A trianoni békediktátum utáni korszak átgondolt ideológiai képzést hozott a Ludovika Akadémián, az intézmény „kohója” volt annak az „újmagyar” embertípusnak, amely "kultúrfölényével" igyekezett kiemelkedni a körülöttünk lévő népek tengeréből – hangzott el a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi alkalmán. Az előadó, Négyesi Lajos ezredes beszélt a Ludovika ellenforradalmi kísérletéről, Horthy Miklós viszonyulásáról az Akadémiához, de a ludovikás szellemiség máig ható üzenetéről is.
A trianoni békediktátum aláírása után Magyarország ellen indult inváziók eredményeként az ország három hadapród iskolája közül a pécsi és a nagyváradi idegen megszállás alá kerültek. Tagjaik Budapestre menekültek, így vált otthonukká a Ludovika Akadémia, amely szilárd, stabil pontot jelentett életükben – világította meg a Ludovika által azokban az időkben nyújtott többlet tartalmat előadásában Négyesi Lajos. Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának docense beszélt a Ludovikás ellenforradalmi kísérletről is. 1919. június 24-én kommunistaellenes puccs indult a Ludovika Akadémiáról, amelynek során a kadétok hatalmukba is kerítették az intézmény épületét, egy másik osztag pedig elfoglalta a József-telefonközpontot. A felkelés ellen azonban gyorsan mozgósították a Vörös Hadsereget és a Vörös Őrséget. A szervezők közül Lemberkovics Jenő századost több tiszttársával együtt elfogták, majd agyonlőtték. Ezt követően pedig az Üllői út és az Orczy út felől megindultak a vörösszázadok a Ludovika ellen, majd aknavetőket és tüzérséget is bevetve néhány óra alatt megtörték az ellenállást. A felkelők 25-én, éjjel két óra körül megadták magukat. Mindezt vérfürdő követte volna, azonban a menet közben meghozott halálos ítéletek végrehajtását Guido Romanelli alezredes, az Antant Magyarországra küldött megbízottjának erélyes közbelépése akadályozta meg – közölte az ezredes, aki beszélt Horthy Miklós szerepéről, aki sokat tett a Ludovika fennmaradásáért. Horthy ugyanis katonatisztként szívén viselte a tisztképzés sorsát, a növendékek még a várőrségben is szolgálatot adtak, így személyes közelségbe kerültek a kormányzóval és családjával. Horthy a magyar "kultúrfölény" kialakításában is számított az itt végzettekre. Ez a mély filozófia és ideológia áthatotta a képzést. Az elképzelések szerint ugyanis Magyarország akkor tud kiemelkedni a környező népek sorából, ha tudását gyarapítja. Négyesi Lajos leszögezte: ez a gondolat nem egyenlő a Németországban akkoriban kialakulófélben lévő „Übermensch” gondolatával, amely a német felsőbbrendűséget hirdette. Inkább jelentett egy olyan „újmagyar” embertípust, aki öntudatos, van tartása és büszkesége. Ezt a típust találjuk meg a Ludovika növendékei között, akiket arra készítettek föl, hogy megvalósítsák Trianon revízióját és visszafoglalják az elcsatolt területeket. Ez végül sikerült is, ám 1943. után ezek az emberek végignézték sikerük széthullását. A korszak üzenete talán az, hogy a magyar "kultúrfölény" gondolata ma is aktuális, hiszen az Európai Unióban is ésszel lehet előnyt szerezni, ezért érdemes példát venni az akkori ludovikás nemzedékről – zárta előadását Négyesi Lajos.
Az előadás az alábbi videóban megtekinthető:
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes
Videó: Halápi Katinka, Kristóf-Szabó Lilla