Az 1943. évi doni áttörés 77. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést a Ludovika Főépülete előtti, második világháborús emlékműnél.
Hetvenhét éve, január 12-én indult meg a szovjet támadás a Don-kanyarban, melynek következtében a több, mint 200 ezer fős 2. magyar hadsereg százezernél is több katonája vesztette életét. „A 2. magyar hadsereg története az egyszerű szolgálatteljesítő katona története” – mondta emlékező beszédében Harangi-Tóth Zoltán őrnagy. Az NKE HHK egyetemi tanársegéde arra emlékeztetett: a Don folyó kétszáz kilométeres partszakaszát védő hadseregbe 30-40 éves tartalékosokat hívtak be, így a 2. magyar hadsereg joggal nevezhető „az apák és férjek” hadseregének. Mint elhangzott: 9 könnyű hadosztályt -magyar terminológiával élve - dandárt küldtünk ki, amelynek gyenge pontja a védelem volt. A szovjet erők hídfőket tudtak kialakítani és ez lett a tragédia végső oka, mert rendelkeztek egy olyan területtel, ahonnan a végső támadást megindíthatták 1943. január 12-én. A hadművelet során a 2. magyar hadsereget szétdarabolták a szovjet páncélosok által támogatott egységek, így a végtelen hómezőkön visszavonuló katonáknak társaikért, barátaikért kellett megküzdeniük az időjárás és az ellátás nehézségei közepette. „Ennek ellenére számos hőstett, számos szép katonai példa mutatja a magyar katonai erényt és a magyar katona bátorságát. Ez mikrotörténelem, egyéni harcosok, rajok, egymásért küzdő bajtársak története” – szögezte le Harangi-Tóth Zoltán.
A megemlékezésen a Tábori Rabbinátus és a Tábori Püspökségek képviselői mondtak emlékező imádságot. Koszorút helyezett el az emlékműnél Koltay András rektor és Pohl Árpád a HHK dékánja, Erdélyi Lajos, a Honvédelmi Minisztérium humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára, a Magyar Honvédség Parancsnokának képviseletében Kovás László dandártábornok, kibervédelmi haderőnemi szemlélő, az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság nevében Apáti Zoltán dandártábornok, parancsnok helyettes, Ferencváros önkormányzata nevében Reiner Roland alpolgármester. Ezt követően a HHK és a Ludovika Zászlóalj tisztjei és honvédtisztjelöltjei elhelyezték az emlékezés mécseseit az emlékműnél, majd felkapcsolták a Ludovika Főépület díszkivilágítását a magyar zászló színeiben.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes