Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1939-ben fogadta el az akkori törvényhozás az állampolgárok honvédelmi kötelezettségeit, a háború idején vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetén elrendelhető honvédelmi szolgálatokat, a gazdasági korlátozásokat és egyéb kivételes intézkedéseket egységes rendszerbe foglaló jogszabályt. Az első honvédelmi törvény megszületésének történelmi hátteréről és a mai korig nyúló hatásairól rendeztek konferenciát az NKE Hungária körúti campusán.
A törvényt az Országgyűlés két háza 1939. elején tárgyalta, majd március 11-i kihirdetésével lépett hatályba. Az ebben részletezett honvédelmi kötelezettségek között szerepelt a hadkötelezettség, a légvédelemmel és légoltalommal kapcsolatos kötelezettségek, ill. a leventekötelezettség. „A konferencia tiszteleg a magyar jogalkotás honvédelmi szempontból kimagaslónak tartott eredménye előtt és azt történeti és jogtörténeti aspektusból vizsgálja meg, tekinti át” – mondta köszöntőjében Jobbágy Zoltán ezredes. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar tudományos és nemzetközi dékánhelyettese hangsúlyozta, hogy az európai jogállami fejlődés szempontjából nagy fontosságú a honvédelem szabályozásának folyamatos fejlődése. Jobbágy Zoltán szerint manapság a változó körülményekhez igazodó szabályozás mellett törekedni kell arra, hogy a haderő korszerű, jól értelmezhető és hatékony védelmet segítő jogállami szabályozás szerint működhessen.
„Az 1939. II. törvénycikk megalapozta az azóta is töretlennek tekinthető honvédelmi különleges jogrendi szabályozási rendszer fejlődését”- hangsúlyozta előadásában Kádár Pál. A Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára elmondta, hogy ez volt az a jogszabály, amely elsőként foglalta össze, egyfajta kódexszerűen nemcsak a haderőre, hanem a kivételes jogrendre vonatkozó rendelkezéseket, szabályokat is. A törvény tágabb aspektusból világította meg azt, hogy hogyan kell a honvédelemnek, mint rendszernek működnie. „Számos olyan jó intézménynek a gyökere ez a törvény, amelyeket a mai napig is használ a jogrendszerünk”- tette hozzá Kádár Pál.
Az első honvédelmi törvény hadtörténeti jelentőségéről Kaló József tartott előadást. A HHK egyetemi docense a jogalkotási előzményeket sorolva szólt az 1707. évi ónodi országgyűlés által elfogadott Regulamentum Universale-től az 1912. évi XXX. és XXXI. törvénycikkekig számos jogalkotási aktusról. Az első honvédelmi törvény megszületésének történelmi kereteit olyan események adták, mint például az 1938-as Győri program meghirdetése, a bledi egyezmény, vagy az első bécsi döntés. Kaló József szerint az 1939-ben elfogadott II. törvénycikk a várható világégés hazai katonai felkészülésének legfontosabb jogi megalapozottságát jelentette. Emellett a törvény fogalmai, szerkezete, egyszerű nyelvezete és pontossága mintájául szolgált a későbbi honvédelmi törvényeknek. „A törvény több mint húsz évet élt, dacára a közben bekövetkezett világpolitikai belpolitikai és honvédelmi változásoknak”- fogalmazott az előadó.
A törvény a többi között rendelkezett a hadkötelezettségről is, amely a 18 és 60 év közötti férfiakra terjedt ki. Elhangzott az is, hogy a törvény piacgazdasági viszonyok között rendezte az állam, a hadviselés és a honvédség igényei kielégítését biztosító anyagi, gazdasági és munkakötelezettséget. Kaló József szerint a törvény ezen részének szabályozása eléri a mai kor szabályozási szintjét is.
A rendezvényen szó volt még a többi között a társadalom, politika és honvédelem kapcsolatáról az első honvédelmi törvény megalkotásakor, a Legfelső Honvédelmi Tanács intézményéről és a honvédelmi kötelezettségek rendszeréről.
Szöveg: Szöőr Ádám
Fotó: Szilágyi Dénes