A Görgey-Kör Délután elnevezésű rendezvényen ezúttal az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat döntő tényezőiről beszéltek a történészek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs Társalgójában április 22-én. Az eseményt az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszéke, illetve a Görgey-Kör közösen szervezte.
1849 tavaszának politikai helyzetéről Hermann Róbert történész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese tartott előadást. A Károli Gáspár Református Egyetem oktatója egyebek mellett a fővezéri kérdés dilemmájáról beszélt. Kifejtette: Kossuth Lajosban több név is felmerült, melyik tábornokra bízza a fővezéri pozíciót az ellentámadás vezetésekor. Emlékeztetett: 1849 januárjában – azután, hogy a honvédsereg feladta a fővárost és a magyar országgyűlés áttette a székhelyét Debrecenbe – Kossuth kezdetben Bem Józsefet szerette volna felkérni, mert ő volt az egyetlen, aki katonai sikereket ért el. Mivel Bem még be akarta fejezni a harcokat Erdélyben, ezért Dembinszky Henrik volt a következő jelölt, de amikor Kápolnánál szembe került Windisch-Grätz császári-királyi tábornagy csapataival, elvesztette az ütközetet – idézte fel. Hozzátette: Dembinszky viselkedése miatt a beosztottjai fellázadtak ellene, így leváltották.
Hermann Róbert szólt Görgei Artúr és Vetter Antal fővezéri tevékenységéről és a cibakházi csatáról is, majd kitért az olmützi alkotmányra, amely az 1848 előttihez képest még inkább részekre szabdalta Magyarországot. Kiemelte: ahhoz, hogy Kossuth érdemben válaszolhasson, katonai sikerek kellettek volna, amelyek viszont elmaradtak, ezért ő lett a hadsereg fővezére és maga mellé vette táborkari főnöknek Klapka Györgyöt. A történész úgy fogalmazott: Kossuthban volt annyi önkritika, hogy tudja, nem alkalmas a hadsereg vezetésére, ezért nem sokkal ezután ideiglenesen Görgeit nevezte ki, amit a hatvani, tápióbicskei és isaszegi csaták sikere igazolt is. A gödöllői haditanács után végül 1849. április 14-én kikiáltották az ország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását – tette hozzá.
Az 1849-es tavaszi hadjárat előtti katonai helyzetről és a harcok lefolyásáról már Csikány Tamás dandártábornok, egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem korábbi tudományos rektorhelyettese tartott előadást. A Kodolányi Egyetem jelenlegi rektorhelyettese felidézte, hogy a császári csapatok 1848 decemberében indítottak támadást, majd néhány hét alatt elfoglalták hazánk jelentős részét és a magyar csapatokat beszorították az ország közepére. Csikány Tamás rámutatott: ebből a hazai hadsereg igyekezett előnyt kovácsolni. Úgy fogalmazott: olyan hadműveleteket terveztek, amely a kor szokásainak megfelelő elemekből álltak, viszont a győzelem érdekében igyekeztek meglepni az ellenséget. Görgei kiváló képességeire utalva kitért arra is, hogyan derítették fel, hogy Gödöllő térségében állomásoznak a császári seregek. Beszélt Klapka György javaslatáról is, amelynek értelmében Görgei csapatai nem frontális támadást, hanem átkarolásos hadműveletet hajtottak végre, vagyis az ellenség jobb szárnyát kerülték meg a fő erővel. Beszélt egyebek mellett a tápióbicskei és az isaszegi csatáról is, amelyek következtében a magyarok visszafoglalták a Duna-Tisza közét, de felhívta a figyelmet arra, hogy az igazi stratégiai célt nem sikerült elérni.
Csikány Tamás emlékeztetett: Kossuth szerette volna, ha csapataink a Pesten állomásozó császáriakat támadják, de Görgeiék elmagyarázták neki, hogy ennek nem lenne értelme. Megerősítette: Windisch-Grätz több hibát is vétett, így a magyarok át tudtak kelni a Garam folyón és megérkeztek Komáromhoz. A történész véleménye szerint Görgei hibát követett el azzal, hogy felszabadította ugyan a várost, de döntő csata megvívására nem törekedett, pedig ott lehetősége lehetett volna erre. A történész úgy fogalmazott: „a gödöllői és a komáromi hadművelet nemcsak az 1848-49-es szabadságharc egyik csúcspontja, hanem az egész magyar hadtörténet egyik legcsodálatosabban végrehajtott hadműveletsorozata volt”.
A Görgey-Kör Délután kerekasztal-beszélgetésén – amelynek moderátora Solymosi József, a Hadtörténelmi Levéltár vezetője volt – Kedves Gyula történész megerősítette szerint Windisch-Grätz nem volt jó hadvezér. Az NKE múzeumi referense valószínűsítette azt is, hogy az osztrák-királyi csapatok tábornagyát többen meg akarták buktatni, főként Jellasics horvát bán és Schlik tábornok. Kedves Gyula annak a véleményének is hangot adott, amely szerint a tavaszi hadjáratban a magyar honvédsereget felszereltségben, ruházatban és fegyverzetében nem múlta felül a császáriaké. Hangsúlyozta: a magyarok sikerei nemcsak a fiatal tábornokok kezdeményezőképességének köszönhetők, hanem annak is, hogy kevesebb, mint egy év alatt kiállítottak egy ilyen kiváló haderőt.
Szöveg: Szabó Réka Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes