A fenti fő címe volt 2017. november 8-án tanárok és a doktori hallgatók fontos, specifikus témájú konferenciájának, amit KÖFOP-2.1.2. projekt támogatott. A téma szerkezetét, a társadalmi, politikai és gazdasági konfliktusok képezték. A konferencia két panelben zajlott, magam a második panel munkájához csatlakoztam, melyben Szente-Varga Monika dékán-helyettes (NKE), Asqui Jorge Kristóf (NKE HHK Doktori Iskola), valamint Deák Máté Iván (PTE doktori hallgató) adott elő. A témák időszerűségét növeli, hogy - a szatellites telekommunikáció ellenére is, - a bemutatott dél-amerikai organikus társadalmi világok, milyen ismeretlenek az európaiaknak, pedig sokszor igen hasonló problémákkal küzdenek, és hasonló megoldásokat alkalmaznak. Az ecuadori, bolíviai, s egyáltalán a dél-amerikai egyszerű emberek életproblémáinak megértése, sokat segít, amikor nemcsak külpolitikai, intézményi, hanem emberi kapcsolatokat is keresünk.
Szente-Varga Monika a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar dékánhelyettese (NKE) kiváló előadásának címe: a „Bolíviai vízháború” volt. Cochabamba város mocsaras vidékével illusztrálta a helyzetet. A városban 60 %-os a vezetékes vízzel való ellátottság, és 50%-os csupán a csatornázottság aránya. A világbank támogatásával víz-szennyvíztisztító rehabilitációs program kezdődött a Bechtel cég közreműködésével, amely 30 %-os vízdíj emeléssel indított, melyet tüntetések kísértek. A rendőrség szimpatizált a lakossági megmozdulással, a hadsereg azonban nem – emelte ki a tanárnő (megjegyzem ennek akkor lehet különös jelentősége, amikor fegyverhasználatra kerülhet sor). A lakosság döntő többsége a szegénységi küszöb alatt él, jelentős a mélyszegénység, ezért tudja fenntartani hatalmát a Evo Morales ajmara származású politikus, aki 1959-ben hétgyermekes családba született, és az ország első indián származású elnöke. A tanárnő által elmondottakból következik, hogy dél- amerikai országokban a kapitalizmus fejletlensége, valamint a tömegek szegénysége, jó talaja a sajátos baloldali politikáknak.
A konzultáció során említettem, hogy azért modell értékű a tanárnő előadása, mert az alapvető energiaforrások (víz, szén, olaj) fokozatos elvesztésével, radikálisan megváltozik a társadalmak, emberek viselkedése, melynek spektruma a jelentős fegyveres konfliktusokig terjedhet.
Asqui Jorge Kristóf (NKE HHK Doktori Iskola) előadásának címe, „Ecuador: egy dél-amerikai kisállam mozgástere a regionális együttműködések tükrében” volt. Apai ágon ecuadori származású előadó kiemelte, hogy különösen az olyan dél-amerikai kis államok esetében, mint Ecuador a társadalompolitikai törekvések hasonlóak hazánkéval, amennyiben megoldásaikat önmagukból merített erőre támaszkodva, kifelé elsősorban a regionális együttműködés horizontján keresik. Ecuador 1830 - óta szuverén állam, talán nem véletlen, hogy megtalálható Petőfi Sándor piros-fehér-zöld szalagokkal feldíszített bronz szobra is a fővárosban, melyhez az előadó hozzátette, hogy Budapesten is megtalálható Eugenio Espejo - orvos, ügyvéd, író - szobra, aki támogatta a függetlenségi harcokat. Hazánk 2014-15-ben újraindította a Quitoi követséget. 2009 - től nincs amerikai támaszpont az országban, mely négy földrajzi régióra tagolódik: (tenger)part-menti, hegyvidéki, valamint az Amazonas és Galapagos régiók. A régiók gazdag művészeti, népművészeti hagyományokkal rendelkeznek, az öltözködési és köznapi élet látható tradícióinak őrzésében, - az előadó, különösen - a lányokat, asszonyokat említette (ruhaszínek, anyagok, karkötők, táskák és egyéb kiegészítők, alapformái, stb.). Párhuzamként beszélt az előadó, nemcsak a nemzetépítési törekvésekről, hanem a jelentős területvesztésről (amazonasi) is, amit eredetileg egyébként az ecuadoriak fedeztek fel!
A konzultáció során rákérdeztem a népcsoportok és a népmozgások során beáramlók integrációjára - asszimilációjára. Az előadó részletesen beszélt a helyzetről, s az asszimiláció jelentőségét hangsúlyozta, hozzátéve, hogy egyébként a népcsoportok etnikai-kulturális identitása Ecuadorban is erős karakterű.
Deák Máté Iván (PTE) előadásának címe, „Dél – Amerika légi útvonalainak kiépítése a XX. század elején – A kontinens, mint az európai és észak-amerikai légi integrációs kísérletek ütközőpontja” volt. Az előadó elmondta, hogy a téma választásban témavezetője Dr. Fischer Ferenc orientálta. Megjegyzem, magam is nagy tisztelője vagyok a professzor úrnak, akivel voltak közös doktori események, melyben részt vettünk. Az előadó történetileg vonatkozásában visszautalt a versailles-i békediktátumra, mely megtiltotta Németországnak a repülést, légierő és légiflotta kiépítését (hozzátehetjük, hogy vezérkar működésének, a tisztek oktatásának lehetőségét is tiltotta, amit a második világháborút lezáró Párizs-környéki béke 1947-ben megismételt). A békediktátum alól kibújva azonban már 1926-ban létrehozták a civil repülés érdekében a Lufthansát, és megkezdték a leányvállalatainak (Condor, Sunicat, Scadta) kiépítését is. Az akkori német favorit gép a Junkers F13 volt. Az előadó exponálta az értékelt időszakban a német-francia ellentéteket a repülési koncepciókkal kapcsolatban.
A konzultáció során javasoltam, hogy kiemelhető a német technológiai tudás, amely politikai stratégiává vált, olyan stratégiává, amelyből, - különösen a rakétatechnikában Otto von Braun vezetésével - az amerikaiak saját űrstratégiát is építettek.
Összességében, Szente-Varga Monika tanárnő (NKE) profi kutatóként, a doktori hallgatók Asqui Jorge Kristóf (NKE), Deák Máté Iván (PTE) pedig jó érzékkel tudományos problémává alakították választott témáikat. Egy konferencia keretében kibeszélhető-e Dél-Amerika, azt hiszem nem. Az előadók a témák lényegéről, - helyszíni tanulmányutjaik tapasztalatai alapján, - jó kommunikációs készséggel, érvelő stílusban beszéltek. Kivetített dia sorozataik közvetítették a dél-amerikai helyszínek hangulatát is, segítették a megértést. Tanárként úgy ítélem meg, hogy a jelzett doktori hallgatók kutatói-módszertani attitűdjeik, valamint specifikus szakmai-elméleti felkészültségük alapján, alkalmasak a tudományos pályára.
Dr. Harai Dénes egyetemi tanár