NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
HADTUDOMÁNYI ÉS HONVÉDTISZTKÉPZŐ KAR

Zrínyi Miklós emlékezete

Nehéz év volt az 1664. esztendő Zrínyi Miklós számára, hiába vezette győzelemre csapatait télvíz idején és pusztította el az eszéki hadihidat, a hadjárat folytatása szinte csak csalódásokat hozott neki.  

Csalódott, amikor az udvari haditanács késve engedélyezte Kanizsa ostromának megkezdését, így csak április közepén vonulhatott a megosztott vezetésű had a vár alá. Május elején azonban már megérkeztek a hírek arról, hogy Köprülü nagyvezír újjáépítette a hidat, és jelentős túlerővel Kanizsa felmentésére indult.  Csalódott, amikor nem kapott engedélyt arra, hogy szembe forduljon a fősereggel. A császár és a haditanács kivonta csapatait Zrínyi mögül, aki nem tehetett mást, mint hogy visszavonul Zrínyi-Újvárba. Csalódott, amikor végig kellett néznie a Mura és a Dráva összefolyásánál emelt kis erőssége, Zrínyi-Újvár elestét. Csalódott, amikor a szentgotthárdi győzelem után a szégyenletes vasvári békének megfelelően Kanizsa török kézen maradt. Úgy látszott minden összeomlott, minden elveszett, Zrínyi azonban nem csüggedett, nem olyan fából faragták.

Bizonyíték erre az 1664. november 18-i nap, halála napja. Zrínyi szenvedélyes vadász volt. Persze a vad, főleg a veszélyes vad űzése nem egyszerű passzió volt számára, hanem a harcra felkészülés fontos eszközét látta benne. De nem csak 17. századi, hanem mai vadászetika szerint is jó vadász volt: nem tűrte az egyenlőtlen mészárlást. Evlija Cselebi írt le egy esetet, mely szerint Légrádba ment egy előkelő társasággal vadászni, de mivel ott puskákkal, ágyúkkal űzték a vadat a vendégek elé, nem volt hajlandó részt venni az hajtáson.

A vadászatban a kihívást kereste. Halála napos novemberi napján sem volt hajlandó a hajtás résztvevői között vadászni, hanem testközelből, cserkelve akart disznót elejteni, ezért levette nehéz csizmáját, könnyű bocskort vett fel és a bokrok közt bujkálva kereste a vadat minden idegszállal kiélvezve a vadűzés szépségét. A vadászatban a veszélyt kereste. Amikor megtudja, hogy kant sebeztek a hajtásban, mindenki más előtt indul el puskájával és kardjával, hogy magának szerezze meg a veszélyes, kiszámíthatatlan vad terítékre hozásának dicsőségét. A vadászatban a fair küzdelmet kereste. Szürkületben, a sűrű aljnövényzetbe kutatta a sebzett kant, olyan közegben, ahol a vad és vadász szerepe könnyen felcserélődhet. De ezen a napon nem állt mellett őrangyala, és tragikus módon törte ketté a sors kitűnő hadvezérünk életét.

Halála ugyan vadászbaleset volt, mégis számos összeesküvés elmélet lengi körül az eseményt, ami köszönhető annak, hogy a Zrínyi család - elsősorban Miklós utóda, Péter - állt a nemzeti függetlenségi mozgalom élére. A hadvezér és költő halála azon legendák közé emelkedett, melyekhez a sokszor földre kényszerített, de onnan mindig felálló Magyarország visszanyúlt, amikor szükség volt arra, hogy a nemzet ne saját hibáiban, hanem külső erőben keresse kudarcának okát. Ilyen időszak volt a 19. század második fele is, mikor az emigrációba kényszerült Kossuth Lajos 1870-ben maga írta a Szigetvári Olvasó Egyletnek, hogy bizony az ő kezében volt az a titkos múzeumban őrzött puska, mely vadkan formájában kioltotta Miklós fiatal életét. A puska valóban létezett, azonban nem titkos múzeumban, hanem a Nemzeti Múzeum fegyvertárában, és sajnos Zrínyi korához a fennmaradt fényképek alapján nehezen volt köthető.

Zrínyi Miklós halála körül ma már egyre kevesebb a kérdés. És ez bizony így jól is van, hiszen halála körülményeinél sokkal fontosabb számunkra az, hogy hogyan élt, mit alkotott.

Dr. Németh Balázs

NKE HHK Hadtörténelmi Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék


Címkék: Főoldali hír 2020