Komárom magyar kézen maradt. A bevehetetlen erősséget komoly magyar erő védte, így a téli hadjárat idején előre nyomuló császári csapatok nem tehettek mást, mint szoros ostromgyűrűbe fogták, és igyekeztek kivéreztetni. Az 1849. évi tavaszi hadjárat azonban alapjaiban változtatta meg a hadihelyzetet. Bár az isaszegi csatában kitűnő győzelmet aratott a Görgei Artúr vezette honvédsereg, az átkarolás mégsem sikerült, Windisch-Grätz vissza tudta vonni csapatait Pestre és Budára, a megsemmisítés kudarcba fulladt. A hadjárat folytatása új tervet igényelt, melyet április 7-én, a gödöllői kastélyban tartott haditanácson fogadtak el. Kossuth és Görgei kapcsolatának fénypontját jelentette a megbeszélés, melyen eldőlt, hogy Aulich parancsnoksága alatt kikülönítenek egy hadtestet, mely feladata az lesz, hogy Pest előtt demonstráljon, míg a főerők a felvidék felé fordulnak, hogy nagy kerülővel felmentsék Komáromot, és így Buda és az erődváros között fogják harapófogóba a Bécs felé hátráló osztrák csapatokat. A cél kierőszakolni a döntő csatát, és megsemmisíteni az ellenség főerőit.
Az április 10-i váci győzelem Götz csapatai, majd az április 19-i nagysallói győzelem Wohlgemuth hadteste ellen megnyitották az utat az ostromgyűrűvel körülvett Komárom felé. A magyar sereg egységét azonban újabb politikai intézkedés tépázta meg. Április 14-én a debreceni országgyűlés kimondta a Habsburg ház trónfosztását. Ne feledjük, hogy hiába léptette le V. Ferdinándot a trónról az udvar 1848. december 2-án, és koronázta császárrá az olmützi érseki palotában az alig 18 éves Ferenc Józsefet, a Szent Koronát V. Ferdinánd fejére helyezték, így királyunk még a tavaszi hadjárat derekán is ő volt közjogi értelemben. A tisztek ismét két eskü közé kerültek, s nagy számmal hagyták el a hadsereget. A trónfosztás egyben azt is jelentette, hogy a konfliktust tárgyalásos úton megoldani innentől lehetetlenné vált.
Az osztrák fél is lépéskényszerbe került a vereségek miatt. Alfred zu Windsisch-Grätz vereségeit már az udvar sem nézhette tétlenül. Április 12-én új főparancsnokot neveztek ki a magyarországi császári hadak élére, Ludwig von Welden táborszernagyot.
Az első honvéd csapatok április 22-én érkeztek meg a Vág partjára és alig egy nap alatt felszabadították az ostromlott erőd északi, nyugati falait. A Duna azonban komoly akadályt jelentett. Az erődöt a Duna déli partjával mindössze egy repülőhíd kötötte össze. Ez a „híd” nem volt más, mint egy cölöpök között vontatott komp, mely igen kis áteresztőképességgel bírt. Ahhoz, hogy az osztrák fősereg bekeríthető legyen és Komáromot teljesen felszabadítsák, át kellett kelni a túlpartra nagy erőkkel. A hajóhíd volt az egyetlen összeköttetés a szintén magyar kézen lévő csillagsáncokkal, melyet az osztrákok többször is megkíséreltek visszavenni. A komáromi erőd déli védvonalából ekkor még csak ez az erőd állt, a Monostori, illetve az Igmándi erőd ekkor még nem készült el, helyükön osztrák tábori erődítések álltak.
A hajóhíd erősítése, nagyobb seregtestek részére történő járhatóvá tétele a csallóközi ostromgyűrű feltörése után azonnal elkezdődött, de több napra volt szükség, hogy valami hídszerű tákolmány álljon a Duna felett. Az április 26-ra virradó éjszakán végre járható volt az átkelő. A magyar csapatoknak az éjszaka leple alatt kellett észrevétlenül átkelni, hogy a csillagsánctól nyugatra bontakozzanak szét. Az átlelést a diszpozíció szerint az I. hadtesthez tartozó Kiss és Kökényessy dandárok kezdték meg. A Kiss dandár feladata volt, hogy puskalövés nélkül, szuronyrohammal vegye be a monostori homokdombokat, melyet az ellenséget meglepve teljesített is. Az utánuk beérkező további dandárok feladata is hasonló volt: kivetni az ellenséget az ostromállásokból, majd szétbontakozni, hogy megvívják a döntő csatát. A harcrendek felfejlődése nem volt könnyű, hiszen a hosszas ostrom miatt a harcteret átszabdalták az árkok, tábori erődítések, de 9 órára a sereg készen állt a mezei összecsapásra.
A váltakozó sikerű harc délután egy órára ért véget. Görgei jelentése szerint a csatát megnyerő magyar sereg hat 24 fontos ágyút és két tarackot zsákmányolt, 600 foglyot ejtett, s ezer fős veszteséget okozott a Győr felé visszavonuló ellenségnek. A hadizsákmányt másnap még jelentős hadianyaggal egészítették ki az ácsi erdő, valamint Ács elfoglalása után. A császári csapatok üldözése azonban nem haladt terv szerint. Az osztrák főerő ismét kicsúszott a honvédcsapatok markából. A csata napja után tartott haditanács újabb kérdése tehát az lett, hogy Bécs vagy Buda felé folytatódjon a hadjárat. Az első komáromi csata ugyanakkor az udvar számára is választóvonalat jelentett: nem maradt más lehetőség, mint külső, orosz segítséget kérni a szabadságharc leveréséhez.
Szöveg: Dr. Németh Balázs egyetemi adjunktus, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: Wikipédia