Augusztus 20-a a magyar állam alapításának ünnepe, azt ünnepeljük ezen a napon, hogy I. (Szent) István király a 1000/ 1001-es megkoronázásával megalapította a keresztény magyar államot.
Az olyan események, mint amilyen egy állam létrehozása, azonban nem egyszerű esemény, hanem hosszabb távú folyamat. A magyar állam létrejöttét ezért, amennyiben az állam létrejötte nagyobb népesség megszervezéséhez és „nemzetközi” beágyazottsághoz is kötődik, érdemes folyamatában szemügyre venni.
Az újabb kutatások fényében magyar (nem keresztény) állam létezett már a 9. és a 10. században is. Ez az állam még nem a Kárpát-medencében, hanem Etelközben a nomád birodalmak mintájára szerveződött. A nomád birodalmakról általában véve elmondhatjuk, hogy a nomád törzseket egyesítő nagyfejedelem (kán, kagán) vezeti, akinek a szervezésével és vezetésével a birodalom békés vagy háborús külpolitikával (sarcszedés vagy portyázás), sokszor valamelyik letelepedett szomszéd állammal szövetségben, szerzi meg azokat a szükséges javakat, melyeket maguk nem tudnak előállítani. Ezeket a javakat a nagyfejedelem ajándékként a törzsfők között szétosztja, cserébe a törzsfők hatalmat legitimáló elismeréséért és hűségéért. Amennyiben a nagyfejdelem nem képes biztosítani az ajándékokat, akkor őt a törzsfők elmozdíthatják, esetleg megölhetik. A magyar állam, melyet Magyar Nagyfejedelemségnek nevezhetünk, először nomádállamként jött létre a 9. században Álmos vezérletével, és fennállt egészen a 10. század végéig.
A 10. század második felében a szomszéd államok megerősödése egyre kevésbé tette lehetővé a magyar nomádállam külpolitikájára jellemző stratégiák érvényesítését, így az akkori nagyfejedelem, Géza, és fia Vajk/ István, a magyar nomádállamból létrehozta a keresztény magyar államot. Ennek a szimbóluma István megkoronázása.
Az első királykoronázás azonban még nem eredményezte azonnal az átmenetet a nomádállami létből a keresztény állami létbe. Jól mutatja ezt, hogy a 11. század a pogánylázadások és a német hódítási törekvések évszázada volt, a 12. század pedig a bizánci hódítási törekvéseké. A 12. század végére és a 13. század elejére alakult át a magyar nomád (pogány) táradalom keresztény társadalommá, illetve ekkorra fogadták el a nyugat-európai államok a keresztény Magyar Királyságot egynek maguk közül. Jól jelzi ezt, a Bizáncban nevelkedett és egy ideig a bizánci trónra is esélyes, III. Béla király által vállalt, de végül a fia, II. András király által vezetett keresztes (rész)hadjárat (1217-1218) (aki szintén szóba került az akkor éppen Latin Császárságnak nevezett Bizánc trónjának várományosaként), amelyben a magyar király mellett részt vett a jeruzsálemi király, a ciprusi király és az osztrák herceg is.
Az, hogy a magyar állam létrejötte nem egyszerű esemény, hanem folyamat, természetesen nem jelenti azt, hogy abban az első keresztény magyar királynak „csak kisebb” szerepe lett volna. A nomádállami politikai magatartás ugyanis a 10. század második felében már nem volt tovább tartható, így szükségessé vált a váltás, hogy a magyarság ne tűnjön el a korábbi nomád népekhez hasonlóan (pl. hunok, avarok). Ezt a váltást egy kulturális váltásként érdemes elképzelni, ami azonban nem teljesen szorította ki a korábbi, nomád kultúrát. Magyarország története ugyanis azt mutatja, hogy a nyugati, keresztény hagyományok elfogadása és felvállalása mellett a keleti, nomád hagyományokat nem lehetett teljesen eltörölni, mivel az ország folyamatosan érintkezett a keleti népekkel. Magyarország ugyanis folyamatosan határhelyzetben volt, ahol a rosszabb esetekben „védőbástyaként” kellett a kereszténységet vagy Európát védenie (pl. a mongolok, a törökök ellen), a jobb esetekben pedig a keresztény európai kulturális értékek közvetítőjeként léphetett fel (pl. a balkáni eretnekség elleni harcban). A kulturális váltás elindításához olyan emberre volt szükség, aki kemény kézzel, de igazságosan volt képes fellépni a nomád hagyományokat fenntartani kívánók ellen, ám aki ugyanakkor, amiként azt Imre hercegnek javasolta, jóságos, irgalmas, kíméletes, lélekben erős, alázatos, szelíd, becsületes és szemérmes. I. (Szent) István vélhetően ilyen volt. Emlékezzünk rá!
Boda Mihály
Hadtörténelmi, Filozófia és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek forrásai:
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Portrayal_of_Stephen_I,_King_of_Hungary_on_the_coronation_pall.jpg
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81lmos_vez%C3%A9r#/media/F%C3%A1jl:Picta.jpg
