Mihály arkangyal névnapja, szeptember 29-e, a népi hagyomány szerint az állatok behajtásának napja, mely az éghajlatváltozás miatt napjainkban - illetve éveinkben - már aligha tartható. A Mihály névnap a magyar névadási rangsorban sokáig előkelő helyet foglalt el, híres művészek viselték e nevet, mint Munkácsy Mihály, Babits Mihály vagy az 1848. március 15-én börtönből kiszabadult író, Táncsics Mihály.
A szabadságharcunkhoz e névnap másként is kötődik. 1848-ban e napon egy nehezen összehozott magyar sereg megállította Josip Jellačić horvát bán, császári-királyi vezérőrnagy expedíciós seregét Pákozd és Sukoró között. A csata megnyerésének jelentőségét kétségtelenül emeli a tény, hogy a bánt sikerült lemondatni arról a szándékáról, hogy bevonuljon Pestre és Budára és a március 15-e előtti állapotokat restaurálja. Az igazi jelentősége talán ennél nagyobb. A magyar tábornoki és tisztikar számára ekkor vált világossá, hogy az éppen megalakuló magyar honvédseregnek előbb-utóbb szembe kell néznie a császári sereggel. A háború már nem kerülhető el, s nekik, a vezetőknek állást kell foglalniuk, illetve oldalt kell választaniuk.
A magyar sereg legtöbb, mindenesetre a legtöbb tudással, tapasztalattal rendelkező parancsnoka ugyanis császári-királyi tiszt volt, aki eddig az uralkodó akaratának megfelelően a magyar kormányt szolgálta. De mi lesz ezután? Nincsenek világos parancsok. Esküjüket még pályafutásuk kezdetén letették a császárra, de a magyar kormány is megkívánta ezt tőlük. Immáron a két esküjük szembekerült egymással. Mi lesz a fontosabb, mit diktál a katonabecsület? Egyáltalán mi az az ügy, amiért harcolunk? Katonatisztként érvényesülhetnek-e az érzelmeik a haza iránt, vagy a magyar önállóság, társadalmi haladás ügye iránt? Vagy ragaszkodni kell a császárhoz, avítt abszolutista birodalmához? Ebben a helyzetben dönteni kellett. Mégpedig talán percek alatt, a csata előtti napon, a sukorói református templomban. A döntés azonban sokaknál hónapokig elhúzódott, aminek a vége árulózás, vagy éppen Kossuth-kutyázás lett.
A Fegyveres Erők Napja volt e nap, amikor elkezdtem katonai pályafutásomat. A pákozdi csata napja, de azt is terjesztették, hogy e nap akkor lett a katonák ünnepe, amikor Farkas Mihálynak nevezték a honvédelmi minisztert. Később és ma is a Honvédelem Napja május 21-e. A szabadságharc eseményeinek zenitje. Innen viszont már nem volt három hónap a fegyverletételig. Ezután pedig a tábornokoknak és tiszteknek el kellett számolniuk döntéseikkel. Akasztófa, por és golyó, börtön, megaláztatás vagy a karrier folytatása, elismerések, előléptetések. Az utóbbiak nevét azonban a nemzet nem őrizte meg.
Szöveg: Dr. Csikány Tamás dandártábornok, NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék
Kép: wikipédia