Buda visszavétele - Mennyit ér egy diadal?
Köztudott, hogy Görgei Komárom felszabadítása után sokkal célravezetőbbnek látta a támadás nyugati irányú folytatását, ahelyett, hogy a Budán hagyott császári csapatok felé forduljon vissza. Katona és politikus érvelése feszült egymásnak az április 27-i komáromi haditanácson. A politikának – Kossuthnak – fényes, döntő eseményként kommunikálható győzelem kellett, mely bizonyítja a trónfosztás jogosságát és a végső siker lehetőségét. Görgei ennél pragmatikusabb volt: a Clausewitz által megfogalmazott döntő csatát kereste, amelyet csak az ellenség főereje és nem egy erőd helyőrsége ellen lehetett elérni. Olyan győzelmet akart, amely jó békéhez vezethet. A politikai és katonai érvek ütköztetése ez alkalommal a politika győzelmével ért véget. A döntést alátámasztotta a lőszer és hadianyagutánpótlás szűkössége. A hosszú ostrom sikerét így mindkét fél másképp értelmezte, melyről jó képet kaphatunk két kordokumentum sorain keresztül. Kossuth Lajos kormányzóelnök és Szemere Bertalan miniszterelnök május 22-én küldött levelet Görgei Artúr vezérőrnagynak Debrecenből, mely a győzelmet és az azt kiverekedő eposzi hőst oly magas piedesztálra emeli, melyre magyar honvéd még nem emelkedett:
„Ön, tábornok úr, naponként új diadallal gazdagítja a szabaságharc történetének lapjait, naponkint új babérszerzésre vezeti vitézi hadseregünket.
Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom ugyanannyi világos sugárai folytonos diadalának. E csaták óta ön vezérlete alatt hadseregünk nem tudja, mi a vesztés; a győzelmekben, mint ugyanannyi lépcsőzeten, a hazaszabadítás örök egyházába siet.
És ön eddigi hadjáratát az ős Buda várának bevételével koszorúzta meg. Fővárosát a hazának, székhelyét a nemzetgyűlésnek, és kormánynak visszaadta. Sőt e diadal által siettette vagy éppen eszközölte, hogy önálló nemzeti függetlenségünk Európa által elismertessék.
A kormány üdvezli önt a győzelem és dicsőség folytonos útján.
És kötelességét véli teljesíteni, midőn önt altábornaggyá kinevezvén, egyszersmind a katonai érdemrend nagykeresztjével siet feldíszíteni.”
Meg kell ismernünk azonban a másik oldalt is. Hogyan gondolkodott a katona a győzelem értékéről? Kiderül Görgei Artúr vezérőrnagy Damjanich János vezérőrnagynak írt leveléből, melyben már a komáromi erősség és Damjanich szerepéről, valamint a jövendő támadások lehetőségéről ír, kívánva, hogy a Komáromban lábsérülést szenvedett barát gyorsan felépüljön.
„Kedves barátom, Damjanich!
Örömmel vettem a rég várt híradást, hogy túl vagy a veszélyen, és bizalommal várhatod teljes gyógyulásodat.
Ismerni, becsülni, sőt tisztelni tanultalak, és elárvultnak érzem magam, hogy nélküled kellett útra kelnem erre az unalmas ostromműveletre, amelybe a nagyszájú civilek megint csak belekényszerítettek bennünket. De nem csak én éreztem magamat elárvultnak. Közvetlen környezetem, a te hadtested, sőt az egész ország mélyen átérezte a súlyos veszteséget. Már csak ezért is gyógyítson meg téged teljesen az ég. […] Május 21-én Budát bevettük! Mégpedig olyan csekély veszteséggel – alig ötszáz főnyivel - amit csak a bolond szerencsénkkel lehet magyarázni.
Kb. 4000 fogoly, közte száz tiszt, sok löveg, kézifegyver, lőszer, no meg egy kis napsugár Magyarország szabadságért küzdő népeinek borús egén – ezek azonnal gyümölcsei e szép fegyverténynek, melynek során minden hadtest azzal a halálmegvető bátorsággal harcolt, amit már számos csatában félelmetessé tette Ausztria szemében a magyar harcosokat.
A szabadságért, jogért, világosságért vívott csaták istene gyógyítson meg mihamarább.”
Jogos kérdés tehát, hogy mi volt a sikeres ostrom valós értéke? Mielőtt bármelyik fél felett is pálcát törnénk, soha ne felejtsük, hogy forradalom és szabadságharc nincs sem forradalmár, sem katona nélkül.
A leveleket közli Katona Tamás: Budavár bevételének emlékezete 1849 (Európa, 1989)
dr. Németh Balázs
NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_ostroma_(1849)#/media/F%C3%A1jl:Than_Buda_ostroma.jpg
#/media/F%C3%A1jl:Than_Buda_ostroma.jpg){kind=link}
https://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_ostroma_(1849)#/media/F%C3%A1jl:Buda_ostroma_1849_BTM.jpg
#/media/F%C3%A1jl:Buda_ostroma_1849_BTM.jpg){kind=link}