Az aradi vértanúk emlékezete

„Lehajtom fejem a hősök emlékének” – hangzott el a Kormorán zenekar dalának részlete az 1848/49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak megemlékezésén október 4-én a Zrínyi Miklós laktanya és Egyetemi Campus IMO épületénél.

Százhatvankilenc éve annak, hogy Aradon kivégezték a szabadságharc 12 tábornokát, Pesten pedig gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. A Magyar Honvédség 170. évfordulóján talán az eddigieknél is fontosabb a vértanúk emlékének tisztelete. Kaló József egyetemi docens köszöntő beszédében így fogalmazott: „A hírek Aradról már a tragédia előtt terjedtek. Voltak, akik nem hitték el, hogy ilyen megtörténhet, mások pedig a kegyelemben bíztak. A kivégzettek viszont nem reménykedtek, egyedül a családjaik és a haza sorsáért aggódtak.” Haláluk példa a magyar nemzet számára, hisz a tiszta értékeket, az önfeláldozást, a katonai eskü iránti hűséget jelképezi, s egyben örök emlékként él a magyar nép szívében. A magyar kormány október 6-át 2001-ben nyilvánította nemzeti gyásznappá.

A vértanúk Istenbe vetett hite életük utolsó perceiben sem ingott meg, ebből merítették az erőt, s a bitófa alatt átszellemülve, a földi életük gondjaival nem foglalkoztak többé. Ennél a pontnál felvetődik a kérdés, hogy érdemes-e másképp szolgálni a hazánkat. Saját életünket, érdekeinket előrébb helyezni, az esküt megszegni, ha túl nagy árat kell fizetni a haza védelméért? A válasz egyértelmű: soha. Az aradi mártírok egy pillanatra sem kételkedtek. Kiss Ernő altábornagy ítéletét a kötél általi halálról golyó általi halálra módosították, mert nem vezényelt olyan csapatokat, akik a császári erők ellen harcoltak. Az első lövés a vállába érkezett, de ő nem rogyott térdre, méltóságteljesen várt, s örök időkre szóló példát hagyott az utókorra. Ő maga utasítva a tanácstalan kivégzőosztagot az újbóli tüzelésre, a következő szavakkal búcsúzott: „Miféle katona az, aki még célozni sem tud?! Isten büntesse meg hazám hóhérait! Cél: Kiss Ernő honvéd altábornagy! Tűz!” Kaló József ünnepi beszédének befejező gondolataként Kossuth Lajost idézte, aki 1890-ben Aradot a magyar Golgotának nevezte.

A megemlékezés zárásaként az október 6-ai események tiszteletére Pohl Árpád dandártábornok, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, Takács Attila dandártábornok, a Magyar Honvédség Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnoka, Mihály Imre, a Ludovika Zászlóalj megbízott törzsfőnöke és Kiss Ernő őrnagy, osztályvezető, a vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár képviseletében koszorút, a vértanúk képmásai alá pedig virágot helyeztek el.

 

Szöveg: Juhász Katalin

Fotó: Szilágyi Dénes