Szűkítés



Kiválasztott Címke

doni katasztrófa

Minden Címke 188


Jelenleg 2 bejegyzés található doni katasztrófa cimkével

A doni hősökre emlékeztek

    • fokep
    •  dsc7027 2
    •  dsc7032 2
    •  dsc7052 2
    •  dsc7062 2
    •  dsc7063 2
    •  dsc7110 2
    •  dsc7118 2
    •  dsc7127 2
    •  dsc7153 2
    •  dsc7163 2
    •  dsc7190 2
    •  dsc7216 2
  • Előző
  • Következő

A II. Magyar Hadsereg doni katasztrófájának 74. évfordulójára emlékeztek ünnepi műsorral a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán. A főépület előtti II. világháborús emlékműnél az NKE, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK), a Ludovika Zászlóalj és a kerületi önkormányzat képviselői helyezték el az emlékezés virágait.

A HHK által szervezett ünnepi rendezvényen a tábori püspökségek emlékező imádságát követően Dr. Kaló József mondott beszédet. A HHK egyetemi adjunktusa elmondta, hogy napra pontosan 74 évvel ezelőtt vette kezdetüket a Don mentén folyamvédelmet ellátó II. Magyar Hadsereg elleni szovjet támadás, amely végül a doni katasztrófához, hadseregünk pusztuláshoz vezetett.  A magyar katonák kényszerből, a német követelés részeként kerültek a hadszíntérre és végig német parancsnokság alatt teljesítettek szolgálatot. „A hadsereg tagjai áldozatként tekinthettek önmagukra, hiszen ők váltották meg az ország részvételét a háborúban, az 1942-es esztendőben. Ők szenvedtek, hogy a hátországban maradtak továbbra is élhessék hellyel-közzel békés életüket”- fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint a 207 ezer fős személyi állományú, magyar viszonylatban korszerűnek számító hadsereg nem volt összemérhető a szovjetek erejével, például élő erőben is 6-7-szeres fölényben voltak. „A magyar katonák többsége ilyen körülmények között is próbálta teljesíteni kötelességét, így a szovjetek is jelentős veszteségeket szenvedtek”- tette hozzá Kaló József.  Az adjunktus szerint a magyar katonák az erőn felül vállalt feladatokat a korszerűtlen fegyverzettel, a nem megfelelő felszereltséggel, az elégtelen ellátmánnyal végül nem teljesíthették. Mindezt fokozta a rendkívül kedvezőtlen időjárás, a -30 -35 fokos hideg, és a hófúvások miatt járhatatlan utak. Az akkori német jelentések a visszaözönlő fegyvertelen horda képét festették le a magyarokról, azonban arról nem szólt a fáma, hogy a hadsereg mögöttes területén gyülekeztetett felváltó csapatoknak még a kézifegyvereket sem osztották ki, amikor az ellenség támadása megindult. „Így nem is csoda, ha ők fejvesztve menekültek az első szovjet harckocsi megjelenésekor”- hangsúlyozta az adjunktus. A hatalmas veszteségek egyik fő oka azonban az volt, hogy a német hadvezetés által korábban megígért felszerelés és fegyverzet nagy része soha nem érkezett meg a magyar hadsereghez. „A haderő többsége azonban egységes volt abban, hogy katonaként akartak túlélni, és haza akartak jutni” - mondta Kaló József. Szerinte ehhez a kötelességtudó magatartásukhoz jelentősen hozzájárult neveltetésük, hivatástudatuk, a ludovikás szellemiség. A hadsereg parancsnoka, Jány Gusztáv vezérezredes is a Ludovika Akadémián tanult a századelőn, majd lett ennek az akadémiának a parancsnoka. Mellette ludovikás volt a hadsereg vezérkari főnöke, Kovács Gyula vezérőrnagy, valamint számos tábornok, főtiszt és tiszt a hadsereg állományából. „A hősi áldozatot meghozó, a rendkívüli viszonyok között is példaadóan kötelességét teljesítő, a rábízott embereket szó szoros értelmében vezető tisztek a tragédia napjaiban is a magyar katonaerények ragyogó példáit szolgáltatták”- fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint így történhetett, hogy a saját szövetségese által is elárult, hazájától mintegy 1500 km távolságra küzdő, ellátatlan, rosszul felszerelt, katonái többsége által értelmetlennek tartott háborút vívó hadsereg mégis csodálatos fegyvertényt hajtott végre: minden fegyvertársához képest utolsóként hagyta el állásait, vált le a Donról, ezzel fedezve a szövetséges erők visszavonulását.

A rendezvényen Prof. Dr. Patyi András rektor, dr. Pohl Árpád dékán, Takács Tamás ezredes, Bodoróczki János őrnagy, valamint Sántha Péterné alpolgármester koszorúzott a II. világháborús emlékműnél, ahova a jelenlévő tisztek és honvédtisztjelöltek mécseseket helyeztek el. Az ünnepség végén a Ludovika Főépület a magyar zászló színeinek megfelelő díszkivilágítást kapott.

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


A doni katasztrófára emlékeztek

    • dsc 6805 2
    • dsc 6790 2
    • dsc 6773 2
    • dsc 6765 2
    • dsc 6758 2
    • dsc 6742 2
    • dsc 6735 2
  • Előző
  • Következő

„Katonáink elégtelen felszereléssel és fegyverzettel, hazájuktól távol voltak kénytelenek harcolni egy olyan célért, amelyet nem is ismertek igazán”- hangzott el a 73 évvel ezelőtt történt doni katasztrófa emlékére, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar által szervezett ünnepségen.


Az Orczy-parkban, a tiszti hősi emlékműnél tartott rendezvényen Kaló József egyetemi adjunktus szólt arról, hogy az ellenség döntő fölénye ellenére  a magyar katonák többsége próbálta teljesíteni kötelességét. „A hadsereg tagjai egységesek voltak abban, hogy katonaként akartak túlélni és haza akartak jutni” – fogalmazott Kaló József. Az adjunktus szerint minderre csak akkor volt esélyük, ha kötelékben maradtak és teljesítették a kapott parancsot.  Visszavonuláskor a németek a magyar katonákat járhatatlan utakra kényszerítették és nem egyszer került sor fegyverhasználatra a két nemzet hadserege között. Ráadásul a német hadsereg által korábban megígért fegyverzet és felszerelés soha nem érkezett meg a magyar katonákhoz. Utóbbi volt a fő oka a hatalmas veszteségeknek- véli Kaló József.

Hozzátette: a magyarok minden fegyvertársukhoz képest utolsóként hagyták el állásaikat, ezzel fedezve a szövetséges erők visszavonulását.  A németek a magyar második hadsereget feláldozták saját erőik megóvása érdekében. A magyar katonák vesztesége egyes becslések szerint megközelítette a 150 ezret, a nehéztechnikájuk teljesen megsemmisült.

„ Emlékezzünk a doni hősökre, remélve azt, hogy magyar katonát soha nem fognak ilyen körülmények között kötelessége teljesítésére kényszeríteni”- fogalmazott Kaló József.

Az ünnepségen Körömi Ferenc „Édesanyám titka” című saját költésű versét adta elő, majd Boldizsár Gábor ezredes, a HHK dékánja és Molnár Zsolt ezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka helyzete el az emlékezés virágait a tiszti hősi emlékműnél.