Európának fel kell készülnie arra, hogy az Egyesült Államok folyamatos visszahúzódásával nagyobb katonai felelősséget kell vállalnia saját védelmére – hangzott el a Közös Biztonság- és Védelempolitikai Orientációs Tanfolyamon.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara (HHK) a European Security and Defence College (ESDC) együttműködésével október 5. és 9. között tartja meg a Közös Biztonság- és Védelempolitikai Orientációs Tanfolyam (CSDP Orientation Course) képzést. Az NKE HHK campusán megrendezett tanfolyam fő célja, hogy átfogó elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtson az Európai Unió Közös Biztonság- és Védelempolitikájának (CSDP) működéséről a résztvevők, tagállami minisztériumok, uniós intézmények közép- és felsővezetői, katonatisztek, rendvédelmi dolgozók és diplomaták számára.
A Széchenyi Díszteremben tartott nyitónapon a szervezők nevében Molnár Anna, a NKE HHK Nemzetközi Biztonsági Tanulmányok Tanszék egyetemi tanára köszöntötte az egybegyűlteket, és a program ismertetése mellett a közös európai védelmi együttműködés aktualitására hívta fel a figyelmet.
Köszöntőjében a Honvéd Vezérkar főnöke leszögezte: az európai biztonsági és védelmi rendszer az EU alapítása óta nem tapasztalt súlyú kihívásokkal néz szembe, egy katonai, stratégiai verseny zajlik új technológiákkal, az ukrajnai háború pedig megmutatta, hogy Oroszország nem tiszteli a határokat. Sándor Zsolt vezérezredes szerint ezekben az években az uniós tagállamok „közös európai védelmi kultúrát építenek”, és ennek sarokköve továbbra is a NATO. Mint fogalmazott, a katonai képességek fejlesztése és azok összehangolása a többi tagállami haderővel, a kommunikáció, a szoros együttműködés stratégiai érdek. „Önök az eszközei ennek, és nagyban múlik önökön, hogy ez sikerrel jár-e vagy sem” – tette hozzá. A Honvéd Vezérkar főnöke az uniós közös biztonság- és védelempolitika stratégiai dokumentumainak tanulmányozásához erőt kívánt a résztvevőknek, és úgy vélte, hogy ez az ötnapos képzés remek alkalom a tapasztalatok megosztására, az egymással való kommunikálásra.
Varga Attila Elek nyitóelőadásában elmondta: az EU egy stratégiai átmeneti időszakban van, amely tele van bizonytalanságokkal, az Ukrajna elleni orosz agresszió óta az EU kibertámadásokkal, szabotázsakciókkal, légtérsértésekkel néz szembe, a kritikus infrastruktúra védelmére a készenlét megteremtése sürgős feladattá vált. A Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok áthelyezi a hangsúlyt a csendes-óceáni térségre, ezért Európának nagyobb felelősséget kell vállalnia saját védelme biztosítására, ugyanakkor Amerika és a NATO továbbra is kulcsfontosságú szereplők maradnak Európa védelmének szempontjából, és továbbra is ez ad keretet a jövőbeli európai haderőfejlesztések számára.
Az államtitkár szerint párhuzamosan zajlik a hagyományos haderők, illetve a dróntechnológia, az AI-vezérelt katonai technológiák fejlesztése, és kulcsfontosságú a tagállami hadseregek interkonnektivitása és a technológiák, alkatrészek utánpótlási útvonalainak biztosítása is. „Az adaptáció sebessége számít, a képességek megteremtése, valamint a gazdaság és a lakosság tűrőképességének rugalmassága szintén fontos tényező” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a hatékony védelemhez három adottság szükséges: az elrettentő képesség, az hadiipari képességek, a hosszútávú befektetések, valamint az uniós védelmi szektor gyors reagálóképessége.
Varga Attila Elek beszéde végén leszögezte: Magyarország a transzatlanti együttműködés támogatója, a védelmi szövetség mindkét pillére, a NATO és az EU katonai képességeinek párhuzamos megerősítésében érdekelt, majd a kor mottójaként a Top Gun című filmből idézett: „Az idő a legnagyobb ellenséged”.
Lippai Péter dandártábornok, az NKE HHK dékánja köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy az elmúlt évtizedekben súlyos biztonsági fenyegetések jelentkeztek az EU közvetlen közelében, ezért a közös fellépés, az együttműködés soha nem volt sürgősebb, mint most. „Egység, rugalmasság és stratégiai vízió” kell a hatékony fellépéshez – szögezte le a dékán.
A megnyitó utolsó felszólalója, Stanislava Kraynova, az ESDC oktatója bemutatta szervezetét, amely húsz éve tevékenykedik a katonai vezetők oktatásában, kiképzésében, ez egy brüsszeli központú oktatási hálózat a katonai akadémiák, egyetemek között, amelynek feladat a közös biztonság- és védelmi politika hiteles bemutatása, elmagyarázása.
A nyitónap első panelelőadását a George Marshall Center dékánhelyettese tartotta az európai biztonságpolitikai stratégia évtizedes evolúciójáról. Ralf Roloff elöljáróban leszögezte: a sikeres biztonságpolitika kulcsa az, hogy milyen gyorsan tud egy stratégia a válságra reagálni. Az előadó emlékeztetett: 2003-ban készült az EU első biztonsági stratégiája, aztán 2016-ban a globális stratégia, és jelenleg zajlik az új uniós biztonsági stratégia megalkotása.
Ralf Roloff szerint az európai integráció számára általában a válságok adnak lendületet, a krízisekre adott intézményes válaszok új együttműködéseket hívnak elő. Mint mondta, a jelenkor konfliktusai „polikrízisek”, vagyis többrétegű válságok, amelyeknek csak az egyik rétege a hatalmi versengés, több válság interakciója pedig kiszámíthatatlan hatásokat vált ki, erre pedig általában a korábbi megoldási módszerek már nem alkalmasak.
A 2001 után megjelenő biztonsági fenyegetésekre (terrorizmus, regionális konfliktusok, failed states, stb.) adott válaszok az elrettentés, a különböző biztonsági intézkedések, a hatékony multilaterális kapcsolatok és a közös védelempolitika megerősítése volt. A folyamatnak fázisai vannak, az uniós védelmi integráció egyre mélyül: a Lisszaboni szerződés 42(7) cikkelye (2009), PESCO (2017), EDF (2021), SAFE (2025), és jelenleg ott tartunk, hogy a 2030-as évekre várhatóan a Védelmi Unió kialakítása lesz napirenden.
Az új uniós biztonsági stratégia azzal számol, hogy az Egyesült Államok katonai jelenléte csökkenni fog Európában, ezért meg kell teremteni az „európai stratégiai autonómia” feltételeit, képességek fejlesztésére, védelmi innovációra, készenlétre, a 42(7) cikkely működőképessé tételére lesz szükség, és vélhetően lesz egy európai védelmi klauzula (kvázi 4-es cikkely szerinti eljárás), és egy Európai Biztonsági Tanács is.
A második panelelőadáson az Európai Unió Katonai Törzsének (EUMS) főigazgató-helyettese és vezérkari főnöke Válságkezelés és az EU címmel tartott előadást, amely során az uniós katonai együttműködés különböző struktúráit mutatta be. Horváth Gábor vezérőrnagy elmondta: mindennek az alapja az alapszerződések, a 2009-es Lisszaboni szerződés, majd az EU közös kül- és biztonságpolitikája, és ezen belül helyezkedik el a közös védelmi politika (CSDP). Ennek összehangolása nem egyszerű a 27 tagállam között, amely lehet konszenzusos vagy minősített többséget igénylő döntéshozatal.
A védelmi politika meghatározásában szinte minden uniós intézménynek van szerepe. Az Európai Parlamentnek van Külügyi Bizottsága, korábban annak egyik albizottsága volt a Biztonsági és Védelmi Bizottság, amely tavaly óta önálló bizottság lett. Az Európai Bizottság főigazgatóságai között van egy védelmi egység is, az Európai Tanács mellett működik az EU Katonai Bizottság (EUMC), amely tanácsot ad a Politikai és Biztonsági Bizottságnak – az EUMC katonai szaktanácsadói szerve pedig az EU Vezérkar (Európai Unió Katonai Törzs – EU Military Staff (EUMS)). Horváth Gábor előadása végén felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a bonyolult együttműködési struktúra dacára van egy fontos és világos működési alapelv: minden katonai válságkezelő misszióhoz két tanácsi döntés kell; egy, amely költségvetési fedezetet biztosít rá, a másik pedig az a szakmai döntés, amely konkrétan elindítja a küldetést.
Szöveg: Maráczi Tamás
Fotó: Szilágyi Dénes