1664. június 30-án nehéz nap virradt Zrínyi (VII) Miklósra. Csáktornyán kapta a hírt, hogy a Zrínyi-Újvár elesett az az erősség, melyet ő maga álmodott meg, építtetett és amelyért annyit küzdött mind a törökkel, mind belső ellenzőivel szemben.
Bátor és provokatív, de stratégiailag alaposan megfotolt döntés volt hódoltsági területre építeni a várat. A Muraköz pajzsa védte a birtokait, biztosította a Mura és Dráva vidékét, kiváltotta a meggyengült légrádi várat és számos további őrhelyet, védte Stájerországot, blokkolta Kanizsa várát
„Amit egyetlen történetíró még föl nem jegyzett, és egészen hallatlan dolog, lelkem nagy fájdalmával írom Excellenciádnak, hogy az én új váramat, teljesen ép állapotban, ágyúktól össze nem rombolva és alá nem aknázottan ma reggel a mi nagyobb létszámú _seregünk szeme láttára, puszta karddal elfoglalta és megszállta a török.” – írta, amikor megtudta, mi történt.
A váratlan és megalázó vereség után Zrínyi visszavonult Csáktornyára; innen vezetett az útja a pár hónappal későbbi, november 18-i haláláig.
Az évforduló alkalmából június 30-án kegyeleti megemlékezést tartottak a vár udvarán emelt obeliszknél. Az eseményen koszorút helyeztek el mindazok emlékére, akik életüket áldozták a török elleni harcokban. A kar képviseletében Szabó Sándor alezredes, az NKE HHK Hadászati és Hadműveleti Tanszékének vezetője, valamint Padányi József, egyetemi tanára rótta le tiszteletét.
A korabeli eseményekről itt tudhat meg részleteket az érdeklődő olvasó: https://www.scribd.com/document/596998482/Exploring-Zrin-Newcastle-on-the-Field és https://openaccess.ludovika.hu/nke/catalog/download/226/1898/4427?inline=1
Szöveg és fotók: Szabó Sándor