Közelgő nemzeti ünnepünk, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére Lebstück Mária főhadnagy síremlékénél ünnepélyes keretek között koszorút helyezett el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara. „Lebstück Mária főhadnagy élve a lehetőséggel szinte mindent feláldozott azért, hogy ebben a férfias szerepben élhessen. Nagy árat fizetett” - hangzott el a megemlékezésen.
Az újpesti Megyeri temetőben tartott ünnepség a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd ünnepi köszöntőbeszéd következett.
Dr. Kaló József ünnepi megemlékezésében ismertette Lebstück Mária főhadnagy életútját. Az NKE HHK Katonai Vezetőképző Intézet Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszékének egyetemi docense az 1930-ban Zágrábban született Mária származását illetően elmondta, hogy apja jómódú horvát kereskedő volt, nagybátyja báró Simunich Boldizsár császári ezredes, anyai ágon pedig rokonságban állt Jellasics horvát bánnal. Kiemelte, hogy nagybátyjánál Bécsben nevelkedett és ott végezte tanulmányait is. Hozzátette, báró Simunich Boldizsár életvitele nagy hatással volt a lányra. „A bécsi forradalom kitörésekor férfi szerepet kívánt vállalni: harcolni akart a forradalom oldalán” - hangsúlyozta. Mint mondta, Mária eladott ékszerein fegyvereket vásárolt, levágatta a haját és Lebstück Károly néven csatlakozott a Nemzetőrséghez. Az októberi forradalom leverése után női ruhában menekült Magyarországra. „Mária egy olyan szabadságharc katonája lett, egy olyan ország függetlenségéért harcolt, melynek nyelvét nem értette”- fogalmazott. Hozzátette, a főhadnagy horvátul, németül, franciául beszélt. „Mária számos ütközetben és csatában vett részt, számos alkalommal megsebesült; hősies helytállásáért sorozatosan előléptették”- emelte ki. Kifejtette, hogy a kápolnai csata után maga kérte, hogy a huszárok közé léphessen és Buda visszafoglalásakor már főhadnagyi rendfokozatban harcolt.
Kaló József beszélt a főhadnagy Jónák József honvéd tüzér őrnaggyal kötött első házasságának körülményeiről; arról, miként ismerték fel női ruhában és jelentették Görgey honvédaltábornagynak, aztán hogyan rendelte el Kossuth Lajos a szabadon bocsátását. A szabadságharc leverését követően az aradi fogság és a horvátországi internálás időszaka következett Mária életében. „A főhadnagy hatalmas méretű gyűlölettel találkozott” - emelte ki. Hozzátette, ha elhagyta a házát, az emberek kővel és sárral dobálták meg, még bátyja is elfordult tőle és fiától, Jónák Páltól. Mint mondta, édesanyja Jellasics bánhoz fordult kegyelemért, aki személyes védelméről és nagyrabecsüléséről biztosította. „Inkább büszkék legyünk rá, hogy horvát nő, aki ellenséges táborban ilyen vitézül küzdött”- emelte ki a bán szavait.
Második férjével, Pasche Gyula műfestővel annak haláláig élt, majd Budára költözve francia nyelvet oktatott megélhetésként. 1880-ban az újpesti Csokonai utca 4-be költözött és ott is halt meg. „Újpesten köztiszteletben álló személyiség volt, aki mindig honvéd egyenruhában jelent meg, női ruhát csak otthon viselt” - emlékezett meg a főhadnagyról. Elmondta, hogy a ház falán 1935. március 15-én emléktáblát helyeztek el, Újpesten utcanév őrzi az emlékét. Hozzátette, síremléke az újpesti Megyeri temetőben található, amelyet közadakozásból emeltek. Kifejtette, hogy 1848-ban sok olyan nő volt, aki harcolni akart és a rendkívüli körülmények miatt kiléphettek női szerepükből. „Kiemelkedik közülük Lebstück Mária főhadnagy elsősorban hősiességével. Hajtsunk hát fejet emléke előtt!” - fejezte be gondolatait.
Lebstück Mária főhadnagy emléke előtt a tiszteletet kifejezve Budapest főváros IV. kerület, Újpest Önkormányzata képviseletében koszorút helyezett el Dr. Varga Zalán aljegyző, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nevében Dr. Pohl Árpád ezredes, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja.
Szöveg: Fecser Zsuzsanna
Fotó: Szilágyi Dénes