Tisztelt Munkatársaim!
Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám című versében így fogalmazta meg a tanári hivatás iránti tiszteletet:
„Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
elmúlt életükre emlékezve, lassan
leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
írnokok, katonák s olykor egy országos
képviselő is.”
A pedagógusokat övező, örök tisztelet gyönyörű leírása az oktató-nevelő tevékenység hatására hívja fel a figyelmet. Amikor a diák felnőttként találkozik egykori tanáraival még mindig hirtelen iskolássá válik és emlékszik mindarra, amit a tanáraitól kapott.
Így van ez a katonai felsőoktatásban is. A tisztképzésben egy sajátos értékrend szerint folyik a munka. Mindenki, aki a képzési folyamatban részt vesz tudja, hogy nem elég csupán a tananyaggal foglalkozni, hanem nevelni is kell a fiatalokat. A honvédtiszti hivatás nem egyszerű és a várható, biztosan bekövetkező nehézségekre, kihívásokra, valamint a fegyelmezett helytállásra sokoldalúan kell a honvéd tisztjelölteket felkészíteni. A civil szakjainkon folyó oktatásban ugyanez az értékrend az iránymutató.
A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar magasan képzett és a katonai értékek mellett mélyen elkötelezett oktatói karral rendelkezik. Itt olyan emberek tanítanak, akik a szakmai ismeretek mellett egész életre szóló útravalót adnak. Nálunk a hallgató-oktató viszony ezért is sajátos, közvetlenebb, bajtársias.
A tanév végéhez közeledve egy oktató, pedagógus átgondolja az elmúlt két félévet. Mindig azt mondjuk, hogy nincs két egyforma tanév. Ez most különösen igaz, mert ilyen bonyolult tanéve a katonai felsőoktatásnak békeidőben még soha nem volt. A szeptemberi optimista kezdés után gyorsan jött a kiábrándító valóság: át kellett térni a digitális oktatásra. A gyakorlatokat még egy ideig tudtuk folytatni, de a tavaszi járványhelyzet e téren többhetes szünetet kényszerített ránk. Sokat beszélünk az online oktatás lehetőségeiről, de arra is jó volt az elmúlt időszak, hogy oktató és diák egyaránt belássa a személyes találkozás pótolhatatlanságát. Ültünk a képernyő előtt, teljesen mellőztük a személyes érintkezést és próbáltuk mégis a maximumot megadni a hallgatóinknak. A felmérések alapján ez nagyszerűen sikerült. Egész biztosan nem volt egyszerű otthon, gyerekek mellől részt venni az oktatásban. Azt tapasztaltam, hogy bármilyen nehéz is volt a 2020-2021-es tanév, mindenki tette a dolgát. A vezetők hatékonyan megszervezték az oktatást, az oktatók pedig erejüket nem kímélve dolgoztak azért, hogy a diákjaink a maximális tudást megkapják.
A karon folyó oktatás csak akkor lehet sikeres, ha az egyes funkcionális területeken dolgozó munkatársak is mindent megtesznek a működőképesség fenntartása érdekében. Ha jellemezni akarom az eltelt időszakot, akkor csak a vitéz helytállás a helyes kifejezés. A munkát sikeresen elvégezték, a hallgatók eredményesen befejezik a félévet, vagy megszerzik a diplomájukat. Mindez nem lenne lehetséges az Önök elkötelezett, fáradságot nem ismerő munkája nélkül.
A 2021. évi Pedagógus Nap alkalmából tisztelettel köszöntöm a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar valamennyi munkatársát. Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet és nagyrabecsülésemet azért a munkáért, amit a pandémia ellenére kiválóan elvégeztek.
Budapest, 2021. június 6.
Dr. Pohl Árpád dandártábornok