Emlékoszlop a Ludovika Campuson

A Tanácsköztársaság ellen szervezett legjelentősebb ellenforradalmi kísérlet 100. évfordulója alkalmából állított emlékoszlopot a Ludovika Campuson a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Az 1919. június 24-én kirobbant eseményekben a Magyar Kir. Honvéd Ludovika Akadémia növendékei és oktatói is részt vettek.

1920. június 24-én, az ellenforradalom első évfordulóján, a Ludovika kertjében, a lovardába vezető összekötő folyosó előtti parkrészben emlékoszlopot avattak a harcokban elesett ludovikások tiszteletére. Az akadémia parancsnokának kezdeményezésére elkészült díszes emlékmű Sidló Ferenc szobrászművész alkotása volt. Az oszlop oldalára a Ludovika Akadémia vértanúinak nevét vésték: Lemberkovics Jenő, ivándai Karátson István és Mildner Ferenc századosok, Erődy Ödön tartalékos főhadnagy és Pogány Jenő II. évfolyambeli akadémikus. Az emlékoszlop 1945 után eltűnt. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a 100 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve elkészíttette az emlékmű hiteles másolatát, amelyet állami, egyházi és egyetemi vezetők jelenlétében leplezett le. Koltay András rektor az eredeti emlékmű 1920-as avatása kapcsán arra emlékezett: az akkori ünnepség a trianoni békediktátum aláírása után 20 nappal történt, így az ország újjáépítése jelképes nyitányának is felfogható volt. A rektor kiemelte: az egyetem az egykori Ludovikás szemlélet őrzője, amelynek hagyományai élnek emlékezetünkben. „Az 1945 után ledöntött és újrafaragott oszlop visszaállítása erkölcsi kötelességünk volt” – fogalmazott Koltay András, majd hozzátette: olyan országot kell építenünk és megtartanunk, ahol az oszlopokat nem döntik le, ám ha azok mégis ledőlnek, mindig legyen, aki visszaépíti azokat. A Tanácsköztársaság néhány hónapos időszaka megmutatta, hogy mire számíthatnak a magyarok a totális államoktól és a kommunistáktól – mondta ünnepi beszédében Gulyás Gergely. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint bár a felkelés előkészítetlen volt, ám a harc jelzi, hogy mindig is voltak olyanok, akik a legtöbbet, életüket áldozták a hazáért. „A Ludovikán ez az üzenet mindig érvényes kell, hogy maradjon” – szögezte le Gulyás Gergely. A katonai hagyományőrzők közreműködésével lezajlott ünnepségen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mellett a többi között a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség Parancsnoksága, a Miniszterelnökség és Józsefváros önkormányzatának képviselője is elhelyezte az emlékműnél az emlékezés virágait. Az eseményen részt vett Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke is.

Magyarországon 1919. március 21-én kiáltották ki a Tanácsköztársaságot, a hatalom a Kommunisták Magyarországi Pártja kezébe került. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt a kommunisták megkezdték a földek és üzemek állami tulajdonba vételét, diktatúrát hoztak létre, harcot hirdettek a „régi rend”, elsősorban a nemesség, a gazdag polgárság, parasztság és az egyházak ellen. Az ország polgárai egyre nehezebben viselték el a hatalom által mutatott vallási és nemzeti intoleranciát, a felfokozott vallásellenes propagandát, valamint az internacionalista eszme sulykolását és az intézményesített terrort. Ebben az egyre elégedetlenebb helyzetben indult kommunistaellenes puccs a Ludovika Akadémiáról, amelyet már hosszú hetek óta szerveztek a tanári kar egyes tisztjei. Közülük is kiemelkedett Lemberkovics Jenő százados, a Hadügyi Népbiztosság tanügyi osztályvezetője, Schranz Ödön alezredes és Hőnig Vilmos tüzér őrnagy. A felkelés szervezői az akadémia tisztjei és növendékei mellett a dunai flottilla egy részének segítségére is számíthattak. A terveknek megfelelően a kadétok hatalmukba is kerítették a Ludovika épületét, egy másik osztag pedig elfoglalta a József-telefonközpontot. A felkelés ellen azonban gyorsan mozgósították a Vörös Hadsereget és a Vörös Őrséget. Lemberkovics századost több tiszttársával együtt elfogták, majd agyonlőtték. Ezt követően pedig az Üllői út és az Orczy út felől megindultak a vörösszázadok a Ludovika ellen, majd aknavetőket és tüzérséget is bevetve néhány óra alatt megtörték az ellenállást. A felkelők 25-én, éjjel két óra körül megadták magukat. Lemberkovicsék arra számítottak, hogy a város katonai parancsnoka, a volt szociáldemokrata Haubrich József hadügyi népbiztos is melléjük áll majd a felkelésben. Azonban rosszul mérték fel az erőviszonyokat, mert Haubrich az időközben bevezetett statárium parancsnoka lett, amiről azonban a felkelők nem tudtak. Mikor a vörösök és a fehérek közötti küzdelem eldőlni látszott, a népbiztos egységeivel az akadémiához vonult, és miután tüzérségi tűzcsapással fenyegette meg a felkelőket, másnap hajnalra felszámolta a lázadást. Mindezt komoly vérfürdő követte volna, azonban a menet közben meghozott halálos ítéletek végrehajtását Guido Romanelli alezredes, az antant Magyarországra küldött megbízottjának erélyes közbelépése akadályozta meg. Bár az ellenforradalmi puccskísérlet nem hozott sikert, komoly jelzést adott a proletárdiktatúrával szembeni növekvő ellenszenvről.

Az eseményről készített videós tudósításunkat itt tekinthetik meg:

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes

Video: Halápi Katinka


Címkék: avatás emlékoszlop