Ünnepi megemlékezést és koszorúzást tartott a Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából az Orczy-parkban található Tiszti hősi emlékműnél a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Az érdeklődők a Ludovika Főépület Szent László Kápolnájában ünnepi liturgián is részt vehettek.
A magyar Parlament egy 2001-ben született törvényben a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Hősök Emlékünnepévé nyilvánította: „Az Országgyűlés kötelességének érzi, hogy tisztelettel adózzék azok emléke előtt, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért”. A hősökre való emlékezés törvényi szabályozása azonban jóval korábbra tehető, hiszen IV. Károly magyar király kezdeményezésére már 1917 tavaszán elfogadott az országgyűlés egy olyan törvényt, amely az akkor dúló világháborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szólt. Ez kimondta, hogy „minden község (város) a saját területén létesítsen olyan emlékművet, amelyre a haza védelmében elesett hős fiainak nevét maradandóan bevésse.” A Tiszti hősi emlékműnél tartott megemlékezésen Kaló József egyetemi docens elmondta, hogy az első világháború által okozott pusztítás mértéke jóval nagyobb volt, mint a korábbi háborúk esetében, ezért volt indokolható kiemelt módon is megemlékezni az elesett hősökről.
Elhangzott, hogy a történelem első világméretű háborújában 33 ország vett részt és a halottak száma elérte a tízmilliót, a sebesülteké pedig a húszmilliót. Az ipari fejlődésnek köszönhetően megindult a fegyverek óriási mértékű tömegtermelése, ami azt is jelentette, hogy a haditechnika lett a harc megvívásának fő eszköze. „Az egyes embernek a háborúban játszott jelentéktelenségére válaszul spirituális késztetés született, hogy az EMBER-re emlékezzünk, a HŐS-re, aki a legdrágábbat, az életét adja a háborúban, s akinek az áldozata az emlékezés által válik nem értelmetlenné”- hangsúlyozta Kaló József. Az egyetemi docens elmondta, hogy 1924-ben újabb törvénnyel erősítették meg a hősök iránti tiszteletet, majd a következő évtől rendszeressé váltak a megemlékezések. Országszerte egyházi szertartásokat, koszorúzásokat tartottak, amelyeken kötelezően részt vettek a honvédség és a rendvédelmi testületek képviselői, a bajtársi egyesületek és a fiatalok szervezetei. Elhangzott az is, hogy a második világháború után, a kommunizmus éveiben ezt az ünnepet tilalommal sújtották, eszmei üzenetét eltörlendőnek ítélték. A rendszerváltást követően, egy 2001-es törvény rendelkezett arról, hogy a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapján tartják meg a Hősök Emlékünnepét.
Az idei megemlékezésen a Tiszti hősi emlékműnél koszorút helyezett el Szabó István honvédelemi ügyekért felelős államtitkár, Apáti Zoltán dandártábornok, Pohl Árpád dandártábornok, a HHK dékánja, Berta Tibor ezredes, Leib Péter alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnok-helyettese és Lakatos Imre zászlós, a zászlóalj vezénylő zászlósa.
A koszorúzást követően a Katolikus Tábori Püspökség és a Protestáns Tábori Püspökség ünnepi liturgiát tartott a Ludovika Főépület Szent László Kápolnájában.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes