Kossuth Lajosra és a nevét viselő katonai intézményekre emlékeztek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán. A nemzeti függetlenségért vívott 19. századi küzdelem legnagyobb alakjának szobrát születésének 217. évfordulója alkalmából koszorúzták meg.
Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Monokon. Születésnapján alakja és a hazáért vívott küzdelmei mellett arra is emlékeztek, hogy 51 éve alapították a nevét viselő katonai főiskolát, 71 éve a Honvéd Kossuth Akadémiát, a Kossuth Alapítvány pedig idén 11 éves. A Zrínyi Miklós Laktanyában és Egyetemi Campuson található szobrát az alapítvány kezdeményezésére 2008-ban állíttatta a Kossuth Lajos Hadtudományi Kar. Az alkotás Belek Lajos ny. ezredes, Mednyánszky-díjas szobrászművész alkotása.
A megemlékezésen Németh Balázs, a Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék tanársegéde arról beszélt, mi inspirálta Kossuth Lajost arra, hogy politikus legyen és életének milyen tanulságai lehetnek a ma élők számára. A hadtörténész beszélt Kossuth 1830-ban kezdődő politikusi karrierjéről, amikor kolerabiztos lett a Felvidéken. Ekkor szembesült a magyar jobbágyok sanyarú körülményeivel és ez vezetett ahhoz, hogy reformer lett. Országgyűlési Tudósításai a reformerek és konzervatívok tetteiről, a Törvényszéki Tudósítások pedig a Habsburg-párti igazságszolgáltatásról adott képet. Utóbbiért 4 év börtönt kapott, 1840-ben aztán három év után, amnesztiával szabadult, ami az ellenzéki politikusok körében jó ajánlólevél volt számára. Később a Pesti Hírlap szerkesztője lett, amely minden megakasztási kísérlet ellenére az ellenzék legjobb szócsöve volt Pesten. Létrehozta a Védegyletet az ipar védelmére, 1847-ben pedig zászlót bontott az Ellenzéki Párt, amelynek Kossuth lett a legfőbb szószólója. Megfogalmazták azt a nemzeti minimumot, amely a 12 pont alapjává vált. Németh Balázs szerint 1848-49. idején Kossuth személye kettős, főleg a katonák számára. Egyrészt elvitathatatlanok érdemei a Honvédség megszervezéséért, de mégsem lehet csak pozitív személyként tekinteni rá egyebek mellett Görgey mellőzése, vagy Dembinszky kétszeri fővezérré kinevezése okán. „De ember legyen a talpán, aki ilyen időkben jobban tudott volna dönteni” – szögezte le az egyetemi tanársegéd. Kossuth „soha nem engedett a ’48-ból”, állampolgárságától való megfosztása egy kormány bukását jelentette, ami jól jelzi népszerűségét. Temetésén a nép gyászolt, de egyben ünnepelt is, méghozzá a szabadság hitét. Ameddig ezt tudjuk ünnepelni, azt mondhatjuk, hogy a szabadság ott él a szívünkben, és ameddig Kossuth Lajos személyét tisztelni tudjuk, addig a magyar szabadság eszméje is létezik – zárta gondolatait Németh Balázs.
A megemlékezésen koszorút helyezett el Pohl Árpád dandártábornok, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja, Apáti Zoltán dandártábornok, a Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság parancsnok-helyettese és Sári Szabolcs ezredes, a Ludovika Zászlóalj parancsnoka. Elhelyezte a megemlékezés virágait Szénási Istvánné a Kossuth Szövetség elnöke, Für Gáspár alezredes, a Kossuth Lajos Hadtudományi Alapítvány titkára és Holndonner Hermann alezredes, a kuratórium tagja.
Szöveg: Tasi Tibor
Fotó: Szilágyi Dénes