203 évvel ezelőtt, 1818. január 30-án született Görgei Artúr tábornok a szabadságharc legendás hadvezére

A katonai pályát 14 évesen kezdte, amikor a tullni utásziskola hallgatói közé lépett. Jól induló karrierjét, melynek során 1837-ben már hadnagyként a magyar nemesi testőrségben, majd a Nádor huszárok főhadnagyaként szolgált, 1845-ben magánéleti okokból önként megszakította és érdeklődése a kémia tudománya felé fordult. Szellemi nagyságát mutatja, hogy már a prágai egyetemen folytatott tanulmányai során sikerült olyan tudományos eredményeket elérnie a zsírsavakkal kapcsolatos kutatásai során, ami szakmai körökben, nemzetközileg is ismertté tette a nevét. 1847-ben, amikor nagybátyja rá hagyta toporci birtokát, a hazatérés mellett döntött és a gazdálkodásnak kívánta szentelni életét. Ezzel ismét részese lett a magyar közéletnek és 1848 májusában a szerveződő honvédség lehetőséget adott a tiszti hivatáshoz való visszatérésre. Kezdetben a lőszergyártás megszervezésén dolgozott, de a Jellasics támadása miatt kialakult helyzetben nagyobb szükség volt a tapasztalt tisztekre a csapatoknál, így nemzetőr parancsnokként lett részese az ozorai diadalnak. Októberben a feldunai hadsereghez helyezték, ahol tábornokká léptették elő. Harminc évesen a szabadságharc egyik meghatározó alakja lett, aki bizonyította, hogy hadvezetői képességeiben nem marad el a császári hadsereg napóleoni háborúkban edződött veterán tábornokaitól. Parancsnoksága alatt 1849 tavaszán sikerült kiszorítani az országból az osztrákokat és csak az orosz katonai intervenció kényszeríthette végül kapitulációra.

Kossuth Lajos figyelmét az a látszólagos radikalizmus keltette fel irányába, mellyel képes volt árulásért az arisztokrata Zichy Ödönt kivégeztetni. A váci nyilatkozat azonban megingatta ezt a bizalmat, mert amit az elfogult politikus Görgei cselekedeteiben forradalmiságnak látott, az a valóságban a katona erkölcsi szilárdsága volt, ami egyaránt bűnnek tartja a hazaárulást és a felelőtlen politizálást.

A szabadságharc lezárásának hálátlan feladata végül Görgeinek jutott, ami lehetőséget adott Kossuthnak, hogy a tábornokot tegye felelőssé a kudarcért. Először vidini levelében, majd más fórumokon is árulónak nyilvánította Görgeit, akit a császár Klagenfurtba száműzött.

A bukást követő időkben a magyarság tudatában a szabadságharc emlékezetének kialakult egy a valóságtól és a tényektől független, leegyszerűsített szemlélete. A vereséget árulás okozta, Görgei az áruló, aki becsapta Kossuth apánkat és ezért a 13 tábornok az életével fizetett. Görgei, Kossuth és az aradi vértanúk lettek azok a monolitok, melyekhez képest a mindenkori magyar politika pozícionálta a szabadságharcról vallott nézetét. Görgei áruló vagy konzervatív realista, Kossuth a magyar szabadság zászlóvivője vagy radikális forradalmár. A kiegyezés után a 48-asok Kossuth, a 67-esek Görgei mögé sorakoztak fel. A két világháború közötti ellenforradalmi politika a rebellis Kossuttal szemben Görgeit preferálta, majd 1945 után megfordult a helyzet és a forradalmár kormányzó lett hős, a tábornok jussa pedig mértéktartó gyanakvás volt. Jól példázza ezt a szentendrei laktanya esete, amit 1930-ban történt átadásakor Görgei Artúrról neveztek el. 1949-56 között Táncsics Mihály nevét viselte, azonban 1963-tól Kossuth Lajosról elnevezett katonai főiskolának adott otthont.

Az utóbbi évtizedekben Hermann Róbert hadtörténész kutatásainak köszönhetően egyre inkább teret nyer Görgei Artúr tábornok szerepének, immár történelmi tényekre alapozott reális megítélése. Remélhetőleg ezt jelzi, hogy 2012 májusában a szentendrei laktanya ismét felvette Görgei tábornok nevét.

Négyesi Lajos ezredes, egyetemi docens

Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék


Címkék: Főoldali hír 2021