Emlékezés a Ludovika vértanúira

Megkoszorúzták a Tanácsköztársaság ellen szervezett legjelentősebb ellenforradalmi kísérlet ludovikás hőseinek emlékoszlopát az NKE Főépülete mögötti parkban. Az 1919. június 24-én kirobbant eseményekben a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia növendékei és oktatói is szerepet vállaltak.

1920. június 24-én, az ellenforradalom első évfordulóján, a Ludovika kertjében emlékoszlopot avattak a harcokban elesett hősök tiszteletére. A tavaly felállított emlékmű ennek a hiteles másolata. Ünnepi beszédében Négyesi Lajos ezredes az oszlop oldalán is olvasható vértanúkra: Lemberkovics Jenő, ivándai Karátson István és Mildner Ferenc századosokra, Erődy Ödön tartalékos főhadnagyra és Pogány Jenő II. évfolyambeli akadémikusra emlékezett. A Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék docense beszélt az Akadémia ostromáról, de arra is felhívta a figyelmet: az egyik oldalon a Kun Béla vezette bolsevik ideológia, míg a másikon a nemzeti eszmét felvállaló, az ország függetlenségéért harcoló ludovikások álltak azokban az időkben. Utóbbi eszmék manapság is motiválják a katonákat, azok „jó iránytűk” számukra. „A ludovikások áldozatából nőtt ki az az eszme, ami fönntartja ezt a koronát és ez ma is érvényes. Tehát ez az emlékoszlop nem hagyományőrzés, nem egy múzeumba való tárgy, hanem nagyon is élő dolog. Az a magyar katona, aki ránéz, annak tudni kell, hogy nem véletlenül van fönn a korona, ami Magyarország függetlenségének szimbóluma. Ezért harcolunk, ez a mi célunk és ezért áldozzuk az életünket, ha kell” – fogalmazta meg a Szent Koronát tartó emlékoszlop mai ludovikásoknak szóló üzenetét Négyesi Lajos.

A megemlékezésen koszorút helyezett el Koltay András rektor, Pohl Árpád dandártábornok, a Hadtudományi és Honvédtisztképző kar dékánja, Rozs József, a HHK Hallgatói Önkormányzatának elnöke, valamint Sári Szabolcs ezredes, a MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes