Társadalom és hadsereg a 19-20. századi Magyarországon

„A kiegyezés egy nagyon fontos pont a magyar történelemben”- hangzott el a „Hivatásrendi kutatás - a magyar hadügy 1715-1918” Ludovika kiemelt kutatóműhely zárórendezvényén. Az NKE Hungária körúti campusán tartott konferencián a résztvevők megismerhették az 1848-tól 1919-ig tartó korszakkal kapcsolatos hadtörténeti kutatások legfrissebb eredményeit.

Köszöntőjében Pohl Árpád dandártábornok elmondta, hogy a magyar haderőnek sokszor kellett harcolnia a Felvidékért. „Ezen hadjáratok a magyar hadtörténet legsikeresebb napjai közé tartoznak”- jegyezte meg a HHK dékánja, majd hozzátette, hogy politikai okok miatt nem értek el ezzel eredményt. „Stromfeld Aurél északi hadjárata olyan magas szinten volt előkészítve és megszervezve, hogy hosszú időn keresztül európai vezérkari tanfolyamokon oktatták azt”- tette hozzá.

Boda Mihály a dualizmus kori magyar hadtudományi irodalom alapján mutatta be a harcos erényeket, amelyek szerinte fontos képet adnak a korábbi és a mai korok erkölcsi neveléséről és a katonai ideológiáról. A HHK egyetemi adjunktusa elmondta, hogy az erények olyan pozitív értékkel bíró személyiségjegyek, melyek hozzájárulnak a célok eléréséhez. „Fontos felismernünk, hogy az adott helyzetben melyik erény szerint kell viselkednünk”- hangsúlyozta. Az ókori görögök erénynek a bátorságot, a mértékletességet, a bölcsességet és az igazságosságot tartották. A keresztény hit mindezt további három erénnyel egészítette ki: a hittel, a reménnyel és a szeretettel. „A fegyver önmagában nem elég az ellenség legyőzéséhez, ahhoz szükség van erkölcsi jelenlétre is, mert képesnek kell lennünk használni is azt”- vélekedett Boda Mihály, aki kiemelte azt is, hogy a 19. és a 20. század különböző korszakaiban az erények egymás közti viszonya is meghatározó változáson ment keresztül.

„A kiegyezés egy nagyon fontos pont a magyar történelemben”- hangsúlyozta Németh Balázs, aki az 1868. utáni honvédtisztképzésről tartott előadást. A HHK egyetemi tanársegédje szerint a haderőfejlesztés folyamata már 1867 előtt megkezdődött. „A poroszok elleni nagy vereség volt a kiegyezés egyik katalizátora, amely felgyorsította az eseményeket”- tette hozzá. Mindez 1868-ban csúcsosodik ki, amikor egy újfajta, a porosz mintákat követő hadsereget hoztak létre. „Az 1868. évi haderőreform és törvények alapján állt fel a Magyar Királyi Honvédség”- mondta. Németh Balázs előadásában részletesen kitért a szervezet feladataira, a gyalogos és lövészeti honvédkiképzés helyzetére, valamint a korra jellemző fegyverismeretre és fegyvergyártásra.

A rendezvényen szó volt a többi között a honvédsereg szervezésének kérdéseiről, a Felvidéken folytatott kisháborúról, a mai Dél-Szlovákia csehszlovák megszállásáról, valamint Komárom és Érsekújvár szerepéről a magyar Vörös Hadsereg '19-es harcaiban.

 

Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes