Ejtőernyős kiképzésen vettek részt a felderítő specializáción tanuló honvédtiszt jelöltek Szolnokon
Május 2-án vette kezdetét az a speciális kiképzés, melynek keretében a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának felderítő hallgatói elsajátították az ejtőernyős ugrással kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket.
Az ejtőernyős táborban a harmadik és negyedik éves felderítő honvédtiszt-jelöltek vettek részt, mely Szolnokon zajlott az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison, az ittebei Kiss József hadnagy Helikopter Bázis Laktanyában. Azonban az elméleti alapok oktatása már a budapesti Hungária körúti campuson elkezdődött, egy hónappal a Szolnokra való kitelepülés előtt. Az ejtőernyős kiképzés magában foglalta az elméleti és a gyakorlati ismereteket, az ejtőernyő hajtogatását, illetve az ejtőernyős ugrások végrehajtását is.
Az első etap főleg a különböző ejtőernyős ugrási körülmények földi begyakorlását tűzte ki célul. Ennek során a hallgatók az ún. földi szereken (olyan szituációs eszközök, melyeken a kiképzendők a valóságot megközelítő helyzetben tudják begyakorolni a különböző ejtőernyős helyzeteket) tudták tökéletesíteni a helyes gépelhagyási pozíciót, a szabályos földre érkezést, valamint a tevékenységek rendjét a légi járművön. Emellett sor került még az elméleti ismeretük bővítésére is: a tisztjelöltek számos előadást meghallgattak a lehetséges felmerülő vészhelyzetek elhárításáról, valamint az ejtőernyő használatáról, irányításáról.
A második szakaszban megtanulták, hogyan kell az előírásoknak megfelelően behajtogatni az ejtőernyőt ugráshoz, majd a hét közepén elméleti/írásbeli és gyakorlati vizsgákat tettek addig szerzett tudásukból. Miután minden felderítő hallgató sikeresen teljesítette a vizsgát, május 9-én végrehajtották életük első ejtőernyős ugrását. (Mármint a III. éves hallgatók, mert a IV. évesek már a 16. ugrásukkal folytatták az előző évben megkezdett ugrásaikat).
A következő időszakban – annak ellenére, hogy az időjárás nem bizonyult segítőkésznek (nagyon nagy volt a szél) – a honvéd tisztjelöltek képesek voltak teljesíteni a betervezett ejtőernyős ugrásokat, összesen 14-et, mellyel mindegyikük elérte a „combat ready” fokozatot. Az ugrásokat 800, illetve 400 m között hajtották végre, természetesen különféle módokon: először egyszerű terepre felszerelés nélkül, majd fegyverrel és felszereléssel, aztán ugyan ezeket az ugrásfajtákat éjszaka is, majd pedig bonyolult terepre nappal és éjszaka. A legutolsó, s egyúttal a legnagyobb próbatételt az jelentette, mikor éjszaka, bonyolult terepre, fegyverrel és felszereléssel kellett ejtőernyős ugrást végrehajtaniuk.
Az ejtőernyős tábor nem újdonság a tisztképzés felderítő specializációján, minden évben sor kerül rá a tavaszi félévben, ahol nem csak a több éves tapasztalattal, magas szintű tudással rendelkező oktatók, de a negyedik éves honvédtiszt jelöltek – akik előző évben már teljesítették az előírt ugrásokat – tapasztalataikkal segítették a harmadik éves társaikat, akik első alkalommal vettek részt ilyen típusú kiképzésen.
Ezúton mondunk köszönetet kiképzőinknek: Dr. Forray László alezredesnek és Horváth Tamás főhadnagynak, és a SEKICS (Speciális Ejtőernyős Kiképző Csoport) állományának.
Az ejtőernyőzés ugyan rendkívül fárasztó mind mentálisan, mind fizikálisan, a kiképzésen résztvevő felderítő hallgatók - akik egyébként az egyetemen és az egész oktatási rendszerben egyedülállóan vehetnek részt ilyen képzésben - egyhangúan egyetértenek abban, hogy megéri az ejtőernyős képzéssel járó minden negatív és pozitív élmény és tapasztalat a rengeteg fáradságot, kimerültséget - és büszkén mondják el magukról a résztvevők, hogy képesek voltak végrehajtani a több hétig tartó megerőltető és bonyolult oktatást, (és „túlélték az ejtőernyős ugrásokat is”), emberileg, szakmailag és lélekben is megerősödve.
Farkas Péter htj