Hazát szolgálni nem csak fegyverrel kötelessége a katonatisztnek. A modern, művelt, tudományokban, művészetekben jártas tiszt példakép békeidőben is.
1818. január 30-án Toporcon látta meg a napvilágot a Felvidék egyik legrégibb nemesi családjának sarjaként Görgey, vagy ahogy 1848 után maga írta, Görgei Artúr. Szülei, Görgey György és polgárleány felesége, Pertzian Erzsébet Vilma vagyona nem volt elegendő a jó iskolákhoz, így a késmárki evangélikus líceum után, 1832-ben a jóképességű ifjú a tullni utászkari intézetben folytathatta tanulmányait ingyen helyen. Nehéz, emberformáló, nélkülözésekkel teli évek teltek, míg 1836-ban hadapródként a 60. gyalogezredben kezdte meg csapatszolgálatát.
1837-42 között a bécsi magyar nemesi testőrség sorait erősítette. A testőrséget Mária Terézia alapította hálából a magyarok osztrák-porosz háborúkban tanúsított hűségéért. A testőrség feladata többrétű volt: egyrészt a díszes, magyaros egyenruhát viselő, nyalka ifjak hozzájárultak az udvar pompájához, eleganciájához, különlegességéhez, másrészt a testület nem titkolt feladata volt, hogy a magyar ifjak közel kerüljenek a bécsi kultúrához, tudományos és művészeti élethez, hogy fejlődhessenek. Nem véletlen, hogy a 20-25 év közötti ifjak közé 1808-tól csak azokat válogatták, akik vagy bölcsészeti tanfolyamot végeztek, vagy legalább hadapródi iskolát végeztek. A Museumstrasse 7 alatt található testőrpalota a magyar kultúra, és nem utolsó sorban a bécsi mulatságok egyik legfontosabb központjává lett. Az itt szolgálatot teljesítő fiatalok persze nem csak a polgári műveltséget szolgáló tudományoknak, művészeteknek áldoztak, hanem tanfolyam jelleggel táborkari ismeretekre is szert tettek, melyek bizony életbevágóan fontosnak bizonyultak néhány év múltán.
1842-ben Görgei elhagyta a testőrséget, és a 12. Nádor huszárezred főhadnagya lett. A császári-királyi hadsereg ekkor tizenkét huszárezreddel rendelkezett, melyek mindegyike a Magyar Királyság területéről kapta kiegészítését. Azonban a fiatal tiszt hiába szolgálhatott egy ízig-vérig magyar alakulat katonájaként, ez sem volt elegendő ahhoz, hogy a hadsereg meg tudja tartani a megszokástól irtózó fiatalt. A hadsereget 1845-ben hagyta el rendfokozata megtartása mellett. Testvérének így írt érzéseiről: „…vágyódásom egy tevékenyebb, szabadabb élet után, olyan viszonyok után, melyek nem kényszerítenek fölebbvalóim közül az olyanoknak is, kiket megvetni van okom… a tiszteletnek külső nyilvánításával hódolni és igen gyakran a legnemesebb erőimet az ő oktalanságuknak vagy rosszakaratuknak áldozni föl.”
A szerencse Rösler Gusztáv személyében szegődött mellé, aki beprotezsálta a prágai egyetemre. Vegyészetet tanult, olyan lelkesedéssel, mely teljesen rabul ejtette tudományok iránt áhítozó katona lelkét. 1847-ben lembergi segédtanári kinevezéssel zsebében kezdte meg a „kókuszdióolaj vegybontó vizsgálatát”, mely tanulmány kész kéziratát 1848. május 21-én, a rendes nemzetőrség megalapításának napjaiban adta fel Toporcról a bécsi császári-királyi Akadémia címére. Lembergi segédtanári kinevezés helyett immáron egy vegyi labor létesítésének lehetőségét, és pesti tanári állás megszerzését fontolgatta, amikor volt katonatársaitól egyre másra érkeztek a hírek, mely szerint az újonnan felállított nemzetőrségben rá is számítanak tisztként. 1848. május 26-án hagyta el szülővárosát, hogy Pesten csatlakozzon a honvédsereghez, és megkezdje életének meghatározó közel másfél éves szolgálatát.
Szerző:
dr. Németh Balázs
NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek forrása:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/54/G%C3%B6rgey_Art%C3%BAr2.jpg
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/42/G%C3%B6rgei_Art%C3%BAr_%28Barab%C3%A1s_Mikl%C3%B3s_metszete%2C_1849%29.jpg