Magyarországon először 1919 őszén, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és a forradalmak bukását követően nyílt lehetőség arra, hogy egy önálló nemzeti katonai akadémiát állítsanak fel. A Honvédelmi Minisztérium a Hungária körúti Pálffy tüzérlaktanyát bocsátotta a Hadiakadémia rendelkezésére. Az oktatás Tövisházy-Ferjentsik Ottó vezérkari ezredes vezetésével 1920. szeptember 27-én indult meg. A trianoni tiltások miatt a következő tizenhét évben, de különösen 1927. márciusáig rejteni kellett az intézményt, ezért 1921 és 1927 között Ludovika Akadémia Tiszti Továbbképző Tanfolyam néven, majd Magyar Királyi Budapesti Honvéd Tiszti Szabályzatismertető Tanfolyamelnevezéssel működött, a harmincas évek fordulóján a „Hungária körúti tiszti szállóként” volt ismert. 1939 márciusától 1945 májusáig ismét Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia néven működhetett. A hadiakadémiára csak olyan tényleges állományú nőtlen tisztek jelentkezhettek, akik első tiszti rendfokozatukat valamelyik katonai akadémián (1927-tõl a Ludovika Akadémián) szerezték, nem töltötték még be a 30. életévüket, és általában főhadnagyi rendfokozattal rendelkeztek. A Hadi-akadémia elvégzése után a hallgatók a vezérkari testület tagjai lettek, de alkalmasságukat, felkészültségüket, jellemüket állandó ellenőrzés alatt tartották, hiszen csak így maradhattak a testület tagjai.
Csikány Tamás ezredes/ Boda Mihály
Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék