Történet

 

1. A kezdetek

Szolnok város kedvező katonaföldrajzi adottságai (az ország centrumában), nem utolsó sorban katonai, sőt katonai repülési hagyományai indokolhatták a repülőkiképző bázis Szolnokra telepítését. (1939-ben indult, de csak 1944 közepén fejeződtek be a szolnoki katonai repülőtérrel kapcsolatos építkezések.)

Az első növendék csoport elméleti képzése 1949 januárjában indult be kb. 170 növendékkel, majd februárban már a gyakorló repülő kiképzés is megkezdődhetett. 1949. március 6-án (az 1849-es szolnoki csata centenáriumi ünnepségeinek keretében) Szolnok városa csapatzászlót adott az 1. Honvéd repülő kiképző osztálynak. Miután ez az egység képezte a későbbi hajózó tiszti iskola magvát, e zászló vált az iskola első csapatzászlajává. Ugyanekkor Budaörsön megkezdődött egy repülő tiszthelyettes utánképző tanfolyam, a műszaki utánpótlás biztosítására. Ha figyelembe vesszük, hogy 1948. december 1-én HM közvetlenként már megalakult a repülő Szemlélőség is, melynek parancsnoka (Zalka András mérnök ezredes) a Honvéd Vezérkar főnök útján a légierő parancsnoka funkcióját látta el, kijelenthetjük, hogy lényegében ismét megalakult a Honvédség légiereje.

Hazánkban a második világháborút követően a repülő szakember képzés megoldásához két alternatíva kínálkozott: hajózó és műszaki kiképző bázist létrehozni itthon, illetve igénybe venni a Szovjetunió segítségét - rátermett fiatalokat küldeni a szovjet hadsereg repülőkiképző iskoláira. Az ország vezetése mindkét lehetőséggel élt. A leendő hajózó állomány egy részét 1949 nyarán a szovjet hadsereg különböző repülő fegyvernemi tiszti iskoláira irányították, hogy ott vadász-, csata-, illetve bombázó elméleti és gyakorlati szakkiképzést nyerjenek. Ugyanakkor beindult a Szovjetunióban a repülőmérnöki és technikusi képzés is. A kiküldött tisztjelöltek 1953-tól folyamatosan tértek vissza, mint korszerűen kiképzett repülőgép-vezetők, megfigyelők, mérnökök, technikusok. A képzés további állomása az 5. Honvéd repülő kiképző Osztály, majd az 1949 őszén megalakított Kilián György Repülő Hajózó Tiszti és a Vasvári Pál Repülő Szakkiképző Iskola voltak. Ezek már a későbbi szolnoki főiskola tényleges jogelődjeinek tekinthetők.

2. A negyvenes évek vége

1949-re egészen új helyzetbe került a magyar honvédség és ezen belül a honvéd légierő. A hidegháború, a háborúra való készülődés okozta a szovjet katonai elképzelésekbe való (sokszor túlzó beépülést, beépítést).

Az a döntés, hogy 1949. október 1-jén megalakult a Killián György repülő Hajózó Tiszti Iskola Szolnokon, még reális alapokon nyugodott. (Mintegy 500 fő vonult be.) Az előzmények ezt a döntést kellően megalapozták. De a gyors (egy éven belüli) átszervezés már nehéz helyzetbe hozta Huba László századost, az iskola parancsnokát és munkatársait. Különválasztották a hajózók és a műszakiak képzését. (Ez utóbbiakat Budaörsön a Honvéd Vasvári Pál Repülő Szakkiképző Tiszti Iskola keretében képezték ki.) A gyorsított ütem azt diktálta, hogy 1950-ig egyéves, 1950-52 között kétéves, és csak 1953-tól lett hároméves a kiképzés. A 'Kiliánon' 1950. december 21-én volt az első avatás: 60 fő repülésirányító és megfigyelő végzett. A fő feladatok közé nemcsak a nagytömegű kiképzés tartozott, hanem a gyorsított ütem is. Az 1949. október 1-től 1956. október 23-ig terjedő időszakban igen sok hajózót képeztek ki - zömében vadászrepülőket, de csatarepülőket, bombázókat, megfigyelőket is, és megközelítően ugyanennyi szerelőt a szakágak arányainak megfelelően.

A hajózó iskolának ekkor 53 db repülőgépe volt: 23 db UT-2 Galamb típusú, alsószárnyas, merev futóművű, egymás mögötti ülés elhelyezésű alaptípus; 3 db, egymás melletti ülés elrendezésű ZLIN-381 Bücker-Bestman, Fecske típusú; 2 db Aradó-96-B Holló típus, amely átmenetet képezett az alaptípus és a harci repülőgépek között; 13 db IL-10 Párduc kétkormányos és csatarepülőgép, valamint 12 db JAK-9 Vércse, illetve Liszánka, kétkormányos csatarepülőgép. Megalakult az iskola repülő kiképző ezrede (két UT-2 és egy ARADÓ századból).

A sikeres gyakorlati vizsga után kerülhetett a növendék az iskola vegyes ezredéhez, majd később a vadász-, csata-, ill. bombázó ezredhez. Itt kezdődött az átképzés a harci géptípusokra. (Már az első kiképzési év végén a kiképzett repülőkből harci alakulatokat állítottak fel.)

A feszített ütemű hadseregfejlesztés megkövetelte, hogy az 1950-53-as években nagy tömegben kerüljenek beiskolázásra repülőgép-vezető és megfigyelő, valamint Budaörsre repülőműszaki növendékek.

Elégedetlenség mutatkozott meg a növendékek, a parancsnokság részéről is. A nagy növendéki létszám, a viszonylag kevés iskola- és gyakorlógép miatt a kiképzés elhúzódott. Az avatások (kibocsátások) ideje kitolódott. Erre a kor szellemének megfelelően reagáltak a politikai és katonai vezetők. Gyors parancsnokváltások következtek. 1951 júliusában leváltották Huba Lászlót és helyébe Kablai Lajos őrnagyot nevezték ki.

Az iskola fejlődésében jelentős állomás volt az első Li-2 típusú repülőgépek szolgálatba állítása - melyekkel egyformán lehetett folytatni bombázórepülők, szállítók és navigátorok kiképzését - valamint a JaK-11 és JaK-18 típusok beszerzése. A Li-2 alkalmas volt repülőtanterem kialakítására, a belső teret munkaasztalokkal szerelték fel, valamennyi repülés-ellenőrző, navigációs műszert egyszerre 12 növendék működtethette. A növendékek kiképzése ebben az időben általában csak a harci típusokon való repülés elsajátítására korlátozódott. Egyedül a csatarepülők kaptak az IL-10 típuson harckiképzést. A vadászrepülőgép vezetők harckiképzése és osztályba sorolása a csapatoknál történt. (Az iskolán legfeljebb a harmadosztályú repülőgép-vezető kiképzettségi szintig juthattak el.) A vadászezred oktatói műszeres és éjjeli gyakorló repüléseik mellett folytatták két század növendék kiképzését Szolnokon, míg az iskolaezred mezőtúri és tiszapüspöki repülőterein települt századokat összevonták és a szolnoki (szandaszőlősi) repülőtérre telepítették.

A kibocsájtott tisztek kötelékrepülésig két típuson repültek: a JaK-18-on és a JaK-11-en általában 60-65 órát (250-280 felszállással). Az 1954-ben vizsgázott 320 növendék közül 39% vadászrepülő, 11% bombázórepülő, 17% megfigyelő, 10,5% csatarepülő, 0,3% oktató és 1,9% törzsbeosztott volt.

3. Az ötvenes évek

A Sztálin halálát, de különösen a koreai háború végét követően valamelyest enyhültebb légkör a hazai repülőtisztképzést is új helyzet elé állította. Előtérbe került a minőségi munka. A koreai háború tapasztalatait nem lehetett figyelmen kívül hagyni. 1954-ben az iskola kiképzési rendszerében minőségi változást jelentett a koreai háború egyik sikergépének, a MiG-15 (Sas) típusú vadászgép hajózó oktatásának beindítása. Megalakult a Lökhajtásos Vadász Átképző Ezred, melynek hallgatói - már hadnagyként - először vettek részt hároméves kiképzésen, mely biztosította a magasabb minőséget, az elmélyültebb tudást és - nem utolsó sorban - a több gyakorlást.

Az iskola repülőgép állománya MiG-15 UTI, MiG-15, JaK-18, JaK-11 és PO-2 típusú gépekből állt. 1954-ben az intézménynek a JaK-18-as gépekkel felszerelt iskola-ezredén (Szolnok telephellyel) kívül még három repülő ezrede volt: vadászezred JaK-11-es gépekkel (szintén Szolnok telephellyel), vadászezred MiG-15-ös gépekkel (Kunmadaras), vegyes ezred Tu-2, LI-2 és egyéb kisgépekkel (Berettyóújfalu és Földes). Ezeken kívül az elméleti kiképzés alatt álló növendékek egy elméleti növendék zászlóaljba voltak szervezve. A nyári kiképzés alatt használta az iskola a tápiószecsői, mezőtúri, tiszapüspöki, szandaszőlősi repülőtereket is.

A profiltisztítás jegyében, mindenképpen a realitásokhoz jobban igazodva 1955 elején megszüntették a csatarepülő kiképzést és feloszlatták a Berettyóújfalun települt csatarepülő ezredet, melynek növendékeit vadászrepülőnek képezték át. Az iskolaezred állományába tartozó és Tiszapüspökin települő UT-2 (Galamb) század is feloszlott, így az ezred keretében két JaK-18 típussal felszerelt század maradt. Az első MiG-15 típusra kiképzett hallgatók csoportját már 1955 szeptemberében kibocsátotta az iskola. Az ekkor végzettek közül kerültek ki azok a tisztek, akikkel 1955 tavaszán megkezdődött az új növendékek oktatása. Elsőrendű feladat volt, hogy a korábbi feszített ütemű kiképzés okozta lemaradást behozzák - minőség terén is. Nyár végére valamennyi kiképző egységnél a növendékek zöme teljesítette a vizsgákhoz szükséges feladatokat. Az őszi kiképzés 1956 októberében természetesen megszakadt és 1956 novembere után sem indult meg. Ez már kevésbé természetesnek fogható fel, de tény, hogy 1961-ig a szolnoki iskola nem működött.

A Honvéd Vasvári Pál repülő Szakkiképző Tiszti Iskola megalakulása egybeesett a hajózó tiszti iskola megalakulásával. A bevonuló személyi állomány - ellentétben a Kiliánra bevonult növendékekkel - nem rendelkezett semmiféle szakmai előképzettséggel. A budaörsi iskola növendékeit különböző fegyvernemektől helyezték át a légierő állományába. Az első évfolyam egyéves képzéssel indult. 1950. október elején az iskola kibocsátotta az első végzősöket, akik azonnal csapatokhoz kerültek. A következő évfolyamot már jobb körülmények várták és a kiképzés is két ágon folyt: egyéves mechanikusi (tiszthelyettesi) és kétéves raj technikusi (tiszti) tagozaton.

A MiG-15 típus megjelenése határkő volt a műszaki iskola történetében is. 1952 januárjában a kétéves technikusi fakultás növendékei közül többeket kiválogattak, akik gyorsított kiképzést kaptak az új típusra. A sárkányt és a hajtóművet, valamint az egyéb berendezéseket elméleti szinten megtanulták, de repülőgépet és hajtóművet először csak április elején kaptak kiképzési célra. Ennek ellenére május 18-án már fel is avatták őket alhadnagyként. 1954-56 között az iskola anyagi-technikai ellátottsága már elérte a megfelelő színvonalat. Nagysebességű szélcsatorna állt a kísérletek rendelkezésére, szimulátorok és a legújabb típus, a MiG-17PF is az oktatásba került, sőt előkészületek történtek az IL-28 közepes bombázó, valamint a hadseregben rendszeresített valamennyi repülőgép műszaki kiszolgálásának oktatására is. De 1956 nyarára már intézkedések történtek a két iskola összevonására, így a Honvéd Vasvári Pál Repülő Szakkiképző Tiszti Iskola 1956. augusztus 25-én a háromévesek, 30-án pedig a kétévesek vizsgáival befejezte működését. A légierő két alapbázisát jelentő iskola története ezzel egybefonódott.

4. Felszámolás és megújulás: a hatvanas évek első fele

Az 1957-től 1961-ig tartó időszakban szünetelt a képzés a szolnoki iskolában. A tiszti állomány egy része Budaörsre került, hogy más fegyvernemnek megfelelő átképzést kapjon, egy részük a csapatokhoz távozott, egy kis létszámú csoportot átvett a Magyar Repülő Szövetség, a többiek pedig az 1957. április 15-én megalakult repülő kiképző Központ (RKK) állományába kerültek Kecskemétre. Itt folyt a repülőhajózó és repülő-műszaki képzés. Ennek bázisát a helyi vadászrepülő ezred képezte, mely - kiegészülve a hajózótiszti iskola szakembereivel - eredményes munkát végzett. Az RKK keretében folyt még repülőkiképzés a budaörsi - nyáron a tapolcai - repülőtéren is, ahol a JaK-18-as alapkiképző század kötelékében oktatták a Rákóczi Katonai Középiskola és az Egyesített Tiszti Iskola növendékeit. A repülőműszaki tisztek képzése (átképzése) a budaörsi Vasvári Pál laktanyában folyt az Egyesített Tiszti Továbbképző Intézet, majd az Egyesített Továbbképző Intézet, majd az Egyesített Tiszti Iskola kihelyezett alegységénél. Ebben az időben a repülőgép állomány a már említett típusokból tevődött össze. Típusbővítést csak az jelentett, amikor megérkeztek a MiG-17PF sugárhajtású, bonyolult időjárási viszonyokra tervezett, fedélzeti lokátorral ellátott repülőgépek. (A légierő alakulatainál már 1956-ban szolgálatban volt ez a speciális típus.) 1960-ban még egy minőségi változás történt. Egy csoport MiG-19PM típusra kapott átképzést és ekkor repült először magyar repülőgép-vezető hangsebesség felett.

1961 őszén a Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola és a Vasvári Pál repülő Szakkiképző Iskola jogutódjaként megkezdte működését a Kilián György Repülő Tiszti Iskola Szolnokon. Az új (újraszervezett) iskola parancsnokává azt a Brassói Tivadar őrnagyot nevezték ki, aki már 1960 nyara óta az RKK parancsnoka volt. De nem csak a parancsnok került ki az RKK állományából. Az iskola keretében megalakult egy dugattyús repülőkiképző század JaK-18-as gépekkel, amely korábban az RKK keretében Budaörsön végezte a repülő kiképzést. Az intézmény szervezeti kiépítése, korszerűsítése tovább folytatódott. 1962 tavaszán a kiképzési osztály három önálló tanszékre oszlott. Megalakult a különleges, a rádiós és a speciális tanszék, ugyanekkor lett önálló a testnevelési tanszék is. A már korábban létrejött sugárhajtású kiképzőszázad feltöltésre került és így megduplázódott, ami lehetővé tette a Szovjetunióból visszatérő növendékek továbbképzését MiG-15BISz típusú gépeken. A kisebb létszámú csoportok csak részben kaptak elméleti és repülőkiképzést Szolnokon, a harci típusok repülését a Szovjetunióban végezték el.

Nehéz volt, de minőségileg magasabb szintet hozott a következő (1963 őszétől 1966 őszéig) tartó időszak. Az iskola áttért a négyéves alapfokú tisztképzésre és felsőfokú technikusokat bocsátott ki. Erre az időszakra esik (1965) az alapfokú tiszt- és tiszthelyettes tiszt az új alaptípusra (a légcsavaros JaK-18-ról a sugárhajtóműves L-29-re) való áttérés is. A III. osztályú szintet elért fiatal tisztek képesek voltak nappal, jó időben rajkötelékig bezárólag bármilyen harcfeladatot elvégezni. Az 1964 őszi átszervezés eredményeként az iskolaparancsnokság mellett megalakult a Repülő Kiképző Ezred és a Repülő Műszaki Fakultás. Az 'Ezred' alárendeltségébe kerültek a híradó zászlóalj, a Mérnök Műszaki Szolgálat, az I. és II. MiG-15 vadászrepülő század. A Fakultáshoz kerültek a műszaki tagozatok.

A technikai ismeretek középpontjában ekkor az L-29 és a MiG-21PF típusú repülőgépek, valamint az ORSZP-5 korlátozott látási viszonyok között leszállást biztosító rendszer és technikai berendezéseinek tökéletes megismerése álltak. Az erős gyakorlati orientáltságot mutatja, hogy 1965-ben 6895 felszállás volt 3236 repülési órával. A repülőgép-állomány technikai állapota jó volt. A már említett MiG-15BISz, MiG-15UTI és L-29 típusok álltak az oktatás rendelkezésére, ami az iskola eddigi története során a legjobbnak tekinthető. Ebben az időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül az iskola oktató-nevelő munkája és szervezete. Amíg 1962-ben az oktató állomány közül 10 fő rendelkezett egyetemi vagy más felsőfokú végzettséggel, 1966-ban már 47 fő, és még 22 fő tanult különböző felsőoktatási intézményekben.

1964-ben az iskola szervezetében megalakult a repülő kiképző ezred, mely komplex feladatot hajtott végre: előképzést kellett biztosítania a Szovjetunióban tanuló növendékeknek L-29 Delfin iskolagép típuson, tovább képezni az onnan hazatérő tiszteket legalább a II. osztályú repülőgép-vezető szintjére MiG-15 típuson, fel kellett készülnie az Országos Légvédelmi Parancsnokság tartalékaként való tevékenységre.

5. Az átszervezések évei: 1967-1972

Az iskola fejlődése új szakaszba lépett. E szüntelenül változó intézmény - a repülőcsapatok tiszt, tiszthelyettes és sorállomány igényeinek kielégítője - eddigi mozgalmas élete után egy, az eddigieknél nem kevésbé mozgalmas időszaknak nézett elébe, a korábbi iskolaparancsnok, Brassói Tivadar ezredes vezetésével.

Az, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletében 1967-ben főiskolává nyilvánította az intézményt, a kezdet volt. 1967 novemberére elkészültek a 'Részletes tantárgyprogramok a Killián György Repülő Műszaki Főiskola 4 éves növendéki kiképzéséhez, amelynek alapján az 1967., 1968. években már főtechnikusokat bocsátott ki a főiskola. Ezt 1969-ben követte az állománytábla módosítása, majd még ebben az évben megkezdődött a növendékek átmeneti programok szerinti oktatása és a kiképzési programok korrekciója. (A hallgatók továbbra is felsőfokú technikus polgári szakképesítést - is! - kaptak.)

Az 1967 és 1972 közötti évek még nem igazán tükrözték a főiskolai jelleget, hiszen a növendékek oktatása átmeneti programok szerint történt, az intézmény szervezetileg is kialakulóban volt. Erre utal az is, hogy 1969-ben jelentős szervezeti módosítások történtek. Szétvált a tiszt és tiszthelyettes képzés. Megszűnt a Kiképzési Osztály és a repülő műszaki fakultás. Helyettük a Tanulmányi Tudományos Kutatóosztály tervezte és szervezte az elméleti képzést. Megalakult az Általános Elméleti Alapozó Tanszékcsoport. (Ennek keretében működött az Általános Katonai Tanszék és a Társadalomtudományi Tanszék.) Kialakultak a szakmai tanszékek is (Sárkány-hajtómű-, Műszer-, Elektromos és Oxigén Berendezés Technikai-, Rádiótechnikai és Fegyveres-, Repülőtechnikai üzembentartó- és a Repülőgép-vezető és Megfigyelő Tanszék), valamint a tiszti továbbképző tanfolyam.

A hivatásos tiszthelyettes képzést egy repülő műszaki, egy általános katonai tanszékből és két növendéki századból álló Hivatásos Tiszthelyettesképző Tagozat folytatta. (A tisztesképző zászlóalj Szakszerelő kiképző zászlóaljjá alakult.) A növendéki századok a szaktanszékek alárendeltségébe kerültek. A repülő Hajózó Kiképző Ezred 1970-től folyamatosan kivált a főiskola szervezetéből és 1971. november 15-ével az Országos Légvédelmi Parancsnokság alárendeltségébe került.

A szervezeti változások a szárazföldi csapatok alkalmazása harcászati-hadműveleti elveinek megváltozásával kapcsolatosak. Az első lépésben különvált a fegyvernemen belül a honi légvédelem rendszerében működő vadászfegyvernem és szoros együttműködést alakított ki a honi légvédelmi rakétaalakulatokkal. Ugyanekkor a honi légvédelem rendszerében részt nem vevő repülőalakulatok csatarepülő szolgálatra kerültek és a HM- közvetlen magasabbegység parancsnokság - az MN Csatarepülő Parancsnoksága - alárendeltségébe helyezték őket. Az új koncepció kiképzési és műszaki-személyi feltételei biztosításának teljes súlya a főiskolára hárult.

A főiskola követte a légierőben végbemenő szervezeti változásokat. Kivált az OLP alárendeltségéből és a Kiképzési Csoportfőnökség alárendeltségébe került. Ez két fontos változást okozott a főiskola életében: egyrészt megszűnt a közvetlen repülő üzemeltetés, a hajózók gyakorlati képzése. Tehát a főiskolán megszűnt a közvetlen gyakorlati repülőgép-vezetői képzés. Tisztjelöltjeinket ezt követően kizárólag a Szovjetunióban és Csehszlovákiában képezték repülőgép vezetésre. Másrészt megnövekedett a csapatszolgálat szerepe, ami a csapatokkal való szorosabb kapcsolatok kiépítését feltételezte és eredményezte.

6. Az anyagi-technikai feltételek javulása: hetvenes évek

A megnövekedett oktatási feladatok ellátását segítette az anyagi-technikai feltételek javulása. Az 1970-es évek elején kiselejtezték, és új technikával pótolták a vadászfegyvernem standard típusait. A MiG-15, MiG-15BISz, MiG-17PF, MiG-19 gépeket a sokkal korszerűbb, kétszeres hangsebességgel repülő szuperszónikus MiG-21 variánsok váltották fel. (Ez a típus egyaránt alkalmas az egyszerű és bonyolult időjárási viszonyok közötti bevetésre.) Leselejtezték azt a néhány IL-28 típusú könnyű frontbombázót is, amely még eddig repült, s ezzel ez a fegyvernem meg is szűnt. A LI-2 eddig kiválóan bevált, de a saját kategóriájában már elavulttá vált típustól is végleg búcsúzni kellett. Csapatszállításra és ejtőernyős deszantegységek kihelyezésére - a Mi-1, Ka-26 és Mi-8 helikopterek mellett AN-24, valamint AN-26 típusokat alkalmaztak. Az évtized végére (1979) megjelentek a korszerű, nagy tűzerőt és manőverezést biztosító harci helikopterek a földi csapatok támogatására, pótolva a hadrendből kivont, elavult IL-10-eseket (Párduc).

Már a főiskolává válás idején átadtak egy új, korszerűen berendezett 17 tantermes épületet. Ekkor kerültek kialakításra a szaktantermek, laboratóriumok, tanműhelyek és gyakorlópályák, lőterek. Elkészültek azok a sportlétesítmények is, amelyek alkalmasak voltak a hajózók speciális erőnléti felkészítésére és a tömegsportra. 1968-ban megkezdődött a modern audiovizuális és egyéb oktatástechnikai eszközök széleskörű alkalmazása.

A főiskola alapfeladata továbbra is az volt, hogy alapfokú tisztképzés keretében biztosítsa a repülőcsapatok számára a jól képzett állományt. De itt folyt a külföldön tanuló hallgatók nyelvi és katonai elő-, illetve utóképzése. Emellett a hivatásos és tartalékos tiszti állomány tanfolyamrendszerű képzése is itt történt. Tehát 1972-re egy valóban magasabb minőségű oktatómunkát végző, korszerű katonai műszaki főiskolává alakult át az intézmény. (Véletlen, de jellemző tény, hogy Farkas Bertalan és Magyari Béla későbbi űrhajósokat is éppen 1972-ben avatták tisztté a 'Kiliánon'.) Az iskola 1961-es megalapításától számolva 1972-ig körülbelül 2000 fiatal, jól képzett tisztet biztosított a repülőcsapatok számára.

Az intézmény képzési színvonala is - a követelményekhez felnőve - elérte a tényleges főiskolai szintet. Ezt ismerte el az Elnöki Tanács 1973. évi 12. számú törvényerejű rendelete is, amely alapján: "A katonai főiskolán szerzett oklevél - a katonai képesítéssel egyidejűleg - meghatározott szakon üzemmérnöki, üzemgazdászi vagy általános iskolai tanári képesítést is nyújt." Ennek a minőségi munkának az erkölcsi megbecsülését jelentette a honvédelmi minisztertől kapott "Aranykoszorús I. osztályú hajózótiszt jelvény' kitüntetés is, amelyet 1975. május 30-án adtak át a főiskola állományának.

Az 1970-es években javult a főiskola anyagi-technikai felszereltsége is. Új laboratóriumok, szaktantermek, gyakorló harcálláspont kialakítására került sor. Javult a műszer- és eszközpark. Mindezek ellenére gondot jelentett, hogy az alaptípusként oktatott repülőgépek mennyisége nem volt elegendő, így szükségessé vált a kétműszakos oktatás a szerelőcsarnokban, míg a hajtóműpróbákat továbbra is a csapatoknál végezték. Nehézséget jelentett a nagy hallgatói létszám elhelyezése, étkeztetése és egyes sportlétesítmények (pl. fedett uszoda) hiánya. (Nagyban javítja a testnevelési kiképzés hatékonyságát, hogy 1991-ben fedett uszodával bővült a főiskola sportlétesítményeinek sora.)

1973. szeptember 1-től az emelt szintű képzés keretében a főiskola már üzemmérnöki és általános iskolai tanári polgári oklevelet, képesítést is adott. 1974 szeptemberétől a képzés - a már elkészült - emelt szintű programok alapján történt.

1976-ban megkezdődött a Katonai főiskolai Előkészítő Tanfolyam (KET) és beiskolázták a polgári repülés számára az első civil hallgatókat (KPM képzés) Ekkor a hallgatók két hónapos alapkiképzését már az 5. Gépkocsizó Lövészezrednél (Mezőtúr) hajtották végre.

7. A nyolcvanas évektől napjainkig

Az 1982-83-as tanév új feladatokat is jelentett a főiskolának. Ugyanis e tanévtől - együttműködve az MN 1929. repülő ezreddel - megindult a helikoptervezetői képzés. A gyakorlati képzést Mi-8 típusú helikopteren az ezred repülő százada, az elméleti képzést a főiskola szaktanszékei végezték.

1985. szeptember 1-jén kezdte meg működését a főiskola bázisán a repülőgép-szerelő és repülőgép-műszerész Tiszthelyettesképző Szakközépiskola Kovács Pál alezredes vezetésével. A csapatok részére képzett repülőgép-szerelő tiszthelyettesek mellett elsősorban a 'Kilián', de a többi katonai főiskola számára is beiskolázási bázist jelentett. Szerepe 1990 után, a kétéves tiszthelyettes képzés megszűntével tovább növekedett. A szakközépiskola 1991 végétől folyamatosan kivált a főiskola szervezetéből és önálló intézményként funkcionál.

Az 1980-as évek végéig a képzés sajátossága, célja alapvetően nem változott. 1982. október 1-jével új parancsnokot kapott a főiskola Zsemberi István mérnök ezredes személyében. (A korábbi parancsnok, Brassói Tivadar vezérőrnagy nyugállományba vonult.) A felkészítés továbbra is az első tiszti beosztásra történt. Ez nem változott az 1986-os szervezeti átalakítás során sem. Az életbe léptetett átfogó képzési reform következtében megkezdődött az átmeneti és az új, hároméves képzés előkészítése, így - a szükséges tantervi korrekciók elvégzése után - az 1984-85-ös tanévben kezdő évfolyam az 1986-87-es tanévben, míg az 1985-86-os tanévben kezdő évfolyam az 1987-88-as tanévben végzős évfolyammá vált. (Ezért 1987. augusztus 20-án két évfolyam, az 1983-ban és az 1984-ben kezdettek avatására került sor.)

Az 1989-90-es tanév ismét változásokat jelentett. A rendszerváltás nemcsak szervezeti (ismét 4 éves képzés 1991-től), hanem névváltozást is hozott. Az 1051/1991. (XI.5./) Kormányhatározat alapján az intézmény 'Szolnoki Repülőtiszti Főiskola' néven folytatja működését, Nagy Szilveszter mérnök vezérőrnagy vezetése alatt. 1996. szeptember 1-től a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Szolnoki Repülőtiszti Főiskolai Karaként, majd újabb egy év múlva ZMNE Repülőtiszti Intézetként folytatta oktató munkáját, Dr. Németh Miklós ezredes vezetése alatt.

2001. szeptember 01-től újabb átalakuláson ment át az intézmény, a továbbiakban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar Repülőműszaki Intézeteként működik, Prof. Dr. Óvári Gyula mk. ezredes irányítása alatt.

2004 júniusában újabb átalakítás következett (igaz ez nem érintette közvetlenül az intézetet), de az egyetem két karossá alakulása miatt a továbbiakban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar Repülőműszaki Intézeteként működik tovább, Prof. Dr. Óvári Gyula mk. ezredes irányítása alatt.

2007. november 1-től az Egyetem munkaköri jegyzékének változása miatt, a továbbiakban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar Repülő és Légvédelmi Intézetként működik tovább, Prof. Dr. Óvári Gyula egyetemi tanár irányításával. Az átalakulás során az Intézet korábbi két tanszéke - a Fedélzeti Rendszerek Tanszék és a Sárkány-hajtómű Tanszék - további két tanszékkel - a Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszékkel és a Légvédelmi Rakéta, Tüzér és Radartechnikai Tanszékkel - bővült.

2011. szeptember 1-től az egyetemünk -- felkészülve az új létrejövő Nemzeti Közszolgálati Egyetembe történő integrációra -- egykarossá alakult át. Ennek következtében a Repülő és Légvédelmi Intézet is átalakult, a továbbiakban Tanszékként működik tovább. A szervezet új elnevezése ZMNE Hadtudományi Kar Katonai Üzemeltető és Logisztikai Intézet Katonai Repülő és Légvédelmi Tanszék. A tanszék új vezetője Dr. Palik Mátyás alezredes, egyetemei docens.

2012. január 1-vel létrejött a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Ennek megfelelően ismét névváltozás következett be, a szervezet neve Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Üzemeltető és Logisztikai Intézet Katonai Repülő és Légvédelmi Tanszék lett. A tanszék vezetője Dr. Palik Mátyás alezredes, egyetemei docens maradt.

2012. július 1-vel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar belső struktúrája megváltozott. A Katonai Üzemeltető és Logisztikai Intézet két további intézetre, a Katonai Üzemeltető Intézetre és a Katonai Logisztikai Intézetre tagozódott. Az addigi Katonai Repülő és Légvédelmi Tanszékből kivált a Légvédelmi Rakéta, Tüzér és Radartechnikai szakcsoport. Az egyetem szolnoki bázisán lévő Fedélzeti Rendszerek Szakcsoport, Repülésirányító és Repülő-hajózó Szakcsoport valamint a Sárkány-hajtómű Szakcsoport, Katonai Repülő Tanszék néven folytatta munkáját, Dr. Palik Mátyás alezredes, egyetemi docens irányításával.

2015. október 10-től a Kar és az Egyetem vezetésének kezdeményezésére, minőségi változás következett be, a tanszék bázisán létrejött a Katonai Repülő Intézet. Az eddigi szakcsoportok nagyobb önállóságot kapva újra tanszékekké váltak és visszakapták a korábbi nevüket. Az intézet igazgatója Dr. Palik Mátyás ezredes lett. A tanszékek vezetésével Dr. Szilvássy László alezredest (Fedélzeti Rendszerek Tanszék), Dr. Bottyán Zsolt századost (Repülésirányító és Repülő-hajózó Tanszék) valamint Dr. Kavas László alezredest (Sárkány-hajtómű Tanszék) bízták meg.