A Honvédelmi Minisztérium vezetése 1990 novemberében döntött arról, hogy a fegyvernemi összetartozás erősítése érdekében létrehozza a fegyvernemi napok rendszerét. Nem véletlen, hogy a lövészek esetében Szent Lászlóra esett a választás, hiszen ezzel a Magyar Királyi Honvédség gyalogos fegyvernemi napjának emlékét elevenítették fel.
A fegyvernemi ünnepek bevezetésének gondolata először a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar jogelődjén, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián fogalmazódott meg. 1925-ben vitéz Szinay Béla ezredes, az akadémikus zászlóalj parancsnoka kezdeményezésére június 27-én Örkénytáborban a gyalogsági harcvezetési iskolán szerveztek Szent László ünnepséget. 1926. június 24-én a Ludovika Akadémia ünnepén hallhatta először a közönség a gyalogsági himnuszt, amit a hallgatók látványos történelmi játéka követett, melyben felelevenítették Szent László hőstettét, amikor az 1068-as kerlési csatában megszabadított egy magyar leányt kun elrablójától. A következő év novemberében ünnepélyes keretek között választották a Ludovika gyalogos akadémikusai példaképüknek a lovagkirályt és a vívóteremben leleplezték az őt ábrázoló festményt. Vitéz Sipos Árpád tábornok, az akadémia parancsnoka, a következő szavakkal ajánlotta a magyar gyalogosokat a szent király oltalmába: „Vitéz nagy magyar királyunk! Ez az igénytelen emlékeztető mű csak jelentéktelen kis porszem az örök csillagok végtelensége felé vezető utadon. Halhatatlanságod elmúlhatatlan fényéből szálljon mindannyiszor egy-egy szikrázó sugárkéve nemzetednek gyalogos hadinépére, valahányszor az nehéz harcaiban Téged tekint vezérlő eszményképének.” 1927-ben ezüst „Szent László serleget” avattak, mely a gyalogos fegyvernemi napokon rendezett ünnepi vacsorák legfontosabb kelléke lett, ahol a legkiválóbb hallgató mondhatta a serlegbeszédet.
1939-ben az akadémia vezetése elhatározta, hogy a parkban felállítja a fegyvernemek védőszentjeinek szobrait. Így került sor május 14-én Szent László szobrának avatására is, mely az akadémia főépületének park felőli homlokzata előtt állt, a jelenlegi Ludovika kávézó terasza helyén. A szobrot Oláh Sándor szobrászművész készítette, kinek élete szorosan kötődött a katonai iskolához. 1907-ben született Nagyvarjason, Arad megyében, szegény sorsú földműves családban. A szülők csak nehezen tudtak gondoskodni nyolc gyermekük neveltetéséről. Sándor éppen befejezte az első elemit, amikor kitört a világháború. Mivel apja és három bátyja bevonult katonának, nem folytathatta a tanulást, mert rá is szükség volt a családi gazdaságban. A háború utáni román megszállással megszűnt a magyar iskola és már nem volt lehetősége, hogy megtanuljon írni és olvasni. Előbb cipészinas és libapásztor volt, majd Bukarestben keresett munkát. Amikor bevonultatták a román hadseregbe, az altisztek elviselhetetlen bánásmódja miatt, több magyar társával megszökött és Magyarországra menekült. Szegeden lett csaposlegény egy vendéglőben és a szabadidejében szobrászkodott. Bevonult a hadseregbe, ahol a századparancsnoka támogatta művészi ambícióit. Leszerelése után felvételt nyert az Iparművészeti Főiskolára és Szeged városa ösztöndíjjal támogatta tanulmányait. A fiatal tehetség a Ludovika Akadémián kapott szállást és még műtermet is biztosítottak neki. Ezt hálálta meg az akkor már negyedéves szobrásznövendék, - Kisfaludi-Strobl Zsigmond tanítványa - és Szent László mellett sárkányölő Szent György a lovasság, majd Szent Kristóf a gyorsfegyvernem védőszentjének szobrát is elkészítette. Sajnos Szent László szobra a Ludovika felszámolása után raktárba került, ahonnan 1990-ben a város kérésére Sümegre szállították és a Szent István téren állították fel ismét.
A Szent László hagyomány ma is jelen van az egyetem életében és a honvédtisztképzésben. A Ludovika főépületének kápolnája 2017-ben Szent László nevét vette fel, az MH Ludovika Zászlóalj negyedik százada pedig, 2002. június 27-től hivatalosan viseli a lovagkirály nevét. Köszöntjük őket!
Négyesi Lajos ezredes, HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Képek: wikipédia