Görgei Artúr honvéd altábornagy, hadügyminiszter, a honvédsereg fővezére születésének 200. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést és koszorúzást rendezett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Nemzeti Örökség Intézete és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Fiumei úti sírkert nemzeti emlékhelyén. A 2001 óta védett Görgei Artúr sírjánál tartott megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd ünnepi köszöntőbeszédekkel folytatódott.
Ünnepi megemlékezésében Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes visszatekintett arra, hogy Görgei hosszú élete során (98 évet élt) 10 hónap volt az, amikor be kellett és be is bizonyította, hogy ő egy igazi katona. Olyan katona, aki hadvezérnek is jó. „Szinte csoda, hogy a néhány hónap alatt összeverbuvált honvédsereg képes volt császári és királyi hadsereget megverni. Néhány csatában a magyar fölény érvényesült, mert Görgei olyan módon vezette a seregeit, hogy azon a ponton, ahol győzni akart, ott mindig több embere volt, mint az ellenségnek. Ezt nevezik hadművészetnek, a katonai vezetés művészetének. Az ellenséget olyan helyzetbe hozni, hogy csak úgy vállalhat el csatát, hogy már eleve veszve van. Vesztve van, mert a mozdulatainkat úgy vezényli a parancsnok, hogy a helyzeti előny, a kezdeményezés rögtön a mi kezünkben van. Görgei ehhez nagyon értett. Ez az, amit nem lehet iskolákban tanulni, erre születni kell és Görgei erre született” - mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Hadtudományi Doktori Iskola vezetője. Csikány Tamás így emlékezett meg a honvéd altábornagyról: „Görgei egy olyan katona volt, aki pontosan tudta, hogy mit akar elérni gyermekkorától kezdve, ismerte az utat, kitűzte maga elé és azon ment végig egészen 1849-ig, attól kezdve már kényszerpályán mozgott. Ő választotta, hogy a honvédseregben kíván szolgálni, mert hazafinak és republikánusnak érezte magát, és úgy gondolta, hogy ez az igaz út. Ő a magyar hadsereget, a hazáját választotta, amiért élt és halt. Ezért is nagy jelkép ő számunkra.”
Dr. Töll László arról beszélt, hogy miért fontosak a hősök a mai katonák számára. „Minden nemzet büszkeségének legfőbb alkotója a hadtörténelme. Egy nemzet hadtörténelme mutatja megfellebbezhetetlenül, mennyire vagyunk erősek: a vesztett és a nyert csaták, a talpra állások, és ami nagyon fontos, a hőseink. Egy nemzet erejét mutatja, mennyire becsüli meg ezeket a hősöket” - mondta, majd így folytatta: „Katonai hőseink száma számolatlan. És ebből Görgei, aki az egyik leghíresebb, még mindig vita tárgya, hogy áruló volt-e vagy sem, pedig nyilvánvaló, hogy nem volt az, hiszen a legkiválóbb történészek is ezt megállapították. Méltatlan arról a vita, hogy a nemzet pantheonjában van-e a helye. Ott van a helye. (…) Aki a hazáért élt és halt, annak a szolgálatába állította a tetteit és a tudását, az megérdemli, hogy nemzetünk magához ölelje. Ha ezt nem tesszük, elveszítjük saját történelmünket.” A Nemzeti Örökség Intézet munkatársa elmondta, hogy minden nép életében, a nép hősi múltjának a jelenkori letéteményesei a katonák. „Megvédték ezt az országot és lehetővé tették egyáltalán, hogy mi itt legyünk. A magyar hadtörténelem egy sikertörténet, mert még mindig itt vagyunk, ezer év óta; ezt elsősorban a katonáinknak köszönhetjük.”
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság nevében koszorút helyezett el a síremléknél Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a NÖRI főigazgatója és Dr. Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, az NKE tiszteletbeli doktora. A Nemzeti Közszolgálat Egyetem nevében Prof. Dr. Patyi András rektor és Dr. Pohl Árpád ezredes, a HHK dékánja ünnepélyes keretek között helyezett el koszorút.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes