(egy doktori műhelyvitához)
Egyetemünkön a tanári diskurzus fő színtere a doktori műhelyvita. Igazi különösséggel találkozhattunk Deák Anita alezredes doktori témaválasztását, kutatását illetően, melynek címe: „Az orosz katonai gondolkodás átalakulása a 21. században az Oroszországi Föderáció hidegháborút követő katonai doktrínáinak tükrében.” Már a címből kiderül, hogy a téma jól lehatárolt. Megjegyzem, soha nem lehetünk magabiztosak Oroszországot illetően. Gondoljunk arra, hogy milyen és köztudatunktól mennyire eltér: a „tény” tényjellege, az a „személyes-autonómia”, a „tulajdon”, a „haladás” fogalmak jelentése, vagy az „ellentmondás” természete, stb. Hozzátenném, időszerű az anyag, mert az orosz ember az értékelt időszakban kezdte visszaszerezni igazi arcát, önérzetét, öntudatát. A pályázó - nem határozta meg, - de helyesen ismerte fel a téma lényegi tartalmát, hogy a katonai gondolkodás sem más, mint a vizsgált folyamatokban a gondolkodás eljárásai. Konkrétan, a katonai gondolkodás a stratégiákban - doktrínákban összegződik, melyeknek részletes és hiteles, új eredményeket tartalmazó kidolgozását találjuk az értekezésben. A stratégia - doktrínafejlesztés, és a belőlük következő szabályzatszerkesztés szerves folyamat, azaz mindig átmásolják az előzőek egy részét, amerikai megfogalmazásban, „a hadviselés alapigazságait”.
Az 1990 - utáni Oroszországot helyesen az életformák széles skáláját magába foglaló halmazként, egy új társadalmiságként mutatja be a pályázó, - utalva a társadalmi differenciálódásának sokrétűségére, amelyre nem térhetett ki, - de amelyből kiemelhető a védelmi szektor. Az értekezések esetében hasonló súlyúak mind a tartalmi, mind a módszertani gondolatok. A gyakorlott műhelyvita résztvevők tudják, hogy az ilyen átfogó, nagy és érdekes kutatási téma leírása, igen tompává tenné az olvasót, ha a pályázó módszertanilag nem exponálja a téma különösségeit, és a stratégiák, doktrínák különbségeit, valamint az évtizedek alatti változások hangsúlyait. Megítélésem szerint az értekezés megerősítette, hogy:
(i) A folyamat, nemcsak Oroszországban, de egész Európában is, az ismeretlen jövő és a céltudatosság ellentmondásossága. A pályázó által szakszerűen, koherens fogalomrendszerrel leírt faktorokat, a korszerű háború felfogás fókuszálja. A szürkeállomány kiaknázottsága tekintetében most érte utol magát Oroszország, új minőségű elektronizált, digitalizált nagypontosságú fegyvereket terveztek, fejlesztettek és állítottak rendszerbe; mellyel párhuzamosan jelentősen változott a haderőszervezés, valamint az oktatás-felkészítés.
(ii) Napjainkban az orosz biztonságnak, nincs más képlete, mint, amit a pályázó leír. A nemzetbiztonsági koncepció az egyedi katonára, a katonai-doktrínán keresztül kerül lebontásra. A közel egy évszázados orosz katonakép átalakulóban van, s ez igazolódik, ahogyan a pályázó végigvezeti a folyamatot a doktrínaváltásokon keresztül.
(iii) Külön érdeme a pályázónak, hogy értekezésének választott tárgya minden olyan faktort tartalmaz, amitől a hadtudomány, szaktudomány. Oroszországhoz a különböző időszakokban más-más előfeltevésekkel közelítettünk és közelítünk. Nem fogadhatjuk el, a Nyugaton Hitlertől átvett, - és azóta is táplált véleményt, - hogy Oroszország oly mértékben tér el az európai kultúrától, hogy ezáltal leértékelődik – nem értékelődik le; de figyelmünket nem kerülheti el, hogy a korábbi szovjetellenesség átfordult oroszellenességbe. A cári Oroszországban még az ortodox narodnyik (népi) elv indította el a kultúra kifejlődését.
(iv) Marshall McLuhannak a kommunikációval kapcsolatos megfogalmazása, hogy „az eszköz maga az üzenet”, ami a fegyverekre különösen vonatkozik (gondoljunk egy külön fejezetben sorolt és értékelt olyan korszerű fegyverekre, mint a Jarsz (SS-29), az Iszkander-M (SS-26 / STONE), MÍG - 35 BM (FOXHOUND), Szu-35 Sz (HOKUM B), MÍG-28 (HAVOC), az SZ-400 Triumf (SA-21 GROWLER, stb. A tudományon alapuló haditechnika nemcsak sokszorozza a katonák harcképességét, de új képességeket is fejleszt, valamint részévé válik a katonák identitásnak.
Az értekezésnek több érdeme van, így:
(1) a pályázó az orosz állam-elmélete, és erkölcsi eszméje tekintetében nem kutatja az eredetet, mely a lenini-forradalom koncepciójának szükségszerű modifikációja volt az elmúlt 28 évben, de az orosz vezetőknél már leváltódott az elmúlt évszázad lázadó revolucionizmusa. Franz Oppenheimer (1864-1943) „Az állam” (The State) című könyvében (1908) megemlíti, hogy a népek lelki-hajlandósága meghatározza differenciálódásukat. Nyikolaj Bergyajev kifejezésével Oroszország szellemi alkata is egyedi. Az egyén és a hatalom kapcsolatában van egy különös arányosság az uralom és az engedelmesség között. Nem feledhetjük, hogy a reneszánsz és romantika csak nyugat-európai jelenség volt. Az elmúlt évezredben, de különösen a 20. században az orosz emberek mérhetetlen áldozatot hoztak hazájuk megvédése, megtartása, felemelése érdekében. Ezért alakulhatott ki náluk egy különleges „állami-öntudat”, ami nemcsak a felső-, de az alsóbb közigazgatást is áthatja-áthatotta. Igen pozitívnak ítélem meg, hogy az ortodox (pravoszláv) egyház utalásszerűen, mint nemzetmegtartó erő kerül említésre az értekezés tervezetben.
(2) a katona-politikai pontos fogalomhasználat, melynek két területe különösen figyelmet érdemel: a katonai biztonság, (veszély, fenyegetés); valamint a mozgósítási készenlét, (nukleáris visszatartás, elrettentés); és nem utolsósorban a nemzeti biztonság fogalmának beemelése az anyagba (lásd: 113., 133., 177. o.). A pályázó úgy oldotta meg a fogalmi blokkokat, hogy nem igényli az olvasó, a külön mellékletet.
(3) a folyamatok dinamikájának leírása (erőviszonyok, diszlokációk, csapásmérő erők; a háborúk kifejtése; lokális-regionális mozgások, és ehhez kapcsolódva a közigazgatás, stb.).
(4) Mindezekhez hozzátehetjük az orosz elnöki hagyományt: a higgadtságot, felidézve Ny. Sz. Hruscsovnak (1894-1971) és John Fitzgerald Kennedy-nek (1917-1963) az 1962 –es éles válságban tanúsított higgadt magatartását. A politikusok egyik veszélye, hogy torzul világ-érzékelésük, elvesztik uralmukat saját és társadalmi valóságuk fölött. Putyin soha nem vesztette el.
A pályázó jól ragadta meg a lényeget, a tervezés és a működés centruma az orosz állam, s annak tekintélye, akcióképessége, akcióképességének elvei – hatásossága - hatékonysága. Az orosz állam vezetése megtanulta, hogy a biztonság garantálása a fegyverekről, soha nem kerül át végérvényesen a jogra, vagy a diplomáciára, mert ami ellen a fegyverkezés terén, a diplomáciák évtizedeken keresztül küzdöttek - az mind megvalósult a gyakorlatban (nem felvetve ezzel a diplomácia őszinteségének problematikáját). Megjegyzem, a fegyverkezés a stabil pont, de a politikák és a pszichológiák irányvektorai szerteágazók lehetnek.
1948-tól a világtendencia lényege, az akkori szóhasználat szerint, a kor tartalma: a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet volt; 1990-től a kor tartalma, - egy fordított folyamat - a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet. Ennek az oka, hogy a kapitalizmus forradalmibb, mint a benne lezajlott, szocialista forradalmak voltak. Individualitás és kollektivitás, mint társadalomszervező elvek közül, a kollektivitás vesztett energiájából. Minél nagyobb azonban egy nép, társadalmiságát annál jobban átjárja a közösségi szervező elv, valamint a történelmileg kódolt szokásjog. A belpolitikai kihívások, valamint az orosz tömegtársadalom mozgásai ebből a fordulatból keletkeztek, és keletkeznek, még évtizedekig. A régió nem olvasztótégely, mert ősi, erős karakterű népek-népcsoportok lakják (több mint 100 nemzet) megtartva sajátosságaikat. A függés, a gyakran megalázó függés és kiszolgáltatottság meghatározó élménye ezeknek a népeknek, népcsoportoknak, ezért a „megbonthatatlan barátság” – ból, a volt barát, nem lesz azonnal ellenség.
Már a két világháború között leírták külpolitikai szakírók, hogy Magyarországnak két választása volt a történelem folyamán: vagy a Kelettel a Nyugat ellen, vagy a Nyugattal Kelet ellen támad, s ebben a meghatározásban Kelet, egyértelműen Oroszországot jelenti. Most mintha, a Kelettel is, Nyugattal is, egyszerre lenne célszerű jó viszonyt alakítani. Az országok diplomáciájában mindenki ezt csinálja, csak mást kommunikálnak róla a nyilvánosságban.
Összefoglalás helyett:
Az egyszerű újságolvasó is találkozik a modern hadviselés kérdéseivel, amikor szakújságírók értekeznek a 21. századi, szárazföldi csata összetevőiről, így: a gépesített gyalogos és páncélos csapatokról, a dronokról, a helikopterekről, valamint a szatellitekről. A nyugati újságokban megjelenő modern katona tervezett egyenruhája is inkább egy operátor szerelőruhájához hasonlít, melyen zsebek sokasága áll rendelkezésre az elektronikus-digitális tájékozódást biztosító, információ adó-vevő, és jelfogó készülékekhez. Mindezt szembeállítják a korábbi - a technológiai hadviselés előtti – olyan jellemzőkkel, mint a terepen közvetlen emberi hanggal történő vezetés, az ellenség helyzetének, valamint a topográfiai adatoknak az értékelése, számvetések készítése, a lőtávolságok számítgatása, stb. Mindezek átütő kontrasztjaként olvashatjuk Deák Anita alezredes asszony értekezés tervezetében, a 21. századi hadseregépítés orosz modelljét, s annak tudományos igényű megerősítését.
Az értekezés tervezettel kapcsolatban azt mondhatom, - a pályázó Deák Anita megérdemli a sikert, - mert megdolgozott érte, meggondolkodtató, új eredményeket tartalmazó kutatásával. Dr. Tömösváry Zsigmond ddtbk., témavezető érzékelhető orientációi, külszolgálatának tapasztalatai segítették a pályázó eredményességét, sikeres témakidolgozását.
Dr. Harai Dénes egyetemi tanár