NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
HADTUDOMÁNYI ÉS HONVÉDTISZTKÉPZŐ KAR

Eltemették a „Szerény Hőst”

Örök nyugalomra helyezték Székesfehérváron vitéz nemes békei Koós Ottót, az eddig leghosszabb kort megélt Ludovikást. A 2010-ben alezredesi rendfokozatot kapott nemzeti hős maga volt az élő hadtörténelem.

Vitéz nemes békei Koós Ottó 1915. december 3-án született Bécsben. 1935-1938 között a Ludovika Akadémia hallgatója, ott avatták hadnaggyá 1938. augusztus 20-án. A háborús megpróbáltatások után 1955-ig, 11 évig és 25 napig volt a pokoli orosz hadifogságban, hogy aztán hazatérve ÁVÓ-s gyűrű kísérete közepette 4364 napi fogság után szabaduljon. Tehát volt hadifogolytáborban, de börtönben is, elítéltként (halálra ítélték, de mivel törölték a halálbüntetést 25 évet kapott) volt „gulágos”.

„Hálásak vagyunk, hogy elkötelezettsége és bajtársai iránt érzett felelőssége nemcsak a háború alatt, a Gulagon és a magyar kommunista diktatúra börtöneiben nyilvánult meg, de a rendszerváltozást követően is, amikor a Vitézi Rend főszéktartójaként, illetve egykori ezredtársai visszaemlékezéseinek összegyűjtőjeként segítette elő közös múltunk feltárását és megőrzését” - fogalmazott részvétüzenetében Orbán Viktor miniszterelnök.

Vitéz nemes békei Koós Ottó számára a rehabilitációt a rendszerváltás hozta meg, 1991-ben, mint m. kir. századost előléptették őrnaggyá, később alezredessé. Belevetette magát a közéletbe, bölcsességével jelen volt a tisztképzésben. Nevéhez fűződik az 1938-ban avatott Ludovikások hősi halottai, valamint a székesfehérvári Magyar Királyi „Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred hősi halottai emléktáblájának avatása. „Szerény hős volt, aki a vitéz helytállást a honvédtiszti hivatás természetes velejárójának tartotta” – fogalmazott búcsúbeszédében Pohl Árpád dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának dékánja, aki hozzátette: a Ludovika Zászlóalj és az NKE megalakulása megmutatta, hogy a Ludovikások áldozata nem volt hiábavaló.

A dékán szerint szintén egyfajta elégtétel volt Vitéz nemes békei Koós Ottó számára, hogy a Ludovika  „rommá szentségtelenített”, majd felújított főépületét még láthatta régi ragyogásában. „Mi az, amit nekünk ez az életút jelent? A legfontosabb, hogy mindig tartsuk szem előtt a magyar tiszti hagyományokhoz való méltóvá válás kötelezettségeit. Ennek zászlóshajója a Magyar Királyi Ludovika Akadémia volt” - zárta beszédét Pohl Árpád.

A temetésen részt vett Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke is.

Vitéz nemes békei Koós Ottó életútjáról a Bonum Publicum magazin áprilisi számában részletesen is beszámolunk.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes


Címkék: Koós Ottó temetés