Magyarországi látogatásának keretében Denis Mercier vezérezredes, a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság (Allied Command Transformation – ACT) parancsnoka meglátogatta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet is. A magas rangú katonai vezető 2018. március 1-jén előadást tartott a Ludovika Egyetemi Campus főépületének Széchenyi Dísztermében.
Denis Mercier katonai pályáját 1979-ben kezdte, amikor felvételt nyert a francia légierő akadémiájára. 1983-ban szerzett vadászpilóta képesítést, és ezt követően több mint 3000 órát repült Mirage F-1C és Mirage 2000C típusokon, beleértve 182 órányi éles harci bevetést is. Több fontos NATO hadműveletben is részt vett, és többek közt ő szolgált a francia légi műveletek parancsnokaként a NATO 1999-es koszovói szerepvállalásakor. Később a reimsi bázis parancsnokaként, majd pedig a Francia Légierő Akadémiájának vezetőjeként is szolgált. Az Észak‑atlanti Szerződés Szervezetében szintén fontos szerepeket töltött be, mint hazája védelmi miniszterének vezető katonai tanácsadója. 2012. szeptember 17-én kinevezték a Francia Légierő parancsnokává. 2015. március 23. óta tölti be jelenlegi pozícióját, mint a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnoka.
A teltházas Széchenyi Díszteremben tartott előadásán Mercier vezérezredes először is örömét fejezte ki, hogy megoszthatja gondolatait a NATO adaptációs képességéről az érdeklődő, zömében fiatal tisztjelöltekből álló hallgatósággal. Bevezetőjét rövid történelmi visszatekintéssel kezdte, amellyel rávilágított arra, hogy a NATO mint szervezet együtt változott a környezettel, de az alapvető szerepe változatlan maradt. "Engedjék meg, hogy ennek alátámasztásaként az Észak-atlanti Szerződés szövegéből idézzek röviden, miszerint az aláíró fél a többi Féllel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket, amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart. Ezek az alapelvek változatlanok 1949 óta, és ma sem változtatnánk ezeken" - fogalmazott az előadó.
Azonban azt is hangsúlyozta, hogy attól még, hogy az alapelvek változatlanok, ez nem jelenti azt, hogy a Szervezet nem alkalmazkodott a változásokhoz. Ennek illusztrálásaként felvázolta a NATO eddigi történetének négy nagy szakaszát. Mint mondta, az első szakasz, az alapvetően elrettentésről és a hidegháborúról szóló időszak 1949 és 1991 közt értelmezhető. Ezt követte az 1991 és 2001 közötti nyílt időszak, amikor a szövetség a béke érdekében megnyitotta kapuit, és európai, valamint világszinten is új kapcsolatokat alakított ki. Ennek a gyümölcsöző időszaknak 2001. szeptember 11. vetett véget, amikortól a NATO belépett a harmadik, egészen 2014-ig tartó szakaszba. Ez az időszak főleg a krízismenedzsmentről szólt, különösen Afganisztán esetében. A mostani negyedik időszakot pedig az ukrajnai válság kirobbanása hozta el, amellyel visszatért a köztudatba, hogy akár a szövetséges államok határain is közvetlenül felléphetnek veszélyek állami, és nem állami szereplők által is.
"Ahhoz, hogy megértsük, mi változott 2014 óta, górcső alá kell vennünk napjaink biztonsági környezetét!" - hangsúlyozta Mercier vezérezredes az elemzések fontosságát. Elsőként az elemzésben kiemelte, hogy fontos a problémák és krízis helyzetek kapcsolatát látni. Korábban a NATO keretein belül is igyekeztek a kihívásokat területenként definiálni, de túlságosan is erre a gondolkodásmódra támaszkodtak és napjainkban globális szinteken kell a megoldásokat keresni. Példaként említette a balti térség védelmét, hiszen ha a Baltikumban krízis alakul ki, akkor nem gondolhatják úgy a döntéshozók, hogy a Fekete-tenger biztonsági helyzetére ez nem lesz hatással.
Másodikként említette a veszélyek összefüggését is. Bizonyos állami és nem állami szereplők más-más eljárásokat alkalmazhatnak a földrajzi környezet, és a szembenálló fél függvényében. Tehát lehetséges, hogy egy szereplő veszélyt jelent egy régióban, de egy másikban pedig együtt kell működnie a szövetségnek ugyanezzel a szereplővel.
A harmadik meghatározó változás napjainkban az új hadszínterek kialakulása. "A hidegháborúban megszoktuk, hogy az ellenfél támadására a tengeren, a szárazföldön és a levegőben számítunk. Azonban napjainkban újabb színtereket is számításba kell vennünk" - fogalmazott az előadó.
Ezek közül elsőként a világűr, mint lehetséges hadszíntér említendő, különösen ha újra egyenlő rangú ellenfelet kap a NATO. A második színtér, amelyről napjainkban már egyre több szó esik, a kibertér. A kibertér esetében ki is hangsúlyozta az előadó, hogy jelenleg legjobban a "folyamatos krízisállapot" jelzővel lehetne leírni a kibertér helyzetét. Nincs már béke, és folyamatos nyomás érződik. A harmadik színtér, amelyet az előadó információs környezetként definiált, szintén szorosan kapcsolódik az előzőhöz. A parancsnok úr többek között a demokratikus választásokat is befolyásolni próbáló hamis hírek szerepét említette, és itt is a "krízis" szóval illette az állapotokat. Ennek a gondolatsornak az összefoglalásaként még kiemelte, hogy az jól látható, ahogy a korábbi markáns határok elmosódtak a béke, a krízishelyzet és a háború között. Egy nyílt ellenségeskedés esetén egyszerű lenne a helyzet, hiszen az ellenség megmutatkozna. Azonban napjainkban nem ez a helyzet, ahogy ez Ukrajnában is látható volt a különböző hibrid szcenáriók esetében.
Az említett új kihívások összegzésekor kiemelte, hogy mindezt a könnyen hozzáférhető, nagy teljesítményű technológia teszi lehetővé. Ahogy fogalmazott, a 20. századi "bonyolult világból", a 21. századi "összetett világba" csöppentünk. A helytálláshoz pedig rugalmasság kell. Ilyen kontextusban fejleszti a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság magát a szervezetet; a fejlesztések közé pedig a globális partnerségi kapcsolatok további ápolása is beletartozik. Bár Észak-atlanti Szerződés Szervezete, nevéből fakadóan elsősorban Európára és Észak-Amerikára koncentrál, a világ többi részén lévő helyzetekre is reagálnia kell. Ezért több mint 40 partnere van jelenleg a szövetségnek világszinten. Ezeken felül öt állammal - Finnország, Svédország, Grúzia, Jordánia és Ausztrália - még szorosabb kapcsolatban áll a NATO.
Az előadó kitért a 2016-os varsói NATO csúcstalálkozóban is megfogalmazott iránymutatásra, miszerint a reagáló képességet kell napjainkban a legjobban fejleszteni. Ezenfelül a fejlesztések közül kiemelten fontos a kibertér beemelése a hadszínterek közé. Ezekben a folyamatokban a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokságnak fontos szerepe van. „Bármilyen fejlesztés csak az emberi erőforrások helyes felhasználásával hoz sikert. A szellemi tőkét szükséges növelni, a humán oldalt képezni”-emelte ki.
Az előadás legvégén egy értékes idézettel ajándékozta meg a főleg tisztekből és honvédtisztjelöltekből álló közönséget Denis Mercier. James Mattis-t, az amerikai tengerészgyalogság korábbi népszerű tábornokát, és az Egyesült Államok jelenlegi védelmi miniszterét idézte, aki saját bevallása szerint azt hitte, a háború alapelvei kőbe vannak vésve, de a modern világunk új kihívásai még őt is rádöbbentették a változékonyságra, akár a háborúviselés terén is. A vezérezredes is azt tanácsolta a hallgatóságnak, hogy mindig legyenek készek a váratlan helyzetekre és legyenek alkalmazkodók.
Az előadásról bővebben, valamint Denis Mercierrel készített interjúnkat a Bonum Publicum márciusi számában olvashatják.
Szöveg: Ondrék József
Fotó: Szilágyi Dénes