A vezérkari képzés múltja máig velünk él

A 20. század első felének eszméiről, a katonai értékrendről, a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia oktatóiról, a korabeli szabályokról, a külföldi utazásokról, de a Hadiakadémia utóéletéről is szó volt az Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának konferenciáján. A magyar nemzeti vezérkari tisztképzés százéves évfordulója alkalmából a Hungária körúti campuson gyűltek össze a történészek, hogy feltárják a nagymúltú intézmény feledésbe merült érdekességeit.

A Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia 1920-ban alakult, később a helyét a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának jogelődje vette át.

„Szerencsések vagyunk, mi magyar emberek, mert van egy gazdag történelmünk, van mit elemezni és volna miből tanulni a régi események alapján” – fogalmazott Csikány Tamás dandártábornok. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos rektorhelyettese köszöntőjében szólt a magyar hadtörténelem katonai vezetőinek pótolhatatlan szerepéről, kiemelve: a tisztképzés örök dilemmája az, hogy felkészítse a tiszteket a nehéz döntési helyzetekre. Csikány Tamás dandártábornok úgy véli, a történelemben számos olyan példa akad, melyeket alapul véve ma is jó döntést hozhatnak a katonai vezetők. Ezekre a hagyományokra és értékekre emlékeztetnek az egykori Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia, a Ludovika Akadémia hagyományőrző falai is.  

A korszak katonai gondolkodásának alapjait vázolta, illetve a legfőbb katonai erényeket taglalta előadásában Boda Mihály egyetemi docens, az NKE Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék vezetője. A történész elmondta: a tisztek elé olyan példaképeket állítottak, akiknek személyisége, értékrendje távpontként és útmutatóként szolgálhat(ott) a karrierjük során. A korszak katonai erényei közül a bátorságot, a becsületet, a hűséget, a fegyelmezettséget, valamint a vezetői képességet (karizmát) emelte ki Boda Mihály, aki szerint mindezekre hatással voltak a különböző technológiai vívmányok, az új típusú hadműveleti tervezés alapelvei, de formálták az arcvonal és a hátország egymáshoz való viszonyának változásai is.

Négyesi Lajos ezredes a honvédtiszti szabályzatismertető tanfolyamok harcászati feladatokra vonatkozó tananyagát járta körül előadásában. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának docense hangsúlyozta: két világháború közötti oktatás egyik kiemelt szempontja volt, hogy a hallgatók minden téren alapos, mindenre kiterjedő felkészítést kapjanak. A korabeli szabályzatok külön kitértek a parancsadás technikájára is, hogy a leendő vezetők minden helyzetben (nem csak az adott fegyvernem harcának megfelelően) megfelelő utasításokat adhassanak ki.

A parancsnoki szerepkör fontosságára emlékeztett előadásában Szakály Sándor is. A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémiának és annak jogelődjének kiemelkedő parancsnokait vette sorba, és a többi mellett szólt arról is, hogy milyen feltételeknek kellett megfelelnie azoknak, akik be szerettek volna kerülni az Akadémiára. Szakály Sándor a katonai pálya kapcsán elmondta: a tudás és a teljesítmény, nem pedig a protekció határozta meg a tisztek karrierjét, ezért az alsó középosztálynak, vagy akár a szegényebb köröknek is lehetősége volt magasabb pozícióba kerülni.

A Hadiakadémia tanárainak és hallgatóinak harctéri beosztásáról beszélt Illésfalvi Péter, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusa, aki a korszak egyik kiemelkedő tanulságának a tapasztalatszerzés oktatásba történő beépítését tartja. A történész arról is említést tett, hogy a másod- és harmadéves hallgatók a többi között a felvonulásoknál, az átcsoportosításoknál láttak el szolgálatot.

Horváth Csaba ezredes a vezérkari tisztek gyakorlati képzéséről, megítélésükről és második világháborúban való szerepvállalásukról adott elő. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese hangsúlyozta: a kül- és belföldi tanulmányutak, a terepfoglalkozások, az idegen hadseregeknél végzett csapatszolgálatok is fontos elemei voltak a tapasztalatszerzésnek, de a saját és más fegyvernemnél töltött szolgálat, a speciális kiképzések, a háború alatti hadibeosztás ellátása, a hadi üzemek és közraktárak látogatása is a tisztek előnyére válhatott. A külföldi utak kapcsán megállapította: a nyelvismeret, a vezérkari tisztek példaértékű viselkedése és magasszintű felkészültsége nemcsak idehaza, de a magyar határokon túl is fokozta a magyar tisztek presztízsét.

Nagy Tamás történésztől pedig a Hadiakadémia második világháború utáni éltéről tudhattak meg a résztvevők számos érdekességet, aki egyebek mellett felelevenítette azt is, hogy milyen szerepet játszottak a magyar tisztek a második világháborúban, és beszélt a tisztképzés háború utáni dilemmáiról is.

 

Szerző: Zavodnyik Blanka

Fotó: Szilágyi Dénes