169 évvel ezelőtt végezték ki az aradi vértanúkat

169 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án reggel Aradon tizenhárom magyar katonára várt még egy utolsó, nehéz szolgálat. A magyar forradalmat és szabadságharcot – orosz segédlettel – eltipró osztrák császári önkény halálos ítéletet szabott ki mindnyájukra. Az őket celláikban rendszeresen meglátogató papokon keresztül Arad városába is kiszivárgott az ítéletek híre, de az emberek nem akarták azt elhinni. A többség vagy tévesnek ítélte az értesüléseket, vagy pedig egy utolsó pillanatban bekövetkező kegyelmezésben reménykedtek.

Ez a tizenhárom magyar katona – leveleik és visszaemlékezések tanúsága szerint – azonban már nem reménykedett kegyelemben. Sorsukba beletörődtek, inkább szeretteik és hazájuk sorsa miatt aggódtak. Nem törtek meg, nem veszítették el hitüket. Tudták: ahhoz méltón kell meghalniuk, amiért s ahogyan addig éltek. Hitték: haláluk kitörölhetetlen emléke lesz a magyar történelemnek, egy olyan sarokkő, amelyen kicsorbul minden elnyomás, hamis értékrend és emberi gyengeség. Meg voltak győződve: példát kell adniuk a jövendő magyar katonáinak kötelességtudatból, elszántságból, a tiszta értékek iránti ragaszkodásból, s az alázatos önfeláldozásból. Ennek az utolsó nagy szolgálatnak méltó módon tettek eleget. A későbbi korok mártírhalált halt magyar katonái is bizonyosan emlékeztek utolsó éjszakájukon az aradi elődök példájára, s merítettek abból erőt.

Nehéz, emberfeletti mérce ez, melynél magasztosabbat nem állíthatunk jelen korunk katonái elé sem. Ez az igazi, valódi magyar nemzeti tiszti értékrend! Ezt követni nem könnyű feladat. Persze azt mondhatnánk: egy bitófa alatt állva, átszellemülten, a világtól és az élettől elbúcsúzva sokunkban talán meglenne a lelki erő, hiszen a földi dolgok már nem foglalkoztatnának bennünket. Ennél egyszerre könnyebb, s ugyanakkor sokkal nehezebb feladat a mindennapokban követni ezt az értékrendet, amikor nem lebeg ott felettünk – mint az aradi tizenhárom felett – a mártírok glóriája és dicsfénye, s bizonytalanok lehetünk abban, hogy tetteinknek meglesz a gyümölcse. De a kérdés az: érdemes-e másképp megélni ezt a hivatást?! Ha nem a jót, ha nem az önfeláldozást, ha nem a másokért való szolgálatot helyezzük a középpontba, hanem az egyéni érdekeket, érvényesülést, vagyoni gyarapodást, vagy bármi hasonlót, akkor elfeledkeztünk hivatásunk rendeltetéséről, és magáról az eskünkről is.

Az aradi tizenhárom levelei és utolsó mondatai mély hitről tesznek bizonyságot. Saját áldozatuk meghozatalához Jézus Krisztus áldozatából merítettek erőt. Nem féltek a haláltól, nem kételkedtek. Egy valami nyugtalanította őket (Kiss Ernő honvéd altábornagy szavaival): „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Ha valaki azt feltételezné, hogy ez olyasvalaki mondata, aki nem volt elég katonás, nem volt elég férfi, akkor elegendő Kiss Ernő életének utolsó pillanatait felidézni. Egyike volt azon négy tábornoknak, akiket golyó általi halálra ítéltek, azonban az első sortűz eldördülése után három társával ellentétben ő nem rogyott a földre. Nem engedte szemét bekötni, mozdulatlanul térdelve maradt, mert csak vállát fúrta keresztül egy lövedék. Egyes visszaemlékezések szerint ekkor maga vezényelte a közvetlen közelről rá leadott második sortüzet, így kiáltva fel: „Miféle katona az, aki még célozni sem tud?!” Viselkedése katonás, rendíthetetlen bátorsága és lelki nyugalma példaértékű, vitán felül álló.

Kossuth nevezte Aradot és október 6-át a magyar Golgotának. S valóban azzá lett: a megtorlás mellett a feltámadás, a jövőbe vetett bizalom, a minden helyzetben megújulásra képes magyar nemzeti szellem jelképe lett Arad. Emléke ott lebegett minden későbbi megtorlásban is, s adott reményt az újrakezdésre.

Hajtsunk hát fejet a mai napon a tizenhárom aradi vértanú emléke előtt, s Kiss Ernő honvéd altábornagy utolsó mondatára emlékezve lélekben tegye fel magának a kérdést mindenki: egész ember-e, és kié a szíve és az élete?

 

Dr. Kaló József

egyetemi docens


Címkék: Főoldali hír 2018