Idén emlékezünk Nándorfehérvár elvesztésének 500. évfordulójára. 1521. augusztus 29-én a vár életben maradt védői 66 napos ostrom után a megígért szabad elvonulás fejében átadták a várat az ostromló török seregnek. A középkori Magyar Királyság végzetét beteljesítő I. Szülejmán szultán első jelentős győzelme volt ez és a sors szeszélyét jelzi, hogy az augusztus 29-i naphoz további két fontos esemény kapcsolódott. 1526-ban ezen a napon szenvedett vereséget II. Lajos király serege Mohácsnál, majd 1541-ben valószínűleg szándékosan erre a napra időzítette Buda megszállását az oszmán uralkodó. Ez lett a szultán szerencsenapja. Abban, hogy ez így alakult, igen nagy szerepe volt a sors kiszámíthatatlan akaratának, hiszen 1526-ban Ibrahim pasa nagyvezír augusztus 30-ra tervezte az összecsapást, 1521-ben pedig a szultán nem akarta Nándorfehérvárt megostromolni.
Ez utóbbi történet 1520 decemberében kezdődött, amikor I. Szelim szultán halála után, az új uralkodó, I. Szülejmán Budára küldte követségbe Behrám csauszt, hogy a korábban megkötött békét megújítsa. A szultán gesztusa egyszerű diplomáciai rutinnak indult, hiszen a békeszerződést 1505 óta folyamatosan megújították. 1520-ban azonban II. Lajos, értesülve a szíriai felkelésről, azt remélte, hogy Szulejmán nem lesz képes egyben tartani a birodalmat és a Magyar Királyság lehetőséget kap a törökök által korábban elfoglalt területek visszaszerzésére. A nehéz helyzetben lévő ifjú szultánt sértette a magyar király elutasító gesztusa és bosszút forralt. Dzsánberdi Gazáli damaszkuszi beglerbég felkelését 1521 tavaszára sikerült leverni és ezzel eljött az ideje a Magyar Királyság elleni támadásnak. Május 19-én 60 000 fős sereg élén indult II. Lajos megbüntetésére, azzal a határozott céllal, hogy Budát elfoglalja. Az I. Szelim szultán által kiválóan megszervezett török hadigépezet Piri Mehmed pasa nagyvezír irányítása alatt a szükséges előkészületek után a Duna vonalát követve vonult fel. Ennek megfelelően az első feladatként Nándorfehérvár elfoglalása szerepelt a tervekben. A 26 éves szultánt azonban sértette, hogy az apjától örökölt, kiválóan felkészült nagyvezír szinte a megkérdezése nélkül irányítja a sereget. Ő akart dönteni, ezért június 19-én Szófiában haditanácsot rendelt el. Itt a nagyvezír a nándorfehérvári irányt vázolta, azonban a többi parancsnok megérezte, hogy a szultán más döntést akar hozni. Ahmed pasa harmadik vezér a lehetőséget kihasználva, javaslatot tett Szendrő elfoglalására, majd a szávai átkelés után a hadjárat északi irányba történő folytatására. Ez megtetszett a szultánnak és a vezérek érzékelve az uralkodó hangulatát ezt támogatták. Piri Mehmednek csak annyit sikerült elérni, hogy az anatóliai hadtest és Hüszrev bég katonaságát a parancsnoksága alatt Nándorfehérvárhoz indították a vár blokkírozására, hiszen biztosítani kellett az utánpótlást szállító flotta útját a Dunán.
A szabácsi ostrom várakozáson felüli sikert hozott. A 100 fős védősereget már az ostromágyúk megérkezése előtt megindított roham elsöpörte. A Száván csak egy hagyományos hidat tudtak építeni, mivel a hajóhídhoz szükséges bárkák a Dunáról a nándorfehérvári vár miatt nem tudtak felhajózni. A szultán eközben többször üzent Piri basának, hogy vonuljon Szabácsra a csapatával. Az áradó folyó azonban elöntötte a hidat, ezért a szultán kénytelen volt lemondani az eredeti tervéről és végül elfogadta Nándorfehérvár elfoglalásának szükségszerűségét.
Szöveg: Négyesi Lajos ezredes, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: wikipédia