A repülőkre emlékezve - 100 éves az önálló magyar légierő

A keresztény világ legnagyobb Mária-ünnepe minden év augusztus 15-e, Nagyboldogasszony ünnepe. Ez a magyar történelemnek és a hagyományoknak is egyik kiemelkedő napja. A legendák szerint Szent István ezen a napon ajánlotta fel országát és koronáját a Szűzanyának és később ő is ezen a napon halt meg, 1038-ban. XV. Benedek pápa 1920-ban a repülősök védőszentjévé nyilvánította Máriát.

A választás a loretói Szűz Máriához fűződő hagyományból indult ki, miszerint Mária názáreti házát angyalok szállították Illyrián át egészen a Recanati területén lévő Loretóig. E hagyományhoz kapcsolódóan a XX. század elején a katonai (és egyéb) repülés térhódításakor a magyar katonai repülők is Szűz Máriát, Nagyboldogasszonyt választották égi oltalmazójuknak. Ezért tartják Magyarországon augusztus 15-én a Légierő és repülő fegyvernem napját. Ezen a napon emlékezünk az elődök példaértékű helytállására és önfeláldozó hősiességére. Áttekintjük a fegyvernem fejlődését, méltatjuk a haderőnem személyi állományának, szakembereinek elhivatott szakmai hozzáértését, beszélünk napjaink kihívásairól és feladatairól, elért eredményeiről. Bár a repülés csak nagyon keveseknek a küldetése, művelői azonban elhivatottságukkal, felkészültségükkel és emberi magatartásukkal nagymértékben hozzájárultak a légierő alapfeladatainak ellátásához. Hazánk légterének védelme, vagy a kutató-mentő szolgálat ellátása, a szárazföldi csapatok támogatása mind olyan feladat, amely egész embert kíván.

A katonai repülés története során, a világháborúk viharaiban olyan kiemelkedő személyiségek tettek tanúbizonyságot bátorságukról, hazaszeretetükről, mint Petróczy István, ittebei Kiss József, Boksay Antal, Fejes István vagy Szentgyörgyi Dezső vadászpilóták, akik súlyos harcok között kockáztatták az életüket, tették le a hazai katonai repülés alapjait és öregbítették a magyar légierő hírnevét. Úttörői voltak annak a hosszú útnak, annak a nagyszerű fejlődésnek és erőfeszítésnek, amelynek eredményeként első magyar űrhajósként Farkas Bertalan százados, magyar vadászpilóta juthatott ki az űrbe. Az ő munkásságuk példaértékű számunkra, az ő cselekedeteik azok, amelyek meghatározták és meghatározzák ma is a viszonyunkat felelősségteljes szolgálatunkhoz. Az ő példáik nyomán jelenthetjük ki hitelesen, hogy a hazaszeretet, a katonai eskünkbe vetett hitünk megingathatatlan, az elhivatott szolgálat és a magas szintű szakmai tudás mindennapjaink alapját jelentik. Ennek a sok-sok áldozattal, lemondással járó küzdelemnek az eredménye az is, hogy ma már a legmodernebb haditechnikai eszközök óvják nem csak hazánk, hanem szövetségeseink légterét is.

Az önálló magyar légierő szervezése a Monarchia felbomlásának pillanatában kezdődött, melyről egy 1918. november 3-án kelt okmányból szerezhettünk tudomást. Ettől az időponttól származtatjuk az önálló magyar katonai repülés kezdetét. Az irat szerint a Hadügyminisztériumban ekkor hozták létre a Légügyi Kormánybiztosságot, amely később 37. légügyi osztályként működött tovább, Hangay Sándor tartalékos százados parancsnoksága alatt. November 9-én állították fel a Magyar Repülőcsapat Parancsnokságot (légierő), amely decemberre már közel 1200 fős állomány felett rendelkezett. Az átszervezéseknek és fejlesztéseknek köszönhetően 1919. március 21-ig az önálló magyar légierő egy kiképzőosztállyal, nyolc repülőosztállyal és két különleges különítménnyel rendelkezett. Ezt a számottevő erőt a magyar repülőgépgyárak a nyár közepéig viszonylag korszerűnek számító repülőgépekkel el is tudták látni. [Gondos L: Dátumok erdejében - A magyar katonai repülés jelentős évfordulói]

Az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződés értelmében az ország légierővel nem rendelkezhetett. Ezért a korábbi repülőalakulatok és pilóták egy része a polgárinak minősített Légügyi Hivatal alárendeltségébe került. Mivel az elméleti fejlesztéseket nem tiltotta a békeszerződés, így még 1920-ban pilótaképzés indult Budapesten, Szegeden, Szombathelyen és Miskolcon. 1938-ban alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Légierő, amelynek Horthy Miklós 1938. december 28-án kelt döntése értelmében újév napjától, 1939. január 1-től, mint önálló fegyvernemként kellett működnie.

A II. világháború utáni években az akkori politikai irányultságnak megfelelően szovjet mintára szervezték újjá a Légierőt, mely során addigi történetének legnagyobb létszámú és legütőképesebb haderőneme jött létre. A rendszerváltozás után, 1990-ben a Magyar Néphadsereg Honi Légiereje megszűnt, jogutódja a Magyar Légierő lett. Repülőgép- és személyi állományát a jogutód átvette. A folyamatosan változó külpolitikai helyzet miatt a haderőnem feladatai megváltoztak.

1999. március 16-ától Magyarország tagja az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, a NATO-nak. Ezzel végérvényesen megindult a haderő és benne a légierő átalakítása. Ettől kezdve több elavult repülőgéptípust vontak ki a honvédség hadrendjéből. A délszláv háború idején, 1993-ban érkezett az orosz államadósság fejében 28 db MiG-29, melyekről már akkor tudni lehetett, hogy nem ez a repülőgéptípus lesz a hosszútávú megoldás. Több kormányzati döntés eredményeként 2006-2007 között 14 db JAS-39 EBS HU Gripen vadászrepülő rendszerbeállítása történt meg, melyek 2011. január 1-jétől látják el teljes körűen hazánk légterének védelmét. Két évvel ezelőtt a helikopteres szállító kapacitás megőrzése érdekében megkezdődött a szállítóhelikoptereink felújítása, amelyet tavaly a Mi-24-es harci helikopterek modernizálása követett. Ezekkel párhuzamosan a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program keretében a Magyar Honvédség és ezen belül a Légierő történelmi fejlesztése vette kezdetét. Az elmúlt egy év során a többi között új kiképző repülőgépekkel, csapatszállító repülőgépekkel, korszerű futár- és felderítő repülőgépekkel gazdagodott a flotta, de érkeznek majd további új repülőgép- és helikopter típusok is. Az elkövetkezendő években modernizálják a földi légvédelemet, a légi vezetési és irányítási rendszert, valamint a katonai repülőterek több technikai rendszerét és berendezését is. Ezen fejlesztésekkel párhuzamosan a repülőeszközöket üzemeltető légi és földi személyzet képzését is erősíteni szükséges.

A folyamat részeként a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar szolnoki Katonai Repülő Intézete által folytatott és 2017-ben lezárult szaklétesítésnek és szakindításnak köszönhetően 20 év után idén, az állami légiközlekedési alapképzési szakon újra megkezdődik a kor követelményeinek megfelelő ismeretekkel rendelkező állami légijármű-vezetők és – új képzési rendszerben – a katonai repülésirányítók képzése. Az Intézet teljes személyi állománya büszke a múltjára, büszke arra, hogy jogelődjein keresztül közel 80 éve szolgálja ki a magyar katonai repülést. Ebben az időszakban sok ezer kiválóan felkészült szakember, altiszt, tiszt, közöttük több légierős tábornok, katonai vezető, parancsnok került ki a szolnoki iskola padjaiból, hogy részévé váljon a Légierőnek, részese legyen a feladatok megvalósításának. A Katonai Repülő Intézet a jövőben is részt kíván venni a megújuló Magyar Légierő szakember képzési feladataiban, ennek érdekében folyamatosan fejleszti oktatási portfólióját. Emellett az Intézet nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményekkel kecsegtető kutatás-fejlesztési tevékenységet folytat, melynek elsődleges célja a légiközlekedés-biztonsághoz kapcsolódó interdiszciplináris tudományos potenciál növelése és integrálása a nemzetközi kutatás-fejlesztési hálózatba.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar vezetése és oktató állománya a Légierő és a repülő fegyvernem napja alkalmából szívből köszönti a légierő teljes személyi állományát és további kimagasló szakmai sikereket kíván számukra!

 

Dr. Palik Mátyás ezredes intézetigazgató, egyetemi docens

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar

Katonai Repülő Intézet