális terrorveszéllyel fenyegetnek bárhol a világon, mint azt a legutóbbi idők terrortámadásai (legismertebb az USA elleni 2001. szeptember 11.) is igazolják. A terroristák mélyen konspirált nemzetközi előkészületeit csak titkosszolgálati eszközökkel lehet hatékonyan felderíteni, megelőzni, megszakítani. Noha a titkosszolgálatok tevékenységét, nevükből adódóan is jellemzően titkok, civil szem számára átláthatatlan leple övezi, e szolgálatok jogszabályban rögzített, eredményes működése nehezen elképzelhető széleskörű nyílt civil, társadalmi támogatottság, kapcsolatrendszer nélkül. Ez a viszony a civil lakossággal, jellegénél fogva nem a rendszerváltást követő nemzetbiztonsági törvény erejénél fogva jött létre egyik pillanatról a másikra, hanem az ilyen természetű, nyílt, együttműködő kapcsolatoknak voltak történelmi előzményei.

Ezekhez hasonló nyílt, civil, a korabeli elnevezés szerint társadalmi kapcsolatokra is épült az egykori állambiztonsági szolgálatok tevékenysége. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, törvényszabta feladatainak megfelelően, létrejötte óta jelentős erőfeszítéseket tesz, a rendelkezésre bocsátott belügyi, állambiztonsági iratok feldolgozásával, közelmúltunk történéseinek minél pontosabb feltárására. Munkájuk eredményeként egyre több minden válik világossá a rendszerváltást megelőző évek állambiztonsági szerveinek titkos és nyílt tevékenységéről. Az utóbbiból mára egyre inkább kiderül, hogyan született, fejlődött a Belügyminisztérium szervezetében működő állambiztonsági szolgálatoknak ez a fajta viszonyrendszere az 1956-os forradalmat követően radikálisan átalakított, vagy inkább újonnan létrehozott állambiztonsági szervezetnél. Mi volt ennek a tartalma, milyen elvek mentén, milyen módszerekkel próbálta a Belügyminisztérium és Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége építeni, erősíteni legális civil kapcsolatait? Milyen szerep hárult ebben a kapcsolatépítésben az egyes belügyi szervekre, lapokra, milyen módon kaptak feladatot e kapcsolatok kialakítására, erősítésére? Milyen nemzetközi tapasztalatokat próbáltak felhasználni ezen a területen?

A fentiek feltárását követően röviden áttekintjük, hogyan támaszkodnak, az Alaptörvény és a különféle jogszabályok által rögzített feladataik teljesítése során az egyes titkosszolgálatok, honlapjaikon is hozzáférhető nyílt dokumentumaik szerint az ország civil lakosságának támogatására?

A kettő összevetéséből kiderülhet, vannak-e eddig még nem használt, korábban jól bevált módszerek a civil kapcsolatok erősítésére?


Kulcsszavak:

állambiztonsági propaganda, nemzetbiztonság, civilkapcsolatok, titkosszolgálatok

State security propaganda, national security, civil relations, intelligence services


                                                                                              Mottó: Nyilvános homályban

1. Bevezetés


Mint Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája is megállapítja, hazánk biztonságpolitikai környezetéről; „A globalizáció és az egyenlőtlen fejlődés Magyarország biztonsági környezetében is mélyreható változásokat okoz….a fenyegetések és veszélyek hatásaival szemben is sebezhetőbbé tesz.”[1]

   A terrortámadásokon túlmenően, mint az idézett stratégia is a továbbiakban leszögezi, tovább erősödik a befolyása a biztonságot veszélyeztető nem állami szereplőknek, ami jelentősen átrendezi és egyre kiszámíthatatlanabbá teszi az egyes, veszélyes térségek biztonsági helyzetét és a nemzetközi status quót. „Globalizált világunkban a biztonság nem a határainknál kezdődik. A távoli biztonsági kockázatok, kihívások és veszélyforrások drámai gyorsasággal kerülhetnek határainkon belülre.”[2]

   A terroristák mélyen konspirált nemzetközi előkészületeit csak titkosszolgálati eszközökkel lehet hatékonyan felderíteni, megelőzni, megszakítani. Noha a titkosszolgálatok tevékenységét, nevükből adódóan is jellemzően titkok, civil szem számára átláthatatlan leple övezi, e szolgálatok jogszabályban rögzített, eredményes működése nehezen elképzelhető széleskörű nyílt civil, társadalmi támogatottság, kapcsolatrendszer nélkül. „41. Az ország biztonságának erősítésére irányuló erőfeszítéseknek, beleértve Magyarország nemzetközi szerepvállalásának

is, széles körű nemzeti egyetértésen és támogatáson kell nyugodnia. Biztonságunk garantálása, … magas szintű társadalmi tudatosságot és érettséget igényel. Ezt következetes, őszinte és intenzív társadalmi párbeszéddel és tájékoztatással kell megalapozni.”[3]

   Ez a viszony a civil lakossággal – jellegéből adódóan – nem a rendszerváltást követő nemzetbiztonsági törvény erejénél fogva jött létre egyik pillanatról a másikra, hanem az ilyen természetű, nyílt, együttműködő kapcsolatoknak voltak történelmi előzményei.

   Ezekhez hasonló nyílt, civil, a korabeli elnevezés szerint társadalmi kapcsolatokra is épült úgyszintén, az egykori állambiztonsági szolgálatok tevékenysége. Mára egyre inkább kiderül, hogyan született, fejlődött a Belügyminisztérium szervezetében működő állambiztonsági szolgálatoknak ez a fajta viszonyrendszere az 1956-os forradalmat követően radikálisan átalakított, vagy inkább újonnan létrehozott állambiztonsági szervezetnél. Mi volt ennek a tartalma, milyen elvek mentén, milyen módszerekkel próbálta a Belügyminisztérium és Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége építeni, erősíteni legális civil kapcsolatait? Milyen szerep hárult ebben a kapcsolatépítésben az egyes belügyi szervekre, lapokra, milyen módon kaptak feladatot e kapcsolatok kialakítására, erősítésére? Milyen nemzetközi tapasztalatokat próbáltak felhasználni ezen a területen?

   A fentiek feltárását követően röviden áttekintjük, hogyan támaszkodnak, az Alaptörvény és a különféle jogszabályok által rögzített feladataik teljesítése során az egyes titkosszolgálatok, honlapjaikon is hozzáférhető nyílt dokumentumaik szerint az ország civil lakosságának támogatására.

   A kettő összevetéséből kiderülhet, vannak-e eddig még nem használt, korábban jól bevált módszerek a civil kapcsolatok erősítésére.


2. Új belügy születik


   „Az 1956 utáni magyar belpolitikai helyzet rendezésének egyik fontos eleme volt, hogy az 1960-as évek elején Kádár János meghirdette az >>Aki nincs ellenünk, az velünk van><< elvét, lehetővé téve a >>csendes többség<< (a nem aktív ellenzék) zavartalanabb életét.”[4]

Ebben a konszolidálódó légkörben napirendre került a Belügyminisztérium, új helyzethez igazodó átszervezése. „A hatvanas évek elején kialakuló új struktúra (a korábbi főosztályi tagozódás helyébe a főcsoportfőnökségek, csoportfőnöksége, önálló osztályok, osztályok, alosztályok rendszere lépett) nem hagyta érintetlenül az informálásért felelős szervezeteket sem.”[5]

   Az új helyzet megkívánta, a belügyi tevékenységet népszerűsítő, a minisztériumi feladatokhoz a társadalom széles rétegeit megnyerni szándékozó belügyi propaganda korszerűsítését is. Ezek közül abban az időben a legmeghatározóbbak, legerősebbek a belügyi kiadású sajtótermékek voltak. Ennek megfelelően a Belügyminisztérium Kollégiuma 1962 áprilisában megtárgyalta a BM sajtótermékei, folyóiratai szakmai színvonalának vizsgálatát, megállapítva, hogy a sajtó eszközeivel jobban kell segíteni a BM előtt álló feladatok színvonalasabb végrehajtását.[6]

   Az ellátott belügyi feladatok között kiemelt helyen szerepelt az állam biztonságának szavatolása. Ennek megfelelően a minisztérium folyóiratában, a Belügyi Szemlében is megjelentek az 1963. év 4., áprilisi számától kezdődően, először a „Titkos háborúk történetéből” című rovatban, a korabeli elnevezés szerint állambiztonsági témájú cikkek.[7] A sorozat, főként a II. Világháború olyan eseményeinek bemutatását tűzte ki célul, amelyekben jelentős szerep hárult a hírszerző és kémelhárító szolgálatokra. Ezekkel az írásokkal, feldolgozásokkal, fordításokkal, a többé-kevésbé ismert történeteket olvasó számára az események mélyebb összefüggéseit kívánta a szerkesztőség megvilágítani. A csaknem három évtizeden át, 1994-ig tartó, külföldi eseteket feldolgozó rovat írásait a témában jól kiegészítették az 1963-tól negyedévente, „Szolgálati használatra” minősítéssel megjelentetett a „Belügyi Szemle Tájékoztatója” című periodika: a szerkesztőség rendelkezésére álló, többé-kevésbé átfogó külföldi, szakfolyóirat-gyűjtemény felhasználásával, a szakismeretek bővítésére azoknak, akik „elméleti vagy gyakorlati munkájukban az egyre fokozódó tudományos igényt igyekeznek megvalósítani.”[8]

   A Belügyminisztérium vezetése, komoly figyelmet szentelt a belügyi, ezen belül az állambiztonsági propaganda magas színvonalú, hatékony, minőségi végzésének. Ez kiderül a minisztériumban a hatvanas, majd a hetvenes és a nyolcvanas években a témában született miniszteri parancsokból, utasításokból csoportfőnöki intézkedésekből. A születő, a kezdeti lépéseken, nehézségeken át bukdácsoló, fejlődő, eleinte meglehetősen egysíkú, direkt belügyi, állambiztonsági propaganda tanulmányozása helyett, az esetleges mai hasznosíthatóság okán célszerűbbnek látszik annak fejlettebb, a rendszerváltást megelőző évtizedekben működő,           kiforrottabb módszereit tanulmányozni.


3. Az állambiztonsági propaganda helye a belügyi propagandában


   Mint a BM IV/I.-es jelzésű, a minisztérium tanulmányi és propaganda tevékenysége, elvi irányító, felügyeleti és végrehajtó feladatokat ellátó Csoportfőnökség 1972. június 20-tól hatályos ügyrendjéből kiderül,[9] a csoportfőnökség nevesített 10 feladata közül a 7. rögzíti, hogy (a csoportfőnökség) kidolgozza a belügyi propagandamunka irányelveit és munkatervét, azok megvalósításának módszereit: szervezi a központi szervek, segíti és ellenőrzi az országos parancsnokságok és a területi szervek propagandamunkáját. A rendőr-főkapitányságokon tanulmányi és propaganda csoportok (sic!) működtek, kivéve a BRFK-t, ahol alosztály látta el e feladatokat.

   Érdekes visszatekinteni a Csoportfőnökség által végzet munkára, öt év múltán, amikor új minisztériumi jogforrás tűzi ki az 1977-80-as évekre szólóan a „BM külső – a lakosság körében végzendő – propaganda munka (sic!) irányelvei”-t.[10]

   Mint az anyagból kiderül „... a minisztérium propaganda tevékenysége (sic!) az utóbbi években javult.”[11] Az is megtudható ebből, hogy a belügyi propagandamunka tervezésében és végrehajtásában közreműködtek a központi szervek, valamint az országos parancsnokságok vezetői. Különösen jó előkészítő és koordinált együttműködő tevékenység valósult meg a BM IV/I Csoportfőnökség, (Katonai elhárítás törzsosztálya – a szerző) valamint a BM ORFK, BM HŐR, (Határőrség Országos Parancsnokság) BM TOP (Tűzoltóság Országos Parancsnokság)-gal. Nem mondható ez el a BM III. Főcsoportfőnökséggel (Állambiztonsági Főcsoportfőnökség) (kivéve a BM III/II (Kémelhárító) és a BM III/IV (Katonai elhárító) Csoportfőnökséget) meglévő kapcsolatról, amelytől a felelős szerv kevés javaslatot (témát, ügyet) kapott feldolgozásra.[12] Érdekes áttekinteni az 1974. január 1. 1976. december 31. között megjelent cikkek témák szerinti megoszlását: állambiztonsági 15, bűnügyi 346, társadalmi tulajdonvédelmi 149, ifjúságvédelmi 98, közlekedésrendészeti 972, egyéb (igazgatásrendészet, határőrizet, portré) 680.[13]

   Mint olvasható, az állambiztonsági témájú publikációk minimális aránya (a megjelent cikkek 1%-a alatt) az ilyen bűncselekmények elenyésző száma miatt alakult ki. „A társadalmi tudat formálásával kapcsolatos feladatok és az ellenséges ideológiai támadás azonban több ilyen témájú sajtócikket tesz szükségessé.”[14] – olvasható az irányelvekben.  A könyvkiadóknál kezdeményezett megjelentetés érdekében 4 kézirat közül a Magvető gondozásában megjelent a „Mélyek a gyökerek” és a Kossuth Kiadónál az „ Egy tiszt a kémközpontban” című könyv. Mindkét mű kéziratának elbírálásához segítséget nyújtott a BM III. Főcsoportfőnökség. Az irányelvekből a továbbiakban kiderül, hogy önkritikusan, éppen az állambiztonsági propagandát tartja erősítendőnek. Megállapítja: a propagandatevékenységben tapasztalható bizonyos egyoldalúság. Mert bár sokszínű a bűnügyi és a közlekedésrendészeti propaganda és javult a határőrség irányában végzett propaganda, ugyanakkor keveset foglalkoznak állambiztonsági kérdésekkel a sajtó hasábjain és az egyéb tömegkommunikációs eszközök felhasználásával.


4. Jövőbe veszett irányok


   A jövőbeni, a BM által a lakosság körében végzendő propagandamunka fő elveit, témaköreit, irányait kijelölve, fontossága miatt az állambiztonsági területtel kezdi a felsorolt tucatnyi belügyi feladatot. „… fokozza hatékonyságát az imperialista Kormányok (sic!) és hírszerző szerveik fellazítási politikája ellen, illetve az ideológiai diverzió elleni támadólagos tevékenységgel.”[15] Az állam biztonsága érdekében végzendő szakterületi propagandamunka felsorolásában megtalálható egyebek közt az „imperialista” hírszerző és elhárító szervek botrányainak, egymás közti harcának, gazdasági és egyéb szervezetekkel meglévő érdek-összefonódásainak bemutatása. Az anyag külön hangsúlyozta, hogy tovább kell fejleszteni az értelmiség körében kifejtett állambiztonsági propaganda-tevékenység tartalmát, formáit és módszereit. Emellett preventív célzatú előadásokat kell tartani az olyan intézményekben, objektumokban dolgozóknak, akik munkájuk folytán a kapitalista országok állampolgáraival rendszeresen kapcsolatban állnak.

   A belügyi állambiztonsági propaganda célkitűzéseinek „aprópénzre” váltása jól megfigyelhető az Állambiztonsági Főcsoportfőnökség egyik, történetesen a katonai elhárítással foglalkozó III/IV. Csoportfőnökség egyik intézkedésében, amely propagandabizottság létrehozásának és működésének elveit taglalja.[16]

   Mint az intézkedés preambulumában leszögezi; „A fegyveres erők harckészültségének – személyi állományának és a harci technikának, a katonai titkoknak – egyre magasabb követelményeket támasztó preventív védelme céljából tovább kell szélesíteni és növelni tömegbázisunkat. Valamennyi állománycsoporthoz tartozó személyt társadalompolitikai céljainknak, az abból adódó elvárásoknak megfelelő színvonalú és terjedelmű korszerű állambiztonsági ismeretoktatásban kell részesíteni.”[17]

   Ez a bizottság azonban már nem tudta végigvinni, felügyeleti, propaganda szakirányító szervéhez, a BM IV/I (TANULMÁNYI ÉS PROPAGANDA) Csoportfőnökséghez hasonlóan, a hosszabb távra megtervezett feladatait, a nyolcvanas évek végén megkezdődött rendszerváltás miatt.


5. Új szolgálatok, régi-új civil kapcsolatok


   A rendszerváltással a Belügyminisztérium Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége önálló titkosszolgálatokra esett szét, amelyek zömének irányítását a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, a katonai titkosszolgálatokét pedig a honvédelmi miniszter látta el. Napjainkban, a létszámában legnagyobb titkosszolgálat, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és az Alkotmányvédelmi Hivatal a belügyi tárca, az Információs Hivatal pedig a Miniszterelnökséget vezető államtitkár alárendeltségében végzi tevékenységét.

   Ismereteim szerint jelenleg nincs sem a BM sajtóosztálynak, sem pedig a fent említett más tárcák megfelelő PR-szervezeteinek a titkosszolgálatok tevékenységét, eredményeit népszerűsítő feladata. Sőt szinte a feltételezés is képtelenségnek számít. Az egyes szolgálatok maguk intézik, szervezik, ápolják, a törvényben rögzített feladataik ellátáshoz nélkülözhetetlen nyílt civil kapcsolataikat.

   Tevékenységükkel, a munkatársként bekerülés feltételeivel bárki tájékozódhat, az Interneten található nyílt honlapjaikon, amelyeket az alábbiakban röviden megismerkedhetünk:


5.1. Nemzetbiztonsági Szakszolgálat


   „Alaptevékenység, Az NBSZ rendeltetése, célja, törekvései

Az NBSZ célja, hogy a tevékenységét szabályozó törvények maradéktalan betartásával, a jogszerűség, a szakszerűség és az átláthatóság biztosításával védje a jogállami követelmények teljesülését és folyamatosan erősítse a Szakszolgálat és a nemzetbiztonsági tevékenység iránti közbizalmat.” [18]

   Civilkapcsolatainak ápolását jól szolgálja a szolgálat múltjáról, a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társasággal közösen szervezett két konferencia és az előadásokat tartalmazó két könyv: Szakszolgálat Magyarországon, avagy tanulmányok a hírszerzés és titkos adatgyűjtés világából 1785 – 2011.”[1]Szerk.: Csóka Ferenc, Dr. Boda József, Fülöp Tibor, Horváth Orsolya, Lakatos Roland, Schmidt Csaba, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat nyomdája.2011. illetve a XIX–XX. századi magyar állam nemzetbiztonsági szervezetei. Szerk.: Dr. Parádi József, dr. Boda József, Simon F. Nándor. Nemzetbiztonsági Szakszolgálat nyomdája. 2012.

   Honlapjukon a titkosságról ezt olvashatjuk: „TITKOSSÁG: Az NBSZ elemi érdeke annak biztosítása, hogy illetéktelen személyek ne szerezzenek tudomást tevékenységének irányáról, céljáról, helyéről és idejéről, továbbá a tevékenységében résztvevők kilétéről és a technikai eszközök, szolgáltatások tényleges rendeltetéséről, ezért a vonatkozó jogszabályokban rögzített titokvédelmi követelmények érvényesítése mellett, kiemelt figyelmet fordít azok betartatására.”[19]


5.2. Alkotmányvédelmi Hivatal


   „Az Alkotmányvédelmi Hivatal működésének célja az állampolgárok és Magyarország alkotmányos rendjének védelme, biztonságuk garantálása. A Hivatal a belügyminiszter irányításával hajtja végre a nemzetbiztonsági törvényben számára meghatározott feladatokat. Együttműködik a Belügyminisztérium rendvédelmi szerveivel, a nemzetbiztonsági szolgálatokkal és az államigazgatás más területeivel...” [20]


5.3. Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat


    „A Szolgálat honlapjának legfontosabb célkitűzése, hogy a törvényes lehetőségek keretein belül betekintést adjon az azt böngésző látogatóknak hazánk egyetlen katonai titkosszolgálatának szerteágazó feladatrendszerébe, mindennapi életébe és a működését befolyásoló egyéb fontos esemény, körülmény hátterébe.”[21]


5.4. Az Információs Hivatal rendeltetése


   A hivatal rendeltetését találóan mutatja be az ott olvasható Mottó: "A jó hírszerzés nem szükségképpen eredményez bölcs politikai válaszokat. Egészséges hírszerzés nélkül azonban a felsőszintű politikai döntések és intézkedések nem felelhetnek meg hatékonyan az aktuális feltételeknek, nem tükrözhetik igazán jól a nemzeti érdekeket, s nem védelmezhetik kellőképpen (...) a nemzet biztonságát." (Részlet a Rockefeller Bizottság jelentéséből) [22]




6. Összegzés


Napjaink hazai titkosszolgálatainál a civil kapcsolatok nem a korábbi, központilag irányított állambiztonsági propaganda mechanizmusa szerint alakulnak, de ma is legalább olyan fontosak, mint a rendszerváltás előtt. Ennek jelentőségét, súlyát Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiája is rögzíti. Azonban a rendszerváltás előttihez hasonló, tervszerű, hosszútávra szóló, stratégiai civilkapcsolat-alakítás helyett, az állampolgárok az inkább bezárkózó, mint nyitott, hazai titkosszolgálatok tevékenységéről csak ad hoc jelleggel, egy-egy politikai botrány kirobbanásakor hallanak, leggyakrabban a bulvársajtó, nem mindig hiteles, szakszerű, inkább szenzáció-domborító híradásaiból. Miközben országunk és a benne élők biztonságának szavatolása az elvárás szintjén csak, a magas szintű társadalmi tudatosság és érettség folyamatos erősítésével megoldható. Ezt pedig, mint a dolgozat elején is olvasható, az idézett stratégiában:  „... csak következetes, őszinte és intenzív társadalmi párbeszéddel és tájékoztatással kell megalapozni.”[23]


Felhasznált irodalom

1.A Kormány 1035/2012.(II.21.) Korm. Határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 3. http://www.nbsz.gov.hu/docs/nemzeti_biztonsagi_strategia.pdf Letöltés: 2013. 10. 07.

2.  M. Szabó Miklós: A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia története 1961-1969 HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. – Zrínyi Kiadó, 2008. 12. o.

3. Trezor 3. Az átmenet évkönyve 2003 Szerkesztette Gyarmati György, Sorozatszerkesztő Kónyáné dr. Kutrucz Katalin, Budapest, 2004.

4. Deák József: Az állambiztonsági propagandától a nemzetbiztonságig – a Belügyi Szemlében megjelentek tükrében Rendvédelem, a Belügyminisztérium Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság online folyóirata, 2013/3 szám 20.o. http://www.rvki.hu/images/downloads/rentudfoly/2013.%20vi%203.%20szm.pdf Letöltés dátuma: 2013.10.7.

5. Belügyi Szemle 1963., 4. szám, „A szicíliai partraszállás előkészítése” 87.- 94. o.

6. Belügyi Szemle Tájékoztatója, Kiadja a BM Tanulmányi és kiképzési Csoportfőnöksége, 1-2 szám, 1963.Előszó 3. o.

7. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) A BM IV/I (TANULMÁNYI ÉS PROPAGANDA) CSF-SÉG ÜGYRENDJE 6.o.  4.2.1. sor, 2.doboz

8. ÁBTL A BM KÜLSŐ – A LAKOSSÁG KÖRÉBEN VÉGZENDŐ – PROPAGANDA MUNKÁNAK 77-80 ÉVEKRE SZÓLÓ IRÁNYELVEI

9. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) A BM IV/I (TANULMÁNYI ÉS PROPAGANDA) CSF-SÉG ÜGYRENDJE 6.o.  4.2.1. sor, 2. doboz

10. ÁBTL A BM KÜLSŐ – A LAKOSSÁG KÖRÉBEN VÉGZENDŐ – PROPAGANDA MUNKÁNAK 77-80 ÉVEKRE SZÓLÓ IRÁNYELVEI 4.2.2. sor 31.doboz

11. ÁBTL A BM III/IV. CSOPORTFŐNÖKÉNEK 02. Számú INTÉZK-SE Bp, 1976. Május hó 12-én 4.2.1. sor

12. http://www.nbsz.gov.hu/main.php?l=hu&p=1&a=2 Letöltés ideje: 2013.10.07.

13. http://www.nbsz.gov.hu/docs/nbsz_strategia_2012.pdf Letöltés ideje: 2013.10.07.

14. http://www.ah.gov.hu/ Letöltés ideje: 2013.10.07.

15. http://www.kfh.hu/hu/index.html  Letöltés dátuma 2013.10.07.

16. http://www.ih.gov.hu/hivatal_rendeltetese.shtml Letöltés dátuma 2013.10.07



Hivatkozások jegyzéke

1. A Kormány 1035/2012.(II.21.) Korm. Határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 3. http://www.nbsz.gov.hu/docs/nemzeti_biztonsagi_strategia.pdf Letöltés: 2013. 10. 07.

2. A Kormány 1035/2012.(II.21.) Korm. Határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 5. http://www.nbsz.gov.hu/docs/nemzeti_biztonsagi_strategia.pdf Letöltés: 2013. 10. 07.

3. Uo.41.

4.  M. Szabó Miklós: A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia története 1961-1969 HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. – Zrínyi Kiadó, 2008. 12. o.

5. Trezor 3. Az átmenet évkönyve 2003 Szerkesztette Gyarmati György, Sorozatszerkesztő Kónyáné dr. Kutrucz Katalin, Budapest, 2004.

6. Deák József: Az állambiztonsági propagandától a nemzetbiztonságig – a Belügyi Szemlében megjelentek tükrében Rendvédelem, a Belügyminisztérium Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság online folyóirata, 2013/3 szám 20.o. http://www.rvki.hu/images/downloads/rentudfoly/2013.%20vi%203.%20szm.pdf Letöltés dátuma: 2013.10.07.

7. Belügyi Szemle 1963., 4. szám, „A szicíliai partraszállás előkészítése” 87.- 94. o.

8. Belügyi Szemle Tájékoztatója, Kiadja a BM Tanulmányi és kiképzési Csoportfőnöksége, 1-2 szám, 1963.Előszó 3. o.

9. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) A BM IV/I (TANULMÁNYI ÉS PROPAGANDA) CSF-SÉG ÜGYRENDJE 6.o.  4.2.1. sor, 2.doboz

10. ÁBTL A BM KÜLSŐ – A LAKOSSÁG KÖRÉBEN VÉGZENDŐ – PROPAGANDA MUNKÁNAK 77-80 ÉVEKRE SZÓLÓ IRÁNYELVEI 4.2.2. sor 31.doboz

11. Uo. 5. o.

12. Uo. 6. o

13. Uo. 8. o.

14. Uo.

15. Uo. 12. o.

16. ÁBTL A BM III/IV. CSOPORTFŐNÖKÉNEK 02. Számú INTÉZK-SE Bp, 1976. Május hó 12-én 4.2.1. sor 18. doboz

17. Uo.

18. http://www.nbsz.gov.hu/main.php?l=hu&p=1&a=2 Letöltés ideje: 2013.10.07.

19. http://www.nbsz.gov.hu/docs/nbsz_strategia_2012.pdf Letöltés ideje: 2013.10.07.

20. http://www.ah.gov.hu/ Letöltés ideje: 2013.10.07.

21. http://www.kfh.hu/hu/index.html  Letöltés dátuma 2013.10.07.

22. http://www.ih.gov.hu/hivatal_rendeltetese.shtml Letöltés dátuma 2013.10.07.









[1]A Kormány 1035/2012.(II.21.) Korm. Határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 3. http://www.nbsz.gov.hu/docs/nemzeti_biztonsagi_strategia.pdf Letöltés: 2013. 10.07.

[2] A Kormány 1035/2012.(II.21.) Korm. Határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 5. http://www.nbsz.gov.hu/docs/nemzeti_biztonsagi_strategia.pdf Letöltés: 2013. 10.07.

[3]  Uo..41.

[4] M. Szabó Miklós: A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia története 1961-1969 HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. – Zrínyi Kiadó, 2008. 12. o.

[5] Trezor 3. Az átmenet évkönyve 2003 Szerkesztette Gyarmati György, Sorozatszerkesztő Kónyáné dr. Kutrucz Katalin, Budapest, 2004. 148. o.

[6] Deák József: Az állambiztonsági propagandától a nemzetbiztonságig – a Belügyi Szemlében megjelentek tükrében Rendvédelem, a Belügyminisztérium Oktatási, Képzési és Tudományszervezési Főigazgatóság online folyóirata, 2013/3 szám 20. o. http://www.rvki.hu/images/downloads/rentudfoly/2013.%20vi%203.%20szm.pdf Letöltés dátuma: 2013.10.7.

[7] Belügyi Szemle 1963., 4. szám, „A szicíliai partraszállás előkészítése” 87.- 94. o.

[8] Belügyi Szemle Tájékoztatója, Kiadja a BM Tanulmányi és kiképzési Csoportfőnöksége, 1-2 szám, 1963.Előszó 3.o.

[9] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) A BM IV/I (TANULMÁNYI ÉS PROPAGANDA) CSF-SÉG ÜGYRENDJE 6.o.  4.2.1.sor, 2.doboz

[10] ÁBTL A BM KÜLSŐ – A LAKOSSÁG KÖRÉBEN VÉGZENDŐ – PROPAGANDA MUNKÁNAK 77-80 ÉVEKRE SZÓLÓ IRÁNYELVEI 4.2.2sor 31.doboz

[11] Uo. 5. o.

[12] Uo. 6. o.

[13] Uo. 8. o.

[14] Uo.

[15] Uo. 12. o.

[16] ÁBTL A BM III/IV. CSOPORTFŐNÖKÉNEK 02. Számú INTÉZK-SE Bp, 1976. Május hó 12-én 4.2.1.sor 18.doboz

[17] Uo.

[18] http://www.nbsz.gov.hu/main.php?l=hu&p=1&a=2 Letöltés ideje: 2013.10.07.

[20] http://www.ah.gov.hu/ Letöltés ideje: 2013.10.07.

[22] http://www.ih.gov.hu/hivatal_rendeltetese.shtml Letöltés dátuma 2013.10.07.

[23] A Kormány 1035/2012.(II.21.) Korm. Határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról 5. http://www.nbsz.gov.hu/docs/nemzeti_biztonsagi_strategia.pdf 41.Letöltés: 2013. 10.07.

Dr. Deák József

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola

Cimkék: HDI hírek, 2013

Doktoranduszaink írták - Bodoróczki János őrnagy: Gondolatok a különleges erőkről

Thought about Special Forces

Absztrakt

Napjaink fegyveres konfliktusainak sikere egyre inkább függ azon, hogy kormányok, illetve a haderők képesek-e hatékonyan együtt működni. Dinamikusan változó, politikailag, gazdaságilag, és pénzügyileg interdependens világunkban a különleges erők szerepe még soha nem volt ennyire jelentős, a különleges műveletek egyre inkább a hadviselés sarokkövévé válnak. Egyre inkább szükségessé válik a konfliktusok kezelése során a helyi nyelv(ek) magas fokú ismerete, a helyi kultúra tisztelete, a különleges földrajzi viszonyok miatt a kis alegység harcászat magas fokú alkalmazása. Elengedhetetlen az információs támogatás, a kiberművelet alkalmazása, a civil-katonai kapcsolatok építése-, és kihasználása.

A különleges erők szerepe a fegyveres harcokban soha nem volt olyan jelentős, mint napjainkban.  E speciálisan felkészített, felszerelt, és vezetett alegységek sarokkövét képezik az összfegyvernemi harcnak, a szövetséges erők támogatásának, a partnerségi kapcsolatok építésének, illetve a speciális műveleteknek. A jövőben a különleges erők jelentősége úgy a taktikai, mint a hadműveleti és stratégiai szinten növekedni fog. Köszönhető ez annak a ténynek, hogy a fegyveres konfliktusokban szemben álló fél előszeretettel alkalmaz nem konvencionális harceljárásokat, illetve a terrorista hálózatok továbbra is folyatatják tevékenységüket. Amíg e körülmények fennállnak, addig a Különleges Erők kötelező elemei maradnak a fegyveres harcoknak.

A publikáció kezdetben definiálja, illetve magyarázza az Egyesült Államok Különleges Műveleti Erőit (ARSOF) és a különleges műveleteket stratégiai szinten. Röviden tárgyalja a kritikus képességeket. Összegzi a Különleges Műveletek alapelveit, jellemzőit.

A publikáció végén következtetéseket találunk logisztikai szakterületre vonatkozólag.


Abstract

In the nation’s most recent conflicts, success has increasingly depended on our ability to work through like-minded groups or governments and to be as precise as possible in our unilateral application of force. Warfare centered on defeating enemies who cloak themselves in the human activity of the modern, increasingly interdependent, and virtually connected world of the 21st Century has placed a rising premium on special operations forces (SOF) because it is profoundly different from that required to dominate in the traditional Land Domain. Conflict in this emerging domain requires exceptional situational awareness, a profound understanding of foreign culture and fluency in local languages, a high degree of proficiency in small unit combat skills, and the inherent and integrated use of military information support, cyber, and civil affairs operations.

The relevance of Army Special Operations Forces has never been greater. They are the cornerstones to the Joint Forces fighting our nation’s wars, maintaining alliances, building partner nation capacity, developing surrogate capabilities, or conducting unilateral special operations. The future will likely increase SOF’s role at not only the tactical level but also at the operational level as the requirement for long-term SOF campaigns grows. So long as

belligerent nations continue to employ nonconventional means against us and terrorist networks continue their efforts to strike our homeland and our interests abroad, ARSOF will remain an indispensable member of the joint and interagency team. [1]

This publication first defines and discusses special operations in the strategic context within which Army special operations forces expect to operate. It also discusses the roles and critical capabilities of Army special operations. It concludes by describing the principles, characteristics of Army special operations forces.  

This publication last deductions logistic connections.



Kulcsszavak: Különleges erők, logisztika,

Keywords: Special Operation Forces, Logistic


Előszó

Kevés olyan területe van a haderőknek, melyet annyi bírálat ér, mint a különleges erőket. Köszönhető ez azon hagyományostól eltérő eljárásoknak, melyet ezek az alegységek feladataik végrehajtása során alkalmaznak. Leglátványosabbak e feladatok közül a filmekben, illetve a híradásokban látott sebészi pontosságú műveletek, ám ez csak a jéghegy csúcsa.

A feladatok, melyre a különleges erők alkalmazhatók, rendkívül összetett tervezést igényelnek. A bevetések során aprólékosan elemzésre kerül a műveleti környezet, a művelet célja és a végrehajtás módja, valamint a művelet várható (stratégiai) következménye. Szükséges továbbá számos egyéb körülmény figyelembe vétele mellet a helyi kultúra figyelembe vétele, a helyi nyelv(ek) ismerete, a hírszerzési információk integrált alkalmazása, kiber-, és egyéb műveletek ismerete. Mindez nem tűnik első olvasatra nagy kihívásnak, hiszen feltételezzük, hogy egy modern haderőben minden egyes feladatra megfelelő képességek és szakemberek állnak rendelkezésre. A különleges műveleti erőknél azonban e szerteágazó elemző-tervező feladatokra, valamint a konkrét műveletek végrehajtására ugyanaz a kis létszámú alegység áll rendelkezésre.[2] Dinamikusan változó, politikai-, gazdasági-, pénzügyi interdependens világunkban a különleges erők szerepe még soha nem volt ennyire jelentős.

A különleges műveletek egyre inkább a hagyományos hadviselés sarokkövévé válnak.[3] A széles skálán való alkalmazhatóság következtében - az alapvető feladatokon túl- a különleges erők képesek hozzájárulni a szövetségek fenntartásához, a partnerség építéséhez, a fegyveres harc megvívásán túl.

Figyelembe véve a kor kihívásait, a Magyar Honvédség - összhangban a NATO fejlesztési elveivel, és a haderő fejlesztési célokkal- fejleszti a különleges műveleti képességet. A képességfejlesztés kezdetén Különleges Műveleti Munkacsoport alakult, ezzel megalapozva a szakmai munkát. 2004-ben a MH 34. Bercsényi László Felderítőzászlóalj –profilt váltva- létrehozta a MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljat. A zászlóalj 2006. évben érte el a kezdeti műveleti képességet, majd 2007. évben az emelt szintű műveleti képességet. Az emelt szintet elért különleges műveleti csoportok alkalmazása műveleti területen 2009. év elejétől folyamatos. A csoportok döntően az Egyesült Államok Hadseregével közösen hajtanak végre műveletet Afganisztánban.  

Annak érdekében, hogy a haderő lépést tudjon tartani a kihívásokkal-, illetve meg tudjon felelni szövetségi  kötelezettségeinek, a jövőben valószínűsíthető a különleges erők további fejlesztése úgy a harcászati, mint hadműveleti szinten. A magyar különleges erők alkalmazási sajátosságokat figyelembe véve a cikk elsősorban az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi haderejének különleges műveleti erőit (ARSOF) kísérli meg röviden bemutatni.


  1. Az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi haderejének különleges erői (ARSOF)[4]-történet, szervezeti felépítés, jellemzők

A különleges erők azóta játszanak fontos szerepet a hadviselés történetében, amióta az adott kor normái szerint szervezett haderő előtt, számára nem megoldható feladat állott. A történelem során minden haderő szembesült „üss és fuss” típusú „műveletekkel”, szabotázsokkal, különleges felderítési feladatokkal.   Már Jiang Ziya ókori kínai stratéga és katonai gondolkodó említést tesz A hét titkos tanítás című művében magasan motivált emberekről, akiket speciális feladatokra alkalmaztak. Hamilcar Barca ie. 249-ben szicíliai műveletei során vezetett speciálisan felkészített csoportokat. Számos legenda található ninjákról, ghurka harcosokról, akik lehetetlen küldetések alatt hajtották végre feladataikat. Az első világháború alatt ANZAC[5] és kanadai hadosztályok kerültek alkalmazásra brit erők mellett Franciaországban. A hagyományostól eltérő harceljárásaival, harcban tanúsított vadságával a nevezett egységek a különleges műveletek előfutáraivá váltak. Ausztrália a  második világháború során is alkalmazott független alegységeket különleges feladatok megoldására Timor, és Új Gínea területén. Természetesen más hadban álló országok is alkalmaztak hasonló rendeltetésű erőket. A teljesség igénye nélkül megemlíthető a német Brandenburger Ezred, A görög „Sacred Band” a brit SAS, illetve a lengyel különleges rendeltetésű alakulatok (Organizacja Specjalnych Akcji Bojowych)[6]. A 20-21 században a különleges erők szerepe egyre nőt. Mára szinte valamennyi állam rendelkezik különleges rendeltetésű erőkkel. A Magyar Honvédség különleges erői az Egyesült Államok különleges erőivel hajtanak végre közös műveleteket, ezért speciális rendeltetésű alakulatok közül az amerikai különleges erőkkel foglalkozom kiemelten a cikkben.

A szárazföldi haderő különleges erői az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnokság (USSOCOM) alárendeltségében hajtja végre feladatait. A szervezeti felépítést a következő ábra foglalja össze.



1. ábra A szárazföldi haderő különleges erői, szervezeti felépítés [7]

Az Egyesült Államok fegyveres erői haderőnemenként szerveznek az alaprendeltetést támogató különleges erőt. Találunk különlegesen felkészített, felszerelt és szervezett alegységeket a műveletek támogatására az aktív haderő (Active Army), a Nemzetei Gárda alakulatai közt (Army National Guard), és a tartalékos erők közt egyaránt (United States Army Reserve). A hadseregen kívül is számos, az adott haderőnem különleges műveleteire speciálisan felkészített alakulatot találunk. Ezek közül talán legismertebb a haditengerészet Navy Seal alakulata. A különleges művelet szakkifejezés a katonai terminológiában számos területen használatos (Civil Affairs, Military Information Support operations, Ranger, Special Forces, Special Mission Units, Army Special Operations Aviation Forces). Különleges erőnek nevezhető valamennyi speciálisan felszerelt, kiképzett, szervezett és vezetett alegység, mely az adott haderőnem követelményeinek megfelelően képes a speciális műveletek végrehajtásával, a hagyományos műveletek támogatására. [2]

A speciális műveleteket az alegységek speciális környezetben végzik, melynek legfőbb jellemzői az alábbiak:

  • Komplex környezet;
  • Gyorsan változó szituációk;
  • Érzékeny politikai környezet;
  • Korlátozott (anyagi) források;
  • Koalíciós műveletek;
  • Irreguláris hadviselés.

Ezen alegységek feladataikat stratégiai célok eléréséért is végezhetik, ezért a feladatvégrehajtás során az alábbi főbb stratégiai kihívásoknak is meg kell felelni:

  • Nemzetközi normák esetleges áthágása a szemben álló fél által;
  • Instabilitás;
  • Tömegpusztító fegyverek proliferációja;
  • Fejlett technológia alkalmazása a szemben álló fél által.[8]

A különleges erők speciális, stratégiai szintű műveleti képességet nyújtanak a katonai vezetők, a külpolitika, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok számára. Tevékenységük során sebészi pontosságú, diszkrét,[9]precíz[10] közvetlen műveleteket hajtanak végre az Egyesült Államok érdekeltségeinek védelmében. Feladataikat ellenséges, politikailag szenzitív, és elutasító környezetben is eredményesen végezhetik.


  1. A különleges erők alkalmazása – stratégiai összefüggések

A különleges erők tevékenységét elsősorban a nemzeti-, nemzetközi politikai környezet, a katonai parancsnokok elvárásai (Geographic Combatant Commander, Join Force Commander), a külpolitikai követelmények, a műveleti környezet, illetve a fenyegetettség határozza meg. Nyílt, fedett, titkos műveleteikkel egyedi lehetőséget nyújtanak a politikai és a katonai vezetés számára a hagyományos műveletek támogatására. Sebészi pontosságú közvetlen műveletek (túszmentő akció, elfogások, célpontok pusztítása) végrehajtásával képesek hozzájárulni a terrorizmus-, a proliferáció elleni műveletekhez, illetve más stratégiai cél eléréséhez. Különleges harceljárások alkalmazásával a különleges erők képesek továbbá hatást gyakorolni a szemben álló fél viselkedésére, alkalmazhatók a helyi biztonsági erők kiképzésére, stabilitást fokozó műveletek támogatására. A kívánt (had)műveleti, stratégiai cél elérése érdekében, a különleges erők, az alkalmi kötelékek elemeivel együtt települnek. Parancsnokságai az adott hadszíntér parancsnokok munkáját támogatják a különleges képességek megfelelő és maximális kihasználása érdekében.

A különleges erők alkalmazása nagyban függ a műveleti környezet sajátosságaitól, a parancsnok célkitűzéseitől, az elfogadható kockázattól, illetve a helyi erők tevékenységétől. A műveleti környezetben rendszeresen találkozunk aszimmetrikus kihívásokkal, irreguláris hadviselési elemeket alkalmazó csoportokkal, melyek gyakran még saját államuk támogatását sem élvezik, ám tevékenységükkel nagyban fenyegetik az Egyesült Államok érdekeltségeit. A szárazföldi különleges erők (ARSOF) folyamatosan tanulmányozzák e felbukkanó fenyegetéseket, és a feldolgozott tapasztalatokat a lehető leggyorsabban felhasználják a folyó műveletekben. A fenyegető veszélyek csökkentése érdekében a különleges erők tartósan jelen vannak regionális többnemzeti műveletekben, illetve a folyó műveletekben egyaránt. Érdemes megjegyezni, hogy a szárazföldi különleges erők (ARSOF) képességeik alkalmazására világszerte képesek, a műveletek teljes spektrumában.

Természetesen még egy sok lehetőséggel rendelkező különleges erő is az adott haderőnem képességeit egészíti ki, habár önállóan is képes stratégiai célok elérésére. Globális alkalmazhatóságával (műveleteinek teljes spektrumában), közvetlen műveletekkel, speciális képességeikkel nagyban hozzájárulnak az Egyesült Államok érdekeinek érvényesítéséhez.


  1. A különleges erők szerepe a műveletek egyes időszakaiban

Az Egyesült Államok Hadserege valamennyi egyesített művelete során, a műveletek valamennyi fázisában kész-, és képes különleges erő alkalmazására az amerikai érdekeltségeinek védelme érdekében. A különleges erők, képességeit kihasználva politikailag szenzitív környezetben is képesek feladataikat végrehajtani. A különleges erők szerepét a műveletek egyes fázisaiban az alábbi ábra szemlélteti.


2. ábra A különleges erők szerepe a műveletek egyes fázisaiban[11]

Az ábrából kitűnik, hogy a különleges erők alkalmazása a konfliktus valamennyi fázisában-már a tervezés, és az elrettentés időszakában is- jelentős, habár a fő cél itt még a konfliktus megelőzése. Szintén látványosan kitűnik a konvencionális erő, és a különleges erő alkalmazásának aránytalansága az alkalmazott létszám, és a várható eredmény tekintetében. Valamennyi fázisban a különleges erő alkalmazható olyan feladatok megoldására, ahol a konfliktus nem éri el a hagyományos erő alkalmazási küszöbét, illetve a hagyományos erő alkalmazása nem lehetséges, vagy szükségtelen, de ellenséges aktivitásra számítani lehet.

Valamennyi művelet során, a konvencionális műveletek kezdeténél a különleges erők előmozdíthatják, illetve elodázhatják az egyes alkalmi harci kötelékek bevetését, időt biztosítva ezzel a (katonai) vezetők számára alternatív megoldások előkészítésére. Kedvező esetben a különleges erők optimális alkalmazásával megelőzhető az alkalmi harci kötelékek alkalmazása, illetve a konvencionális erők jelentős felfejlődése. E cél elérése érdekében a különleges erők, képesek önállóan-, az összfegyvernemi - összhaderőnemi műveletek részeként-, vagy szövetségeseikkel együttműködve megsemmisíteni az ellenséget, vagy jelentősen csökkenteni a fenyegetéseket a műveletek valamennyi fázisában. A műveleti környezet stabilizálódása során a konvencionális erők létszámának csökkentésével a különleges erők tevékenységeivel hozzájárulnak a konfliktusok kiújulásának megakadályozásához.


  1. Különleges Erők – különleges, kritikus képességek

A különleges erők jelentős hatást gyakorolnak a nem hagyományos hadviseléssel kapcsolatos műveletekre, a terror elleni műveletekre, szerepük a sikeres kimenetel szempontjából kiemelkedő. Speciális képességeik önállóan-, vagy helyi hálózatok felhasználásával, terrorista-, lázadó csoportok ellen kiemelt hatékonysággal alkalmazhatók, hosszú lefolyású műveletekben és közvetlen műveletekben egyaránt. Mindkét esetben a különleges erők képesek együttműködni többnemzeti partnereikkel, a befogadó nemzettel a helyi-, és a általános stabilitás fokozása érdekében. Az alábbi ábra néhány különleges műveleti alegység alkalmazhatóságát szemlélteti különös tekintettel az egyes különleges képességcsoportokra.



3. ábra Különleges erők képességek, alegységek[12]


Az ábrában feltűntetett alegységek mindkét különleges feladatban alkalmazhatók. A sötétebb szín az elsődleges alkalmazhatóságot szemlélteti. A különleges erők mindkét képessége hagyományos, és attól eltérő támogatást egyaránt igényel, mely támogatási feladat végrehajtására egy dandár szintű támogató szervezet (az 528th Sustainment Brigade) a kiemelkedő példa. E támogató dandár a speciális támogatási feladatra egyedileg tervezett állománytáblával, és egyedi rendszeresített felszereléssel rendelkezik[13]. A különlegesen felkészített erők által végrehajtott hosszú lefolyású (halálos és nem halásos kimenetelű) műveleteket - melyek alapvető követelménye a helyi kultúra (nyelv) ismerete, a kisalegységekre jellemző harcászati eljárások alkalmazása, a helyi erőkkel való együttműködési képesség - politikailag engedékeny, elutasító vagy ellenséges környezetben az ADP 3-05 különleges hadviselési módként definiálja.[14] A sebészi pontosságú precíz közvetlen műveleteket a különleges erők a kijelölt célok pusztítására, elfogásra, megszerzésére tervezik. E műveletek nem csupán elszigetelt akciók. Hatásai messze túlmutatnak az adott művelet határain. Kedvező esetben egy sikeres közvetlen művelet, hatást gyakorolhat az egész műveleti területre. Egy adott közvetlen művelet rendkívül rövid lefolyású, a tervezési folyamat számos (hírszerzési) forrás információt felhasználja, beleértve a befogadó nemzet kapacitásait is. A közvetlen műveletek célpontjai lehetnek stratégiailag fontos célpontok (tömegpusztító fegyverek proliferációja elleni célpontok), terrorista ellenes célpontok, túszmentő akciók. Mindkét kritikus képességcsomagban egyedi követelmények, illetve végrehajtási módok jelennek meg, melynek elsődleges célja a konvencionális műveletek támogatása.


  1. különleges erők, különleges műveletek – Alapelvek, jellegzetességek

A szárazföldi különleges erők (ARSOF) az Egyesült Államok stratégiai célkitűzéseinek elérése érdekében önállóan, vagy koalíciós erő részeként alkalmazhatók. A különleges erők feladataikat politikailag ellenséges, elutasító, vagy elfogadó környezetben egyaránt képesek ellátni. A különleges műveletek végrehajtásának legfőbb követelménye a diszkrét, precíz végrehajtás. A műveletek diszkrét végrehajtása során csökkenthető az Egyesült Államok nyílt konvencionális katonai jelenléte.  Alapvető cél, hogy a különleges erők önálló, vagy minimális konvencionális (koalíciós) erő alkalmazásával képesek legyenek támogatni a konvencionális műveletek széles spektrumát, megvalósítva ezzel a hadműveleti-, és stratégiai célkitűzéseket.

Különleges műveletek végrehajtásához szigorú fizikai-, és mentális követelményeknek kell megfelelni, ezért önként jelentkezők kötelező fizikai-, és mentális kiválasztáson esnek át. A kiválasztási folyamat biztosítja a megfelelő alapot, a hosszú, - nem ritkán több éves- embert próbáló felkészítésre.


  1. A különleges műveletek és a hagyományos műveletek kölcsönös összefüggései

Úgy a különleges erők, mint a konvencionális erők egyes műveleteit rendkívül hatékonyan képesek önállóan végrehajtani. A különleges erők és a konvencionális erők hatékonysága kombinált alkalmazással növelhető. A közös alkalmazás az Egyesült Államok hadseregében az utóbbi tíz évben megerősödött, melynek következtében a hatékonyság fokozódott[15]. A különleges erők, és a konvencionális erők műveleteikben kölcsönösen függnek egymástól. A hadsereg egyik kiemelt célja a különleges erők-, képességek és eljárások zökkenőmentes integrálása a műveleti cél elérése érdekében.

A különleges erők alkalmazásának jelentősége soha nem volt nagyobb, mint napjaink hadviselésében, tevékenységükkel stratégiai célkitűzéseinek elérését támogatják. Világszerte szembenéznek a hagyományos-, és nem hagyományos kihívásokkal, melyek az Egyesült Államokra, illetve szövetségeseire leselkednek.


  1. Összegzés-következtetések

A különleges erők mindkét képessége hagyományos, és attól eltérő támogatást egyaránt igényel. A támogatásra speciálisan szervezett logisztikai egység áll rendelkezésre (528th Sustainment Brigade). A különleges erők feladataikat gyakran hagyományos erőkkel együtt, illetve a helyi erőkkel együtt végzik. A különlegesen felkészített alegységek jellegzetességeink megértése lehetőséget nyújt a (katonai) vezetők számára a különleges erőkben rejlő lehetőségek kiaknázására, azonban az alkalmazásuk hatásainak kiaknázása nehéz hagyományos erő alkalmazása nélkül. A különleges erők, és a hagyományos erők kölcsönösen függnek egymástól. A különleges erők alkalmazása az utóbbi tíz évben fokozódott. A különleges erők feladataik végrehajtása során hagyományos, és attól eltérő támogatást egyaránt igényelnek. A különleges erők alkalmazásának fokozódása miatt Magyarország is elkötelezett a különleges erők fejlesztésében, melynek aktualitása kiemelkedő.[16]

A Magyar Honvédség különleges erőit speciálisan, a különleges erők támogatására szervezett támogató alegység nem, kizárólag hagyományos logisztikai alegység támogatja. A különleges erők támogatására speciálisan kiképzett-, szervezett-, felszerelt támogató alegység hiányzik. A hagyományos erők logisztikáját többszörözni felesleges, de szükség van speciálisan felkészített, felszerelt (telepíthető) logisztikai alegységre is.

A különleges erők fejlesztésének rendkívüli költségei miatt – a Smart Defence mintájára- elégséges lenne a Magyar Honvédségnek a Különleges Erők egyes részképességeinek fejlesztésével foglalkozni (különleges erők, a különleges műveleti erők, vagy a különleges erőket támogató logisztikai erők), többnemzeti együttműködés keretében. A fejlesztésnek olyannak kell lennie, mely nagy költséghatékonyság mellett, a lehető legnagyobb előnyöket nyújt Magyarország, illetve a Magyar Honvédség számára. Lehetőség szerint szolgálnia kell a globális-, a regionális-, és a szövetségi (biztonsági) törekvéseket egyaránt, meg kell hogy feleljen a magyar képességfejlesztési célkitűzéseknek.

Magyarország szövetségi-, és a regionális biztonsági törekvéseit egyaránt szolgálja a NATO és a V4 együttműködési kapcsolatok elősegítése – különös tekintettel Hazánk V4 elnökségére. A képességfejlesztési célkitűzések közt Magyarország konkrét képességfejlesztési prioritásai sorában a Különleges Erők mellett a műveleti logisztika fejlesztése is szerepel.[3][17]

A Különleges Erők fejlesztésére - a részképesség fejlesztésre tekintettel - remek alapot szolgál a Különleges Erőket támogató műveleti logisztikai fejlesztése. A fejlesztés végrehajtható többnemzeti együttműködésben, több fejlesztési célkitűzés teljesíthető egy beruházással (Különleges Erők, műveleti logisztika, V4 közös logisztika, telepíthetőség, pápai bázis fejlesztés) A létrejövő fejlesztés eredményeképpen új stratégiai logisztikai képesség jöhetne létre, nem csupán meglevő képességek felajánlásáról[18] lehetne szó, mely kiemelten a V4 országok számára lehetne előnyös.


Felhasznált irodalom


  1. ADP 3-05 Army Special Operation Forces, Headquarters, Department of the Army; https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, Letöltve 2013. augusztus 14.
  2. ADRP 3-05, Special Operations https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, Letöltve 2013. augusztus 20.
  3. Budai Ádám, Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defence koncepció keretében, NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2013/14


[1] Charles T. Cleveland Lieutenant General, United States Army Commanding, ADP 3-05,

https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, Letöltve: 2012. szeptember 22. 

[2] A különleges műveleti csoportok létszáma nemzetenként, illetve egy nemzeten belül akár haderőnemenként is jelentősen eltérhet. A MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj állományában szervezett különleges műveleti csoportok létszáma 12 fő.

[3] ADP 3-05, The American Way of Special Operational Warfighting, https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, Letöltve: 2012. szeptember 22.

[4] A fejezet az ADP 3-05 Special Operations összefoglalása.

Forrás: ADP 3-05,https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, Letöltve: 2012. szeptember 22. 

[5] Anzac (Australian and New Zeland Army Corps-rövidítés): Ausztrál/Új-Zélandi katona

[6] Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Special_forces letöltve: 2012. szepember 22.

[7] A szerző által készített ábra. Forrás: FM 3-05 Army Special Operations, Washington, DC, 2006, Headquarters, Department of the Army, Chapter 8 Logistic Support, PIN: 083552-000, Figure 3-1.

[8] Forrás: ADP 3-05, Figure 1, https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, Letöltve: 2012. szeptember 22.

[9] Ha az adott feladat végrehajtásra olyan környezetben kerül sor ahol a katonai erő létszáma- jelenléte alacsony, a művelet diszkrét. 

[10] A különleges erők feladat végrehajtásuk során olyan módszereket alkalmaznak, melynek eredménye képpen a járulékos károk alacsonyak.

[11] A szerző által készített ábra. Forrás: ADP 3-05, Figure 3, https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, Letöltve: 2012. szeptember 22.

[12] A szerző által készített ábra. Forrás: ADP 3-05, Figure 4, https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, Letöltve: 2012. szeptember 22.

[13] FM 3-05 Army Special Operations, Washington, DC, 2006, Headquarters, Department of the Army, Chapter 8 Logistic Support, PIN: 083552-000

[14] Forrás: ADP 3-05, https://armypubs.us.army.mil/doctrine/index.html, 9. oldal, Letöltve: 2012. szeptember 22.

[15] A kombinált alkalmazás kiemelkedő példája a különleges erők és a légierő alkalmazása Afganisztánban.

[16] A publikáció írásának időpontjában, a téma aktualitását Jean Paul Paloméros vezérezredes (NATO SACT) magyarországi látogatása adta 2013. április 18-20 közt. Forrás: http://www.honvedelem.hu/cikk/37719_a_naton_belul_nincsenek_kisebb_tagallamok, http://www.honvedelem.hu/cikk/37614, Letöltve: 2013. szeptember 22.

[17] Budai Ádám, Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defence koncepció keretében, NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2013/14, Magyarország képességfejlesztési lehetőségei és prioritásai.

[18] Budai Ádám, Magyarország regionális érdekérvényesítési lehetőségei a Smart Defence koncepció keretében,  NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont Elemzések 2013/14, Összegzés és javaslatok

Bodoróczki János őrnagy

Nemzeti Közszolgálati Egyetem

Hadtudományi Doktori Iskola

Cimkék: HDI hírek, 2013

Doktoranduszaink írták - Takács Attila ezredes: puszta várakozás a következő (háborús) próbatételre, nem opció.

(Izrael kudarcának okai a második libanoni háborúban)


Mint ahogyan egyetlen ország számára sem lehet opció a tétlen várakozás a katonai képességek megőrzése, fenntartása és fejlesztése terén. Ugyanakkor egy haderő alkalmazhatósága nem csak a képességek meglététől függ, hanem a társadalmi bágyazódásától, a politikai és katonai vezetés összhangjától, a döntéshozatali rendszertől, a morális állapotoktól is.

1989 –től napjainkig jelentős változások történtek az MH –ban, amelyek teljesen átformálták minden tekintetben. A dilemma mindig az, hogy a változások előremutatóak-e és lehetővé teszik az alaprendeltetésnek való megfelelést, avagy sem. Bizonyosságot csak úgy kaphatunk, ha összegyűjtjük és feldolgozzuk a saját és mások tapasztalatait, majd megvizsgáljuk, hogy a saját rendszerünk képes–e kiküszöbölni, vagy felszínre hozni a hibákat, amelyeket korrigálni szükséges.

Éppen ezért fontosnak tartom, hogy bemutassak egy olyan példát, amelyből nem csak a „katonák” tanulhatnak, hanem a védelmi szférát irányító politikai környezet is. Közösen elgondolkodhatunk mások tapasztalatain, hogy azok megerősítenek bennünket a fejlődési irányunkban, vagy felveti a módosítás igényét úgy, hogy ezért nekünk nem kell olyan súlyos árat fizetnünk, mint például Izraelnek.

Azért is aktuális ez a téma, mert a szíriai válság margóján újra előkerült Izrael és Irán viszonya, amely minden eddiginél feszültebb és jelentős hatást gyakorol a szír válság rendezésére. A jelenlegi kiélezett helyzetet akkor érthetjük meg igazán, ha megvizsgáljuk a 2006 –os előzményeket. A korábbi izraeli fiaskó után ma az a kérdés, hogy Izrael tanult–e a hibáiból, vagy elköveti ugyanazokat a politikai és katonai hibákat, és ezzel a szíriai válság eszkalálódását eredményezi. A válság elmélyülése azonban már nem csak egyedül Izrael biztonságára fejti ki a hatását, hanem a globális biztonságra is, amelyben a tömegpusztító fegyverek alkalmazása sem kizárt.

Az izraeli állam méltán lehetett büszke arra 2006 –ig, hogy egy vallásilag és kulturálisan idegen környezetben képes volt olyan katonai eredményeket produkálni, amelyek garantálták a biztonságát és a hosszú távú fennmaradását. Az arab államokkal vívott háborúkban sorra győzelmeket aratott, ezzel bebizonyította életképességét. Létrehozott egy olyan haderőt, amelynek a csodájára járt mindenki: korszerű haditechnikai eszközök, újszerű kiképzési módszerek, bármikor bevethető tartalékos rendszer stb.

A kül– és biztonság politikájával garantálni tudta meghatározó szerepét a térségben, és a katonai képességeivel együtt jelentős tényezővé vált világviszonylatban.

A 2006 –os események azonban kritikus hibákat hoztak a felszínre. A világ és az izraeli társadalom is megdöbbent a második libanoni háború végkifejletén, amely két elrabolt izraeli katona mentőakciójának indult, és jelentős véráldozatot követelő, súlyos társadalmi morális és belpolitikai válságot okozó kudarccal végződött. A háború után mindenki az okokat kereste. Hazai és külföldi elemzők vizsgálták az összefüggéseket, hogy választ adhassanak a miértekre, és tanulhassanak a hibáikból, aminek a tétje nem kevesebb, mint az állami fennmaradás. A legnagyobb terjedelmű izraeli nemzeti jelentés – a „Winograd report” – 500 oldalon keresztül elemzi az eseményeket és azok hatásait.

Röviden foglaljuk össze a főbb eseményeket, mi történt a 2006. július 12–én megindított Északi Hadjárat[1] folyamán.

A háború Izrael északi részén és a Golán fennsík térségében robbant ki. A küzdelem 34 napig tartott, amelyben az izraeli hadsereg állt szemben a Hezbollah félkatonai erőivel. 2006. augusztus 14–én fejeződött be hivatalosan a háború, az ENSZ határozatban rögzített tűzszüneti egyezménnyel. Valójában szeptember 8–án zárult le a Libanon partjainál létrehozott izraeli haditengerészeti blokád feloldásával.

            A fegyveres összecsapás azzal kezdődött, hogy a Hezbollah fegyveres csoportja páncéltörő rakétával kilőtte az izraeli határon járőröző 2 darab páncélozott Humwee –t. Az incidensben meghalt 8 izraeli katona és két sebesültet fogságba ejtettek. A határincidensre az izraeli hadsereg légicsapásokkal és tüzérségi csapásokkal válaszolt, majd később korlátozott szárazföldi offenzívát indított a Dél – Libanoni térségben. A légicsapásokkal több civil létesítményt leromboltak, közöttük a bejruti nemzetközi repülőteret. Emellett légi és haditengerészeti blokádot hoztak létre a libanoni légtérben és a tengerpart mentén. A Hezbollah rakétákat indított az izraeli hadsereg állásaira valamint észak izraeli városokra.

            A háborúnak hozzávetőlegesen minimum 1200 fő libanoni, és 165 fő izraeli áldozata volt. Jelentős károk keletkeztek a civil infrastruktúrában, becslések szerin egymillió libanoni és félmillió izraeli civil menekült el a térségből, akik egy része nem települt vissza, a területen maradt, fel nem robbant lőszerek miatt. A konfliktus után, 2008. július 16–án Libanon visszaszolgáltatta a két elrabolt izraeli katona földi maradványait.

A háború kirobbanása és a fegyveres konfliktus kezelése számos tanulsággal szolgált. Az izraeli hadsereg bevetésével semmilyen – a politika részéről elvárt – eredményt nem értek el. A Hezbollah erőit harcászatilag sikerült ugyan legyőzni, de nem tudták akaratában megtörni, és a harc feladására kényszeríteni. A katonai erő alkalmazásával nem tudták elérni a két fogoly szabadon engedését sem.

Ez a háború Izrael részéről stratégiai kudarcnak minősül, mivel a kitűzött politikai célokat nem sikerült teljesíteni. Olmert (izraeli) miniszterelnök, a háború politikai céljának az alábbiakat határozta meg:

  1. Megsemmisíteni a Hezbollah stratégiai rakéta–csapásmérő képességét.
  2. Helyreállítani Izrael elrettentő képességének a hitelességét.
  3. Rábírni a libanoni kormányt, hogy a Hezbollah –tól visszaszerezze és fenntartsa az országa déli területei feletti ellenőrzést.
  4. Súlyos veszteséget okozni a Hezbollah–nak.
  5. Biztosítani a fogságba ejtett izraeli katonák szabadon bocsátását.

            Miben látják az eredménytelenség okait az izraeli szakértők? Az első megállapítás az, hogy összetett okozatok eredménye vezetett a kudarchoz, a politikai és katonai hibák mellett személyes felelősség is megállapítható volt. Fontos szerepet játszott a helytelen kormányzati döntéshozatal, a téves katonai tervezés és az izraeli haderő aktuális állapota, a belső kommunikáció és a kulcsvezetők felkészületlensége egy ilyen helyzet kezelésére.

Az izraeli kormányzat 2006. szeptember 17–én kelt határozatával felállított egy vizsgáló bizottságot, amelynek a feladat volt, hogy a nyilvánosság elé tárja a következtetéseit a kudarc okairól és a levonható tanulságairól a jövőt illetően. A vizsgálati eredmények egy részét tikosították, de a dokumentumok összegzett megállapításait később nyilvánosságra hozták.

A jelentés megállapítja, hogy súlyos hibát követett el a miniszterelnök, amikor bejelentette, hogy háborút kezdeményez két katona kiszabadítása okán. Igaz, a kormányzat, a parlament és a közvélemény is támogatta ezt a lépést, de a végrehajtást és annak módját már elhamarkodták, ami már a védelmi miniszter és a vezérkar főnök személyes felelősségére is rávilágít. Igaz, a személyes felelősségben nem csak a három vezető osztozik, hanem azok is, akik a tervezésben, a döntések előkészítésében és a végrehajtásban részt vettek.

A döntés, és a döntéshozatali rend főbb hibái az alábbiakban összegezhetőek az elemzők szerint:

  1. Nem volt megalapozott a gyors és erőteljes válaszcsapást elrendelő döntés, nem volt részletesen kidolgozott és jóváhagyott hadműveleti terv, amely a tervezett hadszíntér jellemzőinek az elemzésén alapult volna.
  2. A hirtelen (felindulásból) meghozott döntés következtében a kormányzat nem mérlegelte az összes rendelkezésre álló lehetőséget, úgymint: diplomáciai lépések, eszkalációs szint alatti katonai csapások, katonai előkészületek, hadműveleti felvonulás és szétbontakozás az érintett térség irányába, de még katonai akció végrehajtása nélkül. Ez a hiba rávilágít a stratégiai gondolkodás hiányosságaira. Egyúttal megakadályozta, hogy egy átfogó, valós képet alkossanak a két izraeli katona elrablásával kialakult helyzetről, és az arra történő megfontolt reagálásról.
  3. A hadművelet célját és a végrehajtás módját homályosan, félreérthető módon mutatták be a kormánynak, amivel azon miniszterek támogatását is megszerezték, akik más véleményen voltak, esetleg ellenezték azt. A miniszterek úgy szavaztak egy konkrétumok nélküli döntésről, hogy nem ismerték annak természetét, következményeit és végkimenetelét.
  4. A háború céljainak egy része nem volt egyértelműen meghatározva, a többi cél pedig teljesíthetetlen volt olyan módon, ahogyan a katonai beavatkozást jóváhagyták.
  5. Az izraeli hadsereg vezetése nem mutatott semmilyen kreativitást, javasolva más megoldási alternatívákat, és nem figyelmeztette a politikai döntéshozókat az ellentmondásokra a hadműveleti terv, és a politikailag jóváhagyott végrehajtási mód között. Továbbá nem követelték a korai mozgósítást, pedig a hadműveleti tervhez szükséges volt a tartalék erők felszerelése és kiképzése a lehetséges szárazföldi műveletekhez.
  6. Miután ezek a tények ismerté váltak a politikai döntéshozók számára, elmulasztották a valós helyzethez igazítani a hadműveleti terv célkitűzéseit és annak végrehajtási módját. A kinyilatkoztatott célok túlzottan ambiciózusak voltak és nyilvánosan bejelentették, hogy a harcok addig folytatódnak, amíg el nem érik a célokat, de a jóváhagyott hadműveleti terv nem tette lehetővé azok elérését.

Dr. Eliyahu Winograd szerint[2], a miniszterelnök személyi felelőssége megállapítható az alábbiakban:

  1. A miniszterelnök teljes felelősséggel tartozik a személyes és a kormányzat döntéseiért, valamint a haderő műveleti alkalmazásáért. Az ő pozíciója és személyes magatartása meghatározó a döntés kezdeményezése és meghozatala tekintetében.
  2. A miniszterelnök hirtelen jutott elhatározásra annak ellenére, hogy nem mutattak be neki részletes katonai tervet, és nem is kért ilyet. Nem készült konkrét elemzés a helyzet kezelésének a lehetőségeiről. Nem folytatott rendszeres konzultációt senkivel a hadsereg vezetőin kívül annak ellenére, hogy nem volt semmilyen tapasztalata a katonapolitikai ügyekben. Ráadásul nem kellően mérlegelte a részére bemutatott politikai és szakmai fenntartásokat a július 12–i végzetes döntés meghozatala előtt.
  3. A miniszterelnök felelős azért, hogy a hadjárat célja nem volt alaposan és világosan meghatározva. Nem történt komoly egyeztetés a kitűzött katonai célok és a politikailag engedélyezet végrehajtási mód viszonyáról. Személyesen hozzájárult az eltúlzott és megvalósíthatatlan célok kitűzéséhez.
  4. Elmulasztotta módosítani a terveket, miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy az izraeli reagálás irreális és kivitelezhetetlen.

Dr. Eliyahu Winograd szerint[3], a védelmi miniszter elsődlegesen felelős a hadsereg felügyeletéért, és kulcsszerepe volt a kormányzat katonapolitikai ügyeiben az alábbiak szerint:

  1. A védelmi miniszternek nem volt semmilyen ismerete vagy tapasztalata politikai, kormányzati, és katonai ügyekben. Nem ismerte az alapelveit sem annak, hogyan lehet a katonai erő alkalmazásával elérni a politikai célokat.
  2. A komoly hiányosságok ellenére, a kritikus időszakban úgy hozott döntéseket, hogy nem konzultált tapasztalt politikusokkal, szakértőkkel, valamint azokon az értekezleteken, amelyeken részt vett, nem adott megfelelő hangsúlyt a fenntartásainak.
  3. A védelmi miniszter nem vett részt tevékenyen az általa felügyelt rendszer koncepciójának a kialakításában. Nem kérte be a hadműveleti tervet; nem vizsgálta meg annak tartalmát; nem ellenőrizte a csapatok felkészültségét; nem vizsgálta, hogy a kitűzött célok elérhetőek–e az engedélyezett módon. Nem tett javaslatot más, komoly megoldási opciókra, amelyek megvitathatóak lettek volna a miniszterelnökkel és a hadsereg vezetésével.
  4. A védelmi miniszter nem alakította ki a saját független értékelését a helyzetről, nem dolgozott ki megfelelő válaszlépéseket, nem tett javaslatokat az elérendő célokra, és nem mérlegelte a diplomáciai és katonai lépések lehetőségeit. Az ismeret és tapasztalat hiánya megakadályozta abban, hogy kompetens módon hasson a miniszterelnökre és a hadsereg vezetésére.
  5. A fentiek alapján a védelmi miniszter képtelen volt betölteni a funkcióját, ezzel hátráltatta Izraelt abban, hogy megfelelően reagáljon a biztonsági kihívásokra.

A vezérkar főnök, a hadsereg katonai vezetője, a hadsereg állapotával, felkészültségével kapcsolatos információk elsődleges birtokosa, aki ezt köteles megosztani a politikai vezetőkkel. Személyesen érintett a katonai döntéshozatalban, és meghatározó szerepet játszik a katonai és a politikai célok koordinációjában. A személyi felelőssége az alábbiak szerint állapítható meg, Dr. Eliyahu Winograd szerint[4]:

  1. Az izraeli hadsereget, és a vezérkar főnököt felkészületlenül érte a két katona elrablása után kialakult helyzet, és mérlegelés helyett érzelmi alapon hozott döntést. A politikai vezetőket nem figyelmeztette, hogy ebben az összetett helyzetben más alternatívák is lehetnek. Nem intézkedett elemzések készítésére, és a hadműveleti tervezéshez nem adott megfelelő iránymutatást, ami lehetővé tehette volna egy hatékonyabb megoldási lehetőség kidolgozását.
  2. A vezérkar főnök nem figyelmezette a politikai vezetőket, hogy a szárazföldi haderőnem és a tartalékosok nincsenek bevethető állapotban. Nem tette egyértelművé, hogy az érintett térség katonai értékelése szerint, nagy valószínűséggel szükség lesz szárazföldi művelet végrehajtására a Hezbollah ellen.
  3. A vezérkar főnök felelősségét még inkább nyomatékosítja, hogy tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a miniszterelnök és a védelmi miniszter nem rendelkezik megfelelő ismerettel és tapasztalattal ilyen ügyekben. Ennek ellenére abban a hitben tartotta őket, hogy a hadsereg felkészült, és megfelelő tervekkel rendelkezik a politikai vezetés részéről elvárt harctevékenység végrehajtására.
  4. Nem reagált megfelelően a javaslataival szemben a miniszterek részéről felhozott fenntartásokra, és nem tájékoztatta a politikai vezetőket a vezérkar belső vitájáról, hogy a kitűzött célokat nem lehet teljesíteni az engedélyezett módon.
  5. Ezek alapján a vezérkar főnök alkalmatlannak bizonyult a hadsereg vezetőjeként és kormányzati szereplőként is a felelősségvállalása, a hozzáértése és az ítélőképessége tekintetében.

Izrael esetében elgondolkodtató, hogyan kerülhettek a politika élvonalába olyan vezetők, akik a katonai erő alkalmazásáról nem rendelkeztek ismeretekkel, amikor szinte minden kormányzati ciklusra jutott legalább egy kisebb – nagyobb fegyveres konfliktus.

A személyi felkészültség mellett a politikai döntéshozatali rendszer hiányossága is szembetűnő. Egy olyan komplex biztonsági környezetben, mint amiben Izrael helyezkedik el, feltételezhetően az államigazgatást nem érheti váratlanul egy kiélezett helyzet kezelése, és a külpolitikai, diplomáciai, gazdasági, valamint a katonai eszközrendszer teljes tárházával képesnek kellene lennie megfelelően reagálni.

A honvédelmi miniszter tapasztalatlanságával magyarázható a hadsereg megalapozatlan alkalmazása, de a külügyminiszternek is kulcsszerepe van egy háború kezdetén és rendelkeznie kell annyi előrelátással, hogy hová vezetnek a döntések. Azonban, egyetlen más kormánytag sem javasolt alternatív megoldást. Ebből arra lehet következtetni, hogy a döntés pillanatában nagyon erős „érzelmi” befolyás alatt volt a politikai döntéshozatali rendszer, és nem tudta kiküszöbölni az ebből adódó hibákat. Másrészt a korábbi műveleti alkalmazás során kialakult egy rutin eljárásrend, és kialakult egy „így szoktuk csinálni” szemlélet, ami azért veszélyes, mert még ha ugyanaz történik is, a körülmények már biztosan nem ugyanazok. Ekkor viszont a körülményekhez képes, már egyáltalán nem biztos, hogy a legoptimálisabb ugyanaz a döntés és annak következményei.

További következtetés az izraeli humán erőforrás gazdálkodási rendszerrel kapcsolatban, hogy nem épült be a katonai erő alkalmazásával kapcsolatos ismeret és tapasztalat az oktatási rendszerbe. Izrael fennállása óta, már legalább a harmadik generáció növekedett fel ezzel a hiányosággal és kerülhettek magas pozícióba, megfelelő ismeret és tapasztalat nélkül.

Hasonló szituációba került már a magyar kormányzat is, amikor pánik alakult ki egy háborús helyzet kialakulásának eshetősége miatt a rendszerváltást követően. A NATO-hoz történő csatlakozásunk után kettő héttel a szövetség front–államává váltunk a Dél - Szláv válság miatt. Akkor a politikai vezetésnek nem is lehetett még ilyen tapasztalata vagy felkészültsége, de az izraeli kormányzattal ellentétben a magyar kormányzat meghallotta a szakemberek javaslatait, mérlegelte az összes lehetőséget, és több „forgatókönyvet” is készenlétbe helyezett.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kedvező lehetőséget nyújt arra, hogy a jövő politikus generációját, illetve a kormányzat más tisztviselőit már az oktatás során felkészítsék a katonai erő alkalmazásának sajátosságaira. A válsághelyzetben rendelkezésre álló eszközök lehetősségeit ott lehetne a legoptimálisabban oktatni, gyakoroltatni.

A katonai felsővezető képzés rendszerében pedig a katonákat lehet felkészíteni a civil szakértőkkel való együtműködésre, és a kormányzati működés jellemzőire. Volt már rá példa és remélhetőleg a jövőben is lesz rá igény, hogy a védelmi szféra szakpolitikusai részt vesznek a vezérkari tanfolyamon, amely a legoptimálisabb módja a stratégiai szintű vezetői szakismeretek átadásának. Számos előnye mellett, ezzel el lehet kerülni azt a hibát is, amit Izrael elkövetett a szakpolitikusok kiválasztásánál.

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, a személyi okok mellett az izraeli stratégiai értékelések is tévesnek bizonyultak. A Hezbollah aszimmetrikus hadviselést alkalmazott. Ezzel szemben az izraeli vezetés úgy döntött, hogy csak a légierő csapásaival válaszolnak a rakétatámadásokra, mivel egy szárazföldi offenzíva túlságosan sok véráldozattal járna, és az politikailag gyengítené a kormányzatot.

Clausewitz ezzel a felfogással kapcsolatban az alábbi megállapításra jutott:

„Jószívű emberek természetesen azt gondolhatják, hogy kell lennie valamilyen leleményes módja az ellenség lefegyverzésének, legyőzésének, túlzott vérontás nélkül, és úgy képzelhetik, hogy ez lehet a hadművészet igazi célja. Jól hangzik, de ez csak egy eshetőség, amelyet meg kell vizsgálni: A háború egy olyan veszélyes ügylet ahol a jószívűségből eredő hibák a legrosszabbak. Hiába való lenne – még ha helytelen is a vérontás – megpróbálni ennek elkerülését fő célként beállítani, és a brutalitástól való félelmünkben homokba dugni a fejünket, hogy milyen is valójában a háború.”[5]

Magyarul azt mondanánk, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Hogy mennyire volt brutális a háború pusztítása, azt jól illusztrálja a konfliktust követő kárfelmérés:

A Hezbollah átlagos rakétaindítása az izraeli települések ellen az első két héten elérte a 75 db/ nap átlagot, amely a következő hetekben megduplázódott, és az utolsó napon elérte a 253 db/ nap szintet, mindösszesen 3970 darab a háború teljes időszakában.

Erre az izraeli válasz, 174000 darab gránát és rakéta (84% -a robbanó) kilövése volt, amely a rakétakilövő álványok megsemmisítésére irányult. A fenti lőszermennyiséget a légierő és a tüzérség együttesen használta fel, amelyből 7500 darab 120 mm–es aknavető gránát volt, mely hatékonyabban alkalmazható helységharc során, ezen felül számba kell még venni a gyalogsági és a harckocsi lőszerfelhasználást is.

A tűzcsapások elég alacsony hatásfokot értek el, a 12000 rakétaindító álványból kb. 100 darabot sikerült elpusztítani, ami kevesebb, mint 1% -os hatékonysági mutatót jelent. Viszont jelentős pusztítást sikerült elérni a libanoni infrastruktúrában. Megsemmisült 80 db híd, 600 km közút, 900 üzemi létesítmény, 25 db üzemanyag töltő állomás, 1500 db lakóépület, és majd minden épületben keletkezett kisebb – nagyobb kár. A harcok súlytotta térségből 1,5 millió ember menekült el, akiknek mindenük odaveszett. Mindezt kicsivel több, mint egy hónap leforgása alatt sikerült megvalósítani, két fogoly kiszabadítása okán. Megítélésem szerint, ez kellően alátámasztja egy háború brutalitását és borzalmát, amit az izraeli vezetés szeretett volna elkerülni.

Ugyan vannak példák a kizárólagosan légi műveletekkel elért stratégiai győzelemre (Szerbia bombázása a Koszovói válság idején, vagy az Öböl háborúk) amivel rá lehet kényszeríteni az akaratunkat az ellenségre, vagy lemondatni az eredeti szándékáról, de ha ezt a megoldást választja a politika, akkor egy alapos elemzéssel ennek hatékonyságát alá kell támasztani. Mérlegelni szükséges, hogy melyik célt milyen eszközzel lehet elérni.

Egy háború megkezdése előtt az első, amit meg kell vizsgálni, hogy mire képes az ellenség és mire elegendő a saját képesség abban a földrajzi környezetben, ahol alkalmazni tervezik. Egy hirtelen döntés meglepheti az ellenséget, de a váratlanság és az időhiány a saját erőkre is negatív hatást gyakorolhat.


A Hezbollah felkészültsége a háborúra:

A félkatonai szervezet tudatosan készült az agresszióra, becslések szerin 2 millió US $ támogatásból toboroztak harcosokat, halmoztak fel fegyvereket és készítették elő műszakilag a Dél – Libanoni területet. A felkészültségüket jól mutatja, hogy az izraeli tűzcsapások hatását is semlegesíteni tudták a média felhasználásával, úgy beállítva a légicsapások eredményét, hogy az elsősorban az ártatlan civil lakosságot érintette.

A folyamatosan növekvő számú rakétaindításokkal, fenn tudták tartani a kezdeményező helyzetüket, ami az izraeli vezetést még inkább elbizonytalanította. Ráadásul a kiképzetlenség miatt többször elakadt, vagy megtorpant az izraeli támadó alakzat. Igaz, ezt a Hezbollah nem tudta kihasználni, mert nem volt tüzérsége, amivel pusztítani tudta volna a megtorpant harcrendet, és nem volt harckocsi egységük, amivel ellenlökést tudott volna indítani a határszakasz irányába az eredeti helyzet visszaállítása érdekében. Ezek miatt folyamatosan hátrálni kényszerültek, de igyekeztek felmorzsolni a támadóerőt, rombolni a harci morált, és a saját oldalukra állítani a nemzetközi közvéleményt.

Az izraeli hadsereg (IDF[6]) felkészültsége:

Az izraeli szárazföldi haderőnem alkalmazási elvei és a kiképzettsége alacsonyabb szintű volt az elvártakhoz képest a háború kezdetén. A szárazföldi haderőnem főleg a megszállt területek ellenőrzésével, járőrözéssel volt elfoglalva a háborút megelőző hat évben. A logisztikai erők szintén ennek a tevékenységnek a támogatására rendezkedtek be. Ráadásul váratlanul érte az egész haderőt a hirtelen, „megszokottól eltérő” műveleti alkalmazás.

Az aktív katonai szervezetek kiképzési költségeit 2000 –től folyamatosan csökkentették, 2006 –ban 30% -al volt kevesebb a szükségesnél. A háborút megelőző kettő évben a szárazföldi haderőnem egyetlen zászlóalja sem hajtott végre éleslövészettel egybekötött komplex harcászati gyakorlatot. Ez azonnal megmutatkozott a harcászati szintű parancsnokok tapasztalatlanságában és az együttműködés felületes megszervezésében.

A tartalékos állomány kiképzésére fordítható költségeket 2003 –tól teljesen megvonták. A tartalékos állomány nem volt felkészítve az aszimmetrikus hadviselésre, nem volt ellenséges harcrend a határsáv áttörése után, az ellenség nem viselt egyenruhát, az sem volt egyértelmű hogy egyáltalán hol van az ellenség.

A logisztika képtelen volt egy mozgó harcrendet követő ellátó rendszer megszervezésére. Ez olyan hiányosság volt, amely a szárazföldi műveletek megindítását követően súlyos következménnyel járt. A támadó harcrend állománya napokig éhezett és szomjazott, csak a harcanyag ellátás működött többé – kevésbé zavartalanul, de az sem önerőből.

A szembenálló felek felkészültsége jól mutatja, hogy mennyire másak voltak a körülmények ennek a háborúnak a kezdetén, mint a korábbiak esetében. Ha a politikai vagy a katonai tervező rendszer valós képet mutatott volna a kiinduló helyzetről, vagy a kettő között eltérés lett volna, valószínűleg más döntés születik.

Ezért is fontos az, hogy a politikai vezetés és a katonai szakmai irányítás határvonala egyértelműen ki legyen jelölve, mert akkor a két rendszernek a döntéshozatali folyamata el tud különülni egymástól, önálló értékelések készülhetnek a helyzetről, ami alapján a helyzetnek megfelelő döntéseket lehet hozni még „érzelmi hatások” mellett, vagy személyi hibák esetén is. Még ha az egyik tervező rendszer figyelmen kívül is hagy valamit, akkor is a közvetlen döntés előtt felszínre kerülnek a különbségek, amit a döntéshozónak mérlegelnie kell. Ez ugyan nem zárja ki a döntési hibát, de a későbbi korrekciónál már nagyobb figyelmet kaphat.

Tanulságok:

A végleges jelentés összesen 31 tanulságot azonosított az izraeli haderőre vonatkozóan, nézzük meg a legfontosabbakat, amelyek számunkra is érdekesek lehetnek.

Az első tanulság, hogy nincs két egyforma háború, és nem lehet az előző háborúk alatt bevált rutin eljárásokat alkalmazni egyik vezetési szinten sem. Kulcsfontosságú annak a vizsgálata, hogy a saját stratégiánk mennyire alkalmazható a szembenálló fél ellen. A konkrét körülmények vizsgálata (terep, harcmodor, képességek) segíthet megérteni a kialakult helyzet komplexitását, amely hozzájárulhat a veszteségek csökkentéséhez és a célok eléréséhez.

A második tanulság, hogy nem feltétlenül a légierő hibája, hogy nem sikerült elérni a kitűzött célt, hanem inkább a háború célja nem volt összhangban az alkalmazott eszközökkel és módszerekkel. Az Öbölháború és Koszovó példája, hogy nagy távolságból indított precíziós fegyverekkel alacsony áldozatok árán lehet győzelmet kivívni, nem működik minden körülmények között. A „jószívűség” nem mindig a legjobb módja az eszközök megválasztásának.

A harmadik lecke, hogy a hagyományos katonai művelet kevésbé hatékony egy aszimmetrikus hadviselést folytató ellenféllel szemben. A politika, mindig a sebesülteket és a veszteségeket használja fel indoklásként, a háború folytatásához szükséges további támogatás megszerzéséhez, ami öngerjesztő módon egyre tovább növeli a veszteségeket. Amikor a hadviselő felek különböző forrásokból táplálják a háborút – anyagi, technológiai fölény kontra fanatizmus – akkor nem teljesen egyértelmű, hogy a hagyományos katonai (szárazföldi és légi) erő térdre tudja-e kényszeríteni az ellenfelet. Sőt ebben a konkrét esetben a Hezbollah stratégiai elszántságát erősítette a harcászati vereség, amit jól mutat az egyre fokozódó intenzitású rakétaindítás.

Az aszimmetrikus jellegű konfliktusok többnyire a „média harcterén” zajlanak. Egy hagyományos hadviselés esetén az ellenség súlypontja az infrastruktúra és a vezetési rendszer, de az aszimetrikus hadviselő fél esetében nem ez dönti el a konfliktus kimenetelét. A nagy értékű célpontok hiánya miatt az aszimmetrikus ellenfél esetében a súlyponttá maga az ellenfél politikai akartereje válik. A libanoni példa is jelzi, hogy a hadszíntéren megjelentek a külföldi „harcosok” is, akik ideológiailag támogatják a fegyveres harcot, ezért az információs műveletet nem elég a közvetlen térségre koncentrálni, hanem a „vonzáskörzetre” is szükséges azt kiterjeszteni.

A fenti tanulságok azért fontosak számunkra, mert azt támasztják alá, hogy a politikai vezetés nem veheti át a katonai irányítás funkcióját, és biztosítania kell bizonyos fokú szakmai autonómiát. A politika, a keretek megadása, valamint a célok kitűzésével határolja be a katonai szakmai kompetencia mozgásterét. Ha ezt nem tartja tiszteletben a politikai vezetés, akkor olyan helyzet állhat elő, mint a libanoni háborúban, hogy a meghatározott módon nem lehet teljesíteni a kitűzött célokat. Még inkább fontos ez egy integrált Honvédelmi Minisztériumban, ahol a vezérkar szervezetileg a kormányzati rendszeren belül helyezkedik el.

A katonai tervezés és döntéshozatali autonómia szükségességét támasztja alá a műveleti tervek folyamatos pontosításának elkerülhetetlensége. Egy háborúban folyamatosan érkeznek a felderítési adatok, változhatnak a körülmények, amely alapján egyre pontasabbá válik a helyzetkép, amire reagálnia kell a katonai vezetési rendszernek. Ez úgy történik, hogy kiegészítő intézkedéseket adnak ki, módosításokat engedélyeznek a jóváhagyott parancsokban, kiegészítő terveket készítenek, esetleg egy korábbi készenléti terv részletesebb kidolgozását kezdik meg a rendelkezésre álló információk alapján.

A NATO havonta felülvizsgálja a hadszinterek terveit, félévente, évente pedig a szükséges képességeket is felülvizsgálja a hadszíntéren és a tervekben beállt válltozások függvényében. Tehát nem lehet görcsösen ragaszkodni a háború kezdetén kiadott tervek végrehajtásához, ahogyan azt az izraeli vezetés tette.

Ahogy minden változik a világban, úgy a hadviselés és a katonai képességek is változnak, amelyet a politikának nem kell feltétlenül nyomon követnie, mert a vezérkarnak ezt mindenképpen meg kell tennie. A katonai szakma pontosan tudja, hogy az ellenség harcmodora, harceljárási rendje ellen milyen módon és milyen képességekkel lehet hatékonyan fellépni. Az aszimmetrikus hadviseléssel nem lehet szembeállítani csak a légierőt, még ha az sokba is került és ez a szokás alakult ki.

Az aszimmetrikus módon harcoló fél kombinálja a fegyverarzenálját a kezdetlegestől a legkorszerűbbig – tehát eltérő technológiai szint kerül szembe egymással – és „szellemkatonákkal” harcol, akik nem viselnek egyenruhát, így nem lehet beazonosítani egyértelműen az ellenséget egy „kiüresedett” – harcrendi elemek nélküli – hadszíntéren. Tehát egy teljesen új megközelítési módot kell követni egy ilyen háború vezetése során, például az angol Liddel Hart által felállított „Indirect Approach” elv jelenthet egy hatékony megközelítést.

A „közvetett megközelítés” lényege, hogy mindaddig el kell kerülni a döntő összecsapást, amíg az ellenség harcképességét biztosító körülményeket nem tudom semlegesíteni, vagy nem tudom kibillenteni az egyensúlyi állapotából. Ez lehet nyersanyagforrástól történő megfosztás, fegyver és egyéb anyag utánpótlási útvonal elvágása, külső támogatástól való elszigetelés stb. Az így előkészített döntő mozzanatban szinte önmagától omlik össze az ellenség, és az ölünkbe hullik a győzelem.

Akár Liddel Hart elméletének továbbfejlesztett változatának is tekinthetjük a „Comprihensive Approach” módszert, ami jelenleg a NATO által elfogadott hadviselési megközelítése. Ez a módszer is megoldást jelenthetett volna Izrael számára a kudarc elkerüléséhez.

A szövetség elve szerint egy hadszíntéren az ellenségen kívül több tényező is jelen van: egy összeomlott államigazgatás, egy összeomlott gazdaság, egy működésképtelen politikai rendszer, és egy – minden tekintetben – válságban lévő társadalom. Ezt pedig nem lehet csak katonai szemszögből megközelíteni, hanem „átfogó” módon kell valamennyi kihívást kezelni és nem csupán katonai eszközökkel szükséges beavatkozni a stabilitás elérése érdekében.



Változtatások a tanulságok alapján:

Minden kétséget kizáróan újra kell értelmezni a „győzelem” fogalmát, mivel a napjaink ellensége lehet akár nem–állami szereplő is.

A háborút követően az IDF arra fektette a hangsúlyt, hogy jobban felkészítse az erőit az aszimmetrikus hadviselésre és az alacsony intenzitású műveletekre. A kiképzés fontossági sorrendjében ez az élre került az iráni nukleári fenyegetéssel együtt, a hagyományos fegyveres küzdelem viszont a prioritási lista aljára szorult.

A Ghilot –i a nemzeti biztonsági egyetemen Shimon Naveh létrehozott egy elméleti kutatóműhelyt, amely azzal foglalkozik, hogy a politikai célkitűzéseket milyen katonai célokká lehet konvertálni. A kutató műhely foglalkozik rendszer–elemzéssel is, hogyan lehet más tudományágakat (szociolódia, biológia, informatika stb,) bevonni az aszimmetrikus hadviselésbe. A kutatóműhely elméleteire alapozva az IDF elsődlegesen nem a szembenálló fél katonai potenciálja ellen harcol, majd az új doktrína szerint, hanem a katonai potenciált létrehozó teljes rendszer ellen. Mivel egy masszív katonai művelet mindkét fél társadalmára hatást gyakorol, ezért a hadjárat csak akkor lehet sikeres korlátozott katonai erő alkalmazásával, ha az arra irányul, hogy kibillentse az ellenséget az egyensúlyi állapotából.

Megváltozott az IDF –en belül használt szakmai nyelvezet, új fogalmak honosodtak meg, úgymint: hatás alapú megközelítés; az ellenség viselkedésének megváltoztatása; az ellenség vezetési rendszerének és szenzorainak vakítása, hogy ne rendelkezzen valós idejű helyzetképpel az eseményekről; rendszer–elemzés; rendszer elv; megtörni az ellenség logikáját stb.

A stratégiai szintű műveleti tervezők is tudatában vannak, hogy a háború természete és jellege sokszínűvé vált, de nem zárták ki teljesen a hagyományos hadműveleti elveket. A 2006 –os háború óta a magas rangú vezetőkben tudatosították, hogy ha felülről érkezik egy parancs, az nem azt jelenti, hogy be kell fejezni a gondolkodást. Azonban az elméleti kutató munkát az egyetemi munkaműhelybe koncentrálták, ahol az új, bizonyított elveket kidolgozzák. Bevezették a magas rangú katonai vezetők stratégiai problémamegoldó gyakorlását, továbbképzését, lehetővé téve számukra a gyorsan változó környezethez történő alkalmazkodást, a tudásszintjük aktualizálását.

A Magyar Honvédségnek is megvan a lehetőssége, hogy hasonló kutató műhelyeket hozzon létre. Például a Stratégiai Védelmi Kutató Intézet egy megfelelő bázis lehet, csupán tudatosabban kell felhasználni a kutatási eredményeket, és célirányosan megadni részükre a követelményeket. A korábbi és a jelenlegi katonai műveletek, konfliktusok elemzése segítheti a döntéselőkészítést, a stratégiai szintű vezetők felkészítését, a tendenciák nyomonkövetését, és a látókör szélesítését, formálását, amely hiányzott az izraeli hadseregből is.

Változtatások a szárazföldi haderőnem vonatkozásában:

A kiképzettlenség és a harcászati együtműködés hiányának legdrámaibb példája volt, amikor a 933. lövészdandár és a 401. harckocsidandár erőszakos átkelést kísérelt meg a Saluki folyón a háború 32. napján. Mindkét dandár elit egységnek számít a felszereltsége és felkészültsége tekintetében.

A két dandár vezetési pontja ugyanabban az épületben volt, mégis inkább akadályozták egymást ahelyett, hogy támogatást nyújtottak volna egymásnak. Véleményem szerint az is kockázatos, hogy egy helyre települnek, mert egy tűzcsapással két dandár vezetését lehetett volna megbontani. Az erőszakos folyóátkelés álcázására tervezett tüzérségi ködfüggöny a saját erőket vakította az ellenség helyett, valamint az átkelést biztosító műszaki erőket az átkelés előtt visszarendelték, mert a hadműveleti terv időrendjében az szerepelt. A MERKAVA – 4 harckocsikról leszereltették a ködvetőket, mert „nem jutott idő” a kezelőszemélyzet kiképzésére, így a közvetlen irányzású páncéltörő eszközök zavarására képtelen volt a harckocsi dandár.

A háború után az első lépés az volt, hogy a kiképzés teljes tematikáját előlről kezdték, egyesharcos, raj, szakasz, és század szinten. Évi 13 hét hagyományos kötelék kiképzést rendeltek el, és a tartalékos állománynál is visszatértek az éleslövészeti gyakorlatokhoz, amelynek az elhalasztását csak a vezérkar engedélyezheti. A kiképzésben jelentős szerepet kapott a helységharc kiképzés.

A háború után leállították az összes képességfejlesztést és újratervezték, de kisebb lépésekkel. Az így megtakarított forrásokat visszadták a kiképzés finanszírozására, amit a háború előtt években vettek el.

A műveletek kezdetén a járművek 15% -a hadrafoghatatlan volt, és a 75% -a csak 12 órás javítás után volt teljesen hadrafogható. Bevezették a hadrafoghatóság objektív ellenőrzését biztosító szabványokat, amely alapján a vezérkar minden katonai szervezetet évente értékel. Az ellenőrzés kiterjed a személyi állományra, a haditechnikai eszközökre, az anyagi készletekre és a kiképzettségre. Ennek célja, hogy elkerüljék a 2006–os „kozmetikázott hadrafoghatóság” megismétlődését.

A felszerelés tekintetében is történtek változások, az új eszközök beszerzése helyett a régi eszközök modernizálása került előtérbe, amely gyorsabb minőségi javulást eredményezett a haderő egésze tekintetében.

Megszüntették az önálló különleges műveleti parancsnokságot, amely nem rendelkezett közvetlen alárendeltekkel (USA mintára), hanem a három haderőnem állományából kijelölt szervezeteket vezette. Ennek hatására javult az együtműködés a haderőnemek különleges egységei között.

            A szárazföldi fegyvernemek együttműködésének fejlesztése érdekében az azonos manőverező képesség kialakítását kezdték meg azonos képességű harcjármű platformok rendszeresítésével, amely több éves folyamat, de ezzel növelni kívánják valamennyi fegyvernem és szakcsapat páncélvédettségét is.

Növelték a szállító helikopter flotta korlátozott kapacitását, amely ma már képes egyszerre egy teljes ejtőernyős dandár manőverét támogatni éjjel és nappal egyaránt. A nagyvolumenű légi szállítási képesség, és a kiképzési rendszer átalakítása lehetővé tette más fegyvernem és szakcsapat számára is a légi manőver végrehajtását.

A szárazföldi erők közvetlen légi támogatásának hatékonysága érdekében keresztkiképzést vezettek be a két haderőnem között. A pilótákat beültették a harckocsikba, a „gyalogságot” pedig felültették a légi támogató eszközökre a gyakorlatok során, hogy megismerjék egymás perspektíváját, alkalmazási szabályait és gondolkodásmódját. Növelték az együtműködési képességet a légierő és a szárazföldi erők között, mivel még az első libanoni háborúban jelentős volt a saját veszteségokozás, de ennek csökkentésére korábban nem történt intézkedés.

A lövész zászlóaljakhoz 120 mm –es aknavetőket rendszeresítettek vezérelhető gránátokkal, amely hatékonyabb eszköz a városokban, mint a tábori tüzérség.

A harcjárműveket ellátták kiegészítő páncélzattal, ami biztoságosabb mozgást tesz lehetővé az utcákon. A gyalogságot elláták komulatív hatású falrobbantó töltetekkel, mivel az épületek átvizsgálása során az ajtókat és ablakokat meglepő aknákkal zárta le a Hezbollah. Korábban 10 kg –os kalapácsokkal bontották meg a falakat ilyen célból.

A manőverező harccsoportok méretét levitték századszintűre, kaphatnak megerősítő szakaszokat (lövész, harckocsi, műszaki, stb.) az együttműködés fejlesztése érdekében, és megtanulják egymás alkalmazási elveit. Korábban a harcászati alapegység a hadosztály volt. Ezt levitték dandár szintre, és más szakalegységekkel megerősítve, szervezetszerű összfegyvernemi dandárokat hoztak létre.

Logisztikai szempontból az egyik legfontosabb változás a készletképzés újragondolása. A háború kezdetén olyan alacsony volt a raktári készletszint a harcanyagból, hogy az USA –ból légi úton rendelték meg a szükséges lőszereket, bombákat, rakétákat, és tüzérségi lőszereket. A költségvetési források csökkentése miatt a raktári készleteket felélték, emiatt maradtak el az éleslövészeti kiképzések és azokat nem pótolták az előírt szintre. A háború után kidolgozott biztonsági „scenário” –k (országvédelmi terv) alapján kiszámolták a szükséges anyagnormákat, és hetekig hajózták be az új készleteket, amelynek a megbontását csak a miniszter engedélyezheti.

Szervezeti változás is történt az ellátó rendszerben. Létrehoztak egy logisztikai dandárt, amibe az összes ellátó ágazatot becsatolták. Zonális ellátó körzet alkalmazását rendelték el a műveletekben, mivel az utánszállítás és a légi ledobás eredménytelen volt. A katonák napokig éheztek és szomjaztak a mélységi területeken a műveletek során. Az új doktrína alapján robotokkal vezérelt járművekkel és GPS vezérlésű ejtőernyővel dobják le a jövőben az ellátmányt az ellenséges területen harcoló saját erőknek. Zászlóalj szinten rendszeresítettek víztisztító berendezéseket és EÜ ellátó pontokat is.

Módosították a felderítő rendszer követelményeit is. A felderítő hadosztály nagyobb hangsúlyt helyez az ellenség vezetőinek személyi tulajdonságaira, elemezni kell a szocializációs hatásokból kialakult gondolkodásmódot, az életvezetési jellemzőket és a motivációs tényezőket is. Az összes domborzati térképet is frissítették függetlenül attól, hogy digitális navigációs eszközökkel is fel vannak szerelve.

A sorkatonai szolgálat időtartamát 32 hónapról lecsökkentették 28 hónapra, és csak harcoló beosztásban teljesíthetnek szolgálatot, adminisztratívban nem. Így a tartalékos létszámot növelni tudták, és az ország – védelemhez valóban szükséges kiképzést kapják meg. A tartalékos alegységekbe beosztottak aktív katonákat is a készenlét elérésének felgyorsítása érdekében.

Azt gondolom, hogy a legtöbb ország szárazföldi haderőneme örömmel fogadná a fenti változásokat. Az izraeli példa is alátámasztja, hogy a katona ellen elkövetett legnagyobb bűn, ha nem képezzük ki annak a fegyvernek a kezelésére, amit a kezébe adunk harchelyzetben. Katonai képesség nem létezik kiképzés nélkül, hiába van katona, fegyver, haditechnika, anyagi készlet és minden egyébb feltétel. Ez egyaránt igaz a képességek megőrzésére és fejlesztésére is.

A technikai modernizáció fontos, de nem eredményezhet a haderőn belül eltérő technológiai színvonalat a haderőnemek és azon belül a fegyvernemek között, és nem mehet a kiképzés rovására. A vezetési problémák mellett a harcászati szintű együtműködést is gátolja. A haderőt nem lehet együttesen alkalmazni, csak bizonyos elemeit és azokat is csak elkülönítetten, külön – külön vezetési rendszerrel, jelentős többletköltségek árán.

A szárazföldi haderőnemen belül a fegyvernemek azonos manőverező képessége elengedhetetlen, mert a terepen szétszakad a harcrend és az alkalmazott harccsoport roppant sérülékennyé válik, könnyen növelheti a személyi és anyagi veszteségeket. Az azonos manőverező képességet csak azonos járműplatformok, vagy közel azonos képességű járműcsaládok alkalmazásával lehet elérni. A logisztikai ellátást azonban a technikai sokrétűség megnehezíti, tehát az azonos platform rendszeresítése sokkal kedvezőbb.

Az anyagi készletképzés megfelelő szinten tartása, elengedhetetlen a bevethetőség fenntartása érdekében. Természetesen a konkrét műveleti alkalmazás előtt is fel lehet tölteni a raktárbázisokat, de az azzal jár, hogy idő előtt kiderül a műveleti alkalmazási szándék. Ha pedig az alapkészleteket is engedik lecsökkenteni a kritikus szint alá, az azt jelentheti, hogy egy természeti katasztrófa mentési munkálataihoz sem lehet kockázatmentesen kirendelni az erőket.

A harcanyagok beszerzése magas költségeket jelent, tehát célszerűbb kisebb tételekkel folyamatosan szinten tartani, mert egyszerre nagy mennyiséget beszerezni lehetetlen, főleg ha nem áll rendelkezésre saját gyártókapacitás. Izrael is csak úgy jutott hozzá ilyen rövid idő alatt, hogy az amerikai hadsereg raktáraiból közvetlenül leszállították. Ez csak azért volt lehetséges, mert a fegyvereket is az amerikai piacról szerezték be, és megfelelő szállító kapacitás is volt hozzá.

A műveleti alkalmazási elvek folyamatosan változnak. A háború jellegétől függően kell megtervezni a logisztikai ellátási módszereket is. A lényeg, hogy megbízható, gyors, rugalmas és főleg olcsó legyen. A zonális ellátópontok alkalmazása azért praktikus, mert nem a helyszínen tartózkodó őrmesternek kell eldönteni, hogy melyik harcoló alegység kapjon lőszert vagy vizet, hanem csak arra kell figyelnie, hogy folyamatosan feltöltött készletekkel rendelkezzen és időben megrendelje az utánpótlást.

A robotok alkalmazásának az elterjedésével egyre bővül az emberi munkavégzés kiváltása, és a személyi állomány megóvása érdekében. Az MH–ban ez már jelen van tűzszerészeknél, és a honvédkórházban. Számtalan lehetőség van még ezen a téren. Nem feltétlenül a „mesterséges intelligenciával” rendelkező eszközökre kell gondolni, hiszen az a legdrágább. Vannak olyan lehetőségek, amelyekkel jelentős munkaerőt lehet megspórolni. Ha csak a logisztikát nézzük, a csomagolástechnika, a szállítás, anyagmozgatás, raktározás, anyagfeltöltési automatizálás jelentősen növelheti a költséghatékonyságot.

A legszélesebb körben talán a felderítő képesség bővíthető robot eszközök alkalmazásával. A robotrepülők, a statikus és mozgó szenzorok tömegesen alkalmazhatóak minimális emberi erőforrás ráfordítással, csupán az adattovábbítás és feldolgozás rendszerét kell alkalmassá tenni a nagy tömegű információ feldolgozására a vezetés számára.

A megfelelő felderítő képesség főleg az olyan kisméretű haderők esetében elengedhetetlen, mint az MH. Ha az országvédelmi képesség főereje (a biztonságunk garanciája) egy tőlünk független szövetségre épül, akkor a pontos és gyors helyzetfelismerés létkérdéssé válhat.

Változások a stratégiai szinten:

A háború előtt, a regionális parancsnokok irodáiban működött egy – egy politikai összekötő csoport a miniszterelnökségi kabinettel. Ezt a háború után azonnal megszüntették. Fontosnak tartották, hogy egy világos határvonalat fektessenek le a politikai és a katonai vezetés hatásköre között. Ugyanis azt érzékelték, hogy az egyes katonai felsővezető beosztásokban (vezérkar csoportfőnöki, és körzetparancsnoki szinten) nem a katonai szakmai követelményeknek akartak megfelelni a katonai vezetők, hanem a politikai elvárásoknak.

A felelőségi viszonyok megosztásán is módosítottak. Külön választották a hosszútávú képességfejlesztést és haderőépítést. A haderőépítést a vezérkar főnök helyettes hatáskörébe emelték be. A közvetlen műveleti alkalmazás és vezetés jogkörének zömét a hadműveleti csoportfőnök kapta meg, fenntartva a vezérkar főnöki jóváhagyást.

A vezérkar szintjén személycserék történtek, mert a vezetők és főkidolgozók nem rendelkeztek csapat szintű tapasztalatokkal, az új vezérkar főnök úgy jellemezte őket, hogy mind „politikusok”[7] és egyikükkel sem lehet hadsereget vezetni. A személycseréket jelentősen lassította, hogy a háborús kudarc miatt több katonai vezető is pályaelhagyásra kényszerült és az előmeneteli rendben egy vákuum keletkezett. De ez sem tudta megakadályozni a katonai vezetővé válás új kritériumainak a bevezetését.

Kiválasztottak 71 fő alezredest, akiket alkalmasnak találtak a tábornoki előléptetésre és elkezdték módszeresen megtervezni a további beosztásaikat a tábornoki előléptetésig, azaz tudtosan felépítik a személyi képességeiket és jellemzőiket, hogy az összes vezetési szinten képesek legyenek gondolkodni, vezetni, és átfogó képpel rendelkezzenek az IDF –ről. A kiválasztottaknak csak a fele lesz tábornok.

Az alezredesi rendfokozathoz kötötték a vezérkari végzettség megszerzését, mivel 2006 –ban a dantártábornok fölötti rendfokozatúak 18%, a dandártábornokok 32%, az ezredesek 24% -a rendelkezett vezérkari végzettséggel, azaz stratégiai szintű gondolkodási képességgel.

Központosították, és csökkentették a vezetési szinteket, létrehozták az egyesített vezérkart kilenc csoportfőnökséggel, a klasszikus „J” –s struktúra plussz a haderőnemek kaptak egy – egy csoportfőnökségi szintű képviseletet. Ezzel elérték, hogy az összes rendelkezésre álló katonai erő a vezérkar közvetlen irányítása alá került.

Etikai problémára is fény derült a háború következményeként, konkrétan arra, hogy magasrangú vezetők rendszeresen nem mondtak igazat. Egy szimpla közúti baleset nyomozása során egy magas rangú katonai vezetőt hazugságon értek, amely súlyosabb fegyelemsértés az izraeli hadseregben, mint maga a baleset okozása. A botrány kirobbanásakor elkezdték azt is vizsgálni, hogy vajon az adott személy szolgálati ügyekben is „füllentett” –e. Hiszen egy háborúban a hazugság, akár emberéleteket is követelhet.

Hasonlóan a hazugság kategóriájába sorolták azt a jelenséget is, amely jelen van a szolgálati úton történő jelentési rendszerben. Minden vezetési szint egy kicsit „kozmetikázza” a jelentések tartalmát, hogy az számukra ne legyen negatív hatású, így ami a vezérkar szintjén megjelenik, az már semmit sem tartalmaz a valóságban megtörtént eseményről. Sajnos erre a problémára nem találtak megfelelő megoldást. Felállítottak egy „külső” nyomozó csoportot nyugállományba vonult katonákból, hogy kivizsgálják a hadseregen belűli bűncselekményeket, de egyetlen eset sem került a hatáskörükben. Továbbra is csak belső vizsgálatok zajlanak. A kozmetikázásban némi csökkenést értek el azzal, hogy a vezetői előmenetelét nem közvetlenül befolyásolja a katonai szervezet fegyelmi statisztikája.

A vizsgálatok súlyos információvédelmi fegyelemsértésekre is rávilágítottak. A vezető tisztek és tábornokok telefon híváslistájából kiderült, hogy a háború időszakában folyamatosan újságírókkal álltak kapcsolatban, és információkat szivárogtattak ki a műveletekről. Összesen 550 tábornok és tiszt ellen indítottak eljárást, és kaptak példás büntetést azért, mert a sajtószóvivővel nem egyeztettek a műveleti információk kiadása előtt. További intézkedésként szigorították az információ védelmi szabályokat, korlátozták a mobil telefon használatot és a vezetési pontok környezetében zavaró eszközöket szereltek fel, beleértve a hadszíntéri eszközöket is.

Figyelemre méltó, hogy Izrael a meglévő képességek fenntartása érdekében jelentősen lecsökkentette a haderőfejlesztés ütemét. Valószínűleg ezzel a politikai vezetés számára kívántak egy tisztább képet adni a költségvetési csökkentés hatásáról. Lehet, hogy magyar védelmi szférában is egyértelműbb lenne a helyzetkép, ha nem haderőfejlesztési tervnek neveznénk azt, amire most nem áll rendelkezésre forrás, hanem „távlati elgondolásként” tüntetnénk fel a politikai vezetés számára. Ez ugyanis az elfogadott nemzeti katonai stratégiánkal is összhangban lenne. A nemzetközi szakértők számára is egyértelmű, hogy ha a haderőre fordított összeg a GDP 1% körül mozog, ugyanakkor a műveleti szerepválalás teljesíti a NATO elvárások szintjét, ott a fejlesztésre nem juthat elegendő forrás. Az izraeli példa is azt mutatja, hogy a hiteles tájékoztatás és annak következményei komoly felelősséget jelent.

Az MH számára is fontos lehet a jövő vezetőinek a tudatos szakmai felépítése. Az USA külön doktrínában foglalkozik ezzel a kérdéssel, amelynek a három pillére az oktatás, a kiképzés és a tapasztalaszerzés, és ezek egyensúlya a felsővezetői felkészítésben. A német, svájci előmeneteli modellnek is igen hasonló az alapja. Az USA felsővezető fejlesztési doktrínája erőteljesen hangsúlyozza a hadszíntéri tapasztalatokat (8 évet ír elő), hiszen ott vizsgázik a teljes haderő működése. A doktrína előre is tekint, hiszen abból indul ki, hogy milyen kihívások várhatóak és azokhoz milyen „típusú” vezetőkre lesz szükség, ebben pedig markánsan megjelenik a személyiség fejlesztés is. A magyar személyügyi rendszerben nincs ilyen doktrína vagy irányelv. A humánstratégia a pályamodell lehetőségeket vázolja, amit már nem bontottak tovább szakmai nyelvre átültetett, és részletezett eljárásokra, pedig szükség lenne rá.

Az információ kiszivárgás mindegyik (civil) szervezetben és a hadseregekben is probléma, így azt gondolom, hogy az MH sem lehet kivétel, csupán a mértéke más. Az egyidőben 550 főt elérő információvédelmi fegyelemsértés kiugróan magas arány. Ez önmagában már a műveleti biztonságot kockáztatja egy háborúban, növelve a személyi veszteségek kockázatát, valamint a kudarc lehetőségét. Ugyanakkor egyértelműen alátámasztja a háború után kinevezett új vezérkar főnök róluk alkotott értékelését, miszerint: politikussá váltak és nem lehet velük hadsereget vezetni.

Egyre nehezebb a NATO–ban is alkalmazott „need to know” elv[8] alkalmazása. Megfelelő fegyelmi morál nélkül nem lehet megvédeni a vezetési információkat, bármilyen biztonsági rendszereket vagy szabályokat alkalmazunk is, mivel ezek csak eszközök, amiket az egyéneknek kell felhasználni. Ezt a fegyelmi szintet csak akkor lehet növelni, ha mindenkiben tudatosítják a (szakmai) előmeneteli követelményeket és nincs lehetőség arra, hogy a „könnyebb utat” válasszák. Természetesen az előmeneteli rendnek, hitelesnek és következetesnek kell lennie. Olyan motivációs és kényszerítő arányt kell kialakítani az információvédelmi szabályokban, ami növeli az egyén felelősségérzet szintjét.

A jelentések „kozmetikázása” szintén világjelenség. Egyetlen ellenszere lehet, az pedig a belső információs hálózat megfelelő működtetése. A NATO–ban a harcászati szintű információk megjelennek valamennyi vezetési szinten egy felfelé irányuló áramlási rendszerben. A piramis alakú hiarerchiában azonban csak az a vezetési szint foglalkozik ezzel a harcászati szintű információval, akinek a felelősségi körébe tartozik. Ezzel kiszűrik a kozmetikázás lehetősségét, azonnal tud reagálni a felettes vezetési szint, ha egy harcászati esemény hatása valami oknál fogva felértékelődik, netán a média közreműködésével stratégiai hatást vált ki. Lehetővé teszi a felettes vezetési szint számára azt is, hogy a harcászati szintű eseményekből tendenciákat tudjon megállapítani, mivel a közvetlen vezetéssel az alsóbb vezetési szint foglalkozik és nincs lehetősége az elfogulatlan értékelésre, mert az események közvetlen hatása alatt van.

Öszességében a háborút követően jelentős fejlődés mutatkozik az izraeli hadseregben elsődlegesen a harci alkalmazás területén, a felderítési eljárásokban, az előrejelzés és riasztás tekintetében, az aktív és passzív védelemben, és a támadás módszerében. A haderőfejlesztés vonatkozásában komoly változások tapasztalhatóak a harci doktrínák fejlesztésében, a fegyverzet alkalmazhatóságában, a vezetési rendszerben, a szervezeti felépítésben és a kiképzés rendszerében és annak intenzitásában.

            Az izraeli példa azért is elgondolkodtató, mert a missziókban szerzett tapasztalatok feldolgozása megkezdődött az MH –ban, elsősorban a kiképzés és a logisztika területén, de talán más, jelen írásban említett területekre is érdemes lenne ezt kiterjeszteni, hiszen a várakozás számunkra sem lehet opció.


Felhasznált irodalom jegyzék:

  1. http://www.mfa.gov.il/MFA/Government/Communiques/2007/Winograd+Inquiry+Commission+submits+Interim+Report+30-Apr-2007.htm /Winograd Commission submits Interim Report / PM Olmert receives Interim Report from Commission chairman, former Justice Dr. Eliyahu Winograd./ 30 Apr 2007
  2. SARAH E. KREPS / The 2006 LebanonWar: Lessons Learned
  3. NO HEROIC BATTLES: LESSONS OF THE SECOND LEBANON WAR / A thesis presented to the Faculty of the U.S. Army Command and General Staff College in partial fulfillment of the requirements for the degree MASTER OF MILITARY ART AND SCIENCE / General Studies by BRIAN J. MURPHY, LTC, AZ ARNG B.S., Regents College, Albany, New York, 1989 M.P. A., Marist College, Poughkeepsie, New York, 1995 Fort Leavenworth, Kansas 2010-02
  4. THE BEGIN-SADAT CENTER FOR STRATEGIC STUDIES BAR-ILAN UNIVERSITY Mideast Security and Policy Studies No. 85 / The IDF and the Lessons of the Second Lebanon War / Amir Rapaport © The Begin-Sadat Center for Strategic Studies Bar-Ilan University, Ramat Gan, 52900, Israel / http://www.besacenter.org / ISSN 0793-1042 December 2010;
  5. A „34 napos” izraeli-libanoni háború / Tomolya János mk. alezredes, Nemzeti Katonai Képviselő Hivatal Brüsszel, kiemelt EU összekötő főtiszt,(PhD hallgató);
  6. E. Winograd, The Winograd Report in the Perspective of a Year: Main Lessons from the Test of Implementation, [in Hebrew], Tel Aviv: Institute for National Security Studies, 2009, Available at: http://video.tau.ac.il/Lectures/INSS/2009/28_01/



[1] A második libanoni háborúként vált ismerté a nemzetközi környezetben.

[2] http://www.mfa.gov.il/MFA/Government/Communiques/2007/Winograd+Inquiry+Commission+submits+Interim+Report+30-Apr-2007.htm /Winograd Commission submits Interim Report / PM Olmert receives Interim Report from Commission chairman, former Justice Dr. Eliyahu Winograd./ 30 Apr 2007/ 5. oldal

[3] http://www.mfa.gov.il/MFA/Government/Communiques/2007/Winograd+Inquiry+Commission+submits+Interim+Report+30-Apr-2007.htm /Winograd Commission submits Interim Report / PM Olmert receives Interim Report from Commission chairman, former Justice Dr. Eliyahu Winograd./ 30 Apr 2007 / 5. oldal


[4] http://www.mfa.gov.il/MFA/Government/Communiques/2007/Winograd+Inquiry+Commission+submits+Interim+Report+30-Apr-2007.htm /Winograd Commission submits Interim Report / PM Olmert receives Interim Report from Commission chairman, former Justice Dr. Eliyahu Winograd./ 30 Apr 2007 / 6. oldal

[5] Kind-hearted people might of course think there was some ingenious way to disarmor defeat an enemy without too much bloodshed, and might imagine this the true goal of the art of war. Pleasant as it sounds, it is a fallacy that must be exposed: war is such a dangerous business that the mistakes which come from kindness are the very worst. It would be futile—even wrong—to try and shut one’s eyes to what war really is from sheer distress at its brutality. Clausewitz, On War, Michael Howard and Peter Paret, eds., (Princeton, N.J.: Princeton Univ. Press, 1976), pp. 75-76. (saját fordítás)

[6] Israel Defense Forces (IDF)

[7] Nine months after Ashkenazi’s appointment, Gen. (res.) Avigdor (Yanush) Ben-Gal revealed statements Ashkenazi had made to him in private, including: “I have no one to work with in the army. They’re all politicians.” / H. Greenberg, "The Chief of Staff Told Me that the Army Is Full of Politicians", YNET, 14 November 2007, [in Hebrew], Available at: <www.ynet.co.il/articles/0,7340,L-3471340,00.html>

[8] A beosztás ellátásához szükséges információkkal rendelkezzen az adott személy.

Cimkék: HDI hírek, 2013