Zrínyi Miklós halálára emlékezünk

357 évvel ezelőtt, 1664. november 18-án vesztette életét vadászbalesetben gróf Zrínyi Miklós, a költő és hadtudós. A szerencsétlenség történetét Bethlen Miklós írta le részletesen:

„Kisereglénk a hintóhoz, az úr is, hogy immár hazamenjünk; estefelé is vala. Azonban odahozá a fátum egy Póka nevű vadászát, ki mondá horvátul: én egy kant sebesítettem, mentem a vérén: ha utána mennénk, elveszthetnők. Csak bocskorban lóra kapa, puska kezében, Póka után elnyargala ... Egyszer csak hamar ihol nyargal Guzics, mondja a bátyjának: hamar a hintót, oda az úr. Menénk, amint hintó nyargalhat; és aztán gyalog a sűrűbe befuték én. Hát ott fekszik, még a bal kezében, mint tetszett, az ér gyengén lüktetett; de szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghala. Maglani így beszélte: hogy a mint Póka után bement a disznó vérén az erdőbe, míg ők a lovakat kötözték, csak hallják a jajszót. Póka szava volt. Maglani legelébb érkezik. Póka egy horgos fán; az úr arccal a földön, s a kan a hátán; ő hozzálő, elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo; az úr felkél és mondja: rútul bánék velem a disznó, de ihol egy fa – melyet csatákon is magával hordozott zsebében –, állítsátok meg a sebnek vérét véle, ez arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába; csak elfolyt vére, s először ülni, aztán hanyatt fekünni és végre csak meg kellett halni, mert a fején három seb vala, egy bal felől a fülén felül, feje csontján ment csak el a kan agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrét; más ugyan a bal fülén alól, az orcáján a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobb felől a fülén alól a nyaka csigájánál ment be s elé a torka felé ment, és a nyakra feljáró minden inakat kettészakasztotta; ez ölte meg, a vér elmenvén.”

A vadászbaleset helyén, a drávaparti erdőben Pignatelli Anna grófné, Csáktornya urának, Althan Mihálynak a felesége 1724-ben obeliszket emeltetett. A kőoszlopra latin nyelven verses szöveget véstek, mely magyarul így hangzik: „Itt halt meg a győzhetetlen Zrínyi, megölte a vadkan, vaddisznó prédája lett, bár inkább ellenség keze által kellett volna elesnie. A győztest, aki annyi ezer vad ellenséget elpusztított kardjával, vadállat győzte le. Itt fejezte be művét és élete gyötrelmeit, a szerencsétlen hazára szenvedések zúdultak. Az égből nézi szenvedésünket, romlásunk siratja meggyilkolását. Jó szerencse, semmi más őrizte meg a hadakozásban, elragadta a fátum, a rossz sors, semmi más. Mennyire közeli a végzet az emberi dolgokban, mindenki láthatja ebben a tükörben.”

A Dráva áradásai miatt az emlékművet 1930-ban a varasdi múzeumba, majd a Csáktornyai várba szállították, ahol ma is látható. 1994-ben Kursanec (Zrínyifalva) központjában ennek másolatát állították fel.

Szöveg: Négyesi Lajos ezredes, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék

 

Kép: a szerző és wikipédia


Címkék: Főoldali hír 2021