Szűkítés



Kiválasztott Címke

karácsony

Minden Címke 188


Jelenleg 1 bejegyzés található karácsony cimkével

Emlékezés hőseinkre Karácsony Havában

    • szugyi zoltan
    • gyakorlat
  • Előző
  • Következő

Ennek az évnek a nyarán, László napon már huszonötödik alkalommal gyűlt össze egy kis csapat Letkésen, hogy megemlékezzen a Szent László hadosztály itt harcolt és elesett katonáiról. Ezek a meghitt kis ünnepségek segítenek megőrizni hajdanvolt elődeink emlékét, akik konok elszántsággal küzdöttek a félelmetes túlerejű szovjet csapatokkal szemben.

Karácsony a szeretet és a béke ünnepe. De 1944 decembere véres és könyörtelen harcokat hozott a hónapok óta Magyarország területén harcoló honvédeknek.

A Budapestért vívott gigantikus csata során a szovjet Vörös Hadsereg 2. Ukrán Frontja december elején azt a feladatot kapta, hogy északi irányból kezdje meg Budapest bekerítését és ennek során foglalják el az Ipolyságot. Ez a sikeres művelet az Ipoly, majd a Garam folyókon való átkelés után lehetőséget adott volna egy Nyitra főirányban történő előretörésre és egy Pozsony felé mért csapás előkészítésére is. A hadművelet fő erejét a 7. gárdahadsereg és a 6. gárda-harckocsi hadsereg képezte, melyek december 20-án egy merész támadással Léváig törtek előre elfoglalva az Ipolyságot. Ezzel együtt a szovjet gépesített erők birtokba vették Szobot, Márianosztrát és Letkést is, sőt Helembánál már hídfőt is foglaltak az Ipoly jobb partján.

A váratlan és kemény támadás a német Dél Hadseregcsoport kettévágásával fenyegetett, ezért mindent meg kellett tenni a szovjet siker megakadályozására. A német hadvezetés kétségbeejtő helyzetbe került. Erőiket meg kellett osztani az északról támadó 2. Ukrán Front, és a Margit-vonal Balaton és Dél-Buda közti szakaszát fenyegető 3. Ukrán Front erői között.

A kényszer hatására a Margit-vonalból kivonták a 3., a 6. és a 8. páncéloshadosztályok zömét, és ezek mintegy 128 páncélossal ellentámadást indítottak az előretörő szovjet erők megállítására.

A német offenzíva nyomán elkeseredett páncélos csata alakult ki az Ipoly folyón túli területen, melyben mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, de a szovjet erőfölény meghátrálásra kényszerítette a német-magyar erőket. A német hadsereget ekkor már nagyban „gyötörte” az a tény, hogy egy-egy korlátozott művelethez elegendő harcjárművet tudtak összeszedni, de a kísérő gyalogságban, a háború ebben a szakaszában már mindig hiányt szenvedtek. Ezért került sor ebben a támadásban a Szent László hadosztály bevetésére is.

A Szent László hadosztályt a mai napig egy sajátos nimbusz lengi körül, és ugyanakkor sok félreértés is. 1944. október 12-én elrendelt felállításával egy elit hadosztálynak szánták, amely végül két zászlóaljas ezredekből állt fel. Fő erejét a 1. ejtőernyős ezred, a 2. gránátos ezred és a 3. repülő lövészezred adta. A 3. ezred különös elnevezést az eredményezte, hogy ide kerület a légierő gép nélkül maradt hajózó és földi személyzete. A hadosztály rendelkezett még egy felderítőosztállyal, hadosztály közvetlen tüzérséggel és híradózászlóaljjal, valamint utászzászlóaljjal. A hadosztály harcedzett állományát, az ejtőernyősöket és a tüzéreket, már a hadosztályuk kötelékén kívül hamar harcba küldték. Az ejtőernyősök Isaszegnél, Kéthelynél, Csepelen és Fóton nagyszerűen küzdöttek a Vörös Hadsereg ellen, a tüzérek Isaszegnél és Tápiószentgyörgynél bizonyították bátorságukat. A hadosztály együttes bevetésére az Ipolyságból támadó szovjet erők feltartóztatására indított hadművelet adott alkalmat. Eljött a dicsőség és rettenet hete – harc a legyőzhetetlen ellenség ellen. A hadosztály egységeit sebtében szedték össze aktuális bevetési helyeikről, így a II. ejtőernyős zászlóaljat Fótról dobták át az Ipoly bal partján fekvő Letkésre, ahová december 19-én érkeztek meg. Feladatuk a helység elfoglalása és az átkelő biztosítása volt, hogy a folyó bal partján rekedt német-magyar erők vissza tudjanak vonulni a bekerítés elöl. Az Ipolyszalka felől Letkésre vonuló ejtőernyősök meglepve tapasztalták, hogy a szovjet előőrsök már bent vannak Letkésen és az él már a hídon van! A zászlóaljparancsnok,Sanna Henrik főhadnagy azonnal elrendelte a menetből történő ellentámadást, ami úgy megzavarta a szovjet csapatokat, hogy vesztség nélkül sikerült még a települést is visszafoglalni.

A Letkést elfoglaló ejtőernyősöknek, majd az utánuk, a leváltásukra beérkező repülőlövész-ezred I. zászlóaljának következő feladata az volt, hogy tartsák a községet és a hídfőállást.

A részenként beérkező hadosztály védelmi vonala Nagybörzsönytől a Duna vonaláig húzódott észak-déli irányban. Ezen belül fő feladata végül is a letkési hídfő kimélyítése lett, hogy ezzel biztosítsák a német LVII. páncélos hadtest elvonulását. A magyar csapatok a Letkéstől 2-3 kilométernyi távolságban lévő uralgó pontokon megvetették a lábukat egy kiterjedt hídfőt létre hozva. A kezdeti sikerek után ez véres elhárító harcokat eredményezett a túlerejű szovjet csapatok ellen. A rendkívül heves összecsapások – melyek gyakran kézitusába torkolltak – folyamatosan folytak a hídfő minden szakaszán. A szovjet csapatok mindent megtettek a magyar térnyerés felszámolására, amire a „Szent Lászlósok” legtöbbször ellenlökéssel feleltek.

A Vörös Hadsereg anyagi-technikai fölénye folyamatosan szorította vissza a magyarokat, akik nem tudták pótolni a veszteségeiket, amíg ez a szovjet oldalon nem okozott ekkora problémát.

A Letkés körüli harcok fő súlya a repülőlövészeket terhelte, akiknek I. zászlóalja december 24-re elveszítette tisztjei 80, legénységének 70 százalékát! Az elkeseredetten védekező repülőlövészek végül is Szentestén, éjfél körül adták fel a letkési hídfőt a híd felrobbantásával.

A védelmi vonal többi szakaszán sem volt jobb a helyzet.A szovjetek folyamatos nyomás alatt tartották a magyar védvonalat. Különösen vad és hullámzó harc alakult ki Helemba birtoklásáért, melyben a gránátos ezred II. zászlóalja nagyon kitüntette magát. A szovjet fölény végül 25-én kiszorította a gránátosokat Helembáról, akik az attól keletre lévő Garamkövesdre vonultak és 27-ig elszántan védték az itt lévő hidat.

A Szent László hadosztály leharcolt alakulatai innét főként az Ipoly, még magyar kézen lévő vonalának védelmét kapták feladatul, de a folyamatos szovjet támadások miatt már 25-én általános visszavonulást kellett elrendelni.

A hadosztály roncsai harcolva vonultak vissza a Garam felé, hogy azon átkelve annak jobb partján megkapaszkodjanak. A szovjet előretörés olyan gyors volt, hogy 27-én a visszavonulókat néha megelőzték, ezzel teljesen be is kerítették őket.

A harcolva visszavonulás végleg megpecsételte a Szent László hadosztály itt harcoló katonáinak sorsát. A két folyót elválasztó pár kilométeres sávon a hadosztály gyakorlatilag felmorzsolódott és csak töredékei érték el a Garam jobb partját.

A Szent László hadosztály az Ipoly mintegy 12 kilométeres szakaszának védelmét kapta feladatul a német vezetéstől, hogy biztosítsák a visszavonulást. A nem teljes harcértékű hadosztály a legmesszebbmenőkig teljesítette a parancsot, gyakorlatilag a megsemmisülésig.

Talán a legnagyobb elismerést a fogságba esett Sanna Henriket kihallgató szovjet őrnagy nyilvánította ki, aki amikor meg tudta, hogy kivel áll szemben megütötte a magyar tisztet, majd ezt kiabálta neki: „Három hadosztályunkat tartotta fel egy hétig a nyomorult zászlóaljával!” Ezután kezet nyújtott Sannának és gratulált neki...

A karácsony szent ünnepe 1944-ben egybeesett a magyar vitézség és bátorság legszebb megnyilvánulásainak a harctéren. Emlékezzünk hát rájuk a nagy elődökre, akik végsőkig kitartottak a parancs mellett, óriási veszteséget szenvedve és örök dicsőséget szerezve.

A hadosztály parancsnoka, Szügyi Zoltán ezredes december 22-én intézkedésében így szólította meg katonáit: „… Kemény súlyos lesz a harc, mely ránk vár, de fogainkat összeszorítva védjük elkeseredetten minden talpalatnyi földet, hogy majdan nyugodt lelkiismerettel nézhessünk gyermekeink szemébe, akik számonkérik tőlünk Hazánkat. Ezt a Hazát eleink ezer éven át megvédték, mi sem lehetünk eleinknél hitványabbak.”

Visszatekintve, a Szent László hadosztály katonáinak nyugodt lehet a lelkiismerete. Méltók voltak legnagyobb eleikhez, saját tetteikkel szereztek örök jogot a magyar katona hősök panteonjába. Legenda született 1944 karácsonyán.