Törzsszolgálat újra gondolva

Online térbe kényszerült oktatók és hallgatók gondolatai a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán folyó törzstiszti tanfolyamáról.

Gyereksírás, hiszti, kaputelefon, vízcsobogás, telefoncsöngés, lassan azt is tudjuk, hogy hívják a családtagokat, ki mikor kel (mikor nem). Megvárjuk, amíg az ételfutár átadja az ebédet, hallgatjuk, hogy veszekszik az anya a kamasszal, valaki rántottát csinál, gyalogol, vezet. Véletlenül bekapcsolt, vagy úgy hagyott mikrofonok. Így megy ez, ha világjárvány közepén egy tiszt harcászati-törzstiszti tanfolyamra szánja el magát, illetve iskolázza be a parancsnoka.

Közel százan kezdtük el februárban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának május közepéig tartó képzését azért, hogy a harcászati szintű törzsekben folyó munkával gyarapítsuk ismereteinket, katonai életpályánk utolsó és egyben legmagasabb tiszti rendfokozatát megszerezzük.

A nagyrészt gyakorlati oktatásra épülő tanfolyam az oktatók és a hallgatók számára is kérdésekkel, bizonytalansággal, fenntartásokkal indult. Az elmúlt hetek, hónapok alatt kialakult egy szoros napirend, ami a korábban megtervezett órarendre épül, mára összeszokott, összetartó, vidám társasággá váltunk, olyanná, amely lendületből és tömegénél fogva gurul előre, a bukkanóknál felsegítjük egymást, aztán haladunk tovább.

A kezdéskor rögtön látszott, hogy nem lesz egyszerű eligazodni a tantárgyak és a rengeteg szakirodalom, jegyzet, PowerPoint között, ráadásul sokan vagyunk, akik speciális szakterületen dolgozunk. A mindennapok nem törzsszolgálati, harcászati, hadműveleti ismereteinket, hanem például jogi, belső ellenőri, személyügyi, kommunikációs tiszti stb. képességeinket teszik próbára.

Több mint két hónapja minden reggel nyolckor köszöntjük egymást csoportunk csetszobájában, ahol indul az oktatás és a párbeszéd. Öt húszfős munkacsoportot és tanulópárokat alakítottunk a közös feladatok és az egyszerűbb információáramlás érdekében. A közösen eltöltött idő alatt jó néhány dolgot tudunk meg egymásról, a tanfolyamunkért felelős tanárunk Pistabáról tudjuk például, hogy szereti az öreglebbencset. Magyar István alezredes napról napra új és újabb ismeretanyaggal halmoz el minket, előadása során számtalan gyakorlati és történelmi példát felemlegetve. Folyamatosan meg kell birkóznunk a sok-sok diából álló bemutatók információhalmazával, de nem hagyjuk, hogy bárki is elbizonytalanodjék, akinek nehezebben megy az egyik tárgy, annak segítenek a többiek.

A törzstiszti tanfolyam digitális formában újragondolt változata az oktatóknak és a hallgatóknak is szokatlan. Mindannyiunknak új módszereket kellett kidolgozni a tanulásra, az időbeosztásra, az otthon dolgozó családtagokkal, otthon tanuló, vagy nem tanuló, óvodába, bölcsődébe nem járó gyerekeinkkel való foglalkozásra, kommunikációra és a házimunkára.

Oktatók és hallgatók, megpróbáltuk megfogalmazni gondolatainkat az eltelt két hónap tapasztalataival felvértezve:

Magyar István alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Összhaderőnemi Műveleti tanszék kiemelt gyakorlati oktatója:

„Néhány éve, amikor a honvédségi vezetés részéről felmerült a törzstiszti tanfolyam újraindításának igénye, a korábbi, tíz hónapos kurzus anyagát kellett belesűrítenünk három-négy hónapba. Mire odaértünk, hogy a feldolgozott tapasztalatok segítségével növeljük a tanfolyam hatékonyságát, kialakult a járványhelyzet. Az oktatók és a hallgatók sem voltak felkészülve arra, hogy manuális munkára tervezett gyakorlati feladatokat és az összes többi ismeretanyagot hogyan helyezzük át az online térbe. Kihívás volt az is, hogy ilyen nagy létszámmal, közel száz fővel állunk szemben… Az oktatók nem csak leadják a tananyagot, hanem beadandó feladatsorokat állítanak össze, ezzel lehetőséget adva a hallgatóknak és a tanulócsoportoknak arra, hogy önállóan is tudják képezni magukat, majd tudásukról számot is adjanak. Korábban nem gondoltuk, hogy a jelenléti tanítás átalakul online oktatássá, azt meg végképp nem, hogy százfős csoportjaink lesznek. Ha csak tíz beadandót számolunk egy emberre, az ezer ellenőrzésre, javításra váró feladatot jelent a tanárnak, ami rengeteg időt és energiát vesz el. Megoldandó feladat volt még, hogy a NATO-kompatibilis, katonai tananyagokat hogyan juttassuk el a tanulókhoz, ezek alapja ugyanis legtöbbször nem nyilvános szabályzatokban, doktrínákban található, így nem továbbítható nyílt levelezőrendszereken. Ekkor kaptunk lehetőséget arra a korábbi tapasztalatok alapján, hogy a hadtudományi kar vizsgaközpontjában működő, és a honvédség által is használt ILIAS rendszert alkalmazzuk. Ide töltünk fel minden tananyagot, amelyhez a hallgatók egyéni belépési jogosultságukkal hozzá tudnak férni, röpdolgozataikat fel tudják tölteni.

Ennek a helyzetnek a pozitívumaként említem meg azt, hogy amíg normál esetben nem vagy csak nagyon ritkán járunk be egymás óráira, a Teams lehetőséget kínál arra, hogy „beüljünk” a kollégák előadásaira hospitálni. Ez azért is jó, mert sok új információt tudunk a másik oktató szakterületéről begyűjteni, így saját óráinkba be tudjuk ezeket építeni, prezentációinkat frissíteni tudjuk, a tárgyak egymásra épülését hatékonyabban valósítjuk meg. A hospitálás azt is lehetővé teszi, hogy felhívjuk egymás figyelmét arra, hogy a törzstiszti tanfolyam véges, s bár a tananyag sok, nem kalandozhatunk el, az előadások alatt lényegre törőnek, tömörnek kell lenni, és nem utolsó sorban figyelembe kell venni a hallgatók meglévő, vagy nem meglévő harcászati ismereteit..

Sajnos jelenleg nincs meg a szemkontaktus, nem látjuk, hogy ki az, aki „fogja” az elhangzottakat, ki az aki csak ott van, vagy elfáradt. Száz ember ül a monitorja mögött, mi pedig  monogramokat látunk, nem tudjuk, hogy menet közben hányan mosnak, főznek, nevelik a gyerekeket… Nehéz a visszacsatolásokat kicsikarni, vagy választ, véleményt kihozni a hallgatókból, de legalább új eljárásokat dolgozunk ki, új technikákat tanulunk. Mivel nem tudjuk személyesen ellenőrizni és gyakoroltatni a törzsmunkát egy szimulált harcászati helyzetben, így erre is megoldást kellett keresni. Például az eddig papíralapú katonai térképeken, fóliákon elkészített vázlatokat megtanuljuk digitálisan kidolgozni. A jelentéseket, a kidolgozott feladatok tapasztalatainak feldolgozását online, munkacsoportonként hajtjuk végre. Sokunknak frissíteni kellett az otthoni számítástechnikai eszközparkot. Tudok néhány kollégáról akinek a gyerekek otthoni tanulása miatt több laptopot is be kellett szerezni. Sajnos a kialakult pandémiás helyzet nem tette lehetővé a módszertani felkészítéseket, nincsenek a digitális oktatáshoz idomuló egységes kiadványaink, nagy kapacitású gépeink. A szimulációs rendszerek otthoni, vagy  munkahelyi gépekkel való összekapcsolása a jövő feladata. Mégis összességében azt gondolom, hogy a tanárok is, és a diákok is jól veszik az akadályokat. Minden lehetőséget igyekszünk kihasználni, hogy rávilágítsunk és megértessük a törzsekben dolgozó tisztek, altisztek feladatait, a törzsmunka összetettségét, jelentőségét, átadjuk és megőrizzük a magyar katonai terminológiát.

Hihetetlenül jó érzéssel tölt el az, hogy hónapok óta minden reggel bejelentkezik az a majd’ száz ember és törekszik, figyel, jegyzetel, kérdez… És ami a legfontosabb, hogy ezzel a megoldással segítjük a vírus terjedésének megfékezését is.”

Vukics Ferenc alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Összhaderőnemi Műveleti tanszék kiemelt gyakorlati oktatója:

„Bár egyetemünkön 2004 óta készítünk távoktatási anyagokat, és végzünk távoktatást, mégis, amikor kialakult ez az új helyzet, mindannyiónknak komoly feladatot jelentett az azóta teljesen megváltozott felületekhez – mint például a Teams – igazítani az elképzeléseket. Osztom ugyan a szakértők véleményét, amely szerint száz százalékosan digitális oktatással nem érhetők el a kívánt eredmények, nem helyettesíti a jelenléti oktatást, mégis figyelembe kell venni azt is, hogy ezzel a módszerrel sokak számára új lehetőségek nyílnak meg, például egy felzárkóztató konzultáció megtartása jóval könnyebb és dinamikusabb. A jelenléti törzstiszti tanfolyamosok számára sikerült egy közel száz százalékos hatékonyságú oktatás- és tanulásmódszertant bevezetni - tehát a résztvevők szinte teljes számban el tudták sajátítani a tananyagot és le is tudtak vizsgázni -, ezúttal újra kellett gondolnunk, hogy online hogyan tudjuk ezt elérni. Szerencsére a tanulópárok, a négy- és hatfős munkacsoportok alakítása a digitális oktatásban is jelentősen növeli a hatékonyságot, s bár az interakció jóval kevesebb az oktató és a hallgatók között, legalább a diákok együttműködése megmaradt. Az eddigi tapasztalatom, hogy az általam alkalmazott tanulásmódszertan segítségével mindenkinek sikerül azokat az alapvető ismereteket elsajátítani, amelyeket később törzsmunkája során alkalmazni tud. Nagyon sajnálom, hogy a diákjaimat nem tudom személyesen megismerni, hiszem, hogy mi oktatók is sokat veszítünk azzal, hogy a hallgatók szakterületeibe, szervezeteinek munkájába nem tudtunk betekinteni. A mostani tanfolyam előtti két csoport oktatása még normál tanrenddel indult, kialakultak a személyes kapcsolatok, így kicsit könnyebb volt áttérni a digitális munkarendre. A jelenleg zajló oktatás eleve online kezdődött, ráadásul hatalmas létszámmal. Ez jelenthetett volna nagy nehézséget is, de a munkamódszerek, amelyeket eddig kidolgoztunk, az online térben is működnek, egyértelmű tapasztalatom, hogy a hallgatók értik, hogy a törzstiszti tanfolyam lényege a magyar tiszti kar homogenitására törekvés, ezért így is felvették a ritmust, figyelmük fenntartható.”

Angyal Sándor főhadnagy, a Magyar Honvédség Pápa Repülőbázis repülésirányító tisztje, váltásparancsnok.

„Úgy lettem csoportparancsnok, hogy a tanfolyam szervezéséért felelős Sápi Lajos alezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző kar kiemelt gyakorlati oktatója, aki a főiskolán is tanárom volt, megkeresett, hogy vállaljam el ezt a feladatot. Nem bántam meg, nincs benne semmi nehézség, hamar kialakult az együttműködés a húszfős csoportparancsnokokkal, akiket abszolút ismeretlenül, az első napon történt kamerás bemutatkozás alkalmával választottam ki. A többiektől kapott információk alapján elmondhatom, hogy az online oktatáshoz való hozzáállás vegyes a csoporttársaim körében. Van aki azt mondja, hogy számára nagyon nagy gondot jelentett volna, ha vidékről Budapestre kell járnia nap mint nap, vagy itt tölteni a hetet és csak hétvégén hazamenni. Főként a járványhelyzet miatt otthon maradt gyerekek miatt érzik így. Vannak olyanok, aki éppen erre hivatkozva gondolják azt, hogy nyugodtabban tudnának tanulni az egyetemen. Számomra inkább az nehezíti meg a figyelést, hogy a beosztásom hiányszakmának minősül, nehezen oldható meg a helyettesítés, sokszor adódik munkahelyi feladat. Nagy segítséget jelent, hogy oktatóink nagyon motiváltak, mindent megtesznek azért, hogy átadják a tudást.”

Soós Gábor főhadnagy, a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység Honvéd Díszzászlóalj 1. század megbízott parancsnoka:

„Nagyon vártam a tanfolyamot, mindig szeretek valami újdonsággal megismerkedni, újat elsajátítani. Amit most tanulunk, tulajdonképpen mindannyian ismerjük és alkalmazzuk is, mégis így rendszerbe foglalva, ennyire részletesen sohasem foglalkoztunk vele. Egy kicsit csalódott is vagyok, mert budapesti lévén szerettem volna bejárni az egyetemre, személyes kapcsolatokat építeni, csoportban dolgozni. Viszont most más metodika alapján, jobban támaszkodva az informatikai rendszerekre, olyan ismereteket szerzünk meg, amilyeneket a jelenléti oktatásban nem feltétlenül lehetett volna. Ilyen például a digitális katonai térkép szerkesztése. Csoportparancsnokként nincs nehéz dolgom, mert mindig parancsnoki beosztásban voltam, szeretek emberekkel foglalkozni, ez a kurzus is jó gyakorlás számomra: most is úgy kell tudnom bánni a társaimmal, hogy elégedettek legyenek. Mint ahogy minden nagyobb volumenű feladatomról feljegyzem a tapasztalatokat, most is ezt teszem, mert érdekel, hogyan tudjuk ezt a rengeteg új ismeretet átültetni a gyakorlatba.”

Barkó-Tóth Beáta főhadnagy, a Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Hivatal Ellenjegyzési Osztályának pénzügyi tisztje:

„Kommunikációs és pénzügyi szakmai háttérrel nincs túl sok harcászati és törzstiszti tapasztalatom, így a mostani tanfolyamon rengeteg új információt kapok, nagyon sokat tanulok. Olyan tudást adnak át az előadóink, amellyel szerintem minden tisztnek, főtisztnek rendelkeznie kell. Az órákon próbálok folyamatosan figyelni, jegyzetelni és memorizálni, de általában ez nagyon sok energiát és koordinációt igényel, nehéz egy kis csoportos ovis és egy kiselsős mellett megoldani. Ha pedig a velük való foglalkozás és tanulás közben az előadáson éppen szólítanak valakit, csak reménykedem, hogy nem pont én vagyok az… Amiben véleményem szerint vesztesei vagyunk a jelenlegi online oktatásnak, az az előadókkal és a többiekkel való személyes találkozás teljes hiánya. Az ilyen jellegű, hosszú hónapokig tartó tanfolyamok lennének a legalkalmasabbak a kapcsolatépítésre, hiszen ha a megszerzett tudásunk idővel meg is kopik, a kapcsolati tőke pályafutásunk végéig megmaradhat. Az egyetlen előnye az online oktatásnak a kényelem. Nem kell még korábban kelni, megszervezni a gyerekek felügyeletét, akkor eszem vagy iszom, amikor szeretnék. Illetve jó volt a rosszban, hogy amikor a család átesett a Covidon, nem zökkentem ki hetekre, hiszen betegen, begyulladt szemmel, hőemelkedéssel is ugyanúgy tudtam hallgatni az előadásokat.”

Horváth Gábor, főhadnagy, a Honvédelmi Minisztérium Állami Légügyi Főosztályának főtisztje:

„Véleményem szerint az online oktatás komoly segítséget jelent a családok, még inkább a katonacsaládok életében, hiszen nem kell a vidéki alakulatoktól négy-öt hónapra felköltözni Budapestre, így kiszakadni mindennapokból. Nálunk például hamarosan esedékes a feleségem előléptetése is, amihez szintén szükség lesz a törzstiszti tanfolyam elvégzésére, de tekintettel arra, hogy két kisgyermek neveléséről és ellátásáról is gondoskodnunk kell, a jelenléti oktatáson történő részvételét csak úgy tudnánk kivitelezni, hogy ha én fizetésnélküli szabadságot vennék ki. A honvédség részéről szintén megvannak az előnyök: nem kell gondoskodni a szállásról, szállításról, ennek köszönhetően némi költségmegtakarítás is realizálható. További előnynek gondolom, hogy mindhárom fél – egyén, alakulat, egyetem -  megfelelő rugalmasságának fennállása esetén az olyan hiányszakmák képviselői, mint mondjuk a légijármű vezetők, légiforgalmi irányítók, orvosok, kevésbé esnek ki a mindennapi feladatellátásukhoz szükséges rutinból.”

Bódis Ágnes főhadnagy, a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ informatikai tisztje:

„Az elmúlt tizenegy évben - vagyis amióta egyenruhát hordok - több kihívással is szembenéztem, mindegyik pluszt adott a személyiségemhez. Ez a mostani pandémiás helyzet azonban minden korábbi elképzeléseimet felülmúlta. Egy évvel ezelőtt még azt sem tudtam, hogyan kell helyesen írni ezt az idegen eredetű szót, amelynek használata mára a mindennapi élet részévé vált, és nemcsak nyelvtani értelemben hozott reformokat. Újra kellett szervezi és tervezni az egész életünket, átértékelni emberi kapcsolatokat és újraállítani a dolgok fontossági rendjét úgy, hogy gyermekeink közben a legkevésbé sérüljenek. A törzstiszti tanfolyam bő ismeretanyagának elsajátítása egy óvodás korú gyermek mellett úgy, hogy a nap huszonnégy órájában össze vagyunk zárva, nagyon komoly önismereti utazás a zaklatott és hullámzó kedélyállapotú hétköznapok vizein. Oktatóink felkészültsége és részletesen kidolgozott oktatási segédletei mellett segítség a bajban, hogy még az elején tanulócsoportokba, azon belül pedig tanulópárokba szerveződtünk, így tudjuk támogatni egymást. Ugyan a nagy hallgatói létszám nem ad lehetőséget arra, hogy jobban megismerjük társainkat és az oktatókat, az online térben is komoly bajtársi szövetségek alakultak ki. A sikeres vizsgáig vezető út számomra még elég ködös és kanyargós, de úgy gondolom, hogy jó szándékkal van kikövezve, amelyet köszönök mindenkinek aki ehhez hozzájárult.”

 

Szerző: Dr. Markovics Zita főhadnagy