Szűkítés



Kiválasztott Címke

hadviselés

Minden Címke 188


Jelenleg 2 bejegyzés található hadviselés cimkével

A hadviselés generációi

    • fokep
    •  dsc9908 2
    •  dsc9924 2
    •  dsc9939 2
    •  dsc9963 2
    •  dsc9992 2
  • Előző
  • Következő

„Egyszerre több generációs hadviselés jellemzi korunkat, amelynek során egyre inkább előtérbe kerülnek a nem állami hadviselő felek”- hangzott el a Magyar Hadtudományi Társaság tudományos konferenciáján, az NKE Hungária körúti campusán. A rendezvényen szó volt a Magyar Honvédség fejlesztéseiről is.

A rendezvényt megnyitó köszöntőjében Tömböl László ny. vezérezredes elmondta, hogy a harc jelen van minden élő társadalom életében, és ahogy fejlődik a gazdaság, valamint a tudományos élet, más és más formát ölt. A Magyar Hadtudományi Társaság elnöke szerint egy ország haderejének a változó körülményekhez feltétlenül alkalmazkodnia kell, különben el fog veszni. „Nem elég csupán a modern felszerelés és a fegyverek, meg kell érteni a kor szavát és az új kihívásokat”- fogalmazott a tábornok.

A Magyar Honvédség előtt álló kihívásokról beszélt előadásában Dr. Orosz Zoltán altábornagy. A Honvéd Vezérkar főnök-helyettese elmondta, hogy a második világháborút követően egyre ritkábbá váltak a nemzetek közötti háborúk, helyüket többségében felváltották a nemzetállamok határain belül zajló fegyveres konfliktusok, mint például a felkelések vagy polgárháborúk. Ezzel párhuzamosan megjelentek a hadszíntéren a nem állami hadviselő felek. „Ennek a jelenségnek a magyarázatára született meg a 80-as években az Egyesült Államokban a hadviselés generációinak elmélete: a hadviselés fejlődése egy evolúciós folyamat, amely különböző generációkra különíthető el”- fogalmazott a tábornok.

A vesztfáliai békétől 1850-ig tartó első generációs hadviselés a harcoló embertömegek kora, amelyet követően egyre fontosabb szerepet kaptak a konfliktusokban a különböző fegyverek.  A manőverháborúk időszakáról 1918-tól beszélhetünk, majd ezután következett a negyedik generációs, az úgynevezett aszimmetrikus hadviselés korszaka. Itt az egyik hadviselő fél egy állam, a másik egy nem állami szereplő. „Mára eljutottunk odáig, hogy a nem állami hadviselő a reguláris erőkkel gyakran egyenrangú, sőt sokszor sikeresebb hadviselő fél a katonai konfliktusokban”- fogalmazott Orosz Zoltán. Az altábornagy szerint a megváltozott körülmények miatt elengedhetetlenné vált, hogy a Magyar Honvédség is reagáljon a megváltozott kihívásokra. A megújulás szervezeti, jogi és haditechnikai változásokat egyaránt jelentett. Ilyen volt például az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság tavaly nyári megalakulása. Ennek a szervezetnek a parancsnoksága alá került később a többi között a Béketámogató és Kiképző Központ, a Bakony Harckiképző Központ, az Altiszti Akadémia és a Ludovika Zászlóalj is. Orosz Zoltán szerint a megváltozott biztonsági környezet megköveteli a fegyveres erők átformálását, de strukturális és gondolkodásbeli átalakulásra is szükség van. Jelenleg is alakulóban van egy önkéntes, területvédelmi elvű tartalékos rendszer felállítása, amelynek részeként a tervek szerint minden járásban egy-egy századot hoznak majd létre. A katonai toborzás már el is indult. „Ez a rendszer alapvető szerepet fog játszani abban, hogy a honvédelem ügye ismét nemzeti, össztársadalmi ügy legyen”- fogalmazott az altábornagy.

Orosz Zoltán előadásában beszélt a Magyar Honvédség fejlesztéseiről is. Így szó volt a 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred felállításáról, valamint a tavaly márciusban alakult Katonai Rendészeti Központ feladatairól. „A haderő-fejlesztési tervekben első helyen a katona felszerelésének javítása áll, de a többi között kiemelt fontosságú a légierő fejlesztése, a vezetési és irányítási rend korszerűsítése is. Emellett a kor kihívásainak megfelelően elkezdődött egy korszerű kibervédelmi központ létrehozása is” - tette hozzá a tábornok. Elmondta, hogy folyamatosan korszerűsítik az elavult repülőgépeket és helikoptereket, valamint új eszközök beszerzése is napirenden van a Zrínyi 2026 haderőreform részeként. Elhangzott az is, hogy jövőre az NKE veszi át a repülő- és helikopter pilóta utánpótlás biztosításához szükséges hazai kiképzési feladatokat.

„Ma már egyszerre több generációs hadviselésről beszélhetünk, és a katonai erő műveleti képessége nem csökkent, hanem inkább erősödött az elmúlt évtizedekben”- ezt már Prof. Dr. Szendy István ezredes mondta. Az NKE HHK Hadászati és Hadelméleti Tanszék tanszékvezetője szerint a hadviselés egy társadalmi létforma, amely hatással van a társadalmi közösségek fenntartható fejlődésére. Elhangzott, hogy a hadviselés és a hadtudomány elválaszthatatlanok egymástól, hiszen utóbbi az, ami a hadelméleten keresztül biztosítja, hogy a hadviselés a társadalom számára hasznosítható, megélhető garanciarendszerré váljon. A tanszékvezető szerint tudományos megközelítésben a hadviselés a hadban álló felek fegyveres erejének háborús katonai-műveleti alkalmazása a hadművészet elméletének és gyakorlatának elve szerint. Szendy István elmondta, hogy vannak állandó, klasszikus és folyamatosan változó, funkcionális katonai képességek. Az előadó szólt a hagyományos (reguláris, irreguláris), a nem hagyományos (korlátozott és általános) és a nukleáris (korlátozott és totális) hadviselési formákról is.

A rendezvényen szó volt még a többi között a Magyar Honvédség és a NATO műveleti vezetési rendszereinek kapcsolódási lehetőségeiről, a Magyar Honvédség hadműveleti követelményeinek meghatározásáról, a határvadászok toborzásáról és képzéséről, valamint a hibridhadviselésről is.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Hadvezérek és államok

    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
    • hadvezerek es allamok
  • Előző
  • Következő

Szun-Ce,  Montecuccoli, Carl von Clausewitz és Erwin Rommel. Csak néhány név a hadtörténelem 11 kiemelkedő hadvezére, katonai vezetője közül, akiknek munkásságával közelebbről is megismerkedhettek az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán rendezett tudományos konferencia résztvevői. Bár más korban, és élethelyzetben tevékenykedtek, számos területen hasonló elveket vallottak a hadviselésről.

“Rendezvényünk különlegességét az adja, hogy azonos tematika alapján próbálják előadóink bemutatni a történelem nagy hadvezéreinek és a hadtudomány meghatározó teoretikusainak életművét”- mondta el köszöntőjében Prof. Dr. Padányi József dandártábornok. Az NKE tudományos rektorhelyettese hozzátette, hogy a hadvezéreknek a katonai vezetésről, az értékrendről, az állam és katona kapcsolatáról vallott nézeteikről, valamint a hadelméletre gyakorolt hatásukról szól a konferencia. Elhangzott, hogy a tervek szerint a konferencia előadásait egy kiadványban is szeretné megjelentetni az egyetem.

Padányi József a 2500 évvel ezelőtt született kínai hadtudósról, Szun-Ce-ről beszélt előadásában. Az ő nevéhez köthető, a “A háború művészete” című ókori kínai hadtudományi kézikönyv 13 fejezetben tárgyalja a hadviseléssel kapcsolatos szabályokat, javaslatokat, megközelítéseket. A tábornok elmondta, hogy Európában 1910-ben, míg Magyarországon 1963-ban jelent meg a könyv először, az adott ország nyelvén. Szun-Ce a háborús helyzetekben rendkívüli tulajdonságot tulajdonított a hadvezér szerepének, akinek szerinte tulajdonképpen mindegy, hogy egy, vagy tízezer embert kell vezetnie. A kínai hadtudós számára az is fontos tényező volt, hogy a hadvezér hogyan képes az akaratát megértetni és elfogadtatni katonáival.  Padányi József elmondta, hogy Szun-Ce kiemelt jelentőséget tulajdonított a katonák megfelelő felkészültségének, gyakorlottságának is. A kínai hadtudós egyfajta elvárásként fogalmazta meg a hadvezérrel szemben a „győzelembe vetett hit” fontosságát, ami a felkészültségből következő önbizalmat jelentette. „Szun-Ce-nak ma hatalmas reneszánsza van, nagyon sok területen foglalkoznak a gondolataival”- tette hozzá a tudományos rekorhelyettes, aki szerint a kínai hadtudós által képviselt elvek a hadtudományi képzésben is nélkülözhetetlenek.

Szókratész csodálójáról, a történetíró és katona Athéni Xenophón munkásságáról szólt Dr. Négyesi Lajos előadása. A ny. alezredes elmondta, hogy Xenophón részt vett az úgynevezett „tízezrek hadjáratában”, aminek történetét az Anaphasis című művében tárja az érdeklődők elé. A történet az ifjabb Kürosz sikertelen hadjáratáról szól bátyja, II. Artaxerxész perzsa nagykirály ellen. Ez az alkotás az egyik első írott beszámoló, ami egy vezető jellemábrázolását tartalmazza. Négyesi Lajos szerint nincs semmi konkrét utalás arra, hogy a nevezett hadjárat kezdetén Xenophón parancsnok lett volna, inkább egyfajta tanulmányútként kezelte a perzsiai utazást. Aztán amikor a hadsereg vezér nélkül maradt, a katonák őt választották meg vezetőjüknek.”Nagy érdeme, hogy az adott viszonyoknak megfelelően tudta átalakítani úgy a hadseregét, hogy az Perzsiából kijusson a Fekete-tengerhez”- fogalmazott Négyesi Lajos. Xenophón szerint a létszámhátrányt elsősorban szervezettséggel lehet megfelelően pótolni. Véleménye szerint váratlan helyzetekben pedig nem árt, ha jóban vagyunk az istenekkel, akiktől segítségre számíthatunk. „Az a katonai szervezet, ahol az isteneket tisztelik, ott feltételezhető, hogy egyfajta értékrend, egyfajta rend van. A szerencse ugyanakkor az emberek egy részét féktelenné teheti, mivel elveszi a realitásérzéküket”- fogalmazta meg Xenophón gondolatait Négyesi Lajos. 

Raimondo Montecuccoli, az olasz származású császári hadvezér, hadtudós életét hozta közelebb az érdeklődőknek Dr. Harald Pöchner dandártábornok. Montecuccoli neve Magyarországon az 1664-es szentgotthárdi csatával összefüggésben ismert leginkább. 1664. augusztus 1-jén győzelmet aratott a törökök felett és ezzel Bécset is megmentette. A korábbi vélekedéssel ellentétben azonban nem Montecuccoli kötötte meg a vasvári békét, az udvar nem őt hatalmazta fel erre. Híres mondása szerint a háborúhoz „pénz, pénz és pénz” kell.

„Bár Montecuccoli egyik kortársa volt, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós szerint a háború lelke nem a pénz, hanem a katona”- hangsúlyozta előadásában Dr. Hausner Gábor alezredes. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa szólt arról is, hogy Zrínyi nemcsak hadvezér, hanem hadtudós is volt. Munkáiban leginkább a katonai vezetéssel és a vezető személyének elméletével foglalkozott, amelyben a szerencse kérdését is jól körüljárta. Zrínyi szerint a jó vezető a szerencsét is tudja befolyásolni, de ennek érdekében mindent meg kell tennie. De emellett állhatatosnak, bátornak, józannak és aktívnak is kell lennie. Zrínyi szerinte egy katonai vezetőt évtizedekig kell képezni ahhoz, hogy igazán jó hadvezér legyen. Egyik fő gondolata, hogy a háborúban a legfőbb érték az ember.

A 18. század egyik legkiválóbb orosz hadvezéréről Pjotr Alekszandrovics Rumjancev tábornagyról szólt előadásában Dr. Tömösváry Zsigmond ny. dandártábornok. Elhangzott, hogy a tábornagy neve a hétéves háború ütközeteiben vált igazán ismertté, és őt tartják az  első orosz katonai doktrína körvonalazójának is. Rumjancev az egyszemélyi parancsnoki rendszer híve volt: szerinte a haditanácsnak a stratégiát kell megalkotnia, de a végrehatás a katonai vezetőké. „Fontosnak tartotta az egyes haderőnemek közötti stratégiai együttműködést is, tulajdonképpen ő teremtette meg a manőver fogalmát”- fogalmazott Tömösváry Zsigmond. Elhangzott az is, hogy a tábornagy a politika primátusát fogalmazta meg, amely szerint a politikai ügyek határozzák meg a szabályokat a katonák számára.

Niccolo Machiavelli olasz író, filozófus, politikus, korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt. Kender Tamás alezredes róla szóló előadásában elmondta: Machiavelli azt vallotta, hogy az erős állam alapja az erős hadsereg, utóbbihoz pedig képzett és megbízható katonákra van szükség. Szerinte a jó katonai vezető legyen kreatív, karizmatikus, és mutasson mindig példát a katonáinak. Machiavelli nagy jelentőséget tulajdonított a szónoki képességeknek, valamint a békeidőben is zajló folyamatos kiképzéseknek. „Machiavelli nem hitt a szerencsében, inkább a felkészültségben, a jó helyzetfelismerésben és a merészségben”- fogalmazott Kender Tamás.

A hadtudomány egyik alapművének számító többkötetes könyvről, a „A háborúról” című kiadványról is híres Carl von Clausewitz került terítékre Dr. Nagy Miklós Mihály előadásában. A ny. alezredes szerint a porosz tábornokról nincs egységes megközelítés a hadtörténetben, sokféle értelmezés létezik munkásságával kapcsolatban. A hadügyet az állam egyik eszközének tekinti, erkölcsi kérdésekkel különösebben nem foglalkozik műveiben, amik azonban jelentős hatással vannak a többi között a filozófiára, a politológiára és a szépirodalomra is.

A tengeri hatalom elméletét megalkotó Alfred Thayer Mahanról Dr. Kaiser Ferenc, a sivatagi róka becenevet kapó Erwin Rommelről Dr. Lippai Péter ezredes, a páncélos hadviselés megújítójáról, Heinz Guderianról Dr. Resperger István ezredes, míg Mao Ce-tung-ról Dr. Forgács Balázs százados tartott előadást a rendezvényen.


A konferenciáról részletes összeállítást a Bonum Publicum júniusi számában olvashatnak majd.


Szöveg: Szöőr Ádám